2020-ban jelent meg a Kossuth kiadó gondozásában a Különleges sorsok - Regényes életek kiadói sorozat részeként Caroline Bernard: Frida ​Kahlo és az élet színei c. regényes életrajzi kötete, mely már jó ideje a kívánságlistámon csücsült. 

Frida Kahlo életét és művészetét ugyan eddig nem ismertem (bár a leírások alapján minden képére rákerestem a neten), de szívesen olvasok női sorsokról és erős nőkről is, így mindenképpen sorra akartam keríteni ezt a regényt - ahogy egyébként ennek a kiadói sorozatnak jó pár kötetét is.

Fülszöveg

Mexikó, 1925.

A tizenhét éves Frida orvos akar lenni, de egy súlyos buszbaleset meghiúsítja a továbbtanulásról szőtt álmait. A lábadozás keserves hónapjai alatt talál rá a festészetre, és a szárnypróbálgatásai, első festményei teszik elviselhetővé számára a testi korlátok és a fájdalom elfogadását. Beleszeret Diego Rivera festőfejedelembe, akit lenyűgöz a lány vad tehetsége. Összeházasodnak, és a kor ünnepelt párjaként élnek a szabados erkölcsű művészvilágban.

Szerelmük azonban nem örökkévaló. A csalódott Frida a válás után számtalan nagyvárosban megfordul, együtt éjszakázik a huszadik század hírességeivel. S miközben élete csúcspontjára, a művészete kiteljesedéséhez ér, a várt boldogság helyett a Diego utáni keserű sóvárgás hatja át. Szerelem és halál, élet és halál kettőssége kíséri végig a különleges szimbólumrendszert teremtő munkásságát.

 – Te tudod, hogy nem félek tőled. A halál az élet része. De amíg tehetem, a fenébe is, élvezni akarom az életet!

Frida karaktere számomra a megtestesült NŐ volt, még úgy is, hogy nagyon sok gondolatával és tettével abszolút nem értettem egyet. Hihetetlen, hogy mennyi testi és lelki szenvedésen ment keresztül rövid élete során, mégis eléggé hitt magában és nem adta fel az álmait - sem a művészetben, sem a szerelemben -; volt ereje és hite meglátni az élet szépségeit, maradandót teremteni a jövőnek és érzelmi támaszt nyújtani a nőknek a művészete által. Volt bátorsága önmagát adni, forradalmit alkotni, kilépni a megszokottból és a "megengedettből"; miközben időnként szó szerint darabjaira hullott és kezdhette magát újra és újra összerakni...

 Csak egyvalamiben volt egészen biztos: meg kell maradnia önmagának.

Gyermekkori betegsége és fiatalkori balesete erősen rányomta bélyegét az életére és a testére, édesanyjával való kapcsolata és barátjával való szakítása pedig még mélyebbre taszította őt lelkileg - ő viszont édesapja segítségével a festészet által főnixként újjáéledve teremtette újra önmagát. Megismerte és elfogadta az új Fridát, művészete lett a terápiája és menedéke, mely új célt és álmokat adott életének. Frida a festményein keresztül dolgozta fel az őt ért traumákat, mutatta meg boldogságát és fájdalmát, adta át érzéseit és érzelmeit a világnak. Sok esetben valami számára fontosnak a végét vagy kezdetét jelenítették meg a művei; miközben önmaga keresése, identitása és mexikóisága is központi szerepet kaptak.

A festészet kapcsán került kapcsolatba a híres Diego Rivera-val is, akibe szinte első látásra beleszeretett, viszont a vele kötött házassága nem éppen úgy alakult, ahogy ő azt elképzelte - Diego csapodár volt, hűtlensége nem ismert határokat, ráadásul több vetélésen is keresztülment az évek során, és a festés is időről időre távolabb került tőle. Két szenvedélye Diego és a festészet voltak, melyek hol teljesen egymásba fonódtak, hol "egymással versengve" kerültek élete középpontjába. 

Frida megküzdése élete nehézségeivel példaértékű, bár véleményem szerint nem mindig a legjobb utat választotta magának, többször eléggé meg is döbbentem a döntésein - gondolok itt pl. a magyar származású Nicholas Muray híres fényképésszel való viszonyára, melyben hihetetlenül sajnáltam Nick-et -, de abszolút nem ítélkezem, nem tudni egy-egy életesemény mit hoz ki belőlünk...

Beszéltem a halállal, és közöltem vele, hogy velem még nem számolhat.

Caroline Bernard stílusa olvasmányos, az olvasással gyorsan és gördülékenyen haladtam, a leírásai képiesek, a szereplői élnek, az események kellően bemutatottak voltak. A történelmi és politikai kitekintések nem voltak szárazak vagy unalmasak, sehol nem éreztem üresjáratot vagy felesleges gondolatot; sőt, jó volt kicsit megismerkedni Mexikóval és a mexikói életérzéssel, a forradalmi eszmékkel és a társadalmi különbségekkel; miközben kibontakozott előttem egy nem mindennapi nő élete, művészete, története...

Első könyvem volt a szerzőtől, de biztosan nem az utolsó!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről a Könyv-történeten olvashatjátok!

2023-ban jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Elisa Shua Dusapin: Tél ​Szokcsóban c. kisregénye, mely egy rövid betekintés a koreai hétköznapokba és egy francia-koreai fiatal lány mindennapjaiba, aki saját magát és a boldogságát keresi, bár még ő maga sem igazán tudja, mi tenné vagy tehetné őt boldoggá…

Itt is köszönöm szépen a bizalmat és a kötetet a PesTextnek és a Magvető kiadónak!

Fülszöveg

Szokcso tengerparti kisváros Dél-Koreában, az észak-koreai határhoz közel. Az üdülési szezonon kívül néptelen, álmos panzióba egy francia képregényrajzoló érkezik, aki titokzatos személyiségével és szokatlan viselkedésével felkelti a panzióban dolgozó fiatal lány érdeklődését. Különös kapcsolat alakul ki a két idegen között, akik a beszélgetéseik során épp annyit mutatnak meg magukból, hogy elkerüljék a további intimitást. Miközben számos részletet tudunk meg a szokcsói halpiac ízeiről és a koreai ételek elkészítésének technikáiról, a regény csupán félszavakkal, mégis hatásosan érzékelteti a szereplők érzelmeit, a határvidék fenyegetését vagy a dél-koreai szépségkultusz visszásságait. Elisa Shua Dusapin regénye feszült, minden érzékre ható mestermű elhallgatásról, szenvedélyről, kultúrák közötti különbségekről.

– Az ember mindig azt hiszi, hogy van ideje.
– Még huszonöt sem vagyok.
– Hát éppen ez az.

Történetünk helyszíne egy dél-koreai kis tengerparti üdülőhely, melyet a téli sivárság csak még komorabbá tesz, nem beszélve az észak-koreai hangulatról, mely erősen rányomja bélyegét a kötet hangulatára még úgy is, hogy csak egy-egy részlet vagy esemény erejéig kerül említésre.

