2015-ben jelent meg először az Athenaeum Kiadó gondozásában Bíró Szabolcs: Lángmarta dél c. történelmi regénye, mely az Anjouk sorozat második része. Ez a 15 részesre tervezett sorozat 5 trilógiára is oszlik, melyből eddig 9 rész, azaz 3 befejezett trilógia látott napvilágot - a Lángmarta dél így Bátor Attila bosszútrilógiájának második kötete is egyben.

Fülszöveg

1322. Miután Anjou Károly egy minden addiginál hatalmasabb sereggel meghódította a Felvidéket, és az utolsó erdélyi vár ellenállását is megtörte, még mindig nem kezdheti meg a nyugodt birodalomépítést. Az ország déli részén a Subicsok törnek borsot az orra alá, így a királynak a tengermellék felé kell fordítania tekintetét, és folytatnia az évtizedes belháborút, melynek talán sosem lesz vége. László, a lecsúszott udvari lovag, miután gyilkosként megszökött Temesvárról, és önmaga elől is menekülve vergődött át az országon, a horvát bán oltalma alatt próbál új életet kezdeni – ám a sors akarata folyvást közbeszól. Lackfi István, az alacsony sorból származó vad székely harcos, aki a felvidéki hadjáratban szerezte meg lovagi címét, ezúttal ezer lovast vezet a mühldorfi csatába, ahol egyszer s mindenkorra eldől, ki örökli a német-római császári címet. Mindeközben a sorsával megbékélt, és ismét liliomos lovagként élő Bátor Attila elszántan igyekszik megtalálni fiát és feleségét, akikről azt sem tudhatja, élnek-e még egyáltalán. A remény élteti, de a kegyetlen bosszúvágy hajtja: egy fekete lobogót keres, és az embert, aki elárulta.

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának második kötete a XIV. századi Magyar Királyság legdélibb csücskébe kalauzolja az olvasót, ahol még mindig virágzik a kiskirályként pöffeszkedő uracskák hatalma, és melynek olvasztótégelyében egyének, dinasztiák és birodalmak sorsa dőlhet el.

Zavaros évek voltak azok. Zavarosak és véresek. Mi, akik akkor éltünk, joggal hihettük, hogy a lázongásoknak, a belföldi csatározásoknak, ostromoknak és hadjáratoknak sosem lesz vége – legalábbis a mi nyomorult földi létünk során.

Történetünk 1322-ben, nem sokkal az előző rész sötét befejezésének eseményei után veszi fel a fonalat; melynek ismeretében értelmet nyer számunkra a Bátor Attila bosszútrilógiája címválasztás is. A Liliom és vér végén egy kegyetlen kép fogadja főhősünket - de vajon a Lángmarta dél fináléjában vele együtt lélegezhetünk fel?

A regényben - dél felperzselése mellett - többek közt nyomon követhetjük a liliomos lovag egyre növekvő kálváriáját, egy félelem táplálta hatalom ingatagságát, a véres mühldorfi csatát, egy rabszolgakereskedő embertelenségét, egy lecsúszott lovag rosszabbnál rosszabb döntéseit, valamint Lackfi István hadszíntéri sikereit. Elsajátíthatjuk a kovács mesterség csínját-bínját, megalapozhatjuk a forint bevezetését és megismerkedhetünk a kétéves forma Toldi Miklóssal is.

A szerző részletgazdag írásmódja és a történelmi korhűség ismét letehetetlenné, a több szálon futó cselekmény pedig izgalmassá tette a kötetet; miközben a váltott szemszögek által betekintést nyerhetünk a szolgák és a köznép, illetve a lovagok és uralkodók életébe és nehézségeibe is. Szereplőinkkel együtt érezhetjük a csata hevességét és feszültségét; az árulás fájdalmát; a barátság véget érésének sajgását; a kiszolgáltatottság gyötrelmét; az ételek, az italok, a vér és a hatalom ízét. Hallhatjuk mi is a fegyverek énekét és a támadó ezredek mennydörgését; részesei lehetünk a politikai játszmáknak és udvari intrikáknak; és a legkegyetlenebb módon bizonyíthatjuk hűségünk valódiságát...

Ha tudta volna, hogy az a gyerek nem másnak a fia, mint aki miatt az ő két kezét egykor átdöfte az az ördögi templárius, talán azonnal megszabadul tőle – sikítva, könyörögve, mindenét visszaszolgáltatva. S ahogy ő sem tudott semmit a fiú kilétéről, úgy Bátor Szilárdnak sem volt ekkor még semmi fogalma róla, micsoda megpróbáltatások várnak rá az elkövetkezendő időkben.

Összességében ismét egy gördülékenyen és olvasmányosan megírt, humort és izgalmakat sem nélkülöző történelmi regény; ami időnként könyörtelenül megtépázza a szereplőket és az olvasót is, mégsem ereszt, míg a végére nem érsz...

5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

Tavaly jelent meg a Semmelweis Kiadó gondozásában Frey Domonkos: Arthropodóm c. kötete, mely egy ökológiai disztópia, melyben az ember alaposan elveszíti a kontrollt a teremtményei felett...

 Köszönöm szépen az írónak itt is a lehetőséget és a kötetet!

Fülszöveg

Távol a civilizációtól, a trópusi Guayanában egy tudományos munkacsoportnak feladják a leckét. Helyre kell állítani a világ legnagyobb biodómját, az esőerdőbe épített Arthropodómot. A hatalmas komplexum kupolája alatt egy mesterségesen betelepített, exkluzív vadrezervátum található, ahol olyan állatokra lehet vadászni, amilyeneket még nem látott a világ: óriás ízeltlábúakra.
A rovar-megafauna azonban meglepetést meglepetésre halmoz. Meghökkentő kapcsolatokat alakít ki azzal a művi világgal, amelybe 'teremtői' belekényszerítették. A méhek kihalásával párhuzamosan furcsa kényszermozgások jelentkeznek az állatállományban. A zártnak tételezett rendszerben váratlanul szikes talajfoltok, kullancsok és helyi törzsbéliek jelennek meg. Mindnek közös az oka, egy rejtett hálózat, amely eddig a kutatók háta mögött szerveződött és mostanra készen áll arra, hogy hideg, ízeltlábú pokollá változtassa a biodóm idilli arculatát. A tudósok egyetlen lehetősége a túlélésre, ha időben összerakják az Arthropodóm rejtélyének tudományos puzzle-ját.

