Idén jelent meg a Könyv Guru/Ad Librum gondozásában Ángyán Patrícia harmadik regénye, Az utolsó tévedés, mely Az utolsó... trilógia 2. része és Az utolsó hiba folytatása.

Az utolsó tévedés az előző kötethez hasonlóan egy érzelmi hullámvasútra ültet minket, mellyel igazi mélységekbe zuhanhatunk és magasságokba emelkedhetünk, miközben a romantika mellett szerepet kap a hit és annak ereje, a döntéseink fontossága és azok következményei, a bizalom, az összetartozás, a testvéri szeretet és a szerelem, melyek átitatják az egész történetet - mégsem egy csöpögős romantikus sztori, sokkal inkább egy fontos mondanivalókkal, mélyebb gondolatokkal és érzelmekkel teli varázslatos utazás, mely az utolsó oldalakon úgy arcul vág minket, hogy csak pislogni fogunk...

Köszönöm szépen Patrícia itt is, hogy ismét megtiszteltél a bizalmaddal és elküldted nekem Tiara történetének folytatását!

Fülszöveg

Tiara lebilincselő tengerparti története, a szíve és az esze közt dúló háború tovább folytatódik. A lány szüntelenül vívja belső csatáit, de vajon elcsitul hamarosan a lelkében tomboló vihar?
Miután kiderülnek az előző fél év titkai és árulásai, a fiatalok azon dolgoznak, hogy mihamarabb újraépítsék az elvesztett bizalmat, csakhogy ezt megnehezítik az újabb rejtélyek és háborgó érzelmek, amelyek előtérbe kerülnek a lidérces mindennapok között.
A két fiatalember, Trevor és Kolin továbbra is mindent megtesznek a lányért, akit szeretnek, de vajon ez elég lesz a szőke ciklon szívéhez? Sikerül végül Tiarának kibogóznia az érzelmi hálóját, vagy minden reménység csak egy újabb tévedés? És vajon minden az, aminek látszik?

Nem ragadhatunk a múltban örök életünkre, ha valóban minden okkal történik, akkor el kell engedni, akármennyire is fáj egy adott ponton, és bízni kell abban hogy a jövő sokkal nagyobb csodákat tartogat, mint azt valaha is el tudnánk képzelni.

Tiara történetének folytatása épp úgy magába szippantott, mint az első rész! A nosztalgikus érzést és a Tiarával való azonosulást, melyek miatt Az utolsó hiba olyan közel került hozzám, abszolút hozta, továbbra is vele együtt éreztem, lélegeztem és pánikoltam; vele együtt emelkedett meg a pulzusom és fagyott meg az én ereimben is a vér; miközben a múltam egy-egy képkockája is feltűnt időnként, keserédes emlékeket, boldog és boldogtalan perceket, édesbús érzéseket előhívva belőlem...

Trevor és Kolin karakterei ugyanúgy hatottak rám, mint az előző kötetben - továbbra is a TeamTrevor csapatot erősítem -, bár ebben a részben szerintem kicsit a háttérben maradtak; a fő vonal most Tiara köré összpontosult, az ő döntései, hite és a szimbolizmus voltak a súlyponti elemek, melyekkel még közelebb kerülhettünk hozzá, még inkább megismerhettük és megérthettük őt, a vége-csavarban pedig vele együtt kerülhettünk mi is nem kicsit sokkos állapotba...

A könyvben megjelenő hit, ami bár időnként bibliai jelenésekkel mutatkozik meg, abszolút nem térítő (amit egyébként elviselni sem tudnék) vagy zavaró; a vallási hit helyett sokkal inkább szemléletként, belső meggyőződésként jelenik meg; számomra a reményt, az önmagunkba és boldogulásunkba vetett hitet jelentette.

A szimbolizmus, melyet a borító és a fejezeteknél felbukkanó szimbólumok is nagyon jól tükröznek, az összetartás és összetartozás, önmagunk megismerése és az útkeresés, mely mindannyiunk életében fontos szerepet játszik, szintén lényeges elemei a kötetnek; ahogy az ok-okozati összefüggések, a sorsszerűség, a tudatalattink rejtelmei, az önmagunkhoz, egymáshoz és a világhoz való hozzáállásunk is.

Tapogatózunk a sötétben, keressük az ok-okozati tényezőket és jelentéseket, amelyeket szimbólumokkal ruházunk fel. De vajon ezekből mennyi igaz?

Összességében Patti ismét egy olyan történetet alkotott és folytatott, melyben mindannyian magunkra ismerhetünk, mindannyian elmerülhetünk, mert mindenki életében volt egy első - első szerelem, első kapcsolat, első szakítás -, mely formált, alakított, csiszolt minket; hatással volt életünkre, kapcsolatainkra és a mostani önmagunkra egyaránt...

Köszönöm, hogy olvashattam! Abszolút kedvencem lett ez a kötet is!
5/5

Patrícia könyveit többek közt beszerezhetitek:

Líra

Book24

Alexandra

Az idei Könyvfesztiválra jelent meg Koppány Tímea legújabb regénye a Delta Vision Kiadó gondozásában Kristálytolvaj címmel, mely a tavaly megjelent Ködcsempész folytatása és az Ammerúnia c. fantasy sorozat tagja - de A Tóúrnő áldása részei a többi kötet ismerete nélkül is abszolút olvashatóak és érthetőek.

A Kristálytolvaj a Ködcsempészhez hasonlóan egy izgalmas, humoros, grimdark stílusú fantasztikus történet, melyet már hihetetlenül vártam; és még jobban is beszippantott, mint Hastur Mendalla korábbi kalandja - pedig azt is nagyon szerettem!

Köszönöm szépen az írónőnek itt is az ismételt bizalmat és lehetőséget!