Névtelen narrátorunkkal sajnos nem sikerült azonosulnom, mert bár identitáskeresését átéreztem, mégis végig kívülállónak éreztem magam olvasás közben. Nem igazán engedett magához közel, hiába az ő szemszögén keresztül láttuk a történéseket, valahogy mégis ott volt köztünk az a három lépés távolság, mely megakadályozta, hogy megértsem mit érez és miért érzi azt, inkább csak benyomásaim voltak vele kapcsolatban.
Anyjával való kapcsolata erősen toxikus, melyhez még egy evészavar is társult, de egyszerűen annyira furcsán és távolságtartóan jártak fejében a gondolatok ezekről, hogy hiába nyilvávaló a kettő közötti összefüggés, hiába tudom, hogy összefüggenek, egyszerűen nem sikerült összekapcsolnom őket még fél gondolatával sem – valahogy mintha csak mindkét problémáról egy-egy képkocka villant volna fel egy diavetítőn, látható összefüggés nélkül; ez pedig eléggé zavart.
Kerrand karaktere sem teljesen tiszta előttem, valami szürke és baljós felhőn át láttam mindvégig, szinte vártam, hogy valami sötét titok kerüljön napvilágra vele kapcsolatban, de nem, hogy jobban megismertem volna, inkább csak még távolabbi lett számomra a személye…

A kisregény fő témái még a kulturális különbségek, azok sokszínűsége és az a szakadék, mely a különböző kultúrákat elválasztja; a szépségkultusz szürreális elvárásai az egyénnel szemben; a koreai konyha jellegzetességei; a kimondatlan vágyak és álmok utáni sóvárgás – mindezeket pedig pillanatképekként mutatja be nekünk a szerző, melyek sem a múltba, sem a jövőbe nem engednek betekintést.

– A mesék szomorúak – mondtam.
– Nem, nem mindegyik.
– De igen, az összes koreai mese szomorú. Olvassa csak el őket.

A szerző írásmódja mindezek ellenére tetszett, a leírásai képiesek voltak, a felvonultatott társadalmi és egyéni problémák fontosak; a kötet tartalma és üzenete pedig minden olvasóban mást és mást fog kiváltani véleményem szerint, inkább gondolatébresztőként funkcionálva konkrét mondanivaló helyett…
Összességében azoknak ajánlom, akiket érdekelnek a koreai mindennapok és gasztronómia; akik szeretik a rövid, lírai történeteket; akik a kész válaszok helyett szeretik továbbgondolni magukban az eseményeket; és nem zavarja őket, ha nem igazán tudják megismerni a szereplőket.

3,5/5

A kötetet többek közt itt is beszerezhetitek!

Ismét egy történelmi fikciós romantikust választottunk, ezúttal a II. világháború idejére utaztunk vissza Rhys Bowen: A ​párizsi megbízatás c. kötetével, mely tavaly jelent meg a Central Könyvek gondozásában. Első könyvem volt a szerzőtől és biztosan nem az utolsó - bár megmondom őszintén, arra számítottam, hogy ennél sokkal jobban be fog majd rántani a történet...

Fülszöveg

Egy ​bátor feleség, anya és ellenálló szembesül a második világháború pusztításával A toszkán gyermek és A velencei vázlatfüzet sikerszerzőjének szívszorító, mégis reményteli regényében.

Madeleine Grant, aki egy londoni lányiskolából kerül a párizsi Sorbonne-ra, szerelmes lesz a karizmatikus, ízig-vérig francia Giles Martin-be. Hamarosan megszületik a fiuk, Olivier, akiért mindketten rajonganak. Nyugodt életükre azonban sötét árnyékot vet a Franciaországot fenyegető német hadműveletek réme.
Giles hátramaradva csatlakozik az ellenálláshoz, Madeleine-t és Olivier-t pedig Anglia látszólagos biztonságába küldi, ahol Madeleine franciát kezd tanítani egy középiskolában. De a háború itt is utoléri őket. Egy végzetes, sorsfordító bombatámadás után Madeleine elfogadja a hadügyminisztérium kérését, hogy segítsen a németekkel szembeni erőfeszítésekben. Csatlakozik egy csapat elszánt nőhöz, és kemény testi-lelki kiképzés után kiválasztottként Franciaországba küldik. Nemcsak az a leghőbb vágya, hogy megtalálja Giles-t, hanem az is, hogy beteljesítse bosszúját, akár csak egy náci megállításával is.
Bár kitartását, lelkierejét és szívét minden képzeletet felülmúlóan próbára teszi az, amit a visszatérése után át kell élnie, bebizonyítja, hogy egy olyan feleség és anya számára, aki elszánta magát a harcra és a túlélésre, nem létezik túl nagy ár vagy kockázat.

„Senki sem ír olyan jól háborús történelmi regényt, mint Rhys Bowen. A párizsi megbízatás lebilincselő, megindító és nagy mesterségbeli tudással megkomponált olvasmány, olyan hősnővel, akiért egészen a megnyugtató végkifejletig drukkolni fogunk. Nem tudtam letenni!”
Deborah Crombie

 Titkárnők ültek a padokon a szendvicsüket eszegetve. Fiatal férfiak heverésztek a fűben. Néhány dadus babakocsit tolt. Kellemes látvány volt, rövid közjáték a háborúban.

Maga az alaptörténet izgalmas volt és nagyon tetszett, de az események eléggé hullámzóak és többször hihetetlenek voltak számomra. Túl sok volt a véletlen, túl sok volt a szerencse, túl könnyen mentek a próbák, majd mindezek után túl nagy butaságokat követett el Madeleine. Nagyon nem tudtam megszeretni és abszolút nem került közel hozzám, hiába voltam a gondolataiban folyamatosan vagy 200-300 oldalon keresztül...
Az elején leült és belassult a történet, minden túl részletes és elnyújtott volt; a végén viszont vágtatott és elég nagyokat ugrált az időben, a leírások elég felületessé váltak, mintha elfáradt volna írás közben a szerző, vagy már nem tudná, mit is írjon...

A történelmi részletek, a háború borzalmai és az egyszerű emberek mindennapi élete és viszontagságai megfogtak; Olivier szemszöge hiteles volt és olykor lesokkolt, ő és Charlie közel is kerültek hozzám, mégsem éreztem azt, mikor le kellett tennem, hogy kíváncsi vagyok a folytatásra, nagyrészt semleges érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban egész idő alatt...

A németekről és Hitlerről olvastam volna kicsit többet, néhány kisebb híren és Herr Gelleren kívül nem igazán kaptak szerepet; a címben pedig nem értem, miért párizsi lett az a bizonyos megbízatás, mikor Fontainebleau volt a fő helyszíne Madeleine tevékenységének...

Háború idején az emberek nem a normális magatartási kódex szerint viselkednek. Néhányan rendkívüli bátorságot tanúsítanak, túl azon, amit elvárnánk tőlük. Mások rendkívüli kapzsiságot, gyávaságot vagy romlottságot. A háború mindnyájunkból a legjobbat vagy a legrosszabbat hozza ki.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de valószínűleg tartok egy kis szünetet, mielőtt kézbeveszem az írónő egy másik kötetét...

3,5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről a Könyv-történeten olvashatjátok!

2023-ban jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában Karin Smirnoff: elmentem az öcsémhez c. regénye, mely a Jana Kippo-trilógia első kötete. A svéd szerző nevével először a Millennium sorozat kapcsán találkoztam, mely már régóta a kívánság- és TBR listámon szerepel - és melynek legújabb kötete: A lány, aki az ördögtől sem fél címmel április 30-án jelenik meg az Animus Kiadónál.

Az írónő egyébként hamarosan a PesText Festival vendége lesz, ahol egy beszélgetés és dedikálás keretében lesz lehetőség személyesen is találkozni vele:
2025. május 10. 19:30, Budapest, Hórom Holló

Az elmentem az öcsémhez egy nem mindennapi, különös és különleges regény, mely nem fél nyersen és kendőzetlenül a múltba tekinteni és előásni onnan az összes csontvázat, mely a kippo család szekrényéből hullik ki, egyenesen janára és öcsire...

Itt is köszönöm szépen a bizalmat és a kötetet a PesTextnek és a Scolar kiadónak!

Apa micsoda szó. Nekünk nem volt apánk. Csak a fater.

Fülszöveg

Karin Smirnoff svéd írónő első magyarul megjelent kötete a nemzetközi bestseller – a Jana Kippo-trilógia első része.

Jana visszatér, hogy meglátogassa öccsét, aki még mindig a régi családi parasztházukban él Svédország északi részén. A zord tanyavilág olyan titkokkal terhes, amelyekről senki nem beszél, a hallgatás elhomályosítja az emlékezetet, az igazság egyre inkább a homályba vész. A félrenézés közösségébe érkezik meg Jana, aki feltépi a régi sebeket, és ezzel egy olyan pusztító örvényt indít el, ami aligha kecsegtet a megváltás reményével.

Az Elmentem az öcsémhez mélyfekete színekkel festett és erőszakkal átitatott északi noir a bántalmazásról, traumákról, szerelemről, cinkosságról és a múlttal való szembenézésről. Egy otthon nélküli hazatérés története. A megbocsátás története.

A rendhagyó nyelvezetű és szerkesztésű regény már az első oldalon rabul ejt és sokáig nem ereszt.

 Ez vérfertőzés basszameg.
Üdv a kippo családban mondtam.

A fülszöveg és a molyos címkék már előrevetítik, hogy nem egy könnyed vagy épp vidám könyvet tart a kezében az olvasó; de őszintén megmondom, nem számítottam rá, hogy ennyire mély hatással lesz rám janakippo története; hogy egy ennyire egyedi és szokatlan írásmódot már néhány oldal után ilyen könnyedén megszokok és megkedvelek - ahogy arra sem, hogy nagy eséllyel indul nálam 2025-ben az Év Könyve címért!

A kötetben abszolút nincsenek vesszők, kizárólag kijelentő mondatokkal találkozhatunk, a tulajdonnevek kisbetűvel és egybeírva jelennek meg, nincsenek dialógusok csak leírt párbeszédek - ez a sajátos kifejezésmód pedig számomra még közelebb hozta jana lelkivilágát, traumáit, érzéseit és fájdalmát; valahogy elmélyítette bennem azt az érzést, mintha tényleg a gondolataiban járnék, mintha egy igaz történetet követnék nyomon, mintha jana külön nekem mesélné el viszontagságos életét, jelenét és múltját, mintha bizalmába fogadna és szó szerint kiömlene belőle ez a "vallomás"; bennem pedig napról napra jobban visszhangzik ez a történet és biztos vagyok benne, hogy még jó ideig velem is marad...

Mea culpa.

Jana karaktere valós. Annyira valós, hogy elgondolkozol rajta, tényleg egy fiktív történetet olvasol-e. Traumája, fájdalma, hibái, vágyai, megküzdései, őszintesége és nyersesége a bőröd alá kúszik, a gondolataidra telepszik és egyszerűen nem szabadulsz Tőle, míg minden választ meg nem kapsz a kérdéseidre vagy minden titkot és borzalmat meg nem ismersz vele és a múltjával kapcsolatban. 

A történéseket két idősíkot összemosva ismerhetjük meg, melyben a múlt emlékei és a jelen eseményei váltják egymást, egyfajta ok-okozati összefüggéseket megjelenítve az olvasó számára jana személyiségét és/vagy döntéseit illetően. A feszített tempójú és különleges írásmódnak hála ezek a váltások nem csapongóak vagy zavaróak; az alaptörténet sajnos reális és létező, a cselekmény logikusan és hitelesen felépített, a szereplők valóságosak, a rövid fejezetek még inkább visznek előre az olvasásban - Patat Bence előtt pedig emelem kalapom!

 Nehéz elveszíteni valamit ami soha nem volt a miénk.

A regény légköre a noir irodalomhoz hűen sötét és nyomasztó; melyben központi szerepe van a családon belüli erőszaknak, a fizikai és szóbeli bántalmazásnak, az abúzusnak, az alkoholizmusnak és függőségeknek, a szexuális- és gyermekbántalmazásnak, az öröklött családmintáknak, a traumatizált gyermekkor hatásainak, a mentális problémáknak és a társadalomnak is, mert: Bűnösök közt vétkes aki néma...

Mindenképpen folytatni fogom a trilógiát!
Kedvenc lett!
5/5

A trilógiát többek közt beszerezhetitek itt a Scolar Kiadó oldalán!

A kötetre Lang Tünde véleménye miatt figyeltem fel, a fülszöveg pedig egy érdekes és szórakoztató, nem mindennapi történetet ígért - és abszolút nem csalódtam, pontosan azt kaptam, amit vártam tőle!

Fülszöveg

 Félelem és reszketés járja át az alföldi tanyavilágot, a hatóságok tehetetlenek – ahol csak felbukkan Rózsa Sándor és bandája, ott rögvest egekbe szökik az eltulajdonított jószágok és lepuffantott pandúrok száma. Ám a legendás haramiavezér és önjelölt pusztai igazságosztó kezd belefásulni a betyáréletbe, és titkon már arról ábrándozik, hogy mundért öltve a becsület újtára lép. Ennek eléréséhez szó szerint még a lelkét is hajlandó eladni, és az ördögi paktumnak hála a Kegyelmes Paraszt végül bebocsátást nyer Kossuth Lajos táborába. Hamar kiderül azonban, hogy nem rablóból lesz a legjobb szabadságharcos…

Cserna-Szabó András betyárkönyve féktelen fantáziával és fekete humorral dolgozza fel Rózsa Sándor máig eleven mítoszát. Népmesei elemekkel színesített vadkeleti kalandok, véres leszámolások és szaftos gasztronómiai kitérők – a Sömmi.-ben minden benne van, ami egy pokolian szórakoztató áltörténelmi regényhez kell.

(...) jegyezd meg, Veszelka fiam, hogy aki variál, az reá babrál, különben sem kell folyton okoskodni, mert az élet értelmét egy szóban öszve lehet foglalni: „sömmi”.

A regény egy drámai elemekkel, némi misztikummal és fausti érzülettel fűszerezett alternatív történelmi eastern; melyben Rózsa Sándor egykori jobbkeze, Veszelka Imre narrálja el a betyárkirály és saját maga életének fontosabb eseményeit, betyárrá válásuk miértjeit és születésük nem mindennapi momentumait. A kötetben szerepet kapnak még olyan valós vagy vélt hiedelmek és babonák, mint a burokban születés védő ereje vagy épp a magzatujj talizmánként való szerepe; de feltűnnek a színen létező történelmi személyek (úgy, mint Kossuth, Damjanich vagy épp Görgey), valamint megtörtént vagy épp fiktív események is (szabadságharc, lagerdorfi csata, szerződés az ördöggel); de megtudhatjuk azt is, miért Jókai az a bizonyos bableves, hogyan lehet kétszer meghalni, milyen borközi állapotban a baszdüh, hogyan kell lekvárt főzni vagy éppen köpülni, és miért kifizetődő látó vak koldusnak lenni - mindezt pedig a választékos megfogalmazás, a humor, a nyelvi fordulatok és az ízes szögedi beszéd teszik igazán különlegessé és élvezetessé az olvasó számára!

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nem egy szokványos és széplelkűeknek való olvasmány, ráadásul erősen 18+ a parázna jelenetek és a kegyetlenkedések miatt; mindazonáltal én bátran ajánlom minden olyan olvasónak, aki nyitott egy nyersebb stílusban megírt, szókimondó és időnként vulgáris szövegkörnyezetbe ágyazott, barokk körmondatokkal teli írásmódra, mely nem mellőzi a korhű nyelvezetet, és a betyárvilág romanticizálása nélkül egy teljesen más képet mutat be az alföldi zsiványokról, mint amilyenről nagyrészt eddig hallhattunk vagy olvashattunk...

- Mindönki sömmiből lött, és sömmivé is lösz, hiába a sok agyalás, érözés, gürcölés mög kajtatás egy életön át, hiába a tisztösség, hiába a gazembörség, mindön hiába, nem marad abbúl sömmi az égvilágon, még picsafüst se! A halál elsöpör, és mesemondás idő múlva már a nevödet se tudják - (...)