Frey Domonkos 23 éves, Budapesten élő orvostanhallgató, aki tanulmányai mellett, 16 éves korától kezdve, szinte mániákusan ír. Kettős, reál és humán érdeklődése, ikerkötődése átüt minden munkáján. Sebészi precizitással csempészi bele különös, elemi erejű és dinamikájú történeteibe a természettudományos igényességet. Eddig megjelent rövidebb műveiben, az Odaát és az Élet az életért című novelláiban – biológiai, kémiai, fizikai háttértudását meg nem tagadva – a létezés határait feszegető, morális témákkal foglalkozik.
Ebben a regényében az élővilág esélyeinek és a környezetvédelem körmünkre égő kérdéseinek boncolgatásával egyetemes segélykiáltást fogalmaz meg. Egy végtelenül izgalmas, letehetetlen ökothrillerbe oltott kiáltványban hívja fel a figyelmet arra, hogy milyen fontos és létünkhöz nélkülözhetetlen teremtmények a kicsiny, látszólag jelentéktelennek tűnő élőlények – a rovarok.

– Az Arthropodómnak erkölcsi célja van. Mégpedig az, hogy felnyissuk az emberiség szemét, hogy meglássa az apró, jelentéktelennek tűnő kicsinységeket, ezzel megmentve őket a kihalásuktól. Ez az én vízióm.

A kötet színtere egy biodóm, melyben egy milliárdos a karbonkorihoz hasonló környezetet teremtett meg, ezáltal megalkotva egy olyan vadászterületet, melyben a gazdagok szafarikon részt véve lőhetnek ki eddig még sohasem látott méretű rovarokat, bogarakat és pókokat; miközben nem mellékes az sem, hogy ezek húsát akár meg is kóstolhatják, ugyanis az élelmiszeriparban is feldolgozható, fehérjedús és mentes ételek készíthetőek belőlük.
Az öreg Waltz álma egy olyan megafauna létrehozása volt, melyben ellenőrzött körülmények között, egy nem mindennapi kis világban találhatja magát a látogató; ezzel forradalmasítva nem csak az élelmiszeripart, de a tudományos életet is.

A regényben nagy szerepe van a környezet- és természetvédelemnek, melyre elég nagy hangsúlyt fektet a szerző. A különböző szakterületek tudósaiból álló csapat tagjai által elég sok információt kaphatunk arról, merre tart a világ ökológiai helyzete, mennyire fontos lenne a mikrofauna védelme, mit veszíthetünk a méhek eltűnésével, mi történik, ha egy-egy láncszem kiesik a táplálékláncból; de arra is választ kaphatunk, hogy mit okozhat az, ha génmanipulációval igyekszünk megoldani ezeket a problémákat, vagy egy felelőtlenül létrehozott zárt rendszerben igyekszünk istent játszva belenyúlni az állatok természetes evolúciós folyamataiba...

A rövid fejezetek gördülékennyé tették az olvasást, de az elején kicsit zavart, hogy néhány oldalanként új szereplő bukkant fel, akik megismerése így kicsit kaotikus volt számomra. A párbeszédek szerkesztése szintén elég hektikusra sikerült, nagyon sok helyen maradt le a  "-" jel, mikor visszaváltottunk a leíró részekre és már nem a dialógus részei következtek.

A kötet borítója, éldekorja és belíve gyönyörű lett, olvasás közben szívesen lapoztam oda, hogy megnézzem, hogyan is néznek ki az egyes fajok; de enélkül is könnyen el tudtam képzelni őket, Domi nagyon jól leírta a kinézetüket, megjelenésüket. Az Arthropódom térképéhez időnként szintén visszatértem, hogy még inkább nyomon tudjam követni, szereplőink éppen merre járnak a biodóm területén, illetve hol volt eredetileg az állatok létrehozott otthona.

– […] Több mint kétmillió fajuk ismert a számunkra, ez kétszer több, mint a többi állaté összesen. Ők azok, akik eltüntetik a maradékot. Táplálékul szolgálnak számos fejlettebb élőlénynek, köztük az embernek is. Ők porozzák be a növényeket. Némelyikük képes rá, mézet, selymet alkosson saját anyagaiból. Sokszínűségük lebilincselően csodálatos, mind életmódjukban, mind felépítésükben. És mi ezt a különös és fantasztikus gazdag világot akarjuk, ha nem is tudatosan, de elpusztítani. Áldozatául ejtjük az emberi butaságnak és tudatlanságnak. Ők pedig majd mindannyiunkat maguk után rántanak a kihalt fajok hosszú listájára.

Összességében egy olvasmányosan megírt ökofikciós disztópia, melynek légköre számomra a Jurassic Park hangulatát idézte. A tudományos részek érdekesen és nem szárazon voltak megjelenítve, a környezettudatosság pedig ugyan fontos eleme volt, mégsem éreztem azt, hogy a számba akarná rágni vagy erővel le akarja tolni a torkomon. A regény cselekményközpontú, a karakterek kellően bemutatottak, Domi írásmódja képies és gördülékeny, a rövid fejezetek miatt gyorsan lehet haladni az olvasással, az izgalom pedig végig fenntartotta az érdeklődésem.

Köszönöm, hogy olvashattam!
4/5

Több infó a szerző oldalán!

2025-ben jelent meg a Holnap Magazin gondozásában Mike Buda: A fény árnyékában - Egy skizofrén meséje c. regénye, mely egy trilógia első kötete. A könyv nagyjából a megjelenése óta a kívánságlistámon csücsült, így szívesen fogadtam a szerzőtől az ajándék e-bookot - amit itt is nagyon szépen köszönök neki!

Fülszöveg

A skizofrén apa téveszméi révén egy mesevilág bontakozik ki az olvasó szeme előtt.
Ősi civilizációk, középkori hatalmi háborúk, idegen fajok a modern világ tükrében megjelenítve.
Vajon egy megzavart elme hagymázas gondolatai elevenednek fel a könyv lapjain, vagy a világ több, mint aminek gondoljuk? A Földdel való hasonlóság a véletlen műve, vagy a két világ kapcsolatban áll egymással?
Ha szereted a fordulatos, sok rejtélyt és kalandot tartalmazó történeteket, valamint elég nyitott és merész a fantáziád különös világokra, akkor neked ajánlom az író első könyvét.

Tévképzet – gondoltam, erre tisztán emlékszem, és bizonyossá vált számomra, hogy a skizofrénia mellett tudathasadása is van. Az emlékeiből merítve felépített egy nemlétező világot, amibe egy saját magáról mintázott személyt is elképzelt.

A fény árnyékában egy olyan regény, aminek keretét egy mentális betegség adja a való világunkban, fő zsánere viszont abszolút a fantasy. Az események két súlyponti szálon futnak, a valóságban és egy kitalált világban; a fókusz viszont inkább a fiktív vonalon van, a könyv nagy részében ugyanis ebben a képzeletbeli birodalomban töltjük az időt szereplőinkkel. Ebben a fantasztikus világban háborúk dúlnak, hatalmi harcok és ármánykodás itat át mindent; miközben igyekszünk kiismerni magunkat a karakterek, a népek és a fajok között, valamint képbe kerülni a királyságok történelmével is.

