Recenzió: Kim Van - Takarítás a holtak otthonában
Valós esetek alapján
Nemrég jelent meg az Európa Kiadó gondozásában Kim Van: Takarítás a holtak otthonában c. kötete, mely egy extrém takarító mindennapjaiba és gondolataiba enged bepillantást. A kötet címe és fülszövege is nagyon felkeltette az érdeklődésem, így nem volt kérdés, hogy mindenképpen olvasni szeretném - és abszolút nem csalódtam, egy elismerésre méltó hivatást ismerhettem meg általa!
Köszönöm szépen az Európa Kiadónak itt is a lehetőséget és a kötetet!
Fülszöveg
Legyen az egy véres bűntény tetthelye vagy egy egyedül élő ember utolsó pillanatainak, magányos elmúlásának gyakran csak hetekkel, hónapokkal később felfedezett színhelye, az extrém takarító megérkezik, sietség nélkül felméri a helyzetet, majd elvégzi a munkát, amivel megbízták: rendet és tisztaságot teremt a halál bomló, rothadó káoszában.
A védőruházat és a maszk azonban nem óv meg senkit az ember egyre magányosabb életével és halálával való szembesülés iszonyatától és katarzisától.
A pusztán borzongani, rémüldözni vágyó „katasztrófaturisták” csalódni fognak, mert ez a különös hangulatú könyv már-már szemérmes tárgyilagossággal néz szembe az élet eltűnésével működésbe lépő szerves folyamatokkal, és tapintatosan, a sajátjaként őrzi-vigyázza a holtak méltóságát.
Ez a témaválasztásában radikálisan merész, hitelességében megkérdőjelezhetetlen regény intellektuális és érzelemgazdag beszámoló egy, az élet és a halál többségünk számára ismeretlen, ijesztő határvidékein otthonosan mozgó, önmagát és az őt körülvevő világ minden rezdülését figyelő és érteni vágyó ember mindennapjairól. Némán, visszafojtott lélegzettel követjük a szerzőt, aki úgy kísér át minket a testet-lelket összeroppantó magány birodalmán, hogy közben egy pillanatra sem veszítjük szem elől a szeretet és a részvét minden sötétségen átderengő fényét.
A felejtés mint isteni áldás. Akkoriban nem értettem, hogy miért lenne ez ajándék. Amióta azonban potom pénz miatt ölő-haló emberek otthonát járom az ország különböző pontjain, azt mondom: inkább követnék olyan istent, aki fátylat bocsátva a szememre, hagy békében felejteni, mint olyan istent, aki a koreai tízezres bankó sápadtzöld és merev ábrázatát viseli.
Az extrém vagy speciális takarítás egy olyan szakma - de szerintem nyugodtan nevezhetjük hivatásnak is, mert ugyanúgy, mint pl. az ápolást, csak elhivatottsággal és fáradhatatlansággal lehet végezni -, ami nem való mindenkinek, és amit valószínűleg nem sokan akarnak és/vagy tudnak (főként hosszabb távon) folytatni. Ha az ember így vagy úgy, de naphosszat az elmúlással és az enyészettel szembesül, az érzelmileg és szellemileg is megterhelő és kimerítő tud lenni, sőt akár testi tüneteket is produkálhat. Ápolónőként az eltávozás elég sokféle formájával találkoztam már, ami természetesen rajtam és bennem is nyomot hagyott; mégis úgy érzem, hogy ebben a hivatásban megtaláltam önmagam, empátiára és elkötelezettségre tanított, és igyekszem is szívvel-lélekkel, odaadással végezni - ahogy a szerző is a sajátját...
Kim Van rendhagyó, nem mindennapi kötetében egy olyan világba kaphatunk betekintést, mely sokak számára rémisztő, félelmetes és hátborzongató lehet; ám a regényt kellő nyitottsággal elolvasva a szépséget is megtalálhatjuk benne. A halál az élet része, akár akarjuk, akár nem; és ahogy az elhunyt szerettünkről is gondoskodnak, úgy az utána itt maradt "földi javakkal" és esetleges felfordulással is törődnie kell valakinek...
Az író a könyv első felében szokatlan megbízásairól mesél nekünk, melyek közt akadnak rendkívüli (öngyilkosok lakása) és bizarr (vizelettel teli PET-palack "gyűjtemény"), időnként pedig iszonyatos (macskatetemek) esetek is; érzékletesen és aprólékosan bemutatva néhány különös alkalmat, ahol színek, szagok, zajok, neszek és benyomások sokaságával találjuk szemben magunkat. Az extrém takarítások szemléltetése mellett a saját lelki vívódásai, elméletei is szárnyra kapnak a gondolataiban, melyben sohasem ítélkezik - és ami számomra abszolút az egyik pozitívuma a kötetnek.
A második részben többek közt a speciális takarításról és különlegesebb szakmákról, a koreai mindennapokról, a társadalom halálhoz és élethez való viszonyáról ír; de az őszinte és mély gondolatok, az elmagányosodás, az elhagyottság és az elhanyagoltság is visszatérő elemei a történeteinek.
Az éjszaka végül elkerülhetetlenül eljön, akár hívjuk, akár nem. Ugyanúgy, ahogy a reggeli hajnalpírt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, az éj sötétje is életünk minden egyes napján késlekedés nélkül leereszkedik ránk. Ez a természet rendje.
Összességében a szerző írásmódja nagyon tetszett, a stílusa olvasmányos és lírai, az elmesélt esetek gondolatébresztőek, a mélyebb mondanivaló maximálisan átjött, az empátia és az emberség kiérződik a sorok közül; miközben hiteles képet fest egy olyan hivatásról, melynek egyik jelentékeny pontja: a halál - amit sajnálatos módon a társadalom jelentős része a mai napig tabuként kezel...
Remélem, olvashatok még a szerzőtől!
5/5
A kötetet itt beszerezhetitek!