Fülszöveg

Eddig összesen 5 magyar kiadásban jelent meg John Fowles eredetileg 1969-ben megjelent, a 19. századi Angliában játszódó viktoriánus regénye, A francia hadnagy szeretője, mely az 1001 könyv listán is szerepel - szerintem abszolút megérdemelten.

A kötet egy hirtelen felinduásból elkövetett vásárlás eredményeként került a polcomra - és abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam!

Fülszöveg

 A nyelv olyan, akár a színjátszó selyem; nagyon sok függ attól, milyen szögben tartjuk a fény felé.

A francia hadnagy szeretője egy romantikusabb köntösbe csomagolt, 19. századi korrajz, mely nagyon jól bemutatja az akkori élet mozgatórugóit, az emberek megfelelési kényszerét, kötelességeket és kötelezettségeket,  a társadalom elvárásait, erkölcsösségét vagy épp erkölcstelenségét; miközben nagyon jól körbejárja többek közt a szobizmust, a darwinizmust, az arisztokrácia hiearchiáját, a cselédség helyzetét és a szabadság, mint életérzés kérdését is.

A szerző minden fejezetet korabeli idézetekkel nyit, melyek közt olyan nevek szerepelnek, mint Darwin, Tennyson, Matthew Arnold, A. H. Clough, Hardy vagy éppen Marx, amik számomra még színesebbé tették a kötetet.
Fowles többször kiszól a történetből az olvasóhoz, ezzel különleges atmoszférát teremtve; de humora, ironikus, szatírikus és olykor tragikomikus "megszólalásai" is nagyon tetszettek, ahogy az is, ahogy szereplőit bemutatja, irányítja és olykor mentegeti is...

Charles karaktere számomra a tipikus aranyifjút testesítette meg, aki még maga sem tudja mit akar - de azt végérvényesen és mindenáron. Vaksága, döntésképtelensége abszolút taszított, a regény végére sem sikerült vele szimpatizálnom. Ernestina a maga napraforgó viselkedésével, hisztérikus kitöréseivel a hagyományos elkényeztetett úrilány szerepében tetszelgett mindvégig; De Ms. Tragédia jelleme is hagyott számomra némi kivetnivalót maga után...

Szereplőinket nagyjából mindvégig utáltam, ám az író stílusa és könnyed írásmódja nagyon tetszett, ezáltal pedig nagyon is olvastatta magát a történet. Nagyon kíváncsi voltam, merre fut ki a sztori, milyen befejezést kapunk és milyen megpróbáltatásokon kell keresztülmennünk, hogy eljussunk odáig.

 Soha nem kenték el ennyire a valóságot, soha nem sikerült ennyire igazságként elfogadtatni a hiszékeny utókorral a nyilvánosság számára emelt homlokzatot; ezért vélem én úgy, hogy a a kor legjobb útikalauza a Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Amit ma rémtörténetnek tartunk benne, amögött mélységes és korleleplező igazság rejlik.

Összességében egy hiteles társadalom- és korrajzot elénk táró, viktoriánus-érát bemutató történelmi regény, mely nem mellőzi az iróniát és a szatírikus elemeket, melyekkel jól oldja a társadalomtudományi szárazságot és szórakoztatóan kikapcsoló olvasmánnyá emeli ezt a kötetet!

Biztosan olvasok még a szerzőtől!
4,5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

Idén jelent meg a Cser Kiadó gondozásában Tóth-Zsiga Borbála: Macskakaparás c. kötete, mely főszereplőnk, Anna gondolatait, érzéseit, életének valós vagy éppen képzelt eseményeit tárja elénk ebben a lélektani-pszichológiai kisregényben.

A könyv címe, borítója és fülszövege is felkeltette az érdeklődésem, a pszichológiai zsánereket pedig abszolút a kedvenceim között tartom számon - így örömmel fogadtam a szerző recenziós megkeresését!

Köszönöm szépen az írónőnek itt is, hogy megtisztelt a bizalmával és elküldte nekem a kötetet - és ezt a cuki cicás könyvjelzőt!

Fülszöveg

„Pedig ez a tudás biztos: a macska képes az átváltozásra. Amikor Eliza nálam volt, Pepita úgy viselkedett, mint egy szándék nélküli, tudatlan állat. Ennek láttam, semmi többnek. Abban a helyzetben nem féltem tőle, inkább közömbös volt számomra. Nem úgy, amikor kettesben vagyunk. Az átváltozás képessége testi paramétereit is érinti, és ez még aggasztóbb volt, mert nem lehetett az egészet betudni annak, hogy megőrültem, vagyis, hogy az én képzelgésemből fakadna ez a jelenség. A macska növekszik. Először azt hittem, csak hízik a finom, szaftos nyúlhúsos koszttól, de mostanra mindene nagyobb lett, a feje és a mancsai is. Mit szólna Aliz, ha ezt elmondanám neki? Azt gondolom, jobb, ha továbbra is az átlagos pácienst játszom.”

Tóth-Zsiga Borbála 1976-ban született. Vidéken nőtt fel. Végzettsége szerint pszichológus. Lélektani ismereteit saját megfigyeléseivel ötvözve hasznosítja írásaiban. 2017-ben elnyerte a Terézanyu pályázat fődíját. A Macskakaparás a második regénye.

 Végül lehazudtam a csillagokat is az égről, és azt mondtam, hogy minden oké. Elhitte, mert el akarta hinni: ez volt a mi kis játszmánk, és én időt akartam nyerni.

A könyv egy társfüggésben szenvedő, pszichés problémákkal küszködő harmincas nő, Anna életének egy részét követi nyomon, melyet naplóbejegyzések formájában tár elénk az írónő.
A cím, a fülszöveg és a borító is hűen tükrözi azt a zavarodottságot, valóság és képzelet közötti bizonytalanságot, mely főszereplőnk életét és gondolatait uralja. A képzelet és a valóság között imbolyogva, a saját maga által kreált bizonyosságok foglyaként, zűrzavaros gondolatai közepette vele együtt veszünk el a fiktív és valós események között zilált elméjének útvesztőiben, árgus szemekkel figyelve Pepitát.