Olvasás közben egy olyan történet bontakozik ki előttünk, melyet egy skizofréniában szenvedő édesapa mesél el a fiának hosszú évek alatt, miközben mentális állapota egyre aggasztóbb tüneteket mutat és egyre inkább szétesik a realitás az elméjében. Az apa meséjét időnként megszakítják "Közjáték" címmel a való élet eseményei is, amiből én kicsit többet is szívesen olvastam volna, de így is elég jó képet kapunk arról, mit élhet át egy ilyen mentális betegséggel küzdő személy közvetlen környezete; mennyire kétségbeejtő és ijesztő tud lenni az, amikor egy szerettünk elveszti a kapcsolatot a való világgal; mennyire nehéz elfogadnunk, hogy ő ezeket az epizódokat ténylegesen valóságnak éli meg; és mennyire reménytelennek és kétségbeejtőnek éljük meg mi magunk ezeket a hullámvölgyeket...

Az elején kicsit nehezen rázódtam bele az olvasásba, túl sok információt kellett befogadnom egy számomra teljesen új és egyedi fantasy világgal kapcsolatban, de idővel kezdtek összeállni a fejemben a részletek, innentől pedig már teljesen magába szippantott a történet. Az író egy percig sem hagy unatkozni minket, a cselekmény izgalmas, az események haladnak, mindig történik valami a szereplőinkkel, a világ és a népek részletgazdag bemutatása pedig teljesen lekötötte a figyelmem. Néhány karakterrel kapcsolatban úgy érzem, hogy kevés információt kaptam róluk, nem is igazán kerültek hozzám közel, mindazonáltal van bennük potenciál, ezért remélem, hogy nagyobb szerepet kapnak majd a továbbiakban és kicsit jobban ki lesznek dolgozva.

– Ez az ország már soha nem lesz az, ami egykoron volt. Ez nem feltétlenül rossz, lehet, hogy csak mi látjuk annak. Ha az, a fiatalok megküzdenek ellene, vagy eggyé válnak vele. A világ velejárója a változás. Egyszer mindennek eljön a vég, legyen az ember, állat vagy birodalom.

Összességében a szerző írásmódja választékos és képies, a cselekményközpontú sztori izgalmas és eseménydús, a kötet keretes felépítése tetszett, a teremtett világ jól kitalált és érdekes, a folytatásra pedig hihetetlenül kíváncsi vagyok - főleg az utolsó mondatok tükrében...

Köszönöm, hogy olvashattam!
4,5/5

2024-ben jelent meg a Cartaphilus Kiadó gondozásában Evie Woods: Az eltűnt könyvesbolt c. kötete, mely egy olyan romantikával átszőtt mágikus utazásra hívott, amiben jóleső érzéssel merültem el...

Fülszöveg

Dublin egyik csendes utcájában egy eltűnt könyvesbolt várja, hogy rátaláljanak…

1921. A kiházasítás elől menekülő Opaline Párizs után Dublinban köt ki, ahol legnagyobb örömére végre olyasmivel foglalkozhat, amire mindig is vágyott: megnyithatja álmai könyvesboltját.

2021. Martha elhagyja erőszakos férjét, és vidékről a nagyvárosba szökve házvezetőnőnek szegődik a szeszélyes, idős dáma, madame Bowden dublini otthonába. Egy napon megismerkedik az irodalmár Henryvel, aki Emily Brontë elveszett második regényének kézirata után nyomoz. A kutatásai alapján épp azon a helyen kellene megtalálnia, ahol most csupán egy kiöregedett színésznő és visszahúzódó házvezetőnője él, és ahol a feltételezett ódon könyvesboltnak nyoma sincs – még a házszám is hiányzik. Martha elhatározza, hogy segít Henrynek, ám a világszenzációt jelentő öreg papíroknál valami sokkal fontosabbra lelnek együtt.

Bár Opaline, Martha és Henry különböző utakon járnak, egy dolog közös bennük: túl sokáig voltak saját életük mellékszereplői. Ám amikor a könyvesbolt varázsa magával ragadja őket, ráébrednek, történetük éppannyira regényes, mint kedvenc könyveiké.

Az eltűnt könyvesbolt vicces, elragadó és izgalmas történet – könyvimádóknak kötelező!

 Szerelembe estem a könyvekkel, valamint a bennük rejtőző, végtelen világokkal, […].

Az eltűnt könyvesbolt egy olyan titkokkal és rejtélyekkel teli, a mágikus realizmus zsánerében íródott regény, melyben nem biztos, hogy azt találják meg a karakterek, amire számítanak vagy amit éppen célzottan keresnek; hanem valami sokkal fontosabbat: egy esélyt arra, hogy sérült lelkük és darabokra hullott életük újjáépítsék, vagy legalábbis egy új, teljesebb és boldogabb életet teremthessenek maguknak. Szereplőinkkel karöltve mi is részesei lehetünk ennek a döccenőkkel és csodákkal teli utazásnak, melyben az olvasás és a könyvek szeretete mellett fontos szerepet játszik az önelfogadás, az újrakezdés, a kitartás és egy olyan belső erő újjáteremtése, melyet pont azok zúztak porrá karaktereink lelkében, akiknek szeretniük, félteniük és óvniuk kellett volna őket.

A történetet két idősíkon és három szemszögből követhetjük nyomon, melyek közel hozzák hozzánk mindhárom főszereplőnket, ezáltal könnyen azonosulni tudunk velük. Én könnyedén tettem magamévá kétségeiket és félelmeiket, örömeiket és bánataikat; velük együtt izgultam vagy épp hökkentem meg az események váratlan fordulatain, és a lehetséges következményeiken; miközben elmondhatatlanul szurkoltam nekik azért, hogy valami jó, és csakis jó történjen végre az életükben. Opaline a múltból, Martha és Henry pedig a jelenből mind olyan lelkileg és/vagy testileg bántalmazott karakterek, akik hihetetlenül szerethetőek voltak számomra; és az őket ért testi-lelki erőszak ellenére sem vesztették el önmagukat és a reményt, hogy lehet még fény az alagút végén és megvalósíthatják álmaik...

 – Ez a könyvek varázsa – nemcsak a könyvek borítói mögötti történet, hanem az is, hogy honnan származnak, ki volt a tulajdonosuk. Egy könyv sokkal több, mint a tartalmának hordozója – […].

Egy elveszett kézirat... Egy eltűnt könyvesbolt... Családi titkok, örökölt sorsok, némaság, fájdalom, bezártság, hazugságok, beletörődés, elfogadás, túlélés, remény, hit, újrakezdés, kitartás, varázslat és szerelem - egy gyönyörűen megírt, izgalmakat és fordulatokat sem nélkülöző történetben, amit szívből ajánlok a könyvek és az olvasás szerelmeseinek!

