Januárban jelent meg a FairBooks Kiadó gondozásában Alba Ferro legújabb regénye, A tündefa virága, mely a Forradás trilógia első kötete. A TikTok boszorkányt nagyon szerettem, így nem volt kérdés, hogy olvasni szeretnék még az írónőtől - és abszolút nem csalódtam, ismét egy izgalmas fantasyt alkotott!

Köszönöm szépen itt is az írónőnek és a kiadónak az ismételt bizalmat és a kötetet!

Fülszöveg

Kai nem számított arra, hogy Szília eldugott sarkában kincsre talál.

A férfit a mágia vezeti Néa útjába. A lány birtokol egy gyűrűt, ami Kai népét illeti. A gyűrű azonban szeszélyes ékszer, önálló akarata van, és úgy tűnik, ragaszkodik Néához.

Néa nem számított arra, hogy valaha is túljut a csillagfási erdő határán.

A lány származásáról árulkodik a külseje, ezért még a tulajdon anyja házában is csak kihasználják és bántalmazzák. Néa pedig már rég feladta, hogy kiutat találjon.

Egyikük se számított arra, hogy valaha is közük lehet egymáshoz.

Kai és Néa együtt kelnek útra, hogy hazavigyék a gyűrűt, miközben számtalan veszéllyel, cselszövéssel és árulással kell szembenézniük. Néa számára kinyílik a világ, Kai pedig rájön, hogy több rejtőzik a lányban, mint azt elsőre gondolta.

Szeliné mérhetetlen tudást halmozott fel, és mindezt elrejtette, mielőtt visszatért Asszába. A könyvtárat azóta sem találják, a trónterem feletti lakosztályába sem képes senki belépni. Pedig próbálkoztak. Először nemesek húzták az ujjukra a gyűrűt, aztán minden szerencsétlen flótásnak megengedték. Volt, aki simán elfelejtett beszélni, vagy ön- és közveszélyessé vált. Valamelyik uralkodó ezt megunta, és elzárta az ékszert a kincstár mélyére. Kai véleménye szerint meg is feledkeztek róla, egészen eddig. Amikor csak úgy egyszerűen feltűnt egy idegen ország eldugott kis falujában.

Az alapsztori egy hirtelen felbukkanó varázslatos gyűrű körül forog, melyre egy származása miatt kitaszított és semmibe vett fiatal lány, Lanéa bukkan fiatalabb korában. Ezt a gyűrűt mindennél nagyobb kincsként őrzi, míg egy baljóslatú estén el nem feledkezik róla, hogy viseli; és ismeretlen megmentője meg nem pillantja azt az ujján...
Néa életében innentől kezdve pedig minden megváltozni látszik - megkérdőjeleződik egész addigi élete, értelmet nyernek anyó meséi és kezdetét veszi egy veszélyekkel, felfedezésekkel és változásokkal teli fantasztikus kaland, aminek én minden percét imádtam!

Az eseményeket három szemszögből követhetjük nyomon, Néa, Kai és Lyran gondolataiba és érzéseibe kaphatunk betekintést; mely miatt elég komplex képet kaphatunk az elénk tárt fantasztikus világról és kis csapatunk tagjairól egyaránt. Külön tetszett, hogy nemcsak főszereplő párosunk, de Lyran nézőpontját is megismerhetjük, ugyanis Néa és Kai mellett az ő karakterét is nagyon megszerettem! 

– Ások egy sírt – közölte semleges hangon Lyran.
– Egyik sem halott – mondta Méaban.
– Nem baj. – Ezzel Lyran elbaktatott az apró ásóért, ami hozzátartozott a táborozó felszereléséhez.

A tündefa virága nem csak egy újabb fantasy regény - szól többek közt kitaszítottságról és elnyomásról, előítéletekről és megbélyegzésről, lelki és fizikai bántalmazásról, egy szenteskedő és álszent társadalomról; de hasonlóképp fontos elemei az újrakezdés és az önismeret, a bátorság és a bajtársiasság, a kitartás és a belső erő, a barátság és a hűség; melyek szerintem ugyanolyan lényeges részei ennek a történetnek, mint a fantasztikum és a kaland.

A fejezetcímek különlegesek, ugyanis minden esetben növénynevek voltak, amik aztán meg is jelentek az adott fejezetben és ugyanolyan természetközelivé tették számomra a történetet, mint egyik főszereplő népünk: a tündék, akik a természettel összhangban élik az életüket. Az emberek és tündék mellett mellékszereplőként megjelennek még törpök, sellők, sárkányok, óriások és davák; de főként csak említés szintjén - mindenesetre kellően kíváncsivá tettek ezek a fantasztikus lények is, és remélem, hogy a folytatásokban ők is nagyobb szerepet kapnak majd...

 – Azt akarta mondani ezzel, hogy különleges kapcsolat van a növények és a tündék között. Csak épp mámoros a gallanfa virágától. Ezért nem tud értelmesen beszélni.

A kötet borítója gyönyörű, ahogy a könyv belíve is, ugyanis az elején egy csodás térképet, a végén pedig egy szépséges fát is találhatunk - melyek mind Ofra Dóra szemet gyönyörködtető munkái.
A szerző írásmódja olvasmányos és képies, a humora spontán, a karakterek jól felépítettek és szerethetőek, az események haladnak, a cselekmény izgalmas. A megalkotott fantasy világot nagyon megszerettem, ahogy a mélyebb mondanivalókat is, amik áthatották a sztorit; a slow burn romantikus szálat pedig egyenesen imádtam!

Remélem, mielőbb olvashatom a folytatást!
5/5

A kötetet beszerezhetitek:

https://webshop.fairbookskiado.hu/termek/alba-ferro-a-tundefa-viraga

2025-ben jelent meg az Európa Kiadó gondozásában Michael McDowell nagysikerű, hatrészes Blackwater-saga-jának második része, A gát. Az első részt nagyon szerettem, így nem volt kérdés, hogy folytatni szeretném a sorozatot!

Köszönöm szépen itt is az Európa Kiadónak a bizalmat és a lehetőséget!

