2024-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában Sonia Purnell: Egy jelentéktelen nő c. igaz történet alapján írt kötete, mely a francia ellenállás egyik központi alakjának, Virginia Hall-nak az életét dolgozza fel.

Köszönöm szépen az Európa Kiadónak itt is a bizalmat és a kötetet!

Fülszöveg

„Az ellenség legveszélyesebb kéme, meg kell találnunk és el kell pusztítanunk!”

A Gestapo „sürgős” jelzéssel ellátott üzenetében szereplő „legveszélyesebb” kém: Virginia Hall.
A mára legendássá vált kémnő először diplomáciai szolgálatba szegődött, majd a második világháború kitörése után a brit kémszervezet, a Különleges Műveletek Parancsnokságának ügynöke lett. Franciaországban tevékenykedett, az ellenállás munkáját segítette, illetve valójában irányította: hálózatokat szervezett, akcióterveket dolgozott ki, és számtalan, partizánok által végrehajtott műveletet felügyelt. Többször is csak pillanatokon múlt, hogy nem tartóztatta le a Gestapo, de találékonyságának és vakmerőségének köszönhetően mindig megmenekült. Egy alkalommal gyalogosan jutott el Franciaországból spanyol földre, amely tettének értékét – ahogy számos egyéb fizikai teljesítményéét is – emeli a tény, hogy fiatalkorában egy balesetben elvesztette az egyik lábát, és élete nagy részében műlábbal élt. Fanatikusan, már-már hihetetlen bátorsággal szolgálta az ügyet, amelyben mélyen, tántoríthatatlanul hitt. A szövetségesek partra szállása után gerillatámadásokkal akadályozta a német csapatok mozgását. A háború után a CIA-nál szolgált, ám mivel nem kapott felkészültségének, tapasztalatainak és ambícióinak megfelelő megbízást, a lehető leghamarabb nyugdíjba vonult. Életében lényegében nem ismerték el a munkáját, valójában csak a közelmúlt kutatásainak köszönhető, hogy a CIA ma már a háború hősnőjeként emlékezik rá, a háború legnagyszerűbb női ügynökeként tartják számon, és a franciák az ellenállás igazi hőseként ünneplik.
De Virginia Hall nemcsak képtelennek tetsző kalandokat él át, hanem szörnyű szenvedésen is keresztülmegy. Elveszíti a barátait, borzasztó fizikai fájdalom kínozza, az állandó stressz ugyanis kikezdi az egészségét, továbbá a felettesei közönye és – általában a nők iránti – bizalmatlansága gyakran lehetetlen helyzetbe hozza, a tehetetlenséget pedig nehezen viseli. Miközben megismerjük a háborút a terepen dolgozó ügynökök szempontjából, beleláthatunk, miként tudott csak nagyon korlátozottan érvényesülni egy nő a korszak férfiak uralta világában (különösképpen a katonák és kémek között), még akkor is, ha a lehető legmagasabb színvonalon végezte a munkáját.
Az Egy jelentéktelen nő egy kivételesen bátor nő izgalmas és inspiráló története.

 A szövetségesek franciaországi hírszerzésének jövője egy magányos nőtől függött, akit felnőtt élete nagy részében alulértékeltek.

Az 1900-as évek elején nem volt könnyű nőnek lenni; főként, ha valakinek nem egy férj és a gyereknevelés volt az élete célja, hanem egy egész ország szabadságának a kivívása...

Virginia Hall már egészen fiatal korában is jobban vonzódott a szabadsághoz, a vadászathoz és a nadrágokhoz; mint a családi tűzhely melegéhez, a házassághoz vagy épp a szoknyákhoz - sokszor viselt pl. nadrágot és öltözött fiúnak a farmon az állatok ellátása közben, és édesapja támogatásával lőni és vadászni is járt; mígnem egy majdnem végzetes balesetet szenvedett. Egy banális figyelmetlenség miatt súlyosan megsérült, és az életét ugyan megmentették, a lábát sajnos nem tudták. Virginia egyik fertőzés után kapta a másikat, lába pedig minden ilyen eset után az életmentő beavatkozások miatt egyre csak rövidebb lett - majd egy lázálmában elhunyt édesapja jelent meg előtte, aki az életre és harcra ösztönözte szeretett Dindy-jét...