Varázslatos dolgok történhetnek velünk, ha hiszünk magunkban és nyitottak vagyunk észrevenni az apró jeleket magunk körül...

Imádtam! Kedvenc lett!
5/5

Tamás véleményét a Könyv-történeten olvashatjátok!

Ma jelent meg a FairBooks Kiadó gondozásában Kate Pilloy: Örökölt élet c. regénye, mely az első könyvem volt az írónőtől, de biztosan nem az utolsó!

Köszönöm szépen Alba Ferro írónőnek és a FairBooks Kiadónak az ismételt bizalmat!

Fülszöveg

Évinek fogalma sem volt róla, hogy van még egy nagynénje, amíg az öreglány rá nem hagy egy lakást az ország másik végében, Debrecenben. Eltemetett családi titkok bukkannak felszínre, és Évi kíváncsiságának engedve odautazik, hogy megnézze, mit is örökölt. Hamar kiderül, hogy az örökséggel nemcsak egy modern lakás, hanem nagynénje fogadott családja és bizonyos üzleti érdekeltségek is járnak.

Évi keresi a helyét az új életében, nem tudja, kiben bízhat, ki a barát és ki az ellenség. Meg kell küzdenie a felé irányuló elvárásokkal, a nagynénje emlékezetével és a saját kétségeivel, hogy rájöjjön ki is ő valójában, és hova tartozik.

Tarts Évivel a felfedezés útján, és tapasztald meg, hogy néha a legnagyobb küzdelem önmagunk megértése.

„Cigányok és ukránok? Mibe keveredtél, barátnőm?”

 Hol a haza? Ott, ahol az emlékeim élnek, vagy ott, ahol élem az életem és megtalálom a jövőmet?

Főszereplőnk egy olyan helyzetbe csöppen, ami fenekestül felforgatja az életét: Ági, a nagynénje, akinek eddig a létezéséről sem volt tudomása, ráhagy egy debreceni lakást - mellé pedig temérdek titkot és egy új élet lehetőségét is. Évi jó ideje menekülne a családi fészekből, nyughatatlan természete miatt elég sok súrlódás van közte és szülei között; miközben még mindig keresi önmagát és a saját boldogságát is. Ebből adódóan édesapja minden ellenvetése és haragja ellenére Debrecenbe utazik, hogy megnézze, mit is hagyott rá a nagynénje - neveltetéséből adódóan viszont tele van előítéletekkel és bizalmatlansággal, így legszívesebben azonnal elmenekülne, amint megtudja, hogy az épület, melyben megörökölt lakása található egy roma alapítvány székhelye, tagjai ugyanebben az ingatlanban élnek, ráadásul a földszinten ukrán üzletek üzemelnek...

Vajon hogyan került Ági ebbe a közösségbe? Miért hagyta el a családját? Mit keres ő itt és miért éppen őrá hagyta Ági mindenét? Milyen szerepet töltött be a nagynénje a Gyöngyszem Alapítvány életében? Milyen szerepet szánt neki? Szánt neki egyáltalán bármilyen szerepet? És az ukránok? Hogyan kapcsolódnak ők mindehhez? Miként lehet ilyen jómódú az alapítványt vezető család? Tényleg ki lehet törni a mélyszegénységből, ha megfelelő segítséget kínál az élet? Vagy Viktornak van igaza és törvénytelen üzelmek folynak a falak között? Miért nem kap válaszokat a kérdéseire és milyen titkok lappanganak a háttérben? - Ilyen és ehhez hasonló kérdések gyötrik és nyomasztják Évit, miközben őszintén igyekszik kitörni a beskatulyázás sztereotípiáiból; válaszok nélkül viszont egyszerűen elveszett sötét gondolatai útvesztőiben...

A történetet főként Évi szemszögéből követhetjük nyomon, vele együtt igyekszünk összerakni a kirakós darabjait és fényt deríteni minden titokra, ami Ágit és az alapítványt veszi körül. Évi egy elég erős karakterfejlődésen megy keresztül, önmagát is meglepve elkezd nyitni a család felé, bízni másokban és saját magában is, miközben új életének alapjait is igyekszik biztos alapokra helyezni. De vajon jó döntéseket hozott a jóhiszeműségével és lojalitásával?

A regény az adventi időszakban játszódik, mely szerintem igazán tökéletes választás volt, mert ilyenkor elfogadóbbak és nyitottabbak vagyunk, mint általában. Az ünnepek közeledte egy kis melegséggel nyitja meg a szívünk társaink felé, befogadóbbak és empatikusabbak vagyunk - ezt kellene valahogy átplántálnunk mindannyiunknak a mindennapokba is...

 – […] – Egyébként hihetetlen, hogy a rasszizmus meddig fajulhat. Komolyan, változni fog ez valaha?
Asel beletúrt a hajába, miközben visszaemlékezett egy régi beszélgetésre.
– Amíg világ a világ és emberek élnek a Földön, a kirekesz­tés mindig alapviselkedés lesz. Ez már csak így van. […]

Összességében egy gyönyörűen megírt, érzékenyítő történet az elfogadásról, a nyíltszívűségről, az előítéletek leküzdéséről, a változásról, az útkeresésről, az emberi kapcsolatok és kötelékek fontosságáról; és arról, hogy a világ egy sokkal szebb hely lenne, ha mindenki emberségesen és jóakarattal fordulna a másik felé...

Kedvenc lett!
5/5

A kötetet beszerezhetitek:

https://webshop.fairbookskiado.hu/termek/kate-pilloy-orokolt-elet

Az idei decembert egy nagyon édes mesével kezdtem, mégpedig Bakos Péter: Karácsonyi manóverseny c. kötetével, mely nemrég jelent meg az Első Szó kiadó gondozásában. Pétertől még nem olvastam, de szemeztem már néhány regényével, így örömmel fogadtam a megkeresését, amit itt is nagyon szépen köszönök neki!

Fülszöveg

Az Északi-sarkon minden évben megrendezik a Nagy Manóversenyt, ahol a legügyesebb segítők versengenek azért, hogy szenteste elkísérhessék a Télapót az ajándékosztásra.
Ez a legnagyobb megtiszteltetés, amit egy manó kaphat.
Idén először indul a versenyen Alfi, a lelkes kismanó, aki mindent megtesz, hogy bebizonyítsa, ő is képes helytállni a legjobbak között. Komoly kihívóval kell azonban szembenéznie: Jackkel, a tapasztalt bajnokkal, aki az elmúlt években sorra nyerte a versenyeket, és aki nem riad vissza a trükközéstől sem, hogy megőrizze az első helyét.
A vetélkedők során nemcsak az ügyességük és a kitartásuk tétetik próbára, hanem az is, hogy ki marad hű a karácsony valódi szelleméhez: a segítőkészséghez, a becsületességhez és az összetartáshoz.
A verseny végén pedig nemcsak az derül ki, ki tart a Télapó oldalán az ajándékozásra, hanem az is, hogy a bájos manólány, Bella ki mellett találja meg az igazi karácsonyi csodát: a barátságot, vagy talán valami többet is.