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bárcsak éhen halt volna abban a szállodai szobában! Az Alabama állambeli Perdido városka és a Caskey család matriarchája mindent kockára tenne azért, hogy uralma alá hajtsa menyét, a szépséges Elinort, aki elcsavarta a fia fejét, miután az kimentette az árvíz fogságából.
Azóta dúl a hatalmi harc a két nő között, és a titokzatos, a folyóhoz misztikus vonzalommal kötődő, démoni erejű ifjú hölgy áll nyerésre.
De mi történik, ha megépül a várost átszelő, kíméletlen sodrású folyó partjain a gát? Ki fizeti meg az árát, és miféle áldozatokat követelve? Mindig a legártatlanabbak vesznek oda?
Michael McDowell modern horrorklasszikusa, a Blackwater saga második kötetének város- és családtörténete szó szerint szívszaggató, és a hátborzongató déli gótika csáberejével ejti rabul az olvasói képzeletet.

Ez a mostani köd, ami sűrűbb és sötétebb volt a szokásosnál, úgy emelkedett fel éjszaka a folyóról a hosszú, nappali pihenés után, mint egy zsákmányra vadászó fenevad. Halotti némaságban, mozdulatlanul körbeölelte a Caskey-házakat. Ami korábban pusztán sötét volt, mostanra fekete lett. Olyan csöndes volt, hogy senkit sem ébresztett fel. A folyó nyirkossága átitatta a házakat, és fullasztó nedvességbe burkolta az alvókat.

Az árvízhez hasonlóan A gát is hozta azt a nyugtalanító, sötét és sokszor hátborzongató hangulatot, ami ugyanúgy a bőröm alá kúszott, mint a sorozat első kötete. Itt sem egy tipikus horror-sztorit kap az olvasó, inkább a kísérteties légkör, a bizarr vagy épp furcsa események sejtelmes leírásai azok, melyektől libabőrös lesz a karunk; durvább eset ebben a részben is igazából egy történik, így ne riasszon el senkit az olvasástól a horror zsáner besorolás.

A regény két fő szálra bontható, egyrészt a gátépítés kérdésköre, másrészt Elinor és Mary-Love folytatódó hatalmi harca uralja főként az eseményeket; melyekbe nem várt látogatók csöppennek, váratlan érzelmek alakulnak ki és néhány szereplőnknek végre a szeme is felnyílik...

Nagy tanácskozások után Perdido városában végre megkezdődik a védőgátak építésének tervezése, ám ezt sem a folyó, sem Elinor nem fogadja kitörő örömmel. Nem várt akadályok, egy kibontakozó szerelem, titokzatos esetek, egy gyermek eltűnése, babonás varázslatok és a legkülönfélébb áldozatok meghozatala színesíti az eseményeket; melyek egyre sötétebb színezetet kapnak és mi egyre inkább tudni szeretnénk, mi vagy éppen ki áll a dolgok alakulása mögött. A déli hangulat, a valójában nők által irányított társadalom, a feketék és fehérek kontrasztja, a szereplők Mary-Love vagy Elinor általi sakkfigurákként történő mozgatása, a cselszövések vagy épp a családi intrikák ismét változatossá tették a sztorit; miközben Elinor kilétéről még mindig csak sejtéseink vannak, az ő karaktere talán a legnagyobb talány, ami továbbra is az egyik leginkább izgalmat keltő rejtély volt számomra olvasás közben.

McDowell írásmódja gördülékeny, a nagy betűméretnek és sorközöknek hála gyorsan haladhatunk az olvasással; a karakterek továbbra is elég szélsőségesek, mégis emberiek; Perdidóban van valami elemi sötétség, ami miatt nagyon jó színteréül szolgál a regénynek; az utolsó fejezetek pedig nagyon jól megalapozzák A házat, amire én már hihetetlenül kíváncsi vagyok!

 […] a Perdido vöröses vize és a Blackwater fekete vize gyorsabban hömpölygött, mint valaha; a szokásosnál több élő és élettelen dolgot húztak-szívtak le a medrükbe, mintha az egész várost magukba akarnák szippantani – a házakat, az üzleteket, az embereket, mindent.

Összességében egy gótikus, sötét hangulatú családregény, mely baljós atmoszférájával és hátborzongató sejtelmességével fogja meg leginkább a történetbe merülő olvasót; miközben a végig fennálló feszültség, misztikum és titokzatosság könnyen rabul is ejti és örvényként szippantja magába...

5/5

Az első két részt beszerezhetitek és a harmadikat előrendelhetitek:

https://europakiado.hu/szerzo/mcdowell-michael

Tavaly jelent meg a Magvető Kiadó Alapdarab sorozatának újrakiadásában Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról c. klasszikusa, ami számomra abszolút pozitív meglepetést okozott. Márquez már jó ideje TBR listás szerzőm volt, így érdeklődéssel vegyes kíváncsisággal kezdtem bele a kötetbe.

Köszönöm szépen a Magvető Kiadónak itt is a meglepetés csomagot!

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből.az építésvezető meg a körülötte lévő emberei egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyermekkoponyához. A (…) a rücskös salétrommarta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Ángeles, a földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter, tizenegy centiméter hosszú volt.Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj a halál után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek fele meg. Nekem viszont nem tűnt hétköznapinak a dolog, mert a nagyanyám gyerekkoromban mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról, akinek olyan hosszú volt a haja, hogy úgy húzta maga után, mint egy menyasszonyi fátylat, és aki egy veszett kutya harapásába halt bele: a Karib tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentnek tisztelik. Abból a feltevésből elindulva, hogy a kripta az övé lehet, megtudtam írni az aznapi cikkemet, és ez a könyv is abból született.”

 – Az ördögűzés nem sokban különbözik a négerek varázslataitól – mondta. – Sőt rosszabb náluk, mert a négerek legfeljebb csak kakasokat áldoznak fel az isteneiknek, az Inkvizíció pedig ártatlan embereket hurcol kínpadra és négyeltet fel, vagy a tömegeknek szánt látványosságként elevenen süti meg őket.

