Idén, a Könyvfesztiválra jelent meg a Főnix Könyvműhely gondozásában Szarvassy László: Túlvilági túlóra c. humoros dark fantasy regénye, mely a Főnix sorozat második része, engem pedig ugyanúgy magába szippantott, mint az első!

A tavalyi Halottak napját a Főnix társaságában töltöttem és nagyon szerettem, így örömmel fogadtam a szerző recenziós megkeresését, és szívesen ereszkedtem le a nyúlüregbe ismét, hogy idén is Csabival és a koboldokkal töltsem a Halloweent.

Köszönöm szépen Lacinak itt is a megkeresést és a bizalmat!

Fülszöveg

Ha az ember meghal, nem kell többet dolgoznia. Kivéve Csabinak. Miután egy buszbalesetben elégett, feltámadt a hamvaiból. Egy lengyel kobold lett a főnöke, aki gátlástalanul kihasználja. Minden műszak a halálával kezdődik, és az életével ér véget. Az ő hullája sosem találja meg a zsákját.
Csabi egyre mélyebbre süllyed a nyúlüregben. A kapzsi kobold és a sírrablócsapata veszélyes világba viszi. Dimenziószéfek, mágikus kripták, varázslatos koporsók és ősi szörnyetegek. Az őrült kalandok során a fiút nem csak a halál üldözi, hanem a saját lelke és függősége is.
A koboldok pedig gondoskodnak arról, hogy még a sírban se találjon nyugalmat.
Kéziféket kiengedni, kezdődhet a zuhanás a sötétségbe.

Az ébredés nem vitt vissza a valóságba. Az őrült nyúlüreg nem eresztett.

Csabi pokoljárása ugyanott folytatódik, ahol az első részben vége szakad - a nyúlüreg nem ereszti, az őrület fokozódik, főhősünk pedig mindinkább elveszíti a reményt, hogy ebből a rémálomból valaha is felébredhet. 
Nem elég, hogy ismét kivetette magából a túlvilág, hányattatott utazása végén ismét Jedrik alkalmazásában találja magát; ahol újabb hullahamukoktélok, veszélyes zsebdimenziók, tekintélyes hatalmú természetfeletti lények és válogatott átkok között kénytelen túlélni; ráadásul a számára megnyugvást jelentő, a téboly elviseléséhez szükséges alkoholmámoros delíriumba sem menekülhet a pszichopata kis kobold figyelő tekintete közelében...

A szinte mindent elsöprőnek hitt Hamuvihar mégsem végzett akkora tisztogatást és pusztítást, mint azt elsőre gondoltuk, ugyanis egyre több csontváz, akarom mondani fantasztikus lény kerül elő a szekrényből, akiket már rég kihaltnak hittünk és akik mindannyian a legendás Főnix szívére pályáznak. Csabi kálváriája tovább folytatódik, minden élő és kevésbé élő az életére tör, a lidércnyomás pedig csak nem akar a végéhez érni...

Az alapsztori jól felépített, a teremtett világ és a karakterek kellően kidolgozottak, a cselekmény izgalmas és fordulatos, az események haladnak, Laci írásmódja gördülékeny és olvasmányos, a durva beszéd tökéletesen illeszkedik szereplőinkhez, a könyv olvastatja magát, a humorfaktor átütő erejű és abszolút nem erőltetett, a túlfüvezett süti pedig időnként elég nagy galibákat okoz...

Az arca olyan volt, mint amilyenre emlékeztem: angyali kisfiúarc, mentazöld szemmel. Erről a családi reklámba illő kölykökről nem is feltételezte volna az ember, hogy egy pszichopata gyilkos.

Összességében egy nem mindennapi, időnként groteszk és szürreális, spontán (fekete) humorban bővelkedő magyar falusi dark fantasy, ami ugyanakkorát üt, ha nem nagyobbat, mint az első!

Kedvenc sorozatom lett! Tűkön ülve várom a folytatásokat!
5/5

A kötetet beszerezhetitek:
https://fonixkonyv.hu/termek/tulvilagi-tulora/

Idén jelent meg a Szülőföld Kiadó gondozásában Fritsi Péter: fekete szív c. kötete, mely egy izgalmas és titkokkal teli thriller az 1970-es évekbeli Komlóról.

Peti eddig megjelent három könyvét már olvastam és nagyon szerettem, így biztos voltam benne, hogy ez a története is magába szippant majd - és abszolút nem csalódtam!

Köszönöm szépen Peti itt is az ismételt bizalmat és lehetőséget!

– A mellkasában fekete szív dobog – […].

Fülszöveg

A ​fekete szív főszereplője a húszas évei közepén járó Ria, aki 1979 őszén egy, az egész életére kiható döntést hoz meg. A szocialista bányászváros telefonközpontjában dolgozó nő elválik festőművész férjétől, megelégelve a férfi kicsapongó életformáját, azonban hamarosan kiderül, nem csupán a házasságát, hanem minden mást is elveszíthet ezzel egy időben. Úgy tűnik, anyósa, Edit bosszúra szomjazik, és nem elégszik meg akármivel: a vagyonára és gyermekére fáj a foga.
Ria kénytelen harcolni a rendelkezésére álló eszközökkel, nyomozásba kezd, hogy férje és anyósa múltjában vájkáljon. Bármi áron válaszokat akar kapni a kérdéseire, ezért minden követ fölforgat, némelyik alól azonban olyan sötét titkok kerülnek elő, melyekre még a legmerészebb rémálmaiban sem gondolt volna. Ahogy sürgeti az idő, és fokozódik a tét, muszáj az emberi gonoszság legmélyebb bugyraiba merészkednie. A kérdés csupán az: vajon létezik onnan visszaút?
A fekete szív egy válás története, de mégis sokkal több annál. Egy családi dráma, egy lány igazi nővé érése, a múltban gyökeredző konfliktusok végleges és kétes kimenetelű föloldása egyben. Egy lebilincselő, pattanásig feszített thriller, ami mindent tud a trauma múltjáról, jelenéről, illetve testi és lelki oldaláról egyaránt.