– […] Csak el kell hinned, hogy képes vagy rá, és akkor sikerülni fog.

Alfi, a kismanó nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis nem kevesebbre, mint a híres-neves manóverseny megnyerésére pályázik; hogy Szenteste a Mikulással tarthasson, és vele együtt ajándékokat, ezáltal boldogságot vihessen szerte a világba. Ám a Manó-történelemben még egyszer sem fordult elő, hogy egy ilyen kis manó, ráadásul első próbálkozásra megnyerje a versenyszámokat és ő legyen a győztes - mindemellett pedig Jack-kel, a többszörös bajnokkal is szembe kell néznie, aki nem csak a győzelmet, de Bellát, a bájos manólányt is meg szeretné szerezni magának...

A mesét a versenyszámok tagolják, illetve illusztrációk választják el a fejezeteket egymástól; melyek lehetővé teszik, hogy akár több részletben haladjunk az olvasással - bár véleményem szerint annyira visz magával a történet, hogy a kisebbek is kíváncsisággal vegyes izgalommal várják, hogy megtudják, vajon Alfinak sikerül-e végül történelmet írnia, valamint elnyernie a bájos Bella szívét...

A versenyfeladatok izgalmasan vannak megírva, a nyelvezete könnyen érthető kisgyerekek számára is, az illusztrációk szerintem hihetetlenül cukik lettek és tökéletesen illeszkednek a kötetbe, a mese mondanivalóját és tanulságát pedig a gyermekek is könnyen levonhatják belőle.

Még mindig nem akarta elhinni, hogy ez az egész igaz, és vele történik meg. Olyan volt, mint egy mesében.

A Karácsonyi manóverseny egy nagyon aranyos történet a karácsonyról, a barátságról, a szeretetről, a kitartásról és arról, hogy érdemes küzdeni az álmainkért, mert azok valóra válhatnak...

Ez a mese nemcsak a gyerkőcöknek, de a bennünk élő gyermeknek is biztosan megmelengeti a szívét!

5/5

A kötetet beszerezhetitek:

https://elsoszokiado.hu/bakos-peter-karacsonyi-manoverseny-620

2024-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában Sonia Purnell: Egy jelentéktelen nő c. igaz történet alapján írt kötete, mely a francia ellenállás egyik központi alakjának, Virginia Hall-nak az életét dolgozza fel.

Köszönöm szépen az Európa Kiadónak itt is a bizalmat és a kötetet!

Fülszöveg

„Az ellenség legveszélyesebb kéme, meg kell találnunk és el kell pusztítanunk!”

A Gestapo „sürgős” jelzéssel ellátott üzenetében szereplő „legveszélyesebb” kém: Virginia Hall.
A mára legendássá vált kémnő először diplomáciai szolgálatba szegődött, majd a második világháború kitörése után a brit kémszervezet, a Különleges Műveletek Parancsnokságának ügynöke lett. Franciaországban tevékenykedett, az ellenállás munkáját segítette, illetve valójában irányította: hálózatokat szervezett, akcióterveket dolgozott ki, és számtalan, partizánok által végrehajtott műveletet felügyelt. Többször is csak pillanatokon múlt, hogy nem tartóztatta le a Gestapo, de találékonyságának és vakmerőségének köszönhetően mindig megmenekült. Egy alkalommal gyalogosan jutott el Franciaországból spanyol földre, amely tettének értékét – ahogy számos egyéb fizikai teljesítményéét is – emeli a tény, hogy fiatalkorában egy balesetben elvesztette az egyik lábát, és élete nagy részében műlábbal élt. Fanatikusan, már-már hihetetlen bátorsággal szolgálta az ügyet, amelyben mélyen, tántoríthatatlanul hitt. A szövetségesek partra szállása után gerillatámadásokkal akadályozta a német csapatok mozgását. A háború után a CIA-nál szolgált, ám mivel nem kapott felkészültségének, tapasztalatainak és ambícióinak megfelelő megbízást, a lehető leghamarabb nyugdíjba vonult. Életében lényegében nem ismerték el a munkáját, valójában csak a közelmúlt kutatásainak köszönhető, hogy a CIA ma már a háború hősnőjeként emlékezik rá, a háború legnagyszerűbb női ügynökeként tartják számon, és a franciák az ellenállás igazi hőseként ünneplik.
De Virginia Hall nemcsak képtelennek tetsző kalandokat él át, hanem szörnyű szenvedésen is keresztülmegy. Elveszíti a barátait, borzasztó fizikai fájdalom kínozza, az állandó stressz ugyanis kikezdi az egészségét, továbbá a felettesei közönye és – általában a nők iránti – bizalmatlansága gyakran lehetetlen helyzetbe hozza, a tehetetlenséget pedig nehezen viseli. Miközben megismerjük a háborút a terepen dolgozó ügynökök szempontjából, beleláthatunk, miként tudott csak nagyon korlátozottan érvényesülni egy nő a korszak férfiak uralta világában (különösképpen a katonák és kémek között), még akkor is, ha a lehető legmagasabb színvonalon végezte a munkáját.
Az Egy jelentéktelen nő egy kivételesen bátor nő izgalmas és inspiráló története.

 A szövetségesek franciaországi hírszerzésének jövője egy magányos nőtől függött, akit felnőtt élete nagy részében alulértékeltek.

Az 1900-as évek elején nem volt könnyű nőnek lenni; főként, ha valakinek nem egy férj és a gyereknevelés volt az élete célja, hanem egy egész ország szabadságának a kivívása...

Virginia Hall már egészen fiatal korában is jobban vonzódott a szabadsághoz, a vadászathoz és a nadrágokhoz; mint a családi tűzhely melegéhez, a házassághoz vagy épp a szoknyákhoz - sokszor viselt pl. nadrágot és öltözött fiúnak a farmon az állatok ellátása közben, és édesapja támogatásával lőni és vadászni is járt; mígnem egy majdnem végzetes balesetet szenvedett. Egy banális figyelmetlenség miatt súlyosan megsérült, és az életét ugyan megmentették, a lábát sajnos nem tudták. Virginia egyik fertőzés után kapta a másikat, lába pedig minden ilyen eset után az életmentő beavatkozások miatt egyre csak rövidebb lett - majd egy lázálmában elhunyt édesapja jelent meg előtte, aki az életre és harcra ösztönözte szeretett Dindy-jét...