Anna társfüggősége nyilvánvaló: nem képes egyedül maradni; fél a magánytól és attól, hogy mihez kezd a férje nélkül; nem képes felismerni, hogy mire volna szüksége, hogy mihez kezdjen egyedül - majd a számára vágyott, ám utóbb mégis ijesztő és felfoghatatlan veszteség után már az első adandó alkalommal egy vadidegen kezébe helyezi bizalmát és életét, ezzel abszolút azonnali függésbe taszítva ismét önmagát.

Anna viszonya a világgal, Markkal, a pszichológusával, az idegennel vagy épp Pepitával elég zavaros, őt és a gondolatait megismerve viszont mégis valódinak, hihetőnek érezzük. A karaktereket általa és a bejegyzései által ismerhetjük meg, így létezésük megkérdőjelezhető, ahogy viselkedésük és reakcióik is. 

A kötetben szerepet kap még a pszichoterápia, a pszichológusok olykor megkérdőjelezhető hozzáértése, a függőségek és a környezet megvezetése is.

 Most lezárom a papíron való elmélkedést, és ezentúl profánabb ügyekkel foglalkozom, úgymint visszatérés az életbe, és legalább egy kérdés megválaszolása ezen a nyomorult önterápián.

Összességében egy összezavarodott, pszichés problémákkal küzdő nő kálváriáját reálisan bemutató, lélektani és pszichológiai elemekkel átszőtt történet, melynek ugyan kicsit hirtelennek és átvezetés nélkülinek éreztem a lezárását, mégis nagyon szerettem olvasni - főként az Utószó ismeretében!
Ajánlom mindazoknak, akik szívesen elmerülnek a lélek és az elme mélységeiben, nyitottak a pszichés betegségekre és érdekli őket, mi játszódhat le egy zavart és realitástól eltávolodott nő fejében...

Köszönöm, hogy olvashattam!
4,5/5

A kötetet keressétek a Cser Kiadó oldalán!

Idén jelent meg a Park Kiadó gondozásában Szécsi Noémi legújabb, nőtörténettel és neveléstörténettel foglalkozó ismeretterjesztő kötete, a Régen minden lánynak jutott férj, mely címével és fülszövegével nagyon kíváncsivá tett; ugyanakkor a végére elég vegyes érzéseket keltett bennem és érdekes olvasmányélmény nyújtott a számomra...

Fülszöveg

Régen ​minden lánynak jutott férj, siránkozott a kiházasítandó lányok anyja egy 1893-as regényben, mire legidősebb leánygyermeke azzal vágott vissza, hogy „az nagyon régen lehetett”. Amióta világ a világ, mindig pontosan ugyanannyi lánynak jutott férj, ahány férfinak feleség, de a 19. és 20. század fordulóján a nők már egyre kevésbé mertek kizárólag erre az egyetlen lehetőségre, a házasságra hagyatkozni az egzisztenciájukat illetően. A kötet a lánynevelés, a tanulás és a szereplehetőségek szempontjából veszi szemügyre a kiegyezés (1867) és az első világháború (1914) közötti korszak nőtörténetét: a nők tanulási esélyeit, feleségszerepre való felkészítését, társasági helytállását, munkaköreit. Milyen tevékenységek töltötték ki a nők napjait akkor, ha cselédek, munkásnők, középosztálybeli feleségek vagy éppen arisztokrata hölgyek voltak? Mi várt az árva lányokra és hová kerültek a törvénytelen gyerekek? Kikre ügyelt a „gyermekkertésznő” és milyen neveltetést adtak a zárdaiskolák? Mit jelképezett a tanítónői diploma, mihez fogtak a szegény, de tisztességüket őrző lányok, és mihez azok, akik készen álltak normát szegni? Milyen kötelezettségekkel járt az anyaság a főúri asszony és milyen a munkásnő számára? Milyen lehetőségei adódtak egy nőnek, ha nagy nehezen elvált vagy hirtelen megözvegyült?

„A Budapest józsefvárosi kisdedóvó egylet január 11-én tartott választmányának tárgya volt a Mária utczai kisdedóvónői állomás betöltése helyettesítés által miután az intézet eddigi vezetőnője, Kokkes Emma megőrült. Miután a nőknek kisdedóvó intézetekben való alkalmaztatása óta lefolyt rövid idő alatt már ez a 6. vagy 7. eset, hogy az óvónő megtébolyodott, az esetet valamelyik hírneves orvossal közölni fogjuk annak megállapítása végett, hogy mennyiben lehet a pálya az oka a megőrülésnek?” (Kisdednevelés, 1880)

Szécsi Noémi József Attila- és EU Irodalmi díjas író, pályáját a Finnugor vámpír (2002) című regénnyel kezdte. Legutóbbi regénye az Egyformák vagytok (2017), novelláskötete pedig a Rohadt állatok (2023). A szépirodalom mellett művelődéstörténeti könyvek szerzője, mint A budapesti úrinő magánélete (1867-1914) (Géra Eleonórával) és a Park Kiadónál megjelent Lányok és asszonyok aranykönyve (2019), amely a 19. és 20. század fordulóján élt nők testhez való viszonyát térképezi fel.

 A Budapesten és nagyobb vidéki városokban működő cupringer, azaz cselédszerző iparengedéllyel létesített közvetítőirodát, és lótifutikat alkalmazva derítette fel az alkalmazás nélküli cselédeket, majd éles szemmel igyekezett felmérni az igényeket: „A cselédadás körülbelül igy rendeztetik, ez a kaptafája: jámbor uriasszony, pákosztos szemű úr: hercig cicuska; éles, kardos gazdaasszony, csendesvérű apjuk: trampli Zsuzska néni; számitó asszonyság, kapzsi, nyalka, gazda – pisze, vagy pókos lábú és dülledt szemű cselédleány. Ide nem számítva a garszon urakat és szobacicusok után sétáló özvegy öreg tyatyuskákat. Ezeknek föltétlenül takaros mucuskák kellenek. Ezt már könyv nélkül tudják a szivekbe és vesékbe pillantó cupringernék.” A fentiekből nyilvánvaló, hogy a szexuális zaklatás eltűrése a munkakör hallgatólagosan elfogadott kockázatai közé tartozott.