Ez a történet a XVIII. századi Latin-Amerikába repít minket vissza; főszereplője pedig egy kislány, nevezetesen Sierva María de Todos los Ángeles - az ő hányattatott életét kísérhetjük nyomon a kötetben. 
Sierva María egy tehetős spanyol családba születik, de nem várt gyermekként szülei mellőzik és elhanyagolják - olyannyira, hogy szinte a család afrikai rabszolgái nevelik fel és egyébként velük is él a szállásukon; mígnem az élet egy kutyaharapás képében közbe nem szól, ezzel végérvényesen megpecsételve a lány sorsát...
A népi babonáknak és egyházi fanatizmusnak köszönhetően a sosem szeretett, lelkileg tönkretett kislányra a habitusa miatt rásütik a veszettség bélyegét; sőt, egyesek démoni megszállottsággal vádolják - így kerül egy kolostor börtönébe és ismerkedik meg Cayetano Delaurával, egy fiatal pappal, akit azzal bíznak meg, hogy ördögűzést hajtson végre Sierva Maríán...

A regény egy olyan világot mutat be nekünk, ahol a hit és a babona szorosan összefonódik, ahol az ismeretlent könnyen démoni megszállással magyarázzák, ahol az abszolút hatalom minden emberséget felülmúl, ahol az elvárások vetekednek a tiltott vágyakkal, ahol a megbánás már nem tehet semmit sem jóvá, ahol sok mindent megváltoztatnánk, de már bődületesen elkéstünk vele...

Márquez írásmódja lírai és olvasmányos, a leírásai képiesek, a karakterei élnek; a történet hangulata nyomasztó és megterhelő, de bekúszik a bőröd alá, elgondolkodtat, magával húz; Te pedig Sierva Maríával és Cayetanoval igyekszel a felszín felé úszni, hogy végre fellélegezhess...

 Az orvos nagy tárgyi tudással elmondta neki mindazt, amit az emberiség történetének kezdeteitől a veszettségről tudni lehetett, arról beszélt, hogy milyen büntetlenül szedi az áldozatait az emberek között, az orvosok meg évezredek óta tehetetlenül nézik. Sajnálatos példákat hozott fel arról, hogy miként tévesztette össze a kezdetektől fogva a démoni megszállottsággal, ugyanúgy, mint az őrület bizonyos formáit és más lelki zavarokat.

Összességében egy misztikummal átszőtt, véleményem szerint társadalmi görbe tükröt is elénk táró mágikus realista regény, melyben a szereplők abszurdnak minősülő és bizarr magatartása már-már groteszknek és eltúlzottnak érződik, én mégis azt éreztem, hogy valóságosabbak ezek a viselkedési attribútumok, mint azt bevallanánk magunknak...

Köszönöm, hogy olvashattam!
4,5/5

A Kiadó Alapdarab sorozatát keressétek:

https://magveto.hu/index.php?action=list&mode=t&t=361

Idén jelent meg a FairBooks Kiadó gondozásában Jeffrey Knox - Rá-Ro ​Extra Az utolsó munka a Pokol bölcsőjében c. horrorregénye, aminek már hihetetlenül vártam a megjelenését és a megérkezését - és azt kell mondanom, abszolút nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam tőle: egy igazi véres-zombis horrort, amit imádtam olvasni!

Köszönöm szépen itt is Alba Ferro írónőnek és a kiadónak az ismételt bizalmat és lehetőséget!

Fülszöveg

Vajon mi rejlik egy több mint százéves, brutálisan elhanyagolt, felújításra ítélt magyar kórház falai között? Ide érkezik Józsi és brigádja a Rá-Ro Extra Kft. képviseletében, hogy légtechnikai munkálatokat végezzen a komplexum infektológiai épületében.

Azonban elszabadul valami, ami fertőzőbb és halálosabb, mint bármi, amit egy magyar kórházban el tudnánk képzelni.

A Pokol megnyílik, Józsinak és társainak pedig a túlélésért kell küzdeniük a rohamosan gyarapodó zombihadsereggel szemben.

Itt nem a halál a horror, hanem a továbblét.

 A világ tele van bizarr titkokkal.
Az elkövetők elássák őket, a föld befogadja, a falak elnyelik. Utána építészek látják ezeket legközelebb, mikor rájuk találnak felújítás közben vagy kiforgatják csontjaikat a földből.

Ez a könyv már a beharangozójakor felkeltette az érdeklődésem. Egyrészt a horror az egyik örök kedvenc műfajom, másrészt pedig a "Józsi" név és a "zombihadsereg" szó a fülszövegben a saját zsánerrajongásom mellett egy horrorimádó, Józsi nevű férjjel az oldalamon valahogy még adta is magát...

A szerző már az Előszóban olyan információkat csepegtet a való világunkból, amik a fülszöveg ismeretében már elég borzongató érzéssel töltik el az olvasót; arról nem is beszélve, hogy sok horror ötlete támaszkodik valós eseményekre - ami valljuk be, mindenkinél beindítja a para-faktort; legalábbis szerintem a valós alapok és azok az események, amik bármikor megtörténhetnek, jobban megrémíthetik az embert, mint mondjuk a kitalált szörnyek vagy bármi, aminek létezése nem igazán támasztható alá, vagy éppen hit kérdése, hogy mit gondolunk a létezésükről...

Józsi és csapata több brigád mellett egy régi, elhanyagolt kórház felújításában vesznek részt, azon belül is a légcsatornázást végzik az egyik elhagyatott épületrészben. A csapat tagjai elég különbözőek, mégis jól összecsiszolódtak és abszolút kedvelhető karakterei a könyvnek; még a brigád káromkodó, ellenmondást nem tűrő és olykor elég kemény lecseszést osztogató vezetője, Józsi is. Mindannyiuknak megvannak a maguk tervei a jövőre nézve és mindannyian egyetértenek abban, hogy időnként elég kísérteties helyekre sodorja őket az élet főnökük, Roland irányítása alatt. Miközben néhányan egy "puccs" megkísérlésére készülnek, mások a maguk és vagyonuk gyarapítása céljából felfedező útra indulnak és átkutatják az épületet esetleg pénzzé tehető értékek után kutatva - csakhogy egyikük egy olyan szobát nyit ki, melynek örökre zárva kellene maradnia; ahogy annak a pinceszinti helyiségnek is, mely a tervrajzokon sem szerepel...