 – Muszáj megmutatni, hogy ki az úr a háznál – mondta a férfi. – Mint amikor kutyád van. Meg kell tanulnia, hol a helye. – Füstölgő cigarettájával Ria felé bökött. – Szerintem te is hamarosan megtanulod, hol a helyed.

A kötet borítója ismét gyönyörű lett, hűen tükrözi a sztori sötét hangulatát és tökéletesen reflektál egyik szereplőnk kegyetlenségére is. A fejezetkezdő EKG-görbék egyediek és kreatívak; ráadásul már előre sejtetik, hogy az adott részben milyen izgalmi-szintre is számíthatunk - különlegességük pedig, hogy az író valós, nyugalmi és különféle terhelések utáni szívműködését mutatják. A könyvben időnként elhelyezett korabeli újságcikkek még inkább hozták számomra az 1970-es évekbeli hangulatot, és nagyon jól kiegészítették azt a "retro légkört", melyet Peti a regényben megteremtett.

Főszereplőnk Ria, a fiatal művészfeleség, aki beleun férje csapodár életmódjába, majd a kisfia és saját maga érdekében a válás mellett dönt - ami persze nem megy teljesen zökkenőmentesen. Férje és anyósa igyekszik minél jobban kisemmizni, ráadásul a kisfiú elhelyezéséért is harcolnia kell. Egy nap viszont olyan dolog történik, mely mindent felforgat és alapjaiban rázza meg Ria lelkivilágát - neki pedig nincs más választása, mint felvenni a kesztyűt és a saját kezébe venni az irányítást. A titkok egyre sötétebbek, az igazság kegyetlen, a valóság pedig borzalmas és kíméletlen...

Az események haladnak, a cselekmény jól felépített és logikus, a karakterek kidolgozottak és hitelesek, Peti írásmódja olvasmányos és gördülékeny, a kötetben megjelenő problémák nagyon is validak, a történelmi kitekintések pedig szépen simultak bele a történetbe.

 A gonoszságnak egy olyan fokával szembesültek, amelyre még legrosszabb rémálmaikban sem gondoltak volna.

Összességében egy érdekfeszítő és lebilincselő thriller, melyben előre haladva mi is alámerülünk a pokolba és a sötétségbe, hogy Riával együtt keressük a kiutat és a fényt, mely úgy tűnik, épphogy csak pislákol...

Abszolút kedvenc lett!
5/5

A szerző köteteit beszerezhetitek:

Közvetlenül Petitől, a Líránál és a nagyobb könyváruházakban is!

Véleményeim Peti könyveiről:

Szemét dolgok

 A székkészítő 

 Harc Atlantiszért 

2023-ban jelent meg a Holnap Magazin gondozásában Guti Csaba - Évgyűrűk c. családregénye, mely ismét egy gyönyörűen megírt, az író illusztrációival gazdagított, elgondolkodtató és szép történet a családról, a barátságról és magáról az életről; melyben egyszerűen jól esik elmerülni egy hosszú nap lezárásaként.

Köszönöm szépen itt is az ismételt bizalmat és a lehetőséget Csabának!

Fülszöveg

„Amikor készen lettek mindennel, az apa a házat látta, a füstölgő kéményt, hintát a diófa ágon, unokát rajta, aki nevet, kacag. Mosolygós asszonyka neveli őt, pöröl, ha magasra száll a hinta, de nem lehet mérges túlságosan, mert nagy a hasa. Nagy a hasa, ismét. Amott kecske legel, disznó röfög, tyúk tojik fészekbe. Az apa dolgozik, de mosolyog.
Az apa, az ő fia. Talán az a legédesebb az egészben.
Mellette a fiú szeme is megelevenedett. Ugyanezt látta, színtiszta másában. Csak ő messzebbre látott. Meglátta azt is, amit az apja nem. A hinta mögött két öreg állt karban összekulcsolt kézzel. Nem szóltak semmit, csak a szemük dicsérte a látottakat. Büszkék voltak, nagyon is azok. Szemük azt mesélte; ha akkor meghalnának, sem éltek volna hiába. Magukkal vinnék azt, amit a szívükbe betettek egy élet alatt. Betennék azt is, ahogy a hinta suhan a sivalkodó unokával, az asszonykát a nagy hassal, s a fiút, aki a háttérben megbújik, de ugrik, ha kell.”

 Az ember maga is lyukat váj maga után az életben. Olykor jó visszanézni rajta, hogy tudja az ember honnan jött, ahogyan jó előre tekinteni is, hogy ne tévessze el, hová tart. E kettő igen fontos az évek alatt, mert az ember olykor letér arról az útról, különösen, ha nem kísérik rajta.

Csaba írásai mindig nosztalgiával és melegséggel töltenek el, lelkembe idézik az anyai nagymamámmal töltött estéket, mikor bekuckóztam mellé és hallgattam a régmúlt és fiatalkora emlékeit és meséit - nekem pedig egyszerűen jól esett hallgatni, jó volt hallgatni... 