Hát, ez nem volt "Sömmi."!
Első könyvem volt a szerzőtől, de garantáltan nem az utolsó!
4,5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről a Könyv-történeten olvashatjátok!

2024-ben jelent meg e-könyves formátumban, idén pedig nyomtatott formában is a C&H Projects gondozásában a Rajtunk múlik c. vegyes zsánerű antológia, mely 15 kortárs magyar szerző 18, társadalmi problémákat boncolgató novelláját tartalmazza; amik mindegyikéhez Szilágyi Heléna készített illusztrációkat.

Köszönöm szépen az ismételt lehetőséget és bizalmat Heléna!
A borító szintén az írónő munkája!

Fülszöveg

Mi történik, ha a társadalmi berendezkedés árnyoldala a csillagok között, vagy egy vérfarkas falkában mutatkozik meg előttünk? Ha a jövő technológiái révén, vagy egy másik világba vezető portál tükrén keresztül döbbenünk rá: a legnagyobb kihívásokat nem a külső ellenségeink, hanem a saját előítéleteink és gondolataink jelentik?
Álcák mögé bújtatott kémek, poszthumán létformák és mágikus erővel felruházott nyomozók harcolnak a kirekesztés, az egyenlőtlenség, az idegengyűlölet és az erőszak ellen, amely során az emberi civilizáció vívmányai is új megvilágításba kerülnek – hol egy távoli galaxisban, hol a tenger mélyén, vagy a misztikus őskorban.
Lépj be ezekbe a történetekbe – és talán te is választ kapsz arra, hogyan formálhatnánk a valóságot egy igazságosabb jövő reményében.

Már nem tekintették őket embernek. Paraziták, férgek, maguk a szükséges rosszak voltak, amik emlékeztették az átvedletteket a buroktechnológiát megelőző kétséges időkre.

Szeretem a komolyabb, mélyebb témákkal foglalkozó történeteket - legyen az novella vagy regény -, így szívesen vetettem bele magam ennek az antológiának az olvasásába; és azt kell, hogy mondjam, ismét egy igényes, gyönyörű illusztrációkkal gazdagított kötetet tarthattam a kezemben!

A társadalmi problémák és morális kérdések a mindennapokban is eléggé foglalkoztatnak, ráadásul szerintem abszolút jó alapjai lehetnek egy-egy sztorinak, mert: gondolkodásra késztethetnek és formálhatnak, érzések és érzelmek millióit válthatják ki belőlünk...

Illusztrációk a kötetből

Alex L. Hooper: Egy végzet kezdete

Az Egy végzet kezdete egy jövőben játszódó disztópikus történet, mely szerintem egy elég valósághű prognózist vetít elénk a lehetséges jövőről; ahol járványok pusztítottak, kolóniákban élünk, kreditekért küzdünk, önmagunkért és a gyermekünkért harcolunk, miközben a születésszabályozásnak egy elég morbid és kegyetlen változatával ismerkedhetünk meg...

Némethy Alexandra: Csillagszemű

A Csillagszemű egy fantasztikus világba kalauzol el bennünket, ahol a Békevédelmi Egyetem Kiválasztásán eldől, hogy Csendeshegy vagy Tüskebérc lesz-e leendő otthonunk és egyben végzetünk; de megismerhetjük egy apa szívfacsaró múltját is, ezzel pedig megérthetjük viselkedését és megbocsájthatjuk tetteit...

Szilágyi Heléna: Ötven százalék

Az Ötven százalék egy kiborgokkal és implantátumokkal teli jövőbe repít minket; ahol még a friss levegő is luxusnak számít és az animizmus a legfőbb meggyőződések egyike. Egy utcalány szemszögén keresztül bepillantást nyerhetünk a túlélésért folytatott harcba, ahol az egyén humanitásának megőrzése vita tárgyát képezi, a tárgyaknak szelleme és kultusza van, az emberi tényező pedig szinte semmit sem ér...

Eve Red: Légyott

A Légyott egy dar romance zsánerben íródott novella, melynek fontos témája többek közt az erőszak, a hiszékenység és a naivitás veszélyei is...

Ian Pole: Péntekek szigete

A Péntekek szigete egy vérbeli sci-fi, mely egy exobolygó kolonizálását mutatja be, miközben a klónozás erkölcsi kérdéseit feszegeti és az irányítás létjogosultságát boncolgatja, a már-már isteni impériumhoz hasonló hatalom mezsgyéjén egyensúlyozva...

BB Lewin: A védenc

A védenc egy mágiával és rejtélyekkel fűszerezett fantasztikus-krimi/thriller, melyben nem csak ez a zsánerkeveredés a rendhagyó, hanem a teremtett világ is. Egy különös és különleges kislány, illetve egy mindenre elszánt nyomozónő nem mindennapi párosával egy véres és varázslatos történetbe csöppenhetünk, amit én nagyon olvastam volna még tovább! A novellában szerepet kap a misztérium, a családon belüli titkok és az elfojtás lehetséges következményei is...

Horváth M. Ágnes: Találkozunk a két pálmafa alatt

A Találkozunk a két pálmafa alatt egy szívszorító szerelem története, melyben hatalmi harcok és összeesküvések választanak el a másik felünktől; mialatt pöffeszkedő önkényurak színjátékában emberek milliói halnak meg ártatlanul, értelmetlenül, bábokként...

K. A. Hikari: Áramlatok

Az Áramlatokkal sellők nyomába szegődhetünk, az igaz szerelmünkért harcolhatunk és háborúskodások kiváltó okait kereshetjük, miközben reménnyel telve tekintünk a jövőbe és igyekszünk elhozni a békét - saját magunk és népünk számára egyaránt...

Kispál Márton: Neander

A Neander I.e. 30.000-be repít vissza minket, ahol egy veszteségekkel teli életű sámánasszony és az ő nem mindennapi hite, továbbá a halál, a remény és a reményvesztettség lesz az útitársunk egy istenség keresésében; akiről legendák zengenek és akihez fohászok szólnak; de minél közelebb kerülünk hozzá, annál távolabbra kerül, minél kézzelfoghatóbbá válik, annál megfoghatatlanabb lesz...

A fogyasztói társadalomban idővel minden megcsappan. Jó példa erre az emberség, a becsület, vagy az együttérzés.

Pató Angéla: Színek fájdalma

A Színek fájdalma a rasszizmus és diszkrimináció témája köré épül, a gyűlöletkeltés és az egyenlőség kérdéseit is boncolgatva; mindezt pedig egy olyan jól összerakott fantasztikus-disztópikus történetbe csomagolva, ami valósághű alapjai miatt megérinti és elgondolkodtatja az olvasót; én pedig nagyon remélem, hogy olvashatok még a szerzőtől, mert a teremtett világ és hangulat maximálisan magába szippantott!

HoRa: Vízsárkány keletről

A Vízsárkány keletről az egyik kedvenc novellám volt a kötetben! A szekálás, abúzus, fizikai és lelki terror szerintem egyre fontosabb téma a mai világban - régen sem volt elhanyagolható ez a probléma, de véleményem szerint egyre nagyobb szükség van arra, hogy beszéljünk róla és ne csukjuk be a szemünk, ha a bullying bármilyen formájával bárhol találkozunk! Ez a fantasy történet a barátságról, a bizalomról, a segítségnyújtásról, az önmagunkba vetett hitről és társaink elfogadásáról nagyon megérintett, és úgy érzem, még sokáig velem marad...

Ferger Annamária: A zsilip

A zsilip egy űrhajón játszódó sci-fi történet a hatalommal való visszaélésről, a kegyetlenségről, a nemi és testi erőszakról, az emberek ezek feletti szemhunyásáról és egy fiatal nőről, aki mindent megtenne a szabadulásért...