A szerző írásmódja olvasmányos és képies, a humora spontán, írói stílusa közvetlen és laza, ezért könnyen magába szippantja az olvasót a kötet. Az alapsztori nagyon tetszett, a valóságalapjának lehetségessége még borzongatóbbá tette, ezáltal elérve azt, ami miatt az ilyen történeteket imádom: a könyv végéig folyamatosan kitartó hideglelős érzést. A cselekmény végig izgalmas, a múltba nyúló szál kísérteties, az események logikusan követik egymást, a karakterek emberiek és jól felépítettek, a végkifejlet pedig reális.

 A világ tele van bizarr titkokkal. Azonban minden sírt megbolygatnak egyszer.

Összességében egy izgalmas, humort sem mellőző, igazi, véres horrorsztori; aminek olvasása közben végig futkos a hátadon a hideg, mégis lapozol tovább, izgalommal vegyes borzongással; és várod, hogy valamelyik sarokból rádugorjon egy ilyen förtelem vagy épp a Manny-torony eredjen a nyomodba...

– […] Most képzeljetek el egy filmet vagy egy könyvet ezzel a névvel: Rá-Ro Extra, mennyire rossz már! […]

Imádtam! Remélem, olvashatok még hasonlót a szerzőtől!
5/5

A kötetet beszerezhetitek:

https://webshop.fairbookskiado.hu/termek/jeffrey-knox-ra-ro-extra

2015-ben jelent meg először az Athenaeum Kiadó gondozásában Bíró Szabolcs: Lángmarta dél c. történelmi regénye, mely az Anjouk sorozat második része. Ez a 15 részesre tervezett sorozat 5 trilógiára is oszlik, melyből eddig 9 rész, azaz 3 befejezett trilógia látott napvilágot - a Lángmarta dél így Bátor Attila bosszútrilógiájának második kötete is egyben.

Fülszöveg

1322. Miután Anjou Károly egy minden addiginál hatalmasabb sereggel meghódította a Felvidéket, és az utolsó erdélyi vár ellenállását is megtörte, még mindig nem kezdheti meg a nyugodt birodalomépítést. Az ország déli részén a Subicsok törnek borsot az orra alá, így a királynak a tengermellék felé kell fordítania tekintetét, és folytatnia az évtizedes belháborút, melynek talán sosem lesz vége. László, a lecsúszott udvari lovag, miután gyilkosként megszökött Temesvárról, és önmaga elől is menekülve vergődött át az országon, a horvát bán oltalma alatt próbál új életet kezdeni – ám a sors akarata folyvást közbeszól. Lackfi István, az alacsony sorból származó vad székely harcos, aki a felvidéki hadjáratban szerezte meg lovagi címét, ezúttal ezer lovast vezet a mühldorfi csatába, ahol egyszer s mindenkorra eldől, ki örökli a német-római császári címet. Mindeközben a sorsával megbékélt, és ismét liliomos lovagként élő Bátor Attila elszántan igyekszik megtalálni fiát és feleségét, akikről azt sem tudhatja, élnek-e még egyáltalán. A remény élteti, de a kegyetlen bosszúvágy hajtja: egy fekete lobogót keres, és az embert, aki elárulta.

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának második kötete a XIV. századi Magyar Királyság legdélibb csücskébe kalauzolja az olvasót, ahol még mindig virágzik a kiskirályként pöffeszkedő uracskák hatalma, és melynek olvasztótégelyében egyének, dinasztiák és birodalmak sorsa dőlhet el.

Zavaros évek voltak azok. Zavarosak és véresek. Mi, akik akkor éltünk, joggal hihettük, hogy a lázongásoknak, a belföldi csatározásoknak, ostromoknak és hadjáratoknak sosem lesz vége – legalábbis a mi nyomorult földi létünk során.

Történetünk 1322-ben, nem sokkal az előző rész sötét befejezésének eseményei után veszi fel a fonalat; melynek ismeretében értelmet nyer számunkra a Bátor Attila bosszútrilógiája címválasztás is. A Liliom és vér végén egy kegyetlen kép fogadja főhősünket - de vajon a Lángmarta dél fináléjában vele együtt lélegezhetünk fel?

A regényben - dél felperzselése mellett - többek közt nyomon követhetjük a liliomos lovag egyre növekvő kálváriáját, egy félelem táplálta hatalom ingatagságát, a véres mühldorfi csatát, egy rabszolgakereskedő embertelenségét, egy lecsúszott lovag rosszabbnál rosszabb döntéseit, valamint Lackfi István hadszíntéri sikereit. Elsajátíthatjuk a kovács mesterség csínját-bínját, megalapozhatjuk a forint bevezetését és megismerkedhetünk a kétéves forma Toldi Miklóssal is.

A szerző részletgazdag írásmódja és a történelmi korhűség ismét letehetetlenné, a több szálon futó cselekmény pedig izgalmassá tette a kötetet; miközben a váltott szemszögek által betekintést nyerhetünk a szolgák és a köznép, illetve a lovagok és uralkodók életébe és nehézségeibe is. Szereplőinkkel együtt érezhetjük a csata hevességét és feszültségét; az árulás fájdalmát; a barátság véget érésének sajgását; a kiszolgáltatottság gyötrelmét; az ételek, az italok, a vér és a hatalom ízét. Hallhatjuk mi is a fegyverek énekét és a támadó ezredek mennydörgését; részesei lehetünk a politikai játszmáknak és udvari intrikáknak; és a legkegyetlenebb módon bizonyíthatjuk hűségünk valódiságát...

Ha tudta volna, hogy az a gyerek nem másnak a fia, mint aki miatt az ő két kezét egykor átdöfte az az ördögi templárius, talán azonnal megszabadul tőle – sikítva, könyörögve, mindenét visszaszolgáltatva. S ahogy ő sem tudott semmit a fiú kilétéről, úgy Bátor Szilárdnak sem volt ekkor még semmi fogalma róla, micsoda megpróbáltatások várnak rá az elkövetkezendő időkben.

Összességében ismét egy gördülékenyen és olvasmányosan megírt, humort és izgalmakat sem nélkülöző történelmi regény; ami időnként könyörtelenül megtépázza a szereplőket és az olvasót is, mégsem ereszt, míg a végére nem érsz...