Az Évgyűrűkben egy kisfiú férfivá érését és életének alakulását követhetjük nyomon; melyben fontos szerepet játszik a sors és a sorsszerűség, a szeretet és az elfogadás, a barátság és az emberi kapcsolatok, a megelégedés, a boldogság, a hűség másokhoz és önmagunkhoz, döntéseink súlya, választásaink következményei - értékeink, érdemeink, érzéseink, érzelmeink és életünk...

A szerző történetei mindig nagy hatással vannak rám, elmélkedésre késztetnek, merengésre; miközben gondolatok sokaságát viszem magammal tovább - továbbgondolom, továbbélem, továbbérzem és még jó ideig magamban is őrzöm. Csaba írásmódja választékos és olvasmányos; színterei természetközeliek; karakterei valódiak, sokszínűek és emberközeliek, történeteinek üzenete ezáltal nekünk szól és rólunk szól - az emberről, minden erényével és hibájával, erősségével és gyengeségével -, őszintén, nyíltan és leplezetlenül.

 Ősz volt már, tagadhatatlanul az.
[…]
Halk lesz és csöndes minden. Mint egy temetőkert. De az is csak része a körforgásnak. Kell, hogy aztán minden megújuljon.
Talán az ember tanulhatna mindebből. Néha kicsit megállni, mérlegelni, kiértékelni, majd újat növeszteni. Gondolatokat, érzéseket egyaránt.

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5 

Az Amikor a húr túlfeszül c. könyvéről itt olvashatjátok a véleményem!

Ha Ti is szívesen elolvasnátok valamelyik kötetet, a szerzőnél beszerezhetitek:

https://www.facebook.com/guti.csaba.irasai

Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam c. szatírikus regénye hazánkban először 1990-ben jelent meg, és eddig a 2007-es hangoskönyvet is beleszámítva a moly.hu adatai alapján 13 kiadást ért meg - nálam pedig nagyjából 3 évet várakozott a polcomon, ahová a klasszikus olvasmányaim bővítendő, Helikon Zsebkönyves rendelésem által került. 

Eléggé féltem ettől a kötettől, de abszolút pozitívan csalódtam!

Fülszöveg

„És ​a valósággá vált hihetetlen nem hagyott el engem, én hittem a hihetetlenben, a meglepő meglepetésben, a döbbenetben, ez volt a vezérlő csillagom…" – elmélkedik a regény hőse, aki kis pikolófiúból milliomos szállodatulajdonossá lett, majd a háború és a kommunista hatalomátvétel után vagyonát vesztve, magányos útkaparóként ismeri fel az élet halálosan keserű örömét. „Jól figyeljenek arra, amit mondok" – figyelmeztet bennünket újra és újra Hrabal; és mi figyelünk hökkenten, ámuldozva – ilyen történeteket nem tud más, csak ő, az örök csibész, a legszürreálistább realista, akinek szemében megszépül minden: mint a széttárt lábú szállodai örömlány virágokkal felcicomázott szőrdombocskája, olyan szépségesen tárulkozik ki előtte minden egyes megismételhetetlen sorsú ember. S ebben a hihetetlenül tobzódó szépségben és derűben mégis benne van a kor minden rettenete is: a nácizmusé, amely a tiszta, új német embertípus helyett borzalmas idiótát szül, és a kommunizmusé, amely a könyv lapjain fergeteges bohózatként jelenik meg.
Hrabal 1971-ben, tizennyolc nap alatt írta ezt a regényét, amelynek minden mondatából árad az a fajta szellemi, politikai és korántsem mellékesen erotikai szabadság, amely az akkori hatalom számára természetesen tűrhetetlen volt a modern közép-európai irodalom egyik legnagyszerűbb alkotása így csak 1989-ben jelenhetett meg legálisan az író hazájában.

(...) és arra is rájöttem, hogy két ember között a legemberibb kapcsolat a csönd, (...).

Az elején eléggé vegyes érzésekkel fogtam kezembe a könyvet, ugyanis a szöveg felépítése abszolút nem mindennapi: fél oldalas, esetenként egész oldalas mondatokkal találkozhatunk, ráadásul szinte egy egybefüggő monológ az egész kötet, csupán néhány bekezdésnyi szusszanással, valamint pár fejezetváltó megszakítással - ez pedig szerintem egy eléggé meredek húzás volt Hrabaltól, még ha az utószóban le is írja, hogy direkt szerkesztetlenül és változtatások nélkül tárja elénk ezt a történetet... Egyrészt ez a folytonosság sokakat elriaszthat, emellett pedig nem kicsit bele is zavarhatja az olvasót, aki időnként azt sem tudja, merre van arccal előre; másrészt viszont frappáns húzásnak is tekinthetjük, ugyanis nem egyszerű akárhol letenni vagy abbahagyni, olvastatja a kötetet ez a felépítés, esetenként én is 10-20-30 oldalakkal később raktam le, mint azt eredetileg terveztem...

A főszereplő férfivá érésén, felnövésén és jellemfejlődésén kívül ez a regény egy hihetetlenül találó és szórakoztató társadalmi korrajz, melyben az emberiség hibáit ugyan kendőzetlenül, de teljes mértékben igazul tárja elénk a szerző. Hrabal az emberi gyarlóságot és esendőséget jeleníti meg: a vágyat és szexualitást, a mohóságot és pénzéhséget, a hatalomvágyat és korruptságot, a valahova tartozás és az elfogadás utáni olykor szürreális sóvárgást, a megfelelési kényszer szülte irreális tetteket és azok következményeit.