R. Harbinger: Lóherés magánszimat

A Lóherés magánszimatban a mágikus lényeké a főszerep, nevezetesen kobold magánnyomozónké, akit a varázsvilág kirekeszt árulásáért és a gazdaság összeomlasztásában betöltött szerepéért. Egy nap visszautasíthatatlan ajánlatot kap, ezzel viszont visszafordíthatatlan események láncolatát indítja be és idővel az is kiderül, hogy a testvéri szeretet jegyében hősünk mindenre és bármire képes...

Molory C. Donne: Hó és bőr alatt

A Hó és bőr alatt a Spenótvérűek és Vörhenyesek közti végeláthatatlan háborúzásával a Fesfes bolygón ismét egy faji megkülönböztetésre épülő történet, melyben a barátság és bajtársiasság, valamint a feltétel nélküli elfogadás és bizalom játszanak főszerepet...

Szilágyi Heléna: A Szépasszony ágya

A Szépasszony ágya egy érdekes és szomorú "legenda-feldolgozás" a váltott gyerekekről, melyben központi szerepet kap a mélyszegénység, a családon belüli erőszak és az elhanyagoltság is. Napjainkban elég komoly társadalmi problémát jelent ez a jelenség, mégsem beszélünk róla, tabuként kezeljük és sokszor inkább elfordítjuk a fejünk, minthogy közbe mernénk avatkozni - pedig időnként visszafordíthatatlan és végzetes következményekkel járhat gyávaságunk...

Orosz Krisztián: Soha véget nem érő nap

A Soha véget nem érő nap egy részlet Krisztián készülő Hexum és Arcane c. regényéből, amit a Sodródás folytatásaként én már hihetetlenül várok! Ez a regénytöredék tökéletesen hozza azt a reménykedést és reményvesztettséget is egyszerre, mellyel időnként mindannyian szembesülünk; újra és újra átélve hihetetlenül fájdalmas vagy épp elmondhatatlanul boldog pillanatokat; hittel és reménykedve, beletörődve vagy épp tagadva...

Monos Anett: Organum

Az Organumban orkok, tündérek és félvérek között ismerkedhetünk meg az orandi káromkodás néhány formájával, miközben egy kizsákmányoló és népnyúzó uralkodó ellen küzdve harcolhatunk a népért és az igazságért. Éhínség, szegénység, elnyomás, pokolkutyák és angyalmágia színesítik ezt a fantasztikus történetet, amit én még szívesen olvastam volna tovább - akár egy (kis)regénnyi terjedelemben is!

Polevyk Galina: Álságos

Az Álságosban levethetjük magunkról hamis álcáinkat, csak hogy egy másik álarc mögé bújva próbáljunk boldogulni ebben a cseppet sem valódi, jelmezekkel és hamissággal teli világban. Itt senki sem az, akinek látszik és semmi sem fontosabb, mint a másoknak való megfelelés és a tömegbe való beolvadás - akár önmagunk megtagadása árán is...

Fájdalom, bűntudat, keserűség, tettvágy és megannyi érzelem kavargott bennem, de egy erősebb volt mind közül: remény. Hinni akartam.

Összességében egy etikai és társadalmi kérdéseket feszegető, sokféle stílusban és zsánerben íródott antológiát tarthat kezében az olvasó; melyben sokszínűsége miatt mindenki találhat magának olyan történeteket, melyek megérintik, elgondolkodtatják és vele maradnak még jóval az olvasás után is.

Különféle világokba és korszakokba utazhatunk, validabb és fiktívebb események részesei lehetünk, miközben a novellák egyértelműen rólunk, és vitathatatlanul nekünk és hozzánk szólnak...

Köszönöm, hogy olvashattam!
4,5/5

A kötetet megtaláljátok a Red Zone Book oldalán e-bookban:

https://redzonebook.hu/termek/rajtunk-mulik-tarsadalmi-nehezsegek-antologia/

2023-ban jelen meg e-könyves kiadásban a Trivium Egyesület gondozásában Ripp Gábor - Kábulat c. regénye, mely egy érdekes és izgalmas retro-utazásra hívja az olvasót a '80-as évekbe, egyenesen a málnabokrok közé.

Köszönöm a szerzőnek itt is a megkeresést és a lehetőséget!

Fülszöveg

Bokrokkal ​szegélyezett betonút egy fővároshoz közeli vasúti felüljáró tövében, ami ideális helyszín kocsikázó pároknak, akik egy kellemes pásztorórára húzódnak le a főútról… és úgyszintén ideális helyszín egy fantom számára, aki ez alkalommal errefelé űzi rémisztő tevékenységét az éj leple alatt. Feri és Magdi, két egykori iskolatárs, maguk is ráhajtanak a betonútra, ahol kezdődő kapcsolatuk kibontakoztatása helyett közel egy órán át tartó eszméletvesztés vár rájuk. Később rádöbbennek, hogy az időkieséshez némi vérveszteség is járult… Nem akarják annyiban hagyni a dolgot, és ezzel jókora lavinát indítanak el. A rendőrség és helyi motorosok bevonásával hamarosan megindul a hajsza az éjszakában a felüljáró réme után. Homály fedi, kit vagy mit tekinthetnek ellenfelüknek, mint ahogy eleinte arról sem lehet tudomásuk, miféle titkos ütőkártya van a birtokukban Magdi jóvoltából, valamint kire tekint majd le diadalmasan az égről a Göncölszekér…
A múlt század nyolcvanas éveinek végén játszódó regény helyenként vérfagyasztó módon, helyenként szarkasztikus humorral átszőve tárja az olvasó elé egy rendhagyó korabeli nyomozás történetét.

 Kerekes Ferenc frissen leszerelt sorállományú honvédet békeidőben legyűrte az ellenség, és egy idióta rémmese negatív főszereplőjévé tette!

Az elején egy kicsit lassan indultak be számomra a dolgok, Feri és Magdi újramegismerkedési manővereit a retro és katonai szlenggel egybegyúrva kissé soknak éreztem; mindazonáltal az első vérveszteség után már nem voltak hasonló problémáim, a szarkasztikus elemeket és a zsargont is kellő arányban használta a szerző, amivel egy igazi old school hangulatot teremtett meg, amit én nagyon szerettem és amely végigkísérte az egész történetet.

Az író a feszültséget már az első oldalakon elkezdi csepegtetni, ahol az Előszóban rögtön egy borotvás elmebeteggel találjuk szembe magunkat, és miközben elkeseredetten keressük a kiutat a megmenekülésre, a megoldást egy elég váratlan fordulat hozza el számunkra... A feszültség egyébként végig jellemzi a művet, a Kábulat okának és a vérveszteség miértjének megismerése után is jelen van - hol Élet és Halál fiáért izgulhatunk, hol Magdiék nyomozásának sikeréért, hol pedig egy kisfiúért, aki jobb sorsot érdemelne...

A Kábulat hihető képet ad az 1980-as évekről és a szocializmusról, a rendőri munkáról és a nyomozati eljárásokról; de a korra jellemző wartburg, lada, golf, skoda és rózsadomb is szerepet kapnak, így egy elég nosztalgikus olvasásélményt nyújtva az olvasónak.

A kötetben komolyabb témák is megjelennek, többek közt a családon belüli erőszak, az iskolai bántalmazás és a társadalom szemhunyása ezen esetek felett. A szerző nem mellőzi a kötetben a társadalomkritikát és a szarkasztikus elemeket sem; mellyel egy fölöttébb elgondolkodtató korrajzot tár elénk, ami némi fantasztikus-futurisztikus vonallal keverve egy igazán szórakoztató és izgalmas regénnyé áll össze.