5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

Tavaly jelent meg a Semmelweis Kiadó gondozásában Frey Domonkos: Arthropodóm c. kötete, mely egy ökológiai disztópia, melyben az ember alaposan elveszíti a kontrollt a teremtményei felett...

 Köszönöm szépen az írónak itt is a lehetőséget és a kötetet!

Fülszöveg

Távol a civilizációtól, a trópusi Guayanában egy tudományos munkacsoportnak feladják a leckét. Helyre kell állítani a világ legnagyobb biodómját, az esőerdőbe épített Arthropodómot. A hatalmas komplexum kupolája alatt egy mesterségesen betelepített, exkluzív vadrezervátum található, ahol olyan állatokra lehet vadászni, amilyeneket még nem látott a világ: óriás ízeltlábúakra.
A rovar-megafauna azonban meglepetést meglepetésre halmoz. Meghökkentő kapcsolatokat alakít ki azzal a művi világgal, amelybe 'teremtői' belekényszerítették. A méhek kihalásával párhuzamosan furcsa kényszermozgások jelentkeznek az állatállományban. A zártnak tételezett rendszerben váratlanul szikes talajfoltok, kullancsok és helyi törzsbéliek jelennek meg. Mindnek közös az oka, egy rejtett hálózat, amely eddig a kutatók háta mögött szerveződött és mostanra készen áll arra, hogy hideg, ízeltlábú pokollá változtassa a biodóm idilli arculatát. A tudósok egyetlen lehetősége a túlélésre, ha időben összerakják az Arthropodóm rejtélyének tudományos puzzle-ját.

Frey Domonkos 23 éves, Budapesten élő orvostanhallgató, aki tanulmányai mellett, 16 éves korától kezdve, szinte mániákusan ír. Kettős, reál és humán érdeklődése, ikerkötődése átüt minden munkáján. Sebészi precizitással csempészi bele különös, elemi erejű és dinamikájú történeteibe a természettudományos igényességet. Eddig megjelent rövidebb műveiben, az Odaát és az Élet az életért című novelláiban – biológiai, kémiai, fizikai háttértudását meg nem tagadva – a létezés határait feszegető, morális témákkal foglalkozik.
Ebben a regényében az élővilág esélyeinek és a környezetvédelem körmünkre égő kérdéseinek boncolgatásával egyetemes segélykiáltást fogalmaz meg. Egy végtelenül izgalmas, letehetetlen ökothrillerbe oltott kiáltványban hívja fel a figyelmet arra, hogy milyen fontos és létünkhöz nélkülözhetetlen teremtmények a kicsiny, látszólag jelentéktelennek tűnő élőlények – a rovarok.

– Az Arthropodómnak erkölcsi célja van. Mégpedig az, hogy felnyissuk az emberiség szemét, hogy meglássa az apró, jelentéktelennek tűnő kicsinységeket, ezzel megmentve őket a kihalásuktól. Ez az én vízióm.

A kötet színtere egy biodóm, melyben egy milliárdos a karbonkorihoz hasonló környezetet teremtett meg, ezáltal megalkotva egy olyan vadászterületet, melyben a gazdagok szafarikon részt véve lőhetnek ki eddig még sohasem látott méretű rovarokat, bogarakat és pókokat; miközben nem mellékes az sem, hogy ezek húsát akár meg is kóstolhatják, ugyanis az élelmiszeriparban is feldolgozható, fehérjedús és mentes ételek készíthetőek belőlük.
Az öreg Waltz álma egy olyan megafauna létrehozása volt, melyben ellenőrzött körülmények között, egy nem mindennapi kis világban találhatja magát a látogató; ezzel forradalmasítva nem csak az élelmiszeripart, de a tudományos életet is.

A regényben nagy szerepe van a környezet- és természetvédelemnek, melyre elég nagy hangsúlyt fektet a szerző. A különböző szakterületek tudósaiból álló csapat tagjai által elég sok információt kaphatunk arról, merre tart a világ ökológiai helyzete, mennyire fontos lenne a mikrofauna védelme, mit veszíthetünk a méhek eltűnésével, mi történik, ha egy-egy láncszem kiesik a táplálékláncból; de arra is választ kaphatunk, hogy mit okozhat az, ha génmanipulációval igyekszünk megoldani ezeket a problémákat, vagy egy felelőtlenül létrehozott zárt rendszerben igyekszünk istent játszva belenyúlni az állatok természetes evolúciós folyamataiba...

A rövid fejezetek gördülékennyé tették az olvasást, de az elején kicsit zavart, hogy néhány oldalanként új szereplő bukkant fel, akik megismerése így kicsit kaotikus volt számomra. A párbeszédek szerkesztése szintén elég hektikusra sikerült, nagyon sok helyen maradt le a  "-" jel, mikor visszaváltottunk a leíró részekre és már nem a dialógus részei következtek.

A kötet borítója, éldekorja és belíve gyönyörű lett, olvasás közben szívesen lapoztam oda, hogy megnézzem, hogyan is néznek ki az egyes fajok; de enélkül is könnyen el tudtam képzelni őket, Domi nagyon jól leírta a kinézetüket, megjelenésüket. Az Arthropódom térképéhez időnként szintén visszatértem, hogy még inkább nyomon tudjam követni, szereplőink éppen merre járnak a biodóm területén, illetve hol volt eredetileg az állatok létrehozott otthona.

– […] Több mint kétmillió fajuk ismert a számunkra, ez kétszer több, mint a többi állaté összesen. Ők azok, akik eltüntetik a maradékot. Táplálékul szolgálnak számos fejlettebb élőlénynek, köztük az embernek is. Ők porozzák be a növényeket. Némelyikük képes rá, mézet, selymet alkosson saját anyagaiból. Sokszínűségük lebilincselően csodálatos, mind életmódjukban, mind felépítésükben. És mi ezt a különös és fantasztikus gazdag világot akarjuk, ha nem is tudatosan, de elpusztítani. Áldozatául ejtjük az emberi butaságnak és tudatlanságnak. Ők pedig majd mindannyiunkat maguk után rántanak a kihalt fajok hosszú listájára.