Ebben a kötetben" valósággá válik a hihetetlen", mely néhány történelmi kitekintéssel, érdekes és valószínűleg kissé felnagyított eseménnyel mutatja be, milyen is ez a "gonosz, hülye, bűnös nemzedék", hogy élte meg a háborút a német és a cseh, hogyan lett egy cseh pikolófiúból német nemes, majd cseh menekült, és legfőképp: hogyan találhatja meg az ember önmagát az élet színpadán, minden álarcát levetve...

Ha kívácsiak vagytok a Bambino di Praga, avagy az Arany Jézuska kalandos útjára; hogy mire és kik használták a rókázófalat; hogy mit találhat az Édenben egy kis pikolófiú; hogy milyen lehet a sózott-borsozott ciklámen és hogyan készül a töltött teve; hogy mit keres egy szállodában egy hatalmas babaház; hogy milyen egy horogkeresztes esküvő és mit jelent az SS katonák tenyészkötelezettsége  - olvassátok el a könyvet!

Az emberek jelenléte mindinkább terhemre volt, éreztem, hogy végül csak önmagammal fogok beszélgetni, hogy a legkedvesebb és legkellemesebb beszélgetőtársam az én másik énem lesz, a bennem lévő ösztökélőm és nevelőm, akivel egyre nagyobb kedvvel elegyedtem szóba.

Összességében egy ironikus és szatirikus elemekkel sűrűn átszőtt, groteszk és szarkasztikus humorral megírt társadalmi korrajz, mely az emberi gyarlóság, önhittség, romlottság és korruptság abszolút valósághű görbetükre, amit nagyon szerettem olvasni!

Mindenképp olvasni fogok még a szerzőtől!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt találjátok!

2023-ban jelent meg a Főnix Könyvműhelynél Szarvassy László első regénye, a Főnix, mely egy szürrealista, humorral teli utazásra hív minket, egyenesen az őrületbe...

A kötet borítóját imádom, a fülszöveg alapján pedig abszolút nekem valónak tűnt - így a 2023-as Könyvfesztiválon be is szereztem egy dedikált példányt, a tavalyi halloweenem pedig ebben a delíriumos álomban töltöttem!

Fülszöveg

Van, hogy a halál nem az út vége, csak egy rövid kanyar.
Ezt Csabi is megtapasztalja, miután meghal egy buszbalesetben. A fiú nem nyugodhat békében. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva visszatér a halálból. Ami pedig az életben várja, az talán rosszabb, mint a sírgödör.
Egy lengyel kobold munkát ajánl neki, és ezzel kezdetét veszi a szürreális utazása, amely során a varázslat nem kaland, hanem inkább tébolymaraton. Élőholt gyerekek, falusi zsebdimenziók, szörnyek a sötétben, még több szörny a fényben. A borzalmakat józanon nem lehet kibírni, a fiú pedig nem tudja eldönteni, hol kezdődik a valóság, és hol a részeg hallucináció.
Csak egy dolog a biztos: a halál, amely elkíséri őt.
És azok a rohadék koboldok.

Nem mintha tudtam volna, hogy néz ki egy ukrán manó. Mifelénk falun a legkülönösebb állatfaj a fekete rigó meg a józan ember szombat este.

Történetünk főhőse Csabi, aki egy buszbalesetben a társaival együtt életét veszíti - ám még ez sem megy neki valami zökkenőmentesen...Visszatér ugyan a halálból, mégis a pokol legsötétebb bugyraiban találja magát; ahol többek közt koboldok, zsebdimenziók, dzsinnek, életre kelt fabábuk, pszichopata társak, válogatott halálnemek és brutális veszteségek fogadják; melyek tükrében nem csoda, hogy egy delíriumos rémálomnak reméli a vele történt tragikus eseményeket; és igyekszik ép ésszel kikecmeregni Alice nyúlüregéből...

De vajon mi a valóság és mi csupán a képzelete szüleménye? Mi történt és történik vele? Mi zajlik körülötte? Hogyan lett ennek részese és miért? Kik ezek a mesebeli lények és vajon megbízhat-e bennük? Egyáltalán megbízhat bárkiben is? Lesz ereje túlélni? Túl akarja-e élni egyáltalán az őt ért veszteségek ellenére is?

A szerző első regényében egy érdekes és különleges magyar falusi fantasyvilágot teremtett meg, ami már az első oldalakon magába szippantott! Laci írásmódja olvasmányos és képies, az általa meg(rém)álmodott világ érdekes és jól összerakott, a szereplők validak, a durva beszéd abszolút illik karakterükhöz és jellemükhöz, a humora spontán és időnként morbid - hihetetlenül sokszor nevettem fel olvasás közben -, az események haladnak, a cselekmény szépen felépített, a kötet pedig olvastatja magát.

Azt mondják, ha szeretsz valakit, az emléke örökké él benned. Az én emlékeimet viszont úgy rohasztotta az idő, mint partra sodort vízihullákat a nap. Lassan csak a csontok maradtak belőlük, amiket elhordtak az évek.

Összességében egy izgalmas, pörgős, fekete humorral teli, időnként groteszk és kíméletlen történet, mely ugyan fantasztikus zsánerben íródott, szerintem hihetetlenül jól reflektál a világunkra, egyfajta görbe tükröt tartva a társadalom felé!

Nagyon szerettem!
5/5

Hamarosan pedig érkezem a Túlvilági túlóráról írt véleményemmel is ;)

A kötetet beszerezhetitek:
https://fonixkonyv.hu/termek/szarvassy-laszlo-fonix/

2023-ban jelent meg a Könyv Gurunál Ángyán Patrícia első regénye, a Szakításunk naplója, mely egy ifjúsági romantikus történet, ami egy se veled, se nélküled kapcsolatot mutat be - tele drámával, viharos érzelmekkel és sorok közötti igazságokkal.

A Szakításunk naplója kicsit másabb stílust képvisel, mint Az utolsó... trilógia eddig megjelent két kötete, de hasonlóan azokhoz fontos elemei többek közt a hit, a remény és az érzelmek szabadon való megélése is.

Köszönöm szépen Patrícia itt is, hogy ismét megtiszteltél a bizalmaddal és elküldted nekem az első regényed is!

Fülszöveg

Natasha és Eathen közel hároméves párkapcsolata kerül veszélybe, amikor Natasha – hatalmas ostobaságának köszönhetően – egy tragikus kimenetelű lavinát indít el. A szerelem azonban a szakítás után is ott forr közöttük, és úgy tűnik, valami megfoghatatlan erőnek köszönhetően útjukat nem tudják egymás nélkül folytatni. Egyszer a szívükre, máskor az eszükre hallgatnak. De vajon melyikre kellene? Mi lenne a végső, helyes döntés? Újra egymásra találnak, vagy végleg eltávolodnak egymástól, és csak a közös emlékeik maradnak?

Bárki bármit mond, az összetört szívnél nincs rosszabb. Mert nemcsak az törik össze, hanem a jövőbe vetett hit és remény is.

Az elhúzódó, idegeket erősen őrlő, se veled se nélküled kapcsolatok nem ismeretlenek számomra; ahogy az egymást el nem engedés, folytonos reménykedés és reménykeltés sem - két hosszú kapcsolatom így ért véget. Az egyik pont az első nagy, rózsaszínködös, habos-babos első - ahogy a Szakításunk naplójában is -; a másik pedig egy közel nyolc éves, "együtt alapítunk családot és együtt is halunk meg" fajta, mindent felperzselő és felégető szerelem volt...

Adott egy párkapcsolat, mely lejtmenetbe kerül; további sorsa pedig két főszereplőnk döntésein és érzelmein múlik, és indul el negatívabb vagy épp pozitívabb irányba - amit eléggé megnehezít karaktereink alaptermészete, érzelmi vívódásai, makacssága és nem kevés egoja is, melyeket a váltott szemszögnek hála mindkét fél részéről megismerhetünk. Nati és Eathen nem kerültek hozzám túl közel, mindazonáltal nem is utáltam őket - inkább úgy fogalmaznék, hogy eléggé mást képviselnek, mint én valaha is: nekem soha nem is volt és jelenleg sincs valami nagy önbizalmam; ennek ellenére viszont hiteles 22-23 éves fiataljai a kötetnek. Mindketten hajszolják a boldogságot, keresik önmagukat és a választ a számukra legfontosabb kérdésekre:

Vajon a végzet, a sors egymásnak teremtette őket? Ha igen, akkor csak az időzítés nem volt jó? Tudnak egymás nélkül élni? És egymással? Tudnak fejlődni, alakulni, csiszolódni és változni a másikért, egymásért? Kell-e egyáltalán változniuk, idomulniuk a másikhoz? Vagy boldogabbak lennének valaki mással?

Túlgondolás, szélsőséges viselkedések és még szélsőségesebb érzelmek, szerelem, düh, döntésképtelenség, megnyílás és teljes bezárkózás, féltékenység és szerelemféltés, önismeret, fejlődés, hit, remény és szeretet elevenednek meg ebben a nem mindennapi, mélyebb gondolatokat megjelenítő, édes-bús érzelmeket keltő kötetben!

Meg kell tanulnunk szeretni magunkat, saját magunktól függeni, nem pedig mástól.

Mai fejjel számomra ugyan kissé sok volt a dráma és a döntésképtelenség, de a 10-15 évvel ezelőtti énem és az akkori partnereim kb. ugyanezt "rendeztük" hónapokon, sőt éveken át; így abszolút hitelesnek, létezőnek és életszerűnek is éreztem ezeket az érzelmi hullámvasutakat, melyekre Natasha és Eathen gondolatai és érzései által ültet fel minket a szerző. Patrícia itt még kicsit keresi az írói stílusát és hangját, de mivel ez az első regénye, ez szerintem abszolút természetes; Az utolsó... trilógia eddig megjelent két kötetében pedig már egy sokkal kiforrottabb írói hanggal és kifejezésmóddal találkozhatunk. A történet vége nekem kicsit hirtelen lezártnak tűnt a történet eseményeinek fényében; de összességeben jól volt így és szerettem, végig fenntartotta az érdeklődésem és nem keveset nosztalgiáztam is általa!
Szívből ajánlom a young adult romantikusok és a szerelmi drámák kedvelőinek, illetve a se veled se nélküled trope rajongóinak!

Köszönöm, hogy olvashattam!
4/5

Az utolsó hiba és Az utolsó hiba tévedés recenzióját a címekre kattintva olvashatjátok el!

Patrícia könyveit többek közt beszerezhetitek:

Líra

Book24

Alexandra

Júliusban volt szerencsém előolvasni Amanda Black: Minden Vámpírok Atyja c. spicy fantasy történetét, mely a Throen Chronicles bevezető kötete, engem pedig az erotikus vonal ellenére is teljesen beszippantott, így szeptemberben örömmel vetettem bele magam a folytatásba - és ismét nem csalódtam! 

Az Örökkévalók Ura főszereplője Geta, az Első Család tagja, Egyiptom és Afrika vámpírura - nekem pedig abszolút a szívem csücske!

A borítót Amanda Black készítette, MI segítségével

Fülszöveg

 Ophelia Kelley édesapjával Egyiptom szerelmesei, több kutatást sikerrel zártak.
2014 végén egy város romjait kutatják Luxor mellett, de a területük határos valakivel, aki nem fogad el nemet, és az a terület az övé, ahol vannak:
Geta Throené.

Geta az egyik koordinátát kutatta a másik után, mire eljutott ide, itt eredményre lelt. Nemcsak ő találta meg előbb a várost, de visszakapta a három nagy ereklyének az egyikét, amit évszázadokkal ezelőtt elvesztett: az aranytőr, amibe Areh a nevét vésette, ami egy szett darabja, ami egyszerűen az övé.
A rég elvesztett tárgyhoz jár egy édes meglepetés: Ophelia Kelley ifjú professzor asszony is, akinek fogalma sincs a vámpírok világáról, de egyetlen pillanat alatt elrabolja a fáraó szívét.
A fáraónak versenyt kell futnia az idővel, mert a Vámpírölők a nyomában vannak, a konkurencia majdnem elvette tőle a várost, és Ophelia is olyan beteg, hogy senki sem tudja, mikor hagyja el a földet.

Vajon Ophelia el tudja fogadni a világot megváltó változást, amit Geta nyújt neki, vagy képtelen kiszakadni a jól megszokott hétköznapjaiból, és elutasít mindent?

 - Fiam, sokkal nagyobb dolgokra születtél, minthogy itt rohadjunk ebben a koszfészekben – simogatta közben a hátát. – 29 év múlva elmegyünk. Bár most még nem érted, amit mondok, de valóban örökké fogsz élni.

Amy a Throen Krónikákkal egy kiterjedt és összetett Vámpíruniverzumot álmodott és teremtett meg, melyben én személy szerint az első részhez hasonlóan most is nagyon szívesen merültem el! 

A kötet elején ismét egy karaktereket bemutató rész és egy fogalomtár fogad minket; majd a sivatag közepén találjuk magunkat, ahol egy elfeledett város romjaira és a végzetünkre is rátalálunk; miközben nem várt események, professzorok, vámpírölők, istenek és démonok keresztezik útjaink, veszélyeztetik életünk és segítik vagy épp nehezítik céljaink elérését...

Az alapsztori itt is több idősíkon játszódik, ezúttal Geta múltját, jelenét és teremtésének történetét ismerhetjük meg, több szereplő perspektívájából szemlélve az eseményeket. A váltott nézőpontnak hála megismerhetjük szereplőink gondolatait és érzéseit, valódi jellemük és vágyaik, indíttatásaik és céljaik; de családi titkokra és titkos szövetségekre is rábukkanhatunk, miközben az idő fogy, a veszély pedig halálos...

 - (...) Mit szólsz, ha Geta lesz a neved? Te leszel az örökkévalóság istene.

Az Amy által megalkotott vámpírvilág jól felépített és kidolgozott, az események haladnak, a cselekmény pörög, a spicy elemek jól passzolnak a történetbe és karaktereink jelleméhez is, az időbeli ugrásokat pedig ismét nagyon jól kezelte a szerző! Amanda írásmódja fiatalos és olvasmányos, a dialógusai emberközeliek és hitelesek, a folytatást pedig tűkön ülve várom!

Köszönöm az ismételt bizalmat és lehetőséget! Nagyon szerettem!
4,5/5

Idén jelent meg a Szeléné gondozásában Tapodi Brigitta negyedik önálló kötete, az Utak, sorsok, emlékek krónikái, mely ezúttal egy novellagyűjtemény, amit én nagyon szerettem olvasni!

Brigi kedvenc magyar szerzőim egyike, A hajtű és az Amit örökül kapsz c. regényei pedig a szívem csücskei, így könnyen és hihetetlenül gyorsan merültem el ebben a gyönyörűen megírt, ismét kedvenccé avatott kötetben!

Fülszöveg

Az író sok mindenről ír az évek alatt. Leginkább arról, ami foglalkoztatja, s amit fontosnak tart lejegyezni. Aztán egy csendbe burkolódzó, aranyló hajnalon, felteszi magának a kérdést: mi legyen az elrejtett, kimaradt históriák sorsa? Addig szabad szemmel nem látható, sehol nem olvasható történetek, melyek nélkül csonka az egész. Mi legyen az írói úton elkísért, fel nem fedett írásos emlékképekkel? A szíve legmélyére tekint, hogy kiszűrje magából őket, mint aranymosó a lágy aranyat. Egybesűrít erdélyi élettöredéket, balatoni hullámverést, konyhafiók mélyén lapult régi receptúrát. Addig munkálja őket, míg a régi történetekből kiegészítésként új krónikák születnek, szimbiózist teremtve múlt és jelen között.