Nagyjából innen indult Virginia harca az életért és a szabadságért; melyben nem csak saját magát, hanem szeretett Franciaországát is bármi áron szerette volna felszabadítani. Édesanyja, Barbara nem támogatta lánya ebbéli vágyait, hanem mindenáron ki akarta házasítani, hogy megtartsa társadalmi státuszát és vagyonát, melyhez foggal-körömmel ragaszkodott; mígnem kénytelen volt beletörődni, ha elfogadni soha nem is tudta, hogy Virginia a saját útját járja.

Virginia nagy harcok árán először diplomáciai státuszban dolgozott a Különleges Műveletek Parancsnokságának, egy idő után viszont úgy érezte, nem tud igazán hasznos segítséget nyújtani az elnyomás alatt élő franciáknak, akik Hitler ámokfutásának áldozataiként nem csak mindenüket, de az életüket is könnyen elveszíthették; nem beszélve a Vichy-kormány elnyomásáról és hazaárulásáról. Szélmalomharcba kezdett feletteseivel azért, hogy terepre mehessen és tevőlegesen is segítségére lehessen a lázadóknak, és még több partizánt toborozhasson az ellenállás soraiba, hogy egy ütőképes magot hozzon létre az ország felszabadításáért vívott csatához - amit nehezen, de végül sikerült kivívnia magának. Kimagasló toborzási és partizán-hálózatépítési sikere, eredményes szabotőr-akciói és stratégiai hadműveletei ellenére sem kapta meg sem az őt megillető vezetői státuszt, sem azt, hogy önállóan irányíthasson egy-egy bevetést.
Később az OSS szolgálatába állva már nagyobb teret kapott az irányításban és rádiósként is kimagasló munkát végzett, ám érdemeit itt sem ismerték el teljesen; ahogy később a CIA sem engedte, hogy megkapja az őt megillető vezetői státuszt.

Virginia Hall a francia ellenállás hőse, aki tovább túlélte a fedett ügynöki létet, mint bárki más abban az időben - mégis csak halála után kezdték el elismerni a munkáját (néhány támogatóját leszámítva). Hírszerzési tapasztalatai, kiterjedt kémhálózata, rádiósként végzett kulcsfontosságú és pótolhatatlan tevékenysége, a partizáncsapatok toborzása, koordinálása és felfegyverezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Franciaország felszabaduljon Hitler uralma, Klaus Barbie kegyetlensége és a Vichy-kormány elnyomása alól.

Ebben a hazugság évtizedeként ismertté vált időszakban az igazságot és a bizalmat feláldozták a félelem, a rasszizmus és a gyűlölet oltárán.

Összességében Virginia Hall elkötelezettségével, bátorságával, leleményességével, elszántságával és úttörő (életében el nem ismert) pályafutásával megalapozta a nők hadászati és hírszerzési jelenlétének alapjait; elutasítottsága, lebecsülése, rokkantsága és műlába ellenére pedig példaértékű kitartásról és erőről tett tanúbizonyságot.

A szerző írásmódja olvasmányos, abszolút nem éreztem száraznak vagy unalmasnak a kötetet, gördülékenyen haladtam vele; miközben kirajzolódott előttem egy nem mindennapi nőnek a nem mindennapi élete...

5/5

Tamás véleményét a Könyv-történeten olvashatjátok!

A kötetet beszerezhetitek - most FÉLÁRON:

https://europakiado.hu/konyv/regeny/haborus/sonia-purnell/egy-jelentektelen-no-aki-segitett-megnyerni-a-masodik-vilaghaborut

https://moobius.hu/konyv/regeny/haborus/sonia-purnell/egy-jelentektelen-no-aki-segitett-megnyerni-a-masodik-vilaghaborut

Nemrég jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában Michael McDowell: Az árvíz c. regénye, mely a Blackwater-saga 1. része. A kötetre Stephin King ajánlása, illetve a borító és a fülszöveg hívta fel a figyelmem - és abszolút nem csalódtam, egy nagyon jó és figyelemfelkeltő sorozatkezdő részt volt szerencsém olvasni!

Köszönöm szépen itt is az Európa Könyvkiadónak a lehetőséget és bizalmat!

Fülszöveg

1919 húsvétvasárnapján az árvíz sújtotta Alabama állambeli Perdido városának szállodájából kimentenek egy fiatal, szépségével is magával ragadó nőt, aki állítása szerint átaludta az evakuációt. A fűrészmalmokból élő település leggazdagabb családja veszi magához a papírjait elvesztő tanítónőt, aki csakhamar feleségül megy a vagyonos família örököséhez. Mindenki szeretettel veszi körül Elinort, csupán néhányan vannak, akik gyanakvással tekintenek különös, már-már misztikus vonzalmára a folyóhoz. Nos, igen, az ifjú hölgy lételeme a víz, miközben nehezen magyarázható, szörnyű halálesetek borzolják a közösség kedélyét.
És ez még csak a kezdet!
Michael McDowell modern horrorklasszikusa egy város és egy család sok évtizedes történetének elbeszélésével, valamint a déli gótika csáberejével ejti rabul olvasóit.

A város rohadt, pusztult a hosszan elnyúló, bűzös, még mindig fekete víz alatt, amely csak most kezdett visszahúzódni.

Stephen King ajánlása okozott már ugyan csalódást (Leigh Bardugo: A kilencedik ház), de maximálisan pozitív meglepetéseket is (Jack Ketchum könyvei), így mindig figyelemmel kísérem azokat a történeteket, melyeket az Ő nevével promotálnak - elsőként ez keltette fel a figyelmem erre a 6 részes regénysorozatra is, melynek bevezető kötete engem teljesen megvett magának!

Perdido városa nagyon jó színtere az eseményeknek; lakosai pedig egy zártabb, de kettéosztott társadalom egyéneiként színesebbé teszik a cselekményt. A fehérek és feketék ellentétei, melyek nem harcokban, hanem életvitelükben, meglátásaikban, babonáikban és életcéljaikban nyilvánulnak meg, érdekes kontrasztot alkotnak egymással a mindennapokban; de teljesen más megvilágításba helyezik a rejtélyes idegen felbukkanását is. Egy részük összefüggésbe hozza valami nem evilági szörnyű előérzettel, másik felük viszont valami isteni csodát lát benne.

Az árvíz nem egy átlagos horror, hanem egy családregény is egyben, mely közelebb hozza hozzánk a déli életérzést és megmutat egy valójában nők által irányított társadalmat, ahol a férfiaknak a látszati hatalom ellenére szinte semmi befolyása nincs. Megismerhetünk többek közt egy rejtélyekkel és titkokkal övezett fiatal nőt; egy anyjukról leválni nem képes testvérpárt egy mindenben fejet hajtó lánnyal; és egy alamuszi fiúval, aki későn eszmél az őt ért, több felől érkező manipuláció súlyos árára és következményére; illetve egy hidegvérét elvesztett anyát is, aki reményünk szerint megbűnhődik megbocsáthatatlan tettéért. Megtudhatjuk, mire képes és mit vagy kit hajlandó feláldozni egy nő a céljai eléréséért; mi történik azzal, aki rosszkor van rossz helyen; mi marad életben a halott földben; mit hozott és mit vitt magával az áradat; és mi történik velünk, ha minket is a mélybe ránt az örvény...