Összességében egy olvasmányosan megírt ökofikciós disztópia, melynek légköre számomra a Jurassic Park hangulatát idézte. A tudományos részek érdekesen és nem szárazon voltak megjelenítve, a környezettudatosság pedig ugyan fontos eleme volt, mégsem éreztem azt, hogy a számba akarná rágni vagy erővel le akarja tolni a torkomon. A regény cselekményközpontú, a karakterek kellően bemutatottak, Domi írásmódja képies és gördülékeny, a rövid fejezetek miatt gyorsan lehet haladni az olvasással, az izgalom pedig végig fenntartotta az érdeklődésem.

Köszönöm, hogy olvashattam!
4/5

Több infó a szerző oldalán!

2025-ben jelent meg a Holnap Magazin gondozásában Mike Buda: A fény árnyékában - Egy skizofrén meséje c. regénye, mely egy trilógia első kötete. A könyv nagyjából a megjelenése óta a kívánságlistámon csücsült, így szívesen fogadtam a szerzőtől az ajándék e-bookot - amit itt is nagyon szépen köszönök neki!

Fülszöveg

A skizofrén apa téveszméi révén egy mesevilág bontakozik ki az olvasó szeme előtt.
Ősi civilizációk, középkori hatalmi háborúk, idegen fajok a modern világ tükrében megjelenítve.
Vajon egy megzavart elme hagymázas gondolatai elevenednek fel a könyv lapjain, vagy a világ több, mint aminek gondoljuk? A Földdel való hasonlóság a véletlen műve, vagy a két világ kapcsolatban áll egymással?
Ha szereted a fordulatos, sok rejtélyt és kalandot tartalmazó történeteket, valamint elég nyitott és merész a fantáziád különös világokra, akkor neked ajánlom az író első könyvét.

Tévképzet – gondoltam, erre tisztán emlékszem, és bizonyossá vált számomra, hogy a skizofrénia mellett tudathasadása is van. Az emlékeiből merítve felépített egy nemlétező világot, amibe egy saját magáról mintázott személyt is elképzelt.

A fény árnyékában egy olyan regény, aminek keretét egy mentális betegség adja a való világunkban, fő zsánere viszont abszolút a fantasy. Az események két súlyponti szálon futnak, a valóságban és egy kitalált világban; a fókusz viszont inkább a fiktív vonalon van, a könyv nagy részében ugyanis ebben a képzeletbeli birodalomban töltjük az időt szereplőinkkel. Ebben a fantasztikus világban háborúk dúlnak, hatalmi harcok és ármánykodás itat át mindent; miközben igyekszünk kiismerni magunkat a karakterek, a népek és a fajok között, valamint képbe kerülni a királyságok történelmével is.

Olvasás közben egy olyan történet bontakozik ki előttünk, melyet egy skizofréniában szenvedő édesapa mesél el a fiának hosszú évek alatt, miközben mentális állapota egyre aggasztóbb tüneteket mutat és egyre inkább szétesik a realitás az elméjében. Az apa meséjét időnként megszakítják "Közjáték" címmel a való élet eseményei is, amiből én kicsit többet is szívesen olvastam volna, de így is elég jó képet kapunk arról, mit élhet át egy ilyen mentális betegséggel küzdő személy közvetlen környezete; mennyire kétségbeejtő és ijesztő tud lenni az, amikor egy szerettünk elveszti a kapcsolatot a való világgal; mennyire nehéz elfogadnunk, hogy ő ezeket az epizódokat ténylegesen valóságnak éli meg; és mennyire reménytelennek és kétségbeejtőnek éljük meg mi magunk ezeket a hullámvölgyeket...

Az elején kicsit nehezen rázódtam bele az olvasásba, túl sok információt kellett befogadnom egy számomra teljesen új és egyedi fantasy világgal kapcsolatban, de idővel kezdtek összeállni a fejemben a részletek, innentől pedig már teljesen magába szippantott a történet. Az író egy percig sem hagy unatkozni minket, a cselekmény izgalmas, az események haladnak, mindig történik valami a szereplőinkkel, a világ és a népek részletgazdag bemutatása pedig teljesen lekötötte a figyelmem. Néhány karakterrel kapcsolatban úgy érzem, hogy kevés információt kaptam róluk, nem is igazán kerültek hozzám közel, mindazonáltal van bennük potenciál, ezért remélem, hogy nagyobb szerepet kapnak majd a továbbiakban és kicsit jobban ki lesznek dolgozva.

– Ez az ország már soha nem lesz az, ami egykoron volt. Ez nem feltétlenül rossz, lehet, hogy csak mi látjuk annak. Ha az, a fiatalok megküzdenek ellene, vagy eggyé válnak vele. A világ velejárója a változás. Egyszer mindennek eljön a vég, legyen az ember, állat vagy birodalom.

Összességében a szerző írásmódja választékos és képies, a cselekményközpontú sztori izgalmas és eseménydús, a kötet keretes felépítése tetszett, a teremtett világ jól kitalált és érdekes, a folytatásra pedig hihetetlenül kíváncsi vagyok - főleg az utolsó mondatok tükrében...

Köszönöm, hogy olvashattam!
4,5/5

2024-ben jelent meg a Cartaphilus Kiadó gondozásában Evie Woods: Az eltűnt könyvesbolt c. kötete, mely egy olyan romantikával átszőtt mágikus utazásra hívott, amiben jóleső érzéssel merültem el...

Fülszöveg

Dublin egyik csendes utcájában egy eltűnt könyvesbolt várja, hogy rátaláljanak…

1921. A kiházasítás elől menekülő Opaline Párizs után Dublinban köt ki, ahol legnagyobb örömére végre olyasmivel foglalkozhat, amire mindig is vágyott: megnyithatja álmai könyvesboltját.

2021. Martha elhagyja erőszakos férjét, és vidékről a nagyvárosba szökve házvezetőnőnek szegődik a szeszélyes, idős dáma, madame Bowden dublini otthonába. Egy napon megismerkedik az irodalmár Henryvel, aki Emily Brontë elveszett második regényének kézirata után nyomoz. A kutatásai alapján épp azon a helyen kellene megtalálnia, ahol most csupán egy kiöregedett színésznő és visszahúzódó házvezetőnője él, és ahol a feltételezett ódon könyvesboltnak nyoma sincs – még a házszám is hiányzik. Martha elhatározza, hogy segít Henrynek, ám a világszenzációt jelentő öreg papíroknál valami sokkal fontosabbra lelnek együtt.