A szerző ebben a novelláskötetben egy korszak lezárásaként többek között a megjelent három regényéhez – Szárhegy öröksége, A hajtű, Amit örökül kapsz – kapcsolódó történeteket meséli el. Fogadják és olvassák sok szeretettel ezt a sokszínű, keserédes almanachot.

– […] a magaslatból nézve mind csak parányi pontok, apró hangyák vagyunk… – Mintha nem is léteznénk? – világított rá Juli. – Lent a földön az ember túl nagy jelentőséget tulajdonít saját magának. Pedig csupán piciny részei vagyunk a nagy egésznek. […]

A kötet 5 fő részre osztható a novellák tekintetében: az első háromban Brigi regényeinek szereplői, az ő múltjuk vagy épp jövőjük, a már megismert színterek, gondolatok, történések és események köszönnek vissza; a negyedikben ismeretlen szösszenetek, de annál ismerősebb érzések és érzelmek közé kerülhetünk; az utolsóban pedig válogatott finomságok várják az éhes olvasót.

Tartalom:

A kezdetek, avagy A hajtű regény előzménye
Az ősök aranya
Emma a Fenékpusztai Majorságban – Az ébredő kiskastély
Születés villámok között – két hazában otthon

A Táborfi-kúria
A földtől az égig
Cecil Court – London egy rejtett gyöngyszeme
Peter Marshall – a félvér angol úr
Zsófi történetei: Füredi Károly, a macska
Zsófi történetei: Családom, valamint egyéb növény- és állatfajták

Zsákutca
A szeretetnyelv
A szívleves
Egy kultikus tárgy
A tulipánhagyma

Róza szabadon
Az emlékpad
A jég hátán is
Kalászszemnyi erő
Lezárt vagonok

Stark Nóra receptje: A varjúleves
Zalai finomságok
Erdélyi ételreceptek

A könyvek lapjain megélhetek egy olyan életet, ami a valóságban nem adatott meg.

A hajtű volt az első olvasásom az írónőtől, amivel rögtön levett a lábamról, ebből adódóan pedig szerintem nem lesz meglepő, ha elárulom, hogy az első mondatoknál már lúdbőröztem, és ez ki is tartott még elég hosszú ideig! Egyszerűen hihetetlenül jól esett elmerülni ismét ebben az általam szeretett közegben, visszautazni kicsit kedvelt karaktereim múltjába és jelenébe, betekintést nyerni a Starkok életébe vagy épp Nóra jövőjébe, felfedezni és végigjárni a kiskastélyt, megismerni a nem mindennapi négylábút: Ciklont, érezni, elmélkedni és emlékezni...

A Szárhegy örökségéhez kapcsolódó novellákat ismeretlenül is nagyon szerettem. Erdély az egyik első bakancslistás helyem, ahová mindenképpen el szeretnék jutni; az erdélyi-életérzés és a székely mentalitás pedig eddig még mindig közel kerültek hozzám az általam olvasott könyvekben. A Táborfi-kúriában és a Cecil Court-on szívesen barangoltam, Zsófi sztorijait szívesen ismertem meg, a hagyományokat pedig boldogan őriztem. A történetek hangulata, a karakterek sokszínűsége és Brigi írásmódja ismeretlenül is ismerőssé tették számomra a szereplőket és a történeteket, és bár a regényt még nem olvastam, már a polcomon várja, hogy végre belekezdjek - terveim szerint egyébként idén sorra is kerítem. 

Az Amit örökül kapsz egy szívemnek kedves, magával ragadó, varázslatos olvasmány volt számomra; mely megérintett, darabokra tört, majd újból összerakott - így ennek a kötetnek a világába is örömmel csöppentem vissza a novellák által. Szívesen emlékeztem és éreztem; jártam-keltem a múltban, a jelenben és a jövőben; merültem el a régmúlt tárgyak között, megmentve őket az enyészettől; miközben női sorsok, elfeledett ízek, veszélyes ostobaság és emlékek elevenedtek meg előttem... 

A külön novellákban olvashatunk Semmelweis Ignác legnagyobb felfedezéséről és az 1946-os sváb kitelepítésről, akadnak itt fotók ihlette szösszenetek, papírra vetett gondolatok és érzések, melyek mind magukban hordoznak valamit, ami gondolkodásra késztet, emlékezésre hív, érzelmekkel tölt el...

Ha pedig kíváncsi vagy, miért készítettek annak idején varjúlevest, milyen a filléres kifli, mi az a kráfli, vagy hogyan készül az erdélyi berbécstokány és az ordával töltött palacsinta, akkor az utolsó részt se hagyd ki, a receptekben megtalálod a választ ezekre a kérdéseidre is!

Szüntelenül ingázunk a világok között… Fent és lent. Majd ismét fent, azután lent. Utat keresünk a megértéshez, a tisztánlátáshoz, pedig az út, amely a boldogsághoz vezet el, ott rejlik önmagunkban.

Brigi írásmódja gyönyörű és olvasmányos, történetei rövidségük ellenére is megérintenek, megfognak és magukkal ragadnak, miközben érzésekkel, érzelmekkel és emlékekkel töltik meg a szívünk és gondolataink...

Olvassátok! Szeressétek!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

Idén jelent meg a Könyv Guru/Ad Librum gondozásában Ángyán Patrícia harmadik regénye, Az utolsó tévedés, mely Az utolsó... trilógia 2. része és Az utolsó hiba folytatása.