Nem szoktam ismeretterjesztő könyveket olvasni, így elég komfortzónából kilépős volt ez a közös olvasás is; mindazonáltal úgy érzem, néha tágítani kell a látókörünk, így szívesen kezdtem bele, számomra azonban túl száraznak bizonyult - ez viszont ne riasszon el senkit az olvasástól, más(ok)nak lehet, hogy ennek ellenére vagy pont ezért tetszik majd, illetve a zsáner kedvelőinek minden bizonnyal sokat tud nyújtani, mert egyébként egy érdekes és informatív kötet, csak valószínűleg nem nekem íródott...

Számomra nagyon sok volt idézett és írt szöveg között az ugrálás, egy idő után összeollózott hatást keltett bennem, melyben már annyi volt az idézőjel (sokszor több is egy mondatban), hogy sok esetben már azt sem tudtam, hogy kezdődik vagy végződik, vagy éppen mit is olvasok. Nem értettem, hogy miért kell folyamatosan egy-egy szót (szintén mondaton belül többet is akár) "idézgetni"; illetve azt sem, hogy az idézett szöveget miért kell legalább ugyanolyan hosszan el is magyarázni (és itt most arra gondolok, mikor az egyébként abszolút megérthető részeket magyarázza, nem a régies szövegből származó esetleges értethetetlenséget).

A köteten érződik a sok kutatómunka, melyet az írónő belefektetett, a precíz és alapos utánajárás, mellyel nagyon sok témát körbejár és bemutat; miközben a korabeli fényképek még közelebb hozzák hozzánk a leírtakat. 
Érdekes volt megismerni a nők múltbéli helyzetét, életét, nehézségeit és lehetőségeit; ismert és ismeretlenebb személyek levelezésébe, életébe vagy akár halálába betekintést nyerni.

Az olvasó a nők sorsa mellett megismerkedhet a kor hangulatával, a korszak mindent érintő problémáival és változásaival, a férfiak nőket érintő kérdésekben való nézetével és állásfoglalásával is, miközben a társadalmi szemléletet is nagyon jól bemutatja.
Kitér a nők már születésükkor is jelenlévő hátrányaira, az eltitkolt és törvénytelen gyermekekre, megesett asszonyok alternatíváira, árvák és özvegyek kilátásaira, szoptatós dajkákra és cselédekre, zárdaiskolai növendékekre, a nők tanulmányi és karrierépítési lehetőségeire, fizetésbeli és egyéb társadalmi hátrányaikra, óvónők kálváriájára és színésznők beskatulyázására is.

 A hazai gyermekvédelem élharcosait elsősorban az orvosok, különösen a gyermek- és nőgyógyászok soraiban találjuk, hiszen munkájuk során saját szemükkel láthatták, mi történik a terhességükkel magukra maradt nőkkel és nehéz sorsú kisdedekkel. Dr. Szalárdy Mór (1851–1914), aki pályáján Semmelweis nyomdokait követte – hasonlóképpen Bécsben végezte el az orvosegyetemet, és szintén a Rókus Kórházba került szülészként –, napi tevékenysége során figyelt fel az áldatlan állapotokra.

Összességében egy informatív, precízen és aprólékosan kidolgozott kötet, amit szívesen ajánlok a nőtörténet iránt érdeklődőknek és az ismeretterjesztő irodalom szerelmeseinek.

3,5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

Idén jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Lázár Gergely: Bármikor bármi c. kötete, mely egy varázslatos, átokkal sújtott utazásra invitálja az olvasót a kényszerbeteg Brúnóval a főszerepben.

A könyv először július elején jött velem szembe és rögtön ment is a kívánságlistámra - szeretem az önismerettel, önfejlesztéssel, pszichológiával és/vagy pszichés betegségekkel foglalkozó történeteket; a fülszöveg felkeltette az érdeklődésem, a borítója pedig nagyon megtetszett -, így örömmel fogadtam a szerző recenziós megkeresését!

Köszönöm szépen Lázár Gergelynek és a Jaffa Kiadónak itt is, hogy megtiszteltek a bizalmukkal és elküldték nekem a kötetet!

Fülszöveg

Infarktus? ​- merül fel Brúnóban mindannyiszor, amikor pánikrohama van. A valóság eltorzul, a szív dobogása feszíti a fület, a mellkas egyre szűkebb. A légzés felszínessé válik, a kar és a láb elzsibbad, meg kell támaszkodni, a hideg fal égeti a bőrt.
Három év pszichoterápia és a gyógyszerek sem segítenek: Brúnó képtelen úgy elindulni, hogy ne húzzon ki minden kábelt, ne zárja el többször a csapot, ne ellenőrizze az erkélyajtó illeszkedését, az ablakokat, a zárat… Lehet így élni? Hogy mindeközben tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez mind kényszercselekvés? Átkozott OCD! Az én beteges kényszereim nem tudnak tragédiát előidézni – ismételgeti magának, hátha egyszer el is hiszi.
De… mi van, ha mégis? Mi történik, ha egy igazi átoknak köszönhetően minden valóban bekövetkezik, amitől retteg? Lehet, hogy éppen ez lesz a kiút a félelmek útvesztőjéből? Okkultizmus és mágia, bűn és önfeláldozás, pszichiátria és börtön – Brúnónak sok mindennel kell szembesülnie ahhoz, hogy lassan elfogadja: nem az ő kényszercselekvésein múlik, mi fog történni. De hogy ebből a felismerésből az őrület vagy a gyógyulás felé visz-e az út, az már csak rajta múlik.

 – […] Ha a jövőre koncentrálsz, és azon agyalsz, ami felett nincs kontrollod, elveszíted a jelen pillanatot.

Az OCD, vagy rögeszmés kényszerbetegség egy olyan pszichés betegség, mely mellé gyakran társul pánikbetegség és depresszió is, hiszen leginkább a benne szenvedők életét keseríti meg. Mikor a kényszerbeteg szembetalálja magát cselekedeteinek és azok indíttatásainak abszurditásával, az lelkileg nagyon megterhelő tud lenni, főként, hogy még tisztában is van azzal, hogy ezek a mániás, kényszeres tevékenységek abszolút irracionálisak és értelmetlenek - egy ilyen kényszerképzetek és -cselekedetek által uralt személy életéről kaphatunk hiteles képet ebben a kötetben, láthatunk bele gondolataiba és érzéseibe, az előtte álló nehézségeket és kihívásokat pedig vele együtt igyekszünk legyőzni...

Brúnó karaktere abszolút emberközeli és valóságos volt, gyorsan közel került hozzám, állapotához való időnkénti szarkasztikus hozzáállásával pedig gyakran csalt őszinte mosolyt az arcomra. Belső vívódásai, lelki fáradtsága  maximálisan hiteles volt; ahogy a történet során végbement fejlődése is.

A történet több szálon és idősíkon fut, melyekben több szemszöget és nézőpontot is felvonultat a szerző; miközben a fejezetek írói stílusa is különbözött szerintem kicsit egymástól, ami számomra különlegesebbé és gördülékenyebbé is tette az olvasást - a spirituális-mágikus szálat sokkal irodalmibbnak éreztem; Brúnó gondolatai és élete pedig abszolút valósághű, realisztikus, mégsem túl tudományos vagy száraz megközelítést és leírásokat kapott. A karakterek jól összerakottak és emberiek, az alaptörténet jól kidolgozott, a fantasztikum és a pszichológia tökéletes egyensúlyban vannak, az időbeli ugrások és szereplők közötti váltás zökkenőmentes, a cselekmény nem ül le, az események zajlanak.

 És ekkor, a saját tragédiám ellenpólusát is meglátva, tényleg belátom: bármikor bármi megtörténhet.

Összességében egy logikusan felépített, olvasmányos, humorral, öniróniával és misztikus elemekkel színesített pszichológiai-lélektani regény, mely amellett, hogy egy fontos témára és betegségre hívja fel a figyelmet, kikapcsolja az olvasót; és nagyon jól leírja azt a kilátástalanságot, reményvesztettséget, önvádat, félelmet és csalódottságot, mellyel egy kényszerbeteg nap mint nap szembesül...

Vagy teszem, amit mond, vagy megkéselnek. Vagy azért késelnek meg, mert teszem, amit mond. Remek alternatívák. Vágjunk bele!

Mindenképpen olvasni fogok még a szerzőtől!
5/5

A kötetet keressétek a Jaffa Kiadó webshopjában vagy a  Jaffa Könyvesboltjában!

Lázár Gergely klinikai szakpszichológus weboldalát pedig itt találjátok!

Idén, a Könyvhét előtt jelent meg a Smaragd Kiadó gondozásában Császi Zsüliet legújabb regénye: A szabadság kulcsa, mely a Zeusz titkai és A múlt fogságában c. köteteinek a folytatása.

A szabadság kulcsára már nagyon kíváncsi voltam a második rész függővége után, ugyanakkor húztam, halasztottam, hogy belekezdjek, mert nem akartam, hogy véget érjen a történet...

Az előző két rész borítóját is imádtam, de abszolút ez lett a kedvencem!
Köszönöm szépen Zsüliet itt is, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és elolvashattam a köteteket!

Fülszöveg

– Felőlem a holdon is lehetnénk.
– De szép is lenne, Istenem! Elviszel oda?
– El én!
A történet Genova után Budapesten folytatódik. Ahogy a természetet elkerülhetetlenül változik és szükségszerűen megújul, úgy ugyanezt Nelli is megtapasztalja a saját életén. Genova megmutatta neki, hogy a színészet után egy csendesebb művészetben kell kiteljesednie, ezért festeni kezd, majd művészeti galériát nyit.
De hiába hiszi azt, hogy ezzel a megújulással a múltját végleg lerázhatta magáról, amikor Áron és Balázs megjelennek az életében, ismét minden fenekestül felfordul. Nem elég, hogy a hold elérhetetlen távolságra kerül, de úgy tűnik, hogy az elmúlt kapcsolatok hevéből születő, leküzdhetetlen vágyak fellobbanó lángja ismét felperzseli az életét, hacsak a múltja sötétje ismét magába nem rántja.
Vajon Áron ki tud bújni a bőréből, vagy mindenkit bajba kever? Balázs meg tudja tartani az ígéretét, hogy mindenkit megvéd? És ez elég lesz ahhoz, hogy Nelli élete ismét stabil talajra kerüljön?

 – […] Nézőpont kérdése. A naplementét is követheti új, tündöklő napfelkelte, ha mélyen hiszünk benne, akkor legbelül már-már látjuk a naplementében a friss kezdet érkezését. Sőt várjuk is, és ez a vágyakozó várakozás csodás is tud lenni.

A kötet középpontjában újra Áron és Nelli állnak, akik közös múltjuk elől nem menekülhetnek; jelenük újfent összefonódik, jövőjük pedig csak kettejükön múlik. Viszonyuk tipikus se veled, se nélküled kapcsolat, melyben teljes mellszélességgel harcolnak egymással és saját magukkal is, miközben mindketten a boldogságot kergetik és nem veszik észre a nyilvánvalót...