Bár Opaline, Martha és Henry különböző utakon járnak, egy dolog közös bennük: túl sokáig voltak saját életük mellékszereplői. Ám amikor a könyvesbolt varázsa magával ragadja őket, ráébrednek, történetük éppannyira regényes, mint kedvenc könyveiké.

Az eltűnt könyvesbolt vicces, elragadó és izgalmas történet – könyvimádóknak kötelező!

 Szerelembe estem a könyvekkel, valamint a bennük rejtőző, végtelen világokkal, […].

Az eltűnt könyvesbolt egy olyan titkokkal és rejtélyekkel teli, a mágikus realizmus zsánerében íródott regény, melyben nem biztos, hogy azt találják meg a karakterek, amire számítanak vagy amit éppen célzottan keresnek; hanem valami sokkal fontosabbat: egy esélyt arra, hogy sérült lelkük és darabokra hullott életük újjáépítsék, vagy legalábbis egy új, teljesebb és boldogabb életet teremthessenek maguknak. Szereplőinkkel karöltve mi is részesei lehetünk ennek a döccenőkkel és csodákkal teli utazásnak, melyben az olvasás és a könyvek szeretete mellett fontos szerepet játszik az önelfogadás, az újrakezdés, a kitartás és egy olyan belső erő újjáteremtése, melyet pont azok zúztak porrá karaktereink lelkében, akiknek szeretniük, félteniük és óvniuk kellett volna őket.

A történetet két idősíkon és három szemszögből követhetjük nyomon, melyek közel hozzák hozzánk mindhárom főszereplőnket, ezáltal könnyen azonosulni tudunk velük. Én könnyedén tettem magamévá kétségeiket és félelmeiket, örömeiket és bánataikat; velük együtt izgultam vagy épp hökkentem meg az események váratlan fordulatain, és a lehetséges következményeiken; miközben elmondhatatlanul szurkoltam nekik azért, hogy valami jó, és csakis jó történjen végre az életükben. Opaline a múltból, Martha és Henry pedig a jelenből mind olyan lelkileg és/vagy testileg bántalmazott karakterek, akik hihetetlenül szerethetőek voltak számomra; és az őket ért testi-lelki erőszak ellenére sem vesztették el önmagukat és a reményt, hogy lehet még fény az alagút végén és megvalósíthatják álmaik...

 – Ez a könyvek varázsa – nemcsak a könyvek borítói mögötti történet, hanem az is, hogy honnan származnak, ki volt a tulajdonosuk. Egy könyv sokkal több, mint a tartalmának hordozója – […].

Egy elveszett kézirat... Egy eltűnt könyvesbolt... Családi titkok, örökölt sorsok, némaság, fájdalom, bezártság, hazugságok, beletörődés, elfogadás, túlélés, remény, hit, újrakezdés, kitartás, varázslat és szerelem - egy gyönyörűen megírt, izgalmakat és fordulatokat sem nélkülöző történetben, amit szívből ajánlok a könyvek és az olvasás szerelmeseinek!

Varázslatos dolgok történhetnek velünk, ha hiszünk magunkban és nyitottak vagyunk észrevenni az apró jeleket magunk körül...

Imádtam! Kedvenc lett!
5/5

Tamás véleményét a Könyv-történeten olvashatjátok!

Ma jelent meg a FairBooks Kiadó gondozásában Kate Pilloy: Örökölt élet c. regénye, mely az első könyvem volt az írónőtől, de biztosan nem az utolsó!

Köszönöm szépen Alba Ferro írónőnek és a FairBooks Kiadónak az ismételt bizalmat!

Fülszöveg

Évinek fogalma sem volt róla, hogy van még egy nagynénje, amíg az öreglány rá nem hagy egy lakást az ország másik végében, Debrecenben. Eltemetett családi titkok bukkannak felszínre, és Évi kíváncsiságának engedve odautazik, hogy megnézze, mit is örökölt. Hamar kiderül, hogy az örökséggel nemcsak egy modern lakás, hanem nagynénje fogadott családja és bizonyos üzleti érdekeltségek is járnak.

Évi keresi a helyét az új életében, nem tudja, kiben bízhat, ki a barát és ki az ellenség. Meg kell küzdenie a felé irányuló elvárásokkal, a nagynénje emlékezetével és a saját kétségeivel, hogy rájöjjön ki is ő valójában, és hova tartozik.

Tarts Évivel a felfedezés útján, és tapasztald meg, hogy néha a legnagyobb küzdelem önmagunk megértése.

„Cigányok és ukránok? Mibe keveredtél, barátnőm?”

 Hol a haza? Ott, ahol az emlékeim élnek, vagy ott, ahol élem az életem és megtalálom a jövőmet?

Főszereplőnk egy olyan helyzetbe csöppen, ami fenekestül felforgatja az életét: Ági, a nagynénje, akinek eddig a létezéséről sem volt tudomása, ráhagy egy debreceni lakást - mellé pedig temérdek titkot és egy új élet lehetőségét is. Évi jó ideje menekülne a családi fészekből, nyughatatlan természete miatt elég sok súrlódás van közte és szülei között; miközben még mindig keresi önmagát és a saját boldogságát is. Ebből adódóan édesapja minden ellenvetése és haragja ellenére Debrecenbe utazik, hogy megnézze, mit is hagyott rá a nagynénje - neveltetéséből adódóan viszont tele van előítéletekkel és bizalmatlansággal, így legszívesebben azonnal elmenekülne, amint megtudja, hogy az épület, melyben megörökölt lakása található egy roma alapítvány székhelye, tagjai ugyanebben az ingatlanban élnek, ráadásul a földszinten ukrán üzletek üzemelnek...

Vajon hogyan került Ági ebbe a közösségbe? Miért hagyta el a családját? Mit keres ő itt és miért éppen őrá hagyta Ági mindenét? Milyen szerepet töltött be a nagynénje a Gyöngyszem Alapítvány életében? Milyen szerepet szánt neki? Szánt neki egyáltalán bármilyen szerepet? És az ukránok? Hogyan kapcsolódnak ők mindehhez? Miként lehet ilyen jómódú az alapítványt vezető család? Tényleg ki lehet törni a mélyszegénységből, ha megfelelő segítséget kínál az élet? Vagy Viktornak van igaza és törvénytelen üzelmek folynak a falak között? Miért nem kap válaszokat a kérdéseire és milyen titkok lappanganak a háttérben? - Ilyen és ehhez hasonló kérdések gyötrik és nyomasztják Évit, miközben őszintén igyekszik kitörni a beskatulyázás sztereotípiáiból; válaszok nélkül viszont egyszerűen elveszett sötét gondolatai útvesztőiben...

A történetet főként Évi szemszögéből követhetjük nyomon, vele együtt igyekszünk összerakni a kirakós darabjait és fényt deríteni minden titokra, ami Ágit és az alapítványt veszi körül. Évi egy elég erős karakterfejlődésen megy keresztül, önmagát is meglepve elkezd nyitni a család felé, bízni másokban és saját magában is, miközben új életének alapjait is igyekszik biztos alapokra helyezni. De vajon jó döntéseket hozott a jóhiszeműségével és lojalitásával?

A regény az adventi időszakban játszódik, mely szerintem igazán tökéletes választás volt, mert ilyenkor elfogadóbbak és nyitottabbak vagyunk, mint általában. Az ünnepek közeledte egy kis melegséggel nyitja meg a szívünk társaink felé, befogadóbbak és empatikusabbak vagyunk - ezt kellene valahogy átplántálnunk mindannyiunknak a mindennapokba is...

 – […] – Egyébként hihetetlen, hogy a rasszizmus meddig fajulhat. Komolyan, változni fog ez valaha?
Asel beletúrt a hajába, miközben visszaemlékezett egy régi beszélgetésre.
– Amíg világ a világ és emberek élnek a Földön, a kirekesz­tés mindig alapviselkedés lesz. Ez már csak így van. […]

Összességében egy gyönyörűen megírt, érzékenyítő történet az elfogadásról, a nyíltszívűségről, az előítéletek leküzdéséről, a változásról, az útkeresésről, az emberi kapcsolatok és kötelékek fontosságáról; és arról, hogy a világ egy sokkal szebb hely lenne, ha mindenki emberségesen és jóakarattal fordulna a másik felé...

Kedvenc lett!
5/5

A kötetet beszerezhetitek:

https://webshop.fairbookskiado.hu/termek/kate-pilloy-orokolt-elet

Az idei decembert egy nagyon édes mesével kezdtem, mégpedig Bakos Péter: Karácsonyi manóverseny c. kötetével, mely nemrég jelent meg az Első Szó kiadó gondozásában. Pétertől még nem olvastam, de szemeztem már néhány regényével, így örömmel fogadtam a megkeresését, amit itt is nagyon szépen köszönök neki!

Fülszöveg

Az Északi-sarkon minden évben megrendezik a Nagy Manóversenyt, ahol a legügyesebb segítők versengenek azért, hogy szenteste elkísérhessék a Télapót az ajándékosztásra.
Ez a legnagyobb megtiszteltetés, amit egy manó kaphat.
Idén először indul a versenyen Alfi, a lelkes kismanó, aki mindent megtesz, hogy bebizonyítsa, ő is képes helytállni a legjobbak között. Komoly kihívóval kell azonban szembenéznie: Jackkel, a tapasztalt bajnokkal, aki az elmúlt években sorra nyerte a versenyeket, és aki nem riad vissza a trükközéstől sem, hogy megőrizze az első helyét.
A vetélkedők során nemcsak az ügyességük és a kitartásuk tétetik próbára, hanem az is, hogy ki marad hű a karácsony valódi szelleméhez: a segítőkészséghez, a becsületességhez és az összetartáshoz.
A verseny végén pedig nemcsak az derül ki, ki tart a Télapó oldalán az ajándékozásra, hanem az is, hogy a bájos manólány, Bella ki mellett találja meg az igazi karácsonyi csodát: a barátságot, vagy talán valami többet is.

– […] Csak el kell hinned, hogy képes vagy rá, és akkor sikerülni fog.

Alfi, a kismanó nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis nem kevesebbre, mint a híres-neves manóverseny megnyerésére pályázik; hogy Szenteste a Mikulással tarthasson, és vele együtt ajándékokat, ezáltal boldogságot vihessen szerte a világba. Ám a Manó-történelemben még egyszer sem fordult elő, hogy egy ilyen kis manó, ráadásul első próbálkozásra megnyerje a versenyszámokat és ő legyen a győztes - mindemellett pedig Jack-kel, a többszörös bajnokkal is szembe kell néznie, aki nem csak a győzelmet, de Bellát, a bájos manólányt is meg szeretné szerezni magának...

A mesét a versenyszámok tagolják, illetve illusztrációk választják el a fejezeteket egymástól; melyek lehetővé teszik, hogy akár több részletben haladjunk az olvasással - bár véleményem szerint annyira visz magával a történet, hogy a kisebbek is kíváncsisággal vegyes izgalommal várják, hogy megtudják, vajon Alfinak sikerül-e végül történelmet írnia, valamint elnyernie a bájos Bella szívét...

A versenyfeladatok izgalmasan vannak megírva, a nyelvezete könnyen érthető kisgyerekek számára is, az illusztrációk szerintem hihetetlenül cukik lettek és tökéletesen illeszkednek a kötetbe, a mese mondanivalóját és tanulságát pedig a gyermekek is könnyen levonhatják belőle.

Még mindig nem akarta elhinni, hogy ez az egész igaz, és vele történik meg. Olyan volt, mint egy mesében.

A Karácsonyi manóverseny egy nagyon aranyos történet a karácsonyról, a barátságról, a szeretetről, a kitartásról és arról, hogy érdemes küzdeni az álmainkért, mert azok valóra válhatnak...

Ez a mese nemcsak a gyerkőcöknek, de a bennünk élő gyermeknek is biztosan megmelengeti a szívét!

5/5

A kötetet beszerezhetitek:

https://elsoszokiado.hu/bakos-peter-karacsonyi-manoverseny-620