Az utolsó tévedés az előző kötethez hasonlóan egy érzelmi hullámvasútra ültet minket, mellyel igazi mélységekbe zuhanhatunk és magasságokba emelkedhetünk, miközben a romantika mellett szerepet kap a hit és annak ereje, a döntéseink fontossága és azok következményei, a bizalom, az összetartozás, a testvéri szeretet és a szerelem, melyek átitatják az egész történetet - mégsem egy csöpögős romantikus sztori, sokkal inkább egy fontos mondanivalókkal, mélyebb gondolatokkal és érzelmekkel teli varázslatos utazás, mely az utolsó oldalakon úgy arcul vág minket, hogy csak pislogni fogunk...

Köszönöm szépen Patrícia itt is, hogy ismét megtiszteltél a bizalmaddal és elküldted nekem Tiara történetének folytatását!

Fülszöveg

Tiara lebilincselő tengerparti története, a szíve és az esze közt dúló háború tovább folytatódik. A lány szüntelenül vívja belső csatáit, de vajon elcsitul hamarosan a lelkében tomboló vihar?
Miután kiderülnek az előző fél év titkai és árulásai, a fiatalok azon dolgoznak, hogy mihamarabb újraépítsék az elvesztett bizalmat, csakhogy ezt megnehezítik az újabb rejtélyek és háborgó érzelmek, amelyek előtérbe kerülnek a lidérces mindennapok között.
A két fiatalember, Trevor és Kolin továbbra is mindent megtesznek a lányért, akit szeretnek, de vajon ez elég lesz a szőke ciklon szívéhez? Sikerül végül Tiarának kibogóznia az érzelmi hálóját, vagy minden reménység csak egy újabb tévedés? És vajon minden az, aminek látszik?

Nem ragadhatunk a múltban örök életünkre, ha valóban minden okkal történik, akkor el kell engedni, akármennyire is fáj egy adott ponton, és bízni kell abban hogy a jövő sokkal nagyobb csodákat tartogat, mint azt valaha is el tudnánk képzelni.

Tiara történetének folytatása épp úgy magába szippantott, mint az első rész! A nosztalgikus érzést és a Tiarával való azonosulást, melyek miatt Az utolsó hiba olyan közel került hozzám, abszolút hozta, továbbra is vele együtt éreztem, lélegeztem és pánikoltam; vele együtt emelkedett meg a pulzusom és fagyott meg az én ereimben is a vér; miközben a múltam egy-egy képkockája is feltűnt időnként, keserédes emlékeket, boldog és boldogtalan perceket, édesbús érzéseket előhívva belőlem...

Trevor és Kolin karakterei ugyanúgy hatottak rám, mint az előző kötetben - továbbra is a TeamTrevor csapatot erősítem -, bár ebben a részben szerintem kicsit a háttérben maradtak; a fő vonal most Tiara köré összpontosult, az ő döntései, hite és a szimbolizmus voltak a súlyponti elemek, melyekkel még közelebb kerülhettünk hozzá, még inkább megismerhettük és megérthettük őt, a vége-csavarban pedig vele együtt kerülhettünk mi is nem kicsit sokkos állapotba...

A könyvben megjelenő hit, ami bár időnként bibliai jelenésekkel mutatkozik meg, abszolút nem térítő (amit egyébként elviselni sem tudnék) vagy zavaró; a vallási hit helyett sokkal inkább szemléletként, belső meggyőződésként jelenik meg; számomra a reményt, az önmagunkba és boldogulásunkba vetett hitet jelentette.

A szimbolizmus, melyet a borító és a fejezeteknél felbukkanó szimbólumok is nagyon jól tükröznek, az összetartás és összetartozás, önmagunk megismerése és az útkeresés, mely mindannyiunk életében fontos szerepet játszik, szintén lényeges elemei a kötetnek; ahogy az ok-okozati összefüggések, a sorsszerűség, a tudatalattink rejtelmei, az önmagunkhoz, egymáshoz és a világhoz való hozzáállásunk is.

Tapogatózunk a sötétben, keressük az ok-okozati tényezőket és jelentéseket, amelyeket szimbólumokkal ruházunk fel. De vajon ezekből mennyi igaz?

Összességében Patti ismét egy olyan történetet alkotott és folytatott, melyben mindannyian magunkra ismerhetünk, mindannyian elmerülhetünk, mert mindenki életében volt egy első - első szerelem, első kapcsolat, első szakítás -, mely formált, alakított, csiszolt minket; hatással volt életünkre, kapcsolatainkra és a mostani önmagunkra egyaránt...

Köszönöm, hogy olvashattam! Abszolút kedvencem lett ez a kötet is!
5/5

Patrícia könyveit többek közt beszerezhetitek:

Líra

Book24

Alexandra

Az idei Könyvfesztiválra jelent meg Koppány Tímea legújabb regénye a Delta Vision Kiadó gondozásában Kristálytolvaj címmel, mely a tavaly megjelent Ködcsempész folytatása és az Ammerúnia c. fantasy sorozat tagja - de A Tóúrnő áldása részei a többi kötet ismerete nélkül is abszolút olvashatóak és érthetőek.

A Kristálytolvaj a Ködcsempészhez hasonlóan egy izgalmas, humoros, grimdark stílusú fantasztikus történet, melyet már hihetetlenül vártam; és még jobban is beszippantott, mint Hastur Mendalla korábbi kalandja - pedig azt is nagyon szerettem!

Köszönöm szépen az írónőnek itt is az ismételt bizalmat és lehetőséget!

Fülszöveg