A regényt végigkíséri egy borzongató, sejtelmesen baljós hangulat, ami tipikus horror-elemeket szerintem nem igazán tartalmaz; de az kétségtelen, hogy valami sötét és természetfeletti, gótikus érzület teljesen áthatja az egész történetet; ezzel pedig a horrorisztikus légkör folyamatosan jelen van olvasás közben. Elinor valódi kilétére nem kapunk egyértelmű választ, ez pedig szerintem tökéletesen fenntartja a figyelmet, és a feszültséget is izzó parázson tartja. Vannak elképzeléseim és sejtéseim vele kapcsolatban, és hihetetlenül kíváncsi vagyok, vajon mennyire sikerül megközelítenem az igazságot a róla alkotott képemmel; mindazonáltal ez a fajta titokzatosság és misztikum Elinor személye körül számomra végtelenül izgalmassá és letehetetlenné tette a kötetet. 

– […] Vannak olyan titkok, amelyek elenyésznek. […]

A nagy betűméret és sorközök miatt gyorsan haladhatunk az olvasással, a történet lassabban bontakozik ki, mégsem ül le; inkább egyfajta várakozással teli érzést keltett bennem, ami nekem személy szerint nagyon tetszett és abszolút meghozta a kedvem a folytatásokhoz is. Az események logikusan haladnak, a titokzatosság izgalomban tart, az időnként felbukkanó paranormális és megmagyarázhatatlan történések fokozzák a darkosabb hangulatot, a szereplők sokszor szélsőségesek, mégis validak, a vége csavar pedig eléggé nagyot üt. A szerző írásmódja olvasmányos és gördülékeny, a leírásai lényegretörőek, mégis képiesek, a gótikus légkör elnyelt és örvényként szippantott magába, és már alig várom, hogy ismét elmerüljek ebben a sötét világban...

5/5

A kötetet beszerezhetitek:

http://europakiado.hu/konyv/regeny/horror/michael-mcdowell/az-arviz

https://moobius.hu/konyv/regeny/horror/michael-mcdowell/az-arviz

Tavaly jelent meg a FairBooks Kiadó gondozásában Büksi Zsuzsanna: Kék rózsa c. kötete, melyre a gyönyörű borító mellett a fülszöveg és a pozitív vélemények hívták fel a figyelmem.

Köszönöm szépen itt is a Kiadónak a lehetőséget és a kötetet!

Fülszöveg

Bence és Sára telekocsizás közben találkoznak, és az utak nagy részét civakodással töltik. Szöges ellentétei egymásnak, nem nagyon akad olyan téma, amiben egyetértenek. Így azon a napon, mikor mindkettejük élete épp fenekestül felfordul, Bencének pedig Sára segítségére van szüksége, egyikük sem repes az örömtől.

Bence elismert thrilleríró, aki fogadásból álnéven írt egy erotikus regényt. Az óriási sikeren felbuzdulva a kiadója újabbat kér tőle, ám ezzel már meggyűlik Bence baja. Ráadásul felbukkan nála és minden problémájával együtt a nyakába szakad tizenöt éves húga, Lili is.

Sára elhivatott középiskolai tanárnő, aki sosem hagyna cserben egy gyereket, így természetesen nem mondhat nemet, amikor Bence megkéri, hogy vegye a szárnyai alá Lilit. Csakhogy ehhez elengedhetetlen, hogy szót értsen Bencével, ráadásul a beteg édesanyját is ápolnia kell.

Bence és Sára kénytelen együttműködni, hogy megszelídítsék Lilit, és közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz. De vajon képesek lesznek legyőzni saját magukat és az előítéleteiket, hogy végül egymásra találjanak?

 – […] az életedet soha nem egy kívülálló teszi tönkre, hanem mindig saját magad. A gondolataid, az érzéseid. Ha a sérelmeidben dagonyázol, akkor mindig fájni fog, hogy vége lett. Ha szeretettel gondolsz rá, akkor feloldódik a fájdalom a szép emlékekben.

A fülszöveg egy elég izgalmas, múltbéli titkokat is sejtető történetet sugallt számomra; melyben két főszereplőnk érdekes párosa épp annyira hívogatott, mint a regényről írt pozitív vélemények - sajnos azonban eléggé vegyes érzéseket váltott ki belőlem ez a kötet...

Bence karaktere a tipikusan gyermekkori traumákat hordozó magányos agglegény, aki apja kicsapongása és anyja depresszióba süllyedése miatt vált érzéketlen férfivá; Sára pedig az önfeláldozó, áldozatkész gyermek, aki édesanyját, Verát támogatja testileg-lelkileg a betegsége miatt - mindkettejüknek van oka haragudni a világra, mindketten súlyos sebeket cipelnek; de nekem időnként nem igazán voltak hitelesek az érzéseik és a cselekedeteik, legfőképpen, ha egy légtérben tartózkodtak...

Sárát a könyv végéig sem sikerült megkedvelnem vagy kicsit közelebb kerülnöm hozzá; belső monológjaiban egy percre sem tudott kilépni abból a visszás mártír szerepből, amit magára vett, ez miatt pedig végig ellenszenves maradt. Bence karakterével az elején együtt tudtam érezni, főként mikor kiderültek a családi problémák, majd még Lili is a nyakába szakadt; ahogy viszont előre haladtunk, egyre inkább úgy éreztem, hogy az ő tüskésségét még egy tornádó sem tudná elsöpörni és nem is hagyná annak a forgószélnek, hogy változtasson rajta - aztán jött egy fuvallat, és hirtelen 180 fokot fordított a teljes jellemén...

Sajnos a párbeszédek is sokszor életidegenek voltak számomra, egyszerűen adott szereplők közt vagy adott helyzetben elképzelhetetlennek találtam, hogy ezek valóban megtörténhetnének; egy Bence és Vera közötti dialógus pedig eléggé ki is verte nálam a biztosítékot.

A cselekmény sok esetben nem volt logikus, időnként ellentmondásokba és következetlenségekbe botlottam, de voltak olyan részek is, amik a hihetetlenség határát súrolták. Gondolok itt pl. az "elfelejtett" perforált vakbélre, a csak az utolsó 10 oldalon megjelenő spirituális részre, Lola és Molli pálfordulására, Sára megérzésére vagy mondhatni megvilágosodására, vagy épp főszereplőink elképzelhetetlen jellemváltozásaira.

