Tavaly az írónő nyereményjátékán bónusznyertesként volt szerencsém megnyerni e-book-ként, majd nem sokkal később barátnőm jóvoltából sikerült hozzájutnom egy fizikai példányhoz is a könyvből. Szóval minden adott volt, hogy belekezdjek...

Juditot és munkásságát jó ideje nyomon követem, de eddig még csak a Rózsakői rejtélyek előzménykötetét, a Kezdeteket volt szerencsém olvasni tőle. Az a pár oldal viszont nagyon tetszett és már akkor eldöntöttem, hogy mindenképpen olvasni fogok az írónőtől.

Régebben nagyon sok krimit olvastam, sőt mondhatni, hogy kizárólag azokat a könyveket voltam hajlandó a kezembe venni, amiben egy gyilkost (vagy többet) kellett megtalálni, így ez a műfaj a mai napig közel áll a szívemhez. Ám nem véletlen, hogy az elmúlt években egyre jobban kerülni kezdtem a krimiket. Sok esetben már nagyon nem azt kaptam tőlük, amit vártam és amit szerettem bennük: ennek oka pedig az indokolatlan mennyiségű nyáladzás és a pornó szintű erotika megjelenése ezekben a kötetekben  - de erről majd egy külön bejegyzést tervezek írni...

A fülszövege figyelemfelkeltő és izgalmas, ami egy kriminél számomra nagyon fontos - ha eléri, hogy továbbgondoljam, mi állhat a felvázolt dolgok mögött, már nyert ügye van nálam a könyvnek, biztosan a kezembe veszem előbb vagy utóbb. Aztán már csak az írón múlik, mit tud kihozni az adott szituációból, mennyire tudja átadni az izgalmat és azt, hogy szereplőinkkel együtt akarjak nyomozni a gyilkos után. 

…a sebeket csak az idő gyógyítja be, és még a tovatűnő évek sem jelentenek garanciát arra, hogy a sérülések helyén ne maradjanak égő-viszkető hegek.

A cselekmény fő szála a nyomozás, a gyilkos megtalálása és egy megoldatlan ügy újranyitása - épp annyira keverve romantikával, amit még abszolút nem éreztem soknak vagy zavarónak. Judit írói stílusa nagyon tetszett, gyorsan haladtam vele - az utolsó 150 oldalt egyhuzamban, hajnalig olvastam, mert nem bírtam ki, hogy még aznap ne fejezzem be a könyvet. Tetszett, ahogy felépítette a történetet és a nyomozást, ahogy megcsavarta a dolgokat és hiába próbáltam kitalálni a gyilkos kilétét, nagyon meglepett vele.

A szereplői gárda elég vegyes érzéseket keltett bennem...
Fanny és Alexander szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket, így mindkettejük gondolatait és jellemét elég jól megismerhetjük. Alexandert nagyon megkedveltem, ám Fanny karaktere rendszerint csak idegesített (bár ez nálam nem furcsa, általában ki nem állhatom a főszereplőcsajokat).
Alexandert egy talpraesett, hűséges, megbízható és korrekt pasinak tartottam - még ha egyszer-egyszer meg is botlott elhatározásában.
Fanny viszont... Titkolózott olyan dolgokról, amikről nem kellett volna; nagyon sokat hazudott és tagadott; abszolút nem tartottam egyenes embernek - és ezzel el is vágta magát nálam.
James karaktere számomra elég hiányos volt, olyan hallunk is róla ezt-azt meg nem is - egyszerűen nem tudtam kibogozni, ki is ő valójában, nem igazán volt hiteles az eltűnésének története.
Adam-et nem igazán ismerjük meg, így igazából nem tudni, hogy tényleg egy ennyire jellemtelen féreg volt mindig is, vagy csak ennyire beszart a saját idiótasága miatt - mindazonáltal én tuti feljelentettem volna, de a képét minimum beverem, ha a saját vérem, ha nem...

Az események és a nyomozások haladnak, végig fenntartotta az érdeklődésem, abszolút nem unatkoztam olvasás közben. Összességében egy csavaros, nagyon jól megírt romantikus krimi, ami visszaadta a hitem, hogy akadnak még a műfajban nekem való történetek!

4,5/5