Az utcára ködös félhomály borult, imitt-amott pislákolt csak fény némelyik lámpaoszlop csúcsán. Hajnali fél három lévén önnön magányukba burkolóztak a házak, jelenleg éppen csend és nyugalom áradt mindenfelől, a környéket ebből adódóan már-már elíziumi békesség uralta.
Mígnem a sarkon feltűnt egy emberalak.

Gábor írásmódja olvasmányos és gördülékeny volt, az események haladtak, a szálak szépen összefutottak, a karakterek jól összerakottak és emberiek voltak, a részeg vértől pedig a lexikális tudásunk is felettébb sokszínűvé vált!

Köszönöm, hogy olvashattam!
4,5/5

Ha Te is szívesen elmerülnél egy nem mindennapi retro-történetben, szerezd be a Trivium Egyesület webshopjában!

epub: https://triviumnet.hu/termekek/kabulat-epub/

mobi: https://triviumnet.hu/termekek/kabulat-mobi/

2020-ban jelent meg a Libri könyvkiadónál Rosella Postorino: A ​Farkas asztalánál c. igaz történet alapján írt történelmi regénye, mely Hitler előkóstolóinak életébe, illetve a háború mozzanataiba és mindennapjaiba enged betekintést - tökéletesen ötvözve a megtörtént történelmi eseményeket és valós személyeket a fiktív történésekkel és kitalált szereplőkkel.

Fülszöveg

A ​II. világháború során sokan próbáltak véget vetni Hitler hatalmának. A náciknak pedig minden lehetséges módon meg kellett óvniuk a vezért, s le kellett leplezniük minden összeesküvést és merényletet.
A Farkasodúban, ahonnan Adolf Hitler csaknem három éven át irányította a Harmadik Birodalmat, tíz nő dolgozott előkóstolóként, hogy kiderüljön, ha valaki meg akarná mérgezni a Führert. Tíz nő nézett nap mint nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér életét.
A huszonhat éves Rosa Sauer az egyikük. Férjéről, aki a fronton harcol, két éve nem hallott, szülei meghaltak. Rosa magányosan és kiszolgáltatottan néz szembe a háború borzalmaival, s miközben arra kényszerítik, hogy a Führer és a Harmadik Birodalom érdekében nap mint nap kockára tegye az életét, felkelti az egyik SS-tiszt figyelmét is, így egyre súlyosabb erkölcsi dilemmák elé kerül…
Szégyen, félelem és bűn. Szerelem és lojalitás. Mindezek mérlegre kerülnek Rosella Postorino igaz történet alapján írt regényében, amelyet az olvasók előszeretettel hasonlítanak Bernard Schlink A felolvasó című kötetéhez.

 Nem ez volt talán az ősszerződésben – hogy a Földön minden létnek meg kell szakadnia előbb-utóbb? Ha valaki saját fülével hallja egy rémült ló nyihogását, az jobban megrázza, mint ha egy ismeretlen emberre gondol, aki meghalt, mert a történelem halottakból épül fel.

Történetünk főszereplője Rosa Sauer, aki egy nap hirtelen a Führer előkóstolói között találja magát - ez pedig gyökeresen megváltoztatja és felforgatja amúgy sem éppen boldog és nyugodt életét.
Rosa Berlinből érkezik vidékre anyósához és apósához, hogy amíg férje, Gregor a fronton harcol, egymás támaszai lehessenek, ám egy nap megjelennek az SS katonák és Rosa világa teljesen a feje tetejére áll...
Nem csak a lehetséges halállal kell nap mint nap szembenéznie; de a mérgezett ételtől való rettegés mellett a folyamatos félelem, az idegensége (berlini) miatti kirekesztettség és a beilleszkedési vágy, a frontról érkező hírek miatti bizonytalanság és elkeseredettség, a magány és elhagyatottság is társául szegődnek; ő pedig egyszer csak egy erkölcsileg eléggé megkérdőjelezhető választás előtt találja magát...

A regényben szerepet kapnak megtörtént történelmi események és létező személyek is, köztük természetesen az előkóstolók, a Stauffenberg-merénylet, Ziegler tábornok, a Waffen SS katonái és kegyetlenségük, a bombázások, a Farkasodú (Wolfsschanze) és persze maga Hitler is.
A kötetet színesítik az előkóstolók életének momentumai, a frontról érkező hírek, Hitler rádiós beszédei, a vidéki élet mindennapjai, a fordulatok és a sokszínű szereplők, az érzések és érzelmek megélése...

Az alaptörténet érdekes és a valódisága miatt izgalmas, a cselekmény fordulatos és logikusan felépített, az életutak és események valósághűek, a karakterek jól összerakottak és emberiek, a szerző írásmódja olvasmányos és gördülékeny, a jelenetek filmként peregtek előttem, a háború borzalmai viszont távol maradtak tőlem, és az utolsó 30 oldalig meg voltam győződve róla, hogy kedvencet avatok, főleg két elég nagy csavarnak köszönhetően...
Ám a végén a váltás a mostról évekkel későbbre annyira zavarosra sikerült, hogy többször vissza kellett lapoznom, hogy hol is járunk időben és vajon mikor is váltottunk - a baj, hogy nem váltottunk... -, ez pedig sajnos teljesen kaotikussá tette számomra a befejezést, és az addig ötcsillagos értékelésemre és kedvencgyanús gondolataimra is rányomta a bélyegét...

 Tizenkét évet éltünk diktatúrában, és szinte észre sem vettük. Hogyan képesek az emberi lények diktatúrában élni?
Nem volt más választásunk, ez a mentségünk.

Összességében viszont nem bántam meg, hogy elolvastam; sőt, szívesen ajánlom a témát érdeklőknek, mert nagyon jó korrajzot ad a 2. világháborús évekről, a dolgos hétköznapokról, a mindennapi harcokról és a túlélésről. Egyedül a végével nem vagyok kibékülve - de ez ne tartson vissza senkit az olvasástól, mert egyébként számomra így is egy kiemelkedő történelmi kötet lett a kusza befejezés ellenére is!

4,5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről a Könyv-történeten olvashatjátok!

2024-ben jelent meg az Ad Librum / Könyv Guru gondozásában Mary G. Grant első regénye, az Esküvői kalamajka, ami egy igazán szórakoztató rom-kom kötet volt számomra - tele drámával, humorral és bonyodalmakkal.

Szeretem a könnyed, humoros-romantikus történeteket, a fantasy mellett ez az a zsáner, ami a legjobban kikapcsol a hétköznapok stresszes taposómalmából; így kíváncsian kuckóztam be ezzel a kötettel - és abszolút nem csalódtam, azt hozta, amit vártam tőle: tökéletesen kikapcsolt és megnevettetett!

Köszönöm szépen az írónőnek itt is a bizalmat és a kötetet!

Fülszöveg

Egy esküvő, négy sors…

Azt mondják, ha a munkád boldoggá tesz, akkor egy percet sem dolgozol. És mi lehet jobb annál, mint megszervezni emberek életének legboldogabb napját?
Így gondolja Sarah is, aki élete első önálló esküvőjére készül, ám nem is sejti, hogy ez lesz a valaha volt legnehezebb munkája. Nem elég, hogy a vőlegény köztudottan rosszfiú, még az egyik barátnője is a fejébe veszi, hogy megakadályozza az esküvőt. Sarah barátnői támogatásával belevág a szervezésbe és mindent elkövet, hogy az esküvőt megmentse a teljes katasztrófától. Mindeközben észre sem veszik, hogy az egész kalamajka mekkora változásokat hoz az életükbe.

 Demi Johnson megszállottja volt a szerelemnek. Még akkor is, ha ezt a szerelem nem így akarta.

Adott négy barátnő, akik ugyan elsőre teljesen különbözőnek tűnnek, mégis nagyon jól kiegészítik egymást - mígnem egyikük társfüggősége és szinte megszállottsága bele nem rondít ebbe az összhangba...
Sarah, Jenny, Rachel és Demi igyekeznek boldogan evickélni az élet tengerén, mígnem egyszerre kettejük életében is hatalmas fordulat következik be: Sarah végre megkapja a hőn áhított lehetőséget a bizonyításra, mikor főnöke szabad kezet ad neki és önállóan szervezhet meg egy álomesküvőt; Deminek pedig rajongása tárgya váratlanul megkéri a kezét - minden adott a boldogságukhoz, csakhogy a vőlegényünk csavar egy nagyot az eseményeken...

Nagyon szerettem Sarah, Jenny és Rachel összetartását, hogy mindig ott voltak egymásnak, és vállvetve igyekeztek megvédeni az esküvőt és Sarah-t is. Demi karaktere a kodependens kötődés (társfüggőség) tipikus példája, mely egy nárcisztikus partner mellett csak még inkább kihangsúlyozódik - ezt pedig nagyon jól szemléltette is az írónő, a főbb bonyodalmak ebből az egészségesnek abszolút nem nevezhető kapcsolatból származnak a történet során és nagyon jól rámutatnak arra, hogy mennyire veszélyes lehet egy ilyen függőségi viszony nem csak a "pár" tagjaira, de a környezetükben élőkre is...

[…] ha váratlanul bekopogtat az igaz szerelem, őt többé soha nem engeded el.

Az alapsztori tetszett, az írónő írásmódja gördülékeny, a humora spontán, az események haladnak, a cselekmény jól felépített, a konfliktusok és bonyodalmak pedig végig fenntartották az érdeklődésemet. A karakterek számomra kellően bemutatottak és szerethetőek voltak, a fő szerelmi szál szerintem ideális ütemben bontakozott ki, a mellékszálak romantikus vonulatai szintén valósághűen alakultak - és ez a regény a bizonyíték arra, hogy lehet erotikamentesen jó rom-kom-ot írni!

Ami sajnos eléggé zavart, hogy egy-egy fejezeten belül többször is nézőpontot váltottunk, de ezt semmi nem jelölte, egy sorköznyi szünet sem; és sokszor csak a gondolatok, bekezdések végén derült ki, hogy időközben már egy másik szereplő nézőpontját olvashatjuk - ez pedig folyamatosan megakasztott olvasás közben...

Mindent egybevetve viszont szerintem ez egy nagyon jó debütáló kötet lett!
4/5

 A kötetet többek közt beszerezhetitek:

Ad Librum

Líra

Alexandra

2024-ben jelent meg a Trivium Egyesület gondozásában az Ember és AI c. e-könyves sci-fi antológia, mely a tavalyi évben meghirdetett, azonos című novellaíró pályázat 10 legjobb művét tartalmazza. 

Szeretem a mesterséges intelligenciával foglalkozó történeteket, szerintem egy nagyon érdekes és rettentően megosztó téma, melyben temérdek lehetőség és veszély rejlik, aminek csak a képzeletünk szabhat határt - így ismét szívesen fogadtam Évi recenziós megkeresését, amit itt is nagyon köszönök!

Borító: Czinkos Éva

Fülszöveg

A ​mesterséges intelligencia – MI vagy AI, kinek hogy tetszik – már nem csupán a múlt század klasszikus tudományos-fantasztikus regényeiben és elbeszéléseiben létezik: az informatika rohamos fejlődésének köszönhetően egyre több színtéren képviselteti magát hétköznapjainkban, bizonyos szempontból már-már az emberéhez hasonló kvalitásokkal rendelkezik… vagy mégsem? Talán épp az ellenkezője?
Vannak, akik úgy gondolják, a sci-fi világában számtalanszor megírt, illetve filmre vitt fenyegetés a közeljövőben kézzel fogható valósággá válhat: a saját magunk teremtette „démon” idővel – akarva vagy akaratlanul – ellenünk fordulhat… hiszen már most is jelentős mértékben függünk a mesterséges intelligenciától, nap mint nap vakon rábízzuk magunkat a döntéseire, legyen az egy hétvégi bevásárlás vagy útvonaltervezés, de még cikkek, esszék, életrajzok megírását is elvégeztethetjük vele. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy az MI lassanként feleslegessé teszi magát az embert, az emberi gondolkodást, az emberi munkaerőt, és ezzel óhatatlanul szétzilálja a földi társadalmat… vagy mégsem? Talán épp az ellenkezője?
Ki miként gondolja? Ki milyen jövőt jósol a mesterséges intelligenciának és vele együtt az emberiségnek?
Ebben az antológiában a Trivium Egyesület 2024-ben „Ember és AI” címmel kiírt novellapályázatának nyertes műveit olvashatjuk a fenti, kétségkívül megosztó témakörben.

Nemes Gy. Ádám: Az első kiborg

Sosem akartam mást, csak segíteni az embereken. Sajnos ehhez tudni kell, hogy másoknak mire van szüksége. Itt kezdődtek a gondok…

Az első kiborg c. novella rögtön egy érdekes és izgalmas, ám rendkívül megosztó, erkölcsi kérdéseket bőven felvető témát dolgoz fel; melyben főszereplőnk igyekszik a tudományt és a vallást/hitet összeegyeztetni, miközben minden egyes lépését a világ abszolút megértése és jobbá tétele vezérli, ezért pedig mindent hajlandó is feláldozni. Életének legfőbb célja az emberi létezés és tudat értelmezése, az egyén segítése és megmentése az orvostudományi áttörések alkalmazásával és egy élhetőbb, komplexebb, jobb és boldogabb világ megteremtése - ezek megvalósításáért pedig nem riad vissza semmitől, és mindent egy lapra feltéve visszafordíthatatlan döntésre szánja el magát...

Kovács István: Like, comment, subscribe

Csak azért, mert rosszra is fel lehet használni, ő még használhatja a saját ártatlan céljaira az AI-t. Miért pocsékoljon el órákat az életéből fiktív, borúlátó forgatókönyvek miatt? 

A Like, comment, subscribe egy feltörekvő YouTube csatorna, a HurleyBass hirtelen sikerét, majd zuhanásszerű mélyrepülését mutatja be; mely nagyon jól érzékelteti, hogy nem érdemes a népszerűség kedvéért mindent IS bevetni, mert elég gyorsan a visszájára fordulhatnak a dolgok...

A novella fő vonala az egyik napjainkban is jelenlévő jelenség, mégpedig a social media-ban való népszerűség "fontossága" köré épül, mely időnként úgy tűnik, hogy mindent IS felülír - de a "lájk-komment-megosztás szentháromságáért" nem szabadna feladni önmagunk, a koordinálást pedig végképp nem kellene kiengednünk a kezünkből...

Matus Viktória Szonja – Sas Dorottya Julianna: Tesztelt limitek

 Az álmaim a szemem előtt kaptak lángra, és most pernyeként hullanak rám a darabjai. Szinte érzem, hogy a bőrömre tapadnak, és sosem leszek képes lemosni őket.

A Tesztelt limitekben egy olyan világba csöppenhetünk, ahol nem sok befolyásunk van a saját jövőnket illetően, ugyanis a MI dönti el, hogy kihez milyen hivatás illik a legjobban, kinek milyen pályán kell dolgoznia elkövetkezendő életében, és ezzel a döntéssel nem lehet ellenkezni...

Mi történik, ha szembeszegülünk az eredménnyel? Változtathatunk rajta egyáltalán? Van esélyünk módosítani a tesztek eredményét és valóra váltani az álmaink? Mi történik, ha kiderül, hogy amiben mindezidáig hittünk, az hazugság? Mit tegyünk, ha egy olyan titokra bukkanunk, ami mindent megváltoztatna, ha kitudódna? 