A legnagyobb problémám a kötettel mégis az volt, mikor nagyjából a felénél teljesen lesokkolódtam; ugyanis váratlanul szembejött velem egy megszakítás nélküli, 11 oldalon át tartó durván erős és tömény erotikus rész; ami sem az adott helyzethez, sem az adott helyszínhez nem illett - ráadásul szinte a semmiből csöppentünk bele, minden előzmény nélkül, olyan érzést keltve bennem, mintha konkrétan könyvet cseréltem volna lapozás helyett...

– […] Ahogy a vihar után a nyugalom, az éjjel után a hajnal, az eső után a szivárvány, úgy minden befejezés után új kezdet jön.

Összességében az alapötlet a Rose Blue regénnyel és az őt övező titkokkal; egy szétesett család a még szétesettebb tagjaival; és egy súlyos betegség árnyéka, mely mindenkire kihat nagyon jó alapot adott ennek  a sztorinak - de külön kiemelném még a Magyarországon játszódó könyves események megjelenítését, a magyar szerzők nehéz helyzetének bemutatását kis hazánkban, illetve Lili és Nusi néni karakterét is! Az írónő egyébként nagyon érzékletesen bánik a szavakkal, a regény tele van életigenlő gondolatokkal, rengeteg idézetet kiírtam olvasás közben moly.hu-ra, melyek mélységükkel megfogtak vagy elgondolkodtattak, megérintettek és hatással voltak rám - ezek miatt pedig abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam!

3,5/5

A kötetet beszerezhetitek:

https://webshop.fairbookskiado.hu/termek/buksi-zsuzsanna-9786156681454-kek-rozsa

Idén jelent meg a Delta Vision gondozásában Koppány Tímea dark fantasy trilógiájának, az Ammerúnia: A Tóúrnő áldásának befejező kötete, A Tóúrnő bajnoka. Nagyon vártam már, hogy ismét Baar-Shagŷr mocsarába merülhessek Hasturékkal - de kicsit keserédes érzéseim vannak, mivel a trilógia ezzel a résszel lezárult, így ez volt az utolsó kalandom félistenné vált, sötételf kóborlómmal...

Az írónő elárulta: vissza fogunk még térni még Baar-Shagŷr-ba legalább egy regény erejéig, és érkezik a társszerzős Maszkok is, mely kronológiailag a trilógia eseményei után következik!

Köszönöm szépen Timi itt is az ismételt bizalmat és a kötetet!

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy bosszúszomjas nekromanta.
Egy kardmesternő, akinek semmi sem szent.
És egy félisten, kinek tetteit tartományszerte zengik a dalnokok…

Hastur Mendalla révbe ért, szó szerint. Félistenként és jámbor folyami révészként végre megérdemelt pihenését élvezi, ám közben mit sem sejt az ellene fortyogó indulatokról. Baar-Lavaart, a hírhedt nekromantát nem olyan fából faragták, hogy futni hagyja a kóborlót, aki túljárt az eszén, ezért hát ördögi bosszút forral. Galád terveihez hathatós segítői akadnak két démoni lánytestvér személyében, kiknek lelke sötétebb még a Dhun-Unn ezerszer átkozott ingoványánál is…

Baar-Shagŷr kárhozott vidékére új hősökkel térünk vissza, kiknek foga Hastur Mendalla, a vén csavargó szurtos bőrére fáj. A sorozat harmadik kötete egy minden eddiginél zúzósabb kaland krónikája, melyben tovább épül, szépül és bővül ez a szentségtelen tartomány.

Vér és acél, vadmágia és aljas ármány, hit és bajtársiasság – egy mesterien felépített, sötét, magával ragadó történet Ammerúnia könyörtelen világából, a grimdark fantasy rajongóinak!

 – […] Olyan a lelkünk is, akár Baar-Shagŷr maga. Mint egy fojtogató, sötét bűzös ingovány.

Hastur Mendalla egy olyan antihős, akit egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Hibáival, gyarlóságával, rossz és még rosszabb döntéseivel sötételf létére is emberi karakter, akivel szerintem könnyen azonosulhatunk - mert akár bevalljuk, akár nem, bennünk, emberekben is megvannak ugyanezek a becsvágyó, esendő és olykor önző gondolatok, melyek időről-időre befolyásolnak minket döntéseinkben -; ráadásul Baar-Shagŷr-ban a boldogulásunk és a túlélésünk múlik azon, mit vagy éppen kit vagyunk hajlandóak feláldozni vagy becsapni... Baar-Lavaar és a Dracalar-lányok, illetve Yasir felbukkanása nagyon jól színesítették a sztorit, és eseménydússá tették ezt a kalandokkal teli, téren és időn átívelő utazást, melyben szinte semmi sem úgy történik, ahogyan azt szereplőink várják...

Utunk során hullarémek, rablógyilkosok, kushon mágusok teremtményei, kardforgató és vadmágus hercegnők törnek az életünkre; miközben megtudhatjuk, milyen egészségkárosító hatása lehet a szenteltvíznek, mit okozhat a rémmadárvér ivás, milyen veszélyek leselkedhetnek ránk a könyvtárban, mi kell a sikeres lótenyésztéshez, miben mesterkednek a Ködfalon túl és mekkora galibát okozhat egy icipici gyémánt...

Az írónő a tőle megszokott spontán, fanyarabb humorával, olvasmányos és választékos írásmódjával ismét rabul ejtett; és egy pikánsabb és szabadabb, mégsem túltolt, ízléstelen vagy alpári stílussal színesítette sötételfjeink szókincsét, amiken én hihetetlenül jókat nevettem! Az eseményeket most is váltott nézőpontokból követhetjük nyomon, ezáltal még közelebb kerülhetünk karaktereinkhez, jobban megismerhetjük őket és a motivációikat, megérthetjük indokaikat és érzéseiket, valamint múltjuk traumáiba is bepillantást nyerhetünk, ezáltal komplexebb képet kapva róluk.

Az alapsztori a sötételfek népének felszabadítási vágyával nagyon tetszett, a cselekmény logikusan felépített és izgalmas, a szereplők sokszínűek és érdekesek, a karakterfejlődések érezhetőek, a szálak következetesen érnek össze, a végkifejlet pedig Hasturosan parádésra sikeredett!

– […] te mi vagy?
– Sötételf. Mind azok vagyunk, és nem csak a bőrünk sötét. A Ködfal megmételyezett bennünket.

Összességében mindhárom regényt imádtam, A Tóúrnő áldása-trilógia pedig kedvencem lett; de A Tóűrnő bajnoka a maga 500+ oldalával és egy még inkább kiforrott, számomra abszolút egyedi grimdark fantasy-stílussal messzemenőkig kiemelte ezt a kötetet; és csak abban reménykedem, hogy mielőbb sok ehhez fogható történetet olvashatok még a szerzőtől!

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

A Ködcsempészt, a Kristálytolvajt és A Tóúrnő bajnokát keressétek
a Delta Vision webshopjában vagy Sárkánytűz boltjában!