Áron múltja és annak következményei ebben a kötetben ismét fontos szerepet kapnak; Nelli útkeresése pedig végigkíséri a regénysorozatot: a kutatóorvosból lett színésznő, majd színművészből lett festő és galériatulajdonos nagyon jól szimbolizálja, hogy mindannyian a helyünket keressük a világban - bár nem mindannyiunknak van bátorsága vagy épp lehetősége változtatni a megszokott, biztonságosnak érzett, ám abszolút boldogtalanságot okozó életünkön...

Balázs és a Nemzetbiztonság felbukkanása már az elején garantálja, hogy most sem fogunk unatkozni; Áronnak pedig meg kell találnia a szabadságának kulcsát, mielőtt az ajtók végleg rázárulnak és maguk alá temetik a régmúlt hibái; csakhogy Nelli élete ismét veszélybe kerül...

A cselekmény mozgalmas és izgalmas, a több szálon futó események szépen futnak össze, szereplőink emberiek, jellemfejlődésük érezhető, bár a végén én nem értettem egyet Nelli döntésével....

A regényekben fontos szerepet kap még a sorsszerűség, mely végigkíséri és általában eléggé megbonyolítja szereplőink életét; de elgondolkodtató, mélyebb mondanivalókkal is bőven találkozhatunk olvasás közben. 

A jelenben kell élnünk. Azt kell varázslatossá tenni. Hogy minden napunk csoda legyen. És az már annak számít, ha érezni és élvezni tudjuk az életet, mert akkor megismertük önmagunkat. Tudjuk, mire vágyunk.

Összességében egy gördülékeny, eseménydús, érzelmekben gazdag, izgalmakkal és romantikával átitatott történet, mely méltó befejezése lett a trilógiának! Az írónő dialógusokban nagyon erős, az írásmódja képies, a karakteralkotása hiteles, a történetvezetése pedig logikus és reális - remélem, olvashatunk még Tőle!

[…] tény, hogy a döntéseinket akarva-akaratlanul befolyásolja a múlt, születésünk pillanatától kezdve, az életünk történései, hiszen azok tettek azzá, akik ma vagyunk. 

Köszönöm, hogy olvashattam!
4,5/5

A kötetet beszerezhetitek:

https://smaragdkiado.hu/termek/csaszi-zsuliet-a-szabadsag-kulcsa/

2021-ben jelent meg a Holnap Magazin gondozásában Guti Csaba: Amikor a húr túlfeszül c. kötete, mely egy rövid, de annál tartalmasabb; a szerző illusztrációival gazdagított, mély mondanivalójú történet; amit én nagyon szerettem olvasni!

Az eddig Tőle olvasott novellákban az írásmódja és a stílusa is nagyon tetszett; ráadásul Csaba egy olyan napon keresett fel, amelyiken a húr nálam többszörösen is túlfeszült - így örömmel fogadtam a recenziós megkeresést, amit itt is nagyon szépen köszönök Neki!

Fülszöveg

Sorsok.
Nap, mint nap rójuk a magunk útját, ami olykor kereszteződik másokéval.
Ismeretségek köttetnek, maradandók s feledhetők.
A dolgok folyamatosan átalakulnak, de rendjén van ez így? Jogunk van változtatni, nyomást gyakorolni mások életére? Élhetjük-e a magunkét zavartalanul mindeközben?
Vannak-e véletlenek?
Létezik-e igaz barátság, vagy minden mögött részrehajlás bujkál?
Elég-e az akarat, hogy megmaradjunk az úton, amelyet kijelölt nekünk a sors, és mi történhet, ha letérünk róla?
Az igaz szerelem tényleg mindent legyőz?
Elkerülhető-e az elkerülhetetlen?
Sosem tudhatjuk, hogy miként alakul a holnap. Hiába ragaszkodunk a már-már unalomba fulladó megszokott mindennapjainkhoz, az élet olykor összekuszálja a szálakat, majd csavar még rajta egyet, mígnem pattanásig feszül minden…

Tudta, hogy mindezért biztosan fizetnie kell majd előbb, vagy utóbb. Tudta, mert az élet ilyen, amikor az ember a legboldogabb, akkor kopogtat be, hogy benyújtsa a számlát.

A fülszöveg nem árul zsákbamacskát, nagyon jól összefoglalja a kötet mondanivalóját; ahogy a borító is tökéletesen jeleníti meg azt a feszültséget, melyet mindannyian ismerünk és átéltünk már életünk során. A sorsszerűség, az útkeresés, a boldogság megtalálása és a túlélés utáni vágy mind-mind fontos szerepet kapnak ebben a mélyreható, lelkünkig érő, elgondolkodtató és abszolút realisztikus történetben. Mindannyian kicsit magunkra ismerhetünk, mindannyian kicsit azonosulhatunk szereplőinkkel; mert olyan kérdések merülnek fel bennük, melyekre a választ mi magunk is gyakran keressük...

Vajon minden előre meg van írva a számunkra? Ha igen, elkerülhetjük-e a sorsunk? Változtathatunk-e rajta? Megtalálhatjuk-e valaha a boldogságot? Mindenkinek jár a boldogság? Túlélhetjük-e a minket érő megpróbáltatásokat? Lesz-e erőnk továbblépni vagy maradunk a saját poklunkban? Mivé válhatunk veszteségeink következményétől? Csak egyféle út áll előttünk, vagy eldönthetjük, hogy merre indulunk tovább? Rámerünk-e lépni a számunkra kijelölt útra? Van-e bátorságunk szembenézni önmagunkkal? Hogy mivé váltunk? Hogy mit tettünk saját magunk boldogságáért, másokon átgázolva?

Az Amikor a húr túlfeszül véleményem szerint minden olvasót más-más módon szólít meg, más-más kapcsolódási ponton, attól függően, hogyan szemléli a világot és saját magát. Ádám és Éva szimbolikája, a viharos tenger és rajta a kis lélekvesztő, a barátság és a szerelem, a boldogság keresése, a hit önmagunkban és másokban, és az a realizmus, melyben a kötet bővelkedik, egy igazán tartalmas, mesterkéltségektől mentes, rendkívül őszinte, érzésekben és érzelmekben gazdag történetet jelenít meg.