Fazekas Zspider Zsolt: Senki háza

Úgy érzem magamat, mintha az Alkonyzóna egy epizódjában sétálnék, mert bár van valami kellemes ebben az utópisztikus kastélyban, kicsit olyan érzésem támad közben, mintha egy akváriumi hal lennék.

A Senki háza c. novella engem hihetetlenül elgondolkodtatott, ugyanis szerintem nagyon jól ötvözi az okosházak jövő generációját és a mindent igényt kielégítő cseléd-AI programjait egy olyan társadalmi problémával, mely már sajnos jó ideje az életünk részévé vált és amely felé az emberiség eltéríthetetlenül közeledik: ez pedig a mára már természetesnek számító, szinte kizárólagos digitális érintkezés és kapcsolattartás, melynek sajnos egyenes következménye az elmagányosodás - mi pedig önként választjuk magunknak ezt a lelki sivárságot...

Egyébként biztosan ezt akarjuk? Mindentől és mindenkitől távol kerülni? AI vezérelt otthonokban élni, androidokkal társalogni és még azt is rájuk bízni, hogy milyen zabpelyhet együnk reggelire? Biztos, hogy minden gondolatunkhoz és vágyunkhoz hozzá kell férnie a mesterséges intelligenciának? 

Polevyk Galina: Elvesztett szavak

– Valakinek fel kell nyitnia a vezetők és az emberek szemét! Látniuk kell, hogy elszaladt velünk a ló!

Az Elvesztett szavakban egy olyan lehetséges jövőbe kapunk betekintést, ahol a szimulációs nevelésnek és a jövőtervezésnek hála a gyermekek lelkének semmi sem árthat - kivéve az idealista, magukat okosnak és mindenhatónak érző, agybajos szülőket; akik mindent a kezükben akarnak tartani, miközben pont, hogy ők teszik tönkre gyermekeik életét idealizált és ostoba döntéseikkel; ráadásul nem biztos, hogy az általuk okozott károkat az újraalkotók helyre tudják valaha is hozni...

Komoly társadalmi probléma a gyerekek lelki egészségének megőrzése, de szerintem abszolút nem jó dolog burokban tartani őket, mert könnyen a visszájára is fordulhat ez a védelmezés... A jó dolgokat nem tudnánk értékelni a rosszak nélkül, a boldogságot szomorúság nélkül, a győzelmet a kudarcok nélkül, a túlféltéssel pedig nem biztos, hogy jót teszünk...

Suzie Great: A.I., a robot

Gépekkel élünk együtt, és már nem is érzünk késztetést arra, hogy a fizikai értelemben vett emberi lényekkel bármiféle kapcsolatot ápoljunk. Tökéletesen jól elvagyunk az általunk teremtett hazug, gépek nyújtotta világban.

"2100 harmadik havának hetedik napján, pontosan tizenhárom órakor" valami hirtelen és megmagyarázhatatlan dolog történik a világgal és a világban... Az A.I., a robot ebbe a világba kalauzol el minket, ahol emberek és robotok békében, harmóniában és boldogan élnek egymással - vagy mégsem?

Ez a novella tökéletesen rámutat arra, mi történhet, ha a személyes kapcsolataink eltűnnek; ha az embereket, a társunkat robotokra cseréljük; ha az emberi kapcsolatainkat gépi kiszolgálókkal helyettesítjük, ha testi-lelki jóllétünket velük és általuk akarjuk megteremteni; ha elmosódik a határ ember és gép között...

De hogyan lehetséges ez? Miért választanánk egy harmonikus vagy épp időnként küzdelmes, de EMBERI  kapcsolat helyett egy valójában nem létezőt? Miért hajszoljuk egyre inkább kizárólag a saját boldogságunkat? Miért gondoljuk azt, hogy az MI és/vagy a robotok jelenthetik a megoldást minden problémánkra?

R. Harbinger: Installált szikra

– Elvileg egy mesterséges intelligencia nem gyilkolhat – bólintottam –, pedig mennyi film szólt erről régen, nem igaz?

Az Installált szikra egy nem mindennapi módon elkövetett gyilkosság részleteibe és az elkövető utáni nyomozásba enged betekintést, melyben nyomozónkkal, Marco-val eredhetünk a gyilkos nyomába - akinek igazi kiléte nem kevés meglepetést fog okozni számunkra...

Instant fiatalság, Cerebro-k, manipulált Szikra, bosszú és egy elavultnak hitt technológiai vívmány megdöbbentően hasznos szerepe színesíti ezt a szerintem nem éppen szép, de annál valóságosabb jövőképet bemutató, izgalmas történetet...

Orosz Krisztián: Zavaros közeg

Ezért is lenyűgöző teremtmény az ember, hiszen bármit képes átformálni. Megoldással szolgál számos égető problémára. Egyedül csupán önmagával képtelen mit kezdeni.

A Zavaros közegben az Európa jégholdra repülhetünk, ahol az Aquafarmok karbantartójaként pótolhatatlannak és fontosnak érezhetjük magunkat; miközben a rémálmainkkal és a félelmeinkkel is igyekszünk megküzdeni - a sötét mélybe merülve viszont csak a kegyetlen valóságot és a kíméletlen igazságot leljük, mely emberek millióinak életét befolyásolja...

Robotikus poliptestek, testetlen tudatok, humanoid robotok, palackozott űrvíz és egy tönkretett bolygó...
Egy új élet reménye, egy jobb élet vágya, egy boldogabb és élhetőbb jövő utáni vágyakozás - egy új és tiszta lap, melyet az emberiség kap... De ki tartja a kezében a dolgokat és mi célja van vele?

Huszár István: Az embergépek végnapjai

Az egyik legalapvetőbb emberi tulajdonság a kíváncsiság. Talán ez a fő hajtóereje a minél több tudás megszerzése iránti vágynak. Tudni valamit, és minél többet tudni. Tanulni, új ismereteket szerezni.

Az embergépek végnapjai egy elég érdekes körforgást mutat be az olvasónak, melyben az emberiség fejlődését követhetjük nyomon a kőbunkós ősembertől az embergépekig, a kerék feltalálásától a mesterséges intelligenciák megalkotásáig - egy érdekes evolúciós csavarral a végén; ami hihetetlenül jól bemutatja, hogy a tudományos áttörések és felfedezések nem helyettesíthetik az emberi gondolkodást...

A túlzott AI-ra/MI-ra/technikai eszközökre való támaszkodás teljes mértékben elbutította már az embert napjainkban is - feleslegesen is tagadnánk... Hiába a nagy mértékű tudásvágy, ha mindent gépek oldanak meg helyettünk és nem használjuk az agyunkat...

Kispál Márton: Hajómélye

[…] fém illata, rézé, bronzé és alumíniumé, parányi dugattyúk és lendkerekek kattogása, sűrített levegő fuvallata. Egy mesterséges elme szívverése.

A Hajómélye egy igazán megható novella volt számomra, melyben az emberi önzés egy újabb fokával találtam szemben magam - és abszolút nem lepődtem meg! Napról napra kevesebb emberhez és dologhoz kötődünk, kihasználjuk egymást, elhasználjuk a tárgyakat - majd könnyedén félredobjuk mind... 

Erre jön két gólem, egy rakodó- és egy takarítórobot, a főszereplőink, akik több emberséget mutatnak, mint sok ember a mai világban... Pedig kihasználták, otthagyták és félredobták őket...

Összességében ismét egy színvonalas antológiát olvashattam, melyben nem éppen szép, de szerintem annál valóságosabb jövőképek elevenedtek meg előttem; és gondolkodtattak el arról, hogy merre halad a világ a rohamtempójú fejlődésével, mit áldozunk fel a tudásért és a tudományért, meddig megyünk el a hatalomért; és én biztosan akarom-e látni, végül meddig jutunk el..

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5