Nagyjából innen indult Virginia harca az életért és a szabadságért; melyben nem csak saját magát, hanem szeretett Franciaországát is bármi áron szerette volna felszabadítani. Édesanyja, Barbara nem támogatta lánya ebbéli vágyait, hanem mindenáron ki akarta házasítani, hogy megtartsa társadalmi státuszát és vagyonát, melyhez foggal-körömmel ragaszkodott; mígnem kénytelen volt beletörődni, ha elfogadni soha nem is tudta, hogy Virginia a saját útját járja.

Virginia nagy harcok árán először diplomáciai státuszban dolgozott a Különleges Műveletek Parancsnokságának, egy idő után viszont úgy érezte, nem tud igazán hasznos segítséget nyújtani az elnyomás alatt élő franciáknak, akik Hitler ámokfutásának áldozataiként nem csak mindenüket, de az életüket is könnyen elveszíthették; nem beszélve a Vichy-kormány elnyomásáról és hazaárulásáról. Szélmalomharcba kezdett feletteseivel azért, hogy terepre mehessen és tevőlegesen is segítségére lehessen a lázadóknak, és még több partizánt toborozhasson az ellenállás soraiba, hogy egy ütőképes magot hozzon létre az ország felszabadításáért vívott csatához - amit nehezen, de végül sikerült kivívnia magának. Kimagasló toborzási és partizán-hálózatépítési sikere, eredményes szabotőr-akciói és stratégiai hadműveletei ellenére sem kapta meg sem az őt megillető vezetői státuszt, sem azt, hogy önállóan irányíthasson egy-egy bevetést.
Később az OSS szolgálatába állva már nagyobb teret kapott az irányításban és rádiósként is kimagasló munkát végzett, ám érdemeit itt sem ismerték el teljesen; ahogy később a CIA sem engedte, hogy megkapja az őt megillető vezetői státuszt.

Virginia Hall a francia ellenállás hőse, aki tovább túlélte a fedett ügynöki létet, mint bárki más abban az időben - mégis csak halála után kezdték el elismerni a munkáját (néhány támogatóját leszámítva). Hírszerzési tapasztalatai, kiterjedt kémhálózata, rádiósként végzett kulcsfontosságú és pótolhatatlan tevékenysége, a partizáncsapatok toborzása, koordinálása és felfegyverezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Franciaország felszabaduljon Hitler uralma, Klaus Barbie kegyetlensége és a Vichy-kormány elnyomása alól.

Ebben a hazugság évtizedeként ismertté vált időszakban az igazságot és a bizalmat feláldozták a félelem, a rasszizmus és a gyűlölet oltárán.

Összességében Virginia Hall elkötelezettségével, bátorságával, leleményességével, elszántságával és úttörő (életében el nem ismert) pályafutásával megalapozta a nők hadászati és hírszerzési jelenlétének alapjait; elutasítottsága, lebecsülése, rokkantsága és műlába ellenére pedig példaértékű kitartásról és erőről tett tanúbizonyságot.

A szerző írásmódja olvasmányos, abszolút nem éreztem száraznak vagy unalmasnak a kötetet, gördülékenyen haladtam vele; miközben kirajzolódott előttem egy nem mindennapi nőnek a nem mindennapi élete...

5/5

Tamás véleményét a Könyv-történeten olvashatjátok!

A kötetet beszerezhetitek - most FÉLÁRON:

https://europakiado.hu/konyv/regeny/haborus/sonia-purnell/egy-jelentektelen-no-aki-segitett-megnyerni-a-masodik-vilaghaborut

https://moobius.hu/konyv/regeny/haborus/sonia-purnell/egy-jelentektelen-no-aki-segitett-megnyerni-a-masodik-vilaghaborut