 Az ember gyarló, ez minduntalan kiderül.
Ezúttal is.

A történetvezetés reális, az események logikusan követik egymást, a szereplők hitelesek és validak, a váltott nézőpontnak hála pedig még inkább közelebb kerülhetünk hozzájuk. Összességében egy elgondolkodtató, gyönyörűen megírt, mély mondanivalójú történet, mely olvasás után még jó ideig velünk marad, belénk ivódik és elkísér minket, az pedig csak rajtunk áll, mit viszünk belőle magunkkal tovább...

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

Ha Ti is szívesen elolvasnátok a kötetet, a szerzőnél beszerezhetitek:

https://www.facebook.com/guti.csaba.irasai

Idén jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Dr. Csernus Imre: A magyar c. kötete, mely már a megjelenésekor a kívánságlistám elejére került. Az író eddig olvasott könyveit nagyon szerettem, olykor az elevenembe is vágtak, de számomra pont ettől hiteles az, amit a könyvei és Ő maga is képvisel - szépítgethetjük bárhogy, lehurroghatjuk, lebunkózhatjuk, attól még nagyon is ilyenek vagyunk mi, emberek; vagy ennek a könyvnek az esetében mi, magyarok...

 […] a magyarok hajlamosak álarcot viselni, mert a szebbik arcukat akarják mutatni kifelé, nehogy szó érje a ház elejét, […].

Csernus doki könyvei és Ő maga is egy elég megosztó személy, stílusát elég sokan tuskónak, taplónak és érzéketlennek tartják, én viszont úgy gondolom, hogy ugyan az igazság olykor fáj, de attól még ki kell mondanunk, be kell ismernünk, mert attól, hogy tagadjuk vagy épp habos-babos köntösbe csomagoljuk, a tények nem változnak...

Fülszöveg

Magyarnak ​lenni vagy magyarnak látszani? Az itt a kérdés. Mit jelentett egykor a magyar virtus, és mégis hogyan tüntettük el magunkból? Miért nem tudjuk emelt fővel vállalni, itthon és külföldön egyaránt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk? Mi lehet az oka annak, hogy a búval béleltek, a pesszimisták, a depressziósok, az alkoholisták országa vagyunk, és ezt a mintát veszik át tőlünk a gyerekeink is? Miért vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei, és mit tehetünk azért, hogy ne maradjunk azok?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget izomból dr. Csernus Imre, a tőle megszokott őszinteséggel és egyenességgel. Ám az ugyancsak tőle megszokott határozottsággal és józansággal megoldásokat is javasol a felvetett problémákra, és végigveszi, mi minden vihet közelebb minket a célhoz. Ahhoz, hogy felébredjünk, kinyissuk a szemünket, és úgy döntsünk: abbahagyjuk a másra mutogatást, és helyette felnövünk, felelősséget vállalunk önmagunkért, a mindenkori érzéseinkért és tetteinkért. Ahhoz, hogy odategyük magunkat, és soha ne adjuk fel azt, amiben hiszünk. Mert akkor újra tüzes tekintetű, büszke és bátor magyarok leszünk. Kiteljesedett, mosolygós, optimista életet fogunk élni, és ezt a példát követhetik majd a gyerekeink is.
DR. CSERNUS IMRE nem győzi hangsúlyozni: a megoldások egyszerűek. De ezeket a megoldásokat mindannyian csak saját magunkban találhatjuk meg, mert az, hogy a gyáva megalkuvást vagy a bátor magabiztosságot választjuk, kizárólag rajtunk múlik. Emberként is, magyarként is.
„Nem kell az életünket áldozni azért, hogy ezért az országért tegyünk valamit, nem kell a vagyonunkat feláldozni, csak egyszerűen felelősségvállalással élni, és akkor apró lépésenként előrehaladva célhoz érhetünk.”

 […] a legfontosabb, az élet összes területére vonatkozó szabály, hogy ne hazudj magadnak, akkor sem, ha ez fájdalmat okoz.

A szerző nem csak a magyarságot, a magyar mentalitást veszi górcső alá A magyarban, hanem az egyént is, a legkisebb egységet egy társadalomban, mellyel nagyon jól ötvözi az önismeretet és a társadalomismeretet ebben a kötetben - számomra abszolút tökéletes korrajzot adva népünkről! Aki nincs tisztában önmagával, aki saját magával sem őszinte, aki nem mer szembenézni a félelmeivel, gondolataival és érzéseivel, az a társadalomban sem fogja megtalálni a helyét, nem fog tudni azonosulni saját népével, ameddig önmagával sem tud...

A kötetben többek között olvashatunk az egykor bátor és kitartó magyar virtus eltűnéséről, Himnuszunk egy másfajta (és egyébként számomra teljesen logikus és igaz) megközelítéséről, önmagunkhoz és embertársainkhoz való viszonyunkról, összetartásunk és összetartozásunk hiányáról, eltűnő saját és átvett külföldi hagyományainkról, hirtelenségünkről és hitetlenségünkről, életünkhöz és magyarságunkhoz való hozzáállásunkról, bizonytalanságunkról, szégyenérzetünkről, búvalbéleltségünkről, irigységünkről, rosszindulatunkról, rögtönítélő és ítélkező szemléletünkről is; miközben Hazánk szépsége, a magyarok értékei és érdemei, a bennünk rejlő lehetőségek is felbukkannak; melyek az arra nyitott olvasókban számtalan kérdést vetnek fel és szerintem mindenki talál a fejezetek között olyan témát, amivel azonosulni tud.

Minden gondolatot és megállapítást alaposan körbejár, történelmi eseményekkel, irodalmi alkotásokkal, személyes tapasztalatokkal vagy épp részletes okfejtéssel alátámasztva a véleményét -  igen, a véleményét; ugyanis, mint mindig, most sem erőltet ránk semmit, inkább rávezet minket egy útra, melyen eldönthetjük, felvesszük-e azt a bizonyos inget és belenézünk-e abba a bizonyos tükörbe; miközben elgondolkodtató, olykor igen kemény és húsbavágó kérdéseket tesz fel az olvasónak...

A tudatos ember megérti, hogy a félelem lassítja a megfelelő reakciót. Hogyha csak a búvalbéleltség, a kudarc, az árulás, a másik szembeköpése, a rengeteg megaláztatás határozza meg a napjainkat, akkor szétforgácsolódunk egyénekre, és egymás ellen próbálunk élni, tovább rontva az egész közös hangulatot.

Összességében egy gondolatébresztő, erős, őszinte és hiteles kötet volt számomra, melyből nagyon sok gondolattal tudtam azonosulni és megannyi elmélkedni valót viszek magammal tovább!

Imádtam! Kedvenc lett!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

Egy nagyon ígéretes vámpíros spicy fantasyt volt szerencsém előolvasni néhány hete, ami hihetetlenül magába szippantott és amit nagyon szerettem olvasni!

Aki ismer, tudja, hogy egy ideje elég válogatós vagyok az erotikus zsánerben, ám ha jól van megírva a történet és nem viszi vakvágányra a sztorit, akkor nem szokott zavarni egy-egy (vagy több) sikamlósabb jelenet. Nálam a hangsúly az egyensúlyon van, bár nagy kedvencem többek közt J. R. Ward: FTT-je, L. K. Hamilton: Merry Gentry-je vagy épp az örök kedvencem, Karen Marie Moning: Tündérkrónikák sorozata - így azért látható, hogy a nem éppen szolid együttlétekkel tarkított könyveket is nagyon tudom szeretni, bár az tény, hogy elég kényes az ízlésem ebben a témában!

A borítót Amanda Black készítette, MI segítségével

Fülszöveg

Areh Throen, Minden Vámpír Atyja évtizedek óta azon dolgozik, hogy fajának több száz tagját kimenekítse a Fogdából – egy olyan helyről, ahonnan még vámpír nem szökött meg, és csak annyit tudnak róla, hogy Európában van. A faj teremtőjének ezen kívül még számtalan problémája is akad. Egy oroszországi rajtaütést követően kiderült, hogy az ellenség, a mindenre is elszánt Vámpírölők másfajta módszerhez folyamodtak ahhoz, hogy vámpírokat ejtsenek foglyul. A miértek nem világosak senki számára, főleg nem az Első Család számára.

Carolina Byström szülei hirtelen halála után nehezen nyílik meg újra bárkinek is, és emiatt a fiatal vámpírlány élete nem olyan egyszerű. Egy költözés megoldaná a problémáját, de a megoldás gyökeresen megváltoztatja az életét, és el kell azon is gondolkodnia, a jóképű jóakarója képes-e lebontani a falakat körülötte, vagy ő is kudarcot vall?

- (...) Egy új faj alapítója leszel, egy egész nemzetségé.

Amy nem kis fába vágta a fejszéjét így első nekifutásra, de szerintem minden belefektetett percet megért - egy komplex és összetett, mégis teljes mértékben átlátható és érthető fantasztikus világot sikerült megalkotnia és "papírra vetnie", ami tapasztalatom szerint néha többkönyves szerzőknek sem sikerül valami fényesen...

A kötet elején rögtön egy szereplőket leíró rész és egy fogalomtár található, mely elsőre ugyan kicsit sok információnak tűnik, idővel viszont helyükre kerülnek mind a karakterek, mind a vámpíruniverzum meghatározásai is. 

A történet több idősíkon játszódik, melyben képet kapunk többek között főszereplőnk, Areh Throen jelene mellett a múltjáról és "születéséről", a vágyairól, álmairól és céljairól; miközben istenek és démonok próbálják a szerintük megfelelő irányba és mederbe terelni sorsát és életét, ezzel nagy mértékben befolyásolva az emberek és vámpírok jövőjét is. A regény mondhatni egy eredettörténet, mely a vámpírok származása mellett a szerző által megteremtett fantasztikus világot, a vámpírok és vámpírölők háborúját, valamint Minden Vámpírok Atyját mutatja be nekünk ebben a bevezető kötetben.

Az alapsztori jól felépített és érdekes, a világ összetett és kidolgozott, a karakterek jól összerakottak, a cselekmény izgalmas és fordulatos, a romantikus-erotikus szál pedig számomra abszolút elfért ebben a történetben! Az időbeli ugrások nagyon jól lettek kezelve, abszolút nem volt zavaros vagy kusza; a váltott nézőpontok miatt pedig jó néhány szereplőhöz közel kerülhetünk, miközben jellemük és indokaik is kirajzolódnak előttünk.

A világ, a karakerépítés és az írásmód is nagyon tetszett; a folytatásra pedig hihetetlenül kíváncsi vagyok - szerencsére Amy elárulta, hogy már dolgozik rajta, én pedig remélem, hogy mielőbb olvashatom!
A fizikai kötetnek mindenképp a polcomon a helye - remélem mielőbb sikerül kiadatnia, mert Minden Vámpírok Atyja abszolút megérdemli, ahogy szerintem a kötet is!

Köszönöm szépen itt is a megkeresést, a bizalmat és a lehetőséget!
Nagyon élveztem!
5/5

Ha egy izgalmas vámpíros fantasy-ra vágytok, keressétek a Patreonon!

https://www.patreon.com/user/shop?u=27672324&fbclid=PAZXh0bgNhZW0CMTEAAaajTk-87z-M7gvzEDr0AUH0R8pjO0aBuM65pcETnZhAc5YrRjrHm3U-nLM_aem_ZmFrZWR1bW15MTZieXRlcw