Idén jelent meg újra, ezúttal a Magvető Kiadó Alapdarab kiadói sorozatában Esterházy Péter: Egy nő c. kötete, mely egy szókimondó elbeszélés, melynek alanya: a nő.

Még nem olvastam az írótól, de régóta TBR listás szerző, így érdeklődéssel vegyes kíváncsisággal vetettem bele magam az olvasásba és azt kell mondanom, hogy nagyon jól szórakoztam olvasás közben!

Köszönöm szépen itt is a Magvető Kiadónak a bizalmat és a kötetet!

Fülszöveg

„Esterházy regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú.”
                                                                 Nádas Péter

A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn – a lábainál. (Lába válogatja.)

A nagysikerű Egy kékharisnya följegyzéseiből kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott… (nővé).

 Most ez zavar a világon a leginkább, ez a csönd, ez a zajhiány, melyben csupán én hallatszom, az égig érő vágyam nyivákolása.

Bevallom, az erotikus címke elsőre kicsit elrettentett, majd a kötetbe belelapozva a megdöbbentő szókimondóság is; de a kíváncsiságom felülírta a sztereotípiáim, mindent összevetve pedig egy igazán nem mindennapi, egyedi olvasmányélményben volt részem.

A regény felépítése sem volt szokványos, helyenként egy-egy gondolatnyi részek váltották egymást a pár oldalnyi fejezetekkel, melyeknek főszereplője az elbeszélő, alanya pedig minden esetben egy nő. 97 töredék; 97 hasonló, mégis teljesen más képzet, melyek kendőzetlenül és nyíltan tárják elénk mindazt, mit gondolhat rólunk a másik nem - akár elhisszük neki, akár nem; akár magunkra vesszük, akár nem... 

Egy nő, aki szeret; egy nő, aki gyűlöl; egy nő, aki szeret és gyűlöl; egy nő, aki kihasznál; egy nő, akit kihasználnak; egy nő, akiért rajonganak; egy nő, aki rajong; egy nő, aki... bármit tesz és érez, mégiscsak ő a nő, aki a kulcsfigura és a címszereplő...

 Amikor nem zavar, akkor én: odavagyok érte, lelkesen pihegek, ha megpillantom, beremeg a térdem, izzad a tenyerem, s az Ég kegyeltjének tartom magam, hogy egy ilyen nő figyelemre méltat, és ő: mindezt irgalmasan tűri. A melle akár egy túlérett bakfisnak. A csípője, mint a Duna-kanyar (erőmű előtt). Az öle kipörzsöli a gyöpöt. A bőre nem öregfoltos, hanem díszes. Az ajka külön életet él, bozsog, nem málna, nem gyümölcs, de íz, szín (csín, tűz, mint rendesen). Tekintete bizsergető. A járása dehogyis vonagló, hanem vonuló. Ma már alig van nő, aki így tudná hordani magát.

Összességében a rövid fejezetek miatt gyorsan haladtam a kötettel; a szavak játéka és a magyar nyelv sokszínűsége, melyet az író maximálisan kihasznált, impulzívvá tették számomra az olvasást; miközben akaratlanul is elgondolkoztam azon, mennyi valóságtartalom lehet a sorok között és ez mégis milyen hatással lehet az olvasóra...

A szerző írásmódja több esetben vulgáris és közönséges, mely valószínűleg eléggé megosztja az olvasóközösséget; kellő nyitottsággal viszont rájöhetünk, hogy a való életben a mi gondolataink is illetlenek vagy épp felháborodást keltőek tudnának lenni; csakhogy az ember rendszerint nem a valódi arcát mutatja kifelé, általában cenzúrázva és mások elvárásainak megfelelve tárjuk a gondolataink és a véleményünk a társadalom és a világ elé...

Biztos, hogy olvasni fogok még a szerzőtől!
4/5

A kötetet többek közt beszerezhetitek:

https://magveto.hu/index.php?action=konyv&id=139523272

2012-ben jelent meg a Maxim kiadó gondozásában Ruta Sepetys - Árnyalatnyi remény c. kötete, mely egy igaz történet alapján íródott történelmi regény, ami az orosz deportálások és munkatáborok szörnyűségeit hivatott bemutatni - én viszont nem vagyok vele maradéktalanul elégedett...

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.

1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van.
Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?
A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került.

  Nehéz volt elképzelni, hogy Európában dúl a háború. Mi is a saját háborúnkat vívtuk, de az NKVD-vel: azt vártuk, ki lesz a következő áldozat, kit löknek a következő gödörbe.

Litvániában járunk a II. világháború idején, ahol az NKVD (későbbi KGB) Sztálin-ellenesnek bélyegzett családokat deportál az éjszaka közepén - erőszakkal, embertelenül, koholt vádak alapján. A katonáknak nem számít, hogy férfi vagy nő, öreg vagy gyerek, beteg vagy éppen egy újszülött, akinek csak kb. 2 perce vágták el a köldökzsinórját; feldobják egy teherautó platójára, majd onnan egy koszos marhavagonba taszigálják; ha pedig mindezeket túléli, megdolgozhat a napi moslékért...

Olvastam már jó néhány hasonló történetet; csak ott épp nem Sztálin és az oroszok, hanem Hitler és a németek voltak a kegyetlen autokraták; ez a regény mégsem azt hozta ki belőlem, amit vártam vagy amit szerintem hivatott volt kihozni. Az eddigi olvasmányaimban a szívem szakadt meg az összes fogolyért, feldühödtem az ártatlanok bántalmazásán vagy a velük történő bánásmódon, részvéttel tekintettem az elhunytakra és megkönnyeztem elég sok velük történt eseményt is - ezzel szemben az Árnyalatnyi remény olvasása közben egy lelketlen, érzéketlen és részvétlen szörnyetegnek éreztem magam... Hiába a sok borzalom és iszonyat, amit a szereplőink átéltek; hiába a gördülékeny és olvasmányos írásmód, ami vitt magával előre; egyszerűen egyik szörnyűség sem tudott megmozgatni vagy meghatni. A karakterek hihetetlenül kétdimenziósok voltak, sem empátiát, sem más pozitív érzetet nem keltettek bennem; a vége felé pedig már szinte csak azon kattogtam, hogy mi baj is lehet velem...

Az első nap óta sóvárgom a halált, és mégis élek. Tényleg olyan nehéz meghalni?

Összességében a szerző írásmódja tetszett, a negatív érzéseim ellenére is abszolút olvastatta magát, az események haladtak, a cselekmény viszont időnként elég hiteltelennek érződött. A karakterábrázolás siralmas volt, az elhunyt csecsemőn kívül még csak sajnálni sem tudtam egyik szereplőnket sem. A borzalmak átjöttek, de nem érintettek meg; az ifjúsági címkét nagyon nem értem rajta, a végét pedig egy huszárvágással fejezte be a szerző...

Mindenképpen szeretnék olvasni még az írónőtől, mert nagyon jól ír - remélhetőleg pedig az már egy pozitívabb élmény lesz számomra...

3/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

Nemrég jelent meg az Európa Kiadó gondozásában Kim Van: Takarítás a holtak otthonában c. kötete, mely egy extrém takarító mindennapjaiba és gondolataiba enged bepillantást. A kötet címe és fülszövege is nagyon felkeltette az érdeklődésem, így nem volt kérdés, hogy mindenképpen olvasni szeretném - és abszolút nem csalódtam, egy elismerésre méltó hivatást ismerhettem meg általa!

Köszönöm szépen az Európa Kiadónak itt is a lehetőséget és a kötetet!

Fülszöveg

Legyen az egy véres bűntény tetthelye vagy egy egyedül élő ember utolsó pillanatainak, magányos elmúlásának gyakran csak hetekkel, hónapokkal később felfedezett színhelye, az extrém takarító megérkezik, sietség nélkül felméri a helyzetet, majd elvégzi a munkát, amivel megbízták: rendet és tisztaságot teremt a halál bomló, rothadó káoszában.
A védőruházat és a maszk azonban nem óv meg senkit az ember egyre magányosabb életével és halálával való szembesülés iszonyatától és katarzisától.
A pusztán borzongani, rémüldözni vágyó „katasztrófaturisták” csalódni fognak, mert ez a különös hangulatú könyv már-már szemérmes tárgyilagossággal néz szembe az élet eltűnésével működésbe lépő szerves folyamatokkal, és tapintatosan, a sajátjaként őrzi-vigyázza a holtak méltóságát.
Ez a témaválasztásában radikálisan merész, hitelességében megkérdőjelezhetetlen regény intellektuális és érzelemgazdag beszámoló egy, az élet és a halál többségünk számára ismeretlen, ijesztő határvidékein otthonosan mozgó, önmagát és az őt körülvevő világ minden rezdülését figyelő és érteni vágyó ember mindennapjairól. Némán, visszafojtott lélegzettel követjük a szerzőt, aki úgy kísér át minket a testet-lelket összeroppantó magány birodalmán, hogy közben egy pillanatra sem veszítjük szem elől a szeretet és a részvét minden sötétségen átderengő fényét.

A felejtés mint isteni áldás. Akkoriban nem értettem, hogy miért lenne ez ajándék. Amióta azonban potom pénz miatt ölő-haló emberek otthonát járom az ország különböző pontjain, azt mondom: inkább követnék olyan istent, aki fátylat bocsátva a szememre, hagy békében felejteni, mint olyan istent, aki a koreai tízezres bankó sápadtzöld és merev ábrázatát viseli.

Az extrém vagy speciális takarítás egy olyan szakma - de szerintem nyugodtan nevezhetjük hivatásnak is, mert ugyanúgy, mint pl. az ápolást, csak elhivatottsággal és fáradhatatlansággal lehet végezni -, ami nem való mindenkinek, és amit valószínűleg nem sokan akarnak és/vagy tudnak (főként hosszabb távon) folytatni. Ha az ember így vagy úgy, de naphosszat az elmúlással és az enyészettel szembesül, az érzelmileg és szellemileg is megterhelő és kimerítő tud lenni, sőt akár testi tüneteket is produkálhat. Ápolónőként az eltávozás elég sokféle formájával találkoztam már, ami természetesen rajtam és bennem is nyomot hagyott; mégis úgy érzem, hogy ebben a hivatásban megtaláltam önmagam, empátiára és elkötelezettségre tanított, és igyekszem is szívvel-lélekkel, odaadással végezni - ahogy a szerző is a sajátját...

Kim Van rendhagyó, nem mindennapi kötetében egy olyan világba kaphatunk betekintést, mely sokak számára rémisztő, félelmetes és hátborzongató lehet; ám a regényt kellő nyitottsággal elolvasva a szépséget is megtalálhatjuk benne. A halál az élet része, akár akarjuk, akár nem; és ahogy az elhunyt szerettünkről is gondoskodnak, úgy az utána itt maradt "földi javakkal" és esetleges felfordulással is törődnie kell valakinek...

Az író a könyv első felében szokatlan megbízásairól mesél nekünk, melyek közt akadnak rendkívüli (öngyilkosok lakása) és bizarr (vizelettel teli PET-palack "gyűjtemény"), időnként pedig iszonyatos (macskatetemek) esetek is; érzékletesen és aprólékosan bemutatva néhány különös alkalmat, ahol színek, szagok, zajok, neszek és benyomások sokaságával találjuk szemben magunkat. Az extrém takarítások szemléltetése mellett a saját lelki vívódásai, elméletei is szárnyra kapnak a gondolataiban, melyben sohasem ítélkezik - és ami számomra abszolút az egyik pozitívuma a kötetnek.

A második részben többek közt a speciális takarításról és különlegesebb szakmákról, a koreai mindennapokról, a társadalom halálhoz és élethez való viszonyáról ír; de az őszinte és mély gondolatok, az elmagányosodás, az elhagyottság és az elhanyagoltság is visszatérő elemei a történeteinek.

Az éjszaka végül elkerülhetetlenül eljön, akár hívjuk, akár nem. Ugyanúgy, ahogy a reggeli hajnalpírt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, az éj sötétje is életünk minden egyes napján késlekedés nélkül leereszkedik ránk. Ez a természet rendje.

Összességében a szerző írásmódja nagyon tetszett, a stílusa olvasmányos és lírai, az elmesélt esetek gondolatébresztőek, a mélyebb mondanivaló maximálisan átjött, az empátia és az emberség kiérződik a sorok közül; miközben hiteles képet fest egy olyan hivatásról, melynek egyik jelentékeny pontja: a halál - amit sajnálatos módon a társadalom jelentős része a mai napig tabuként kezel...

Remélem, olvashatok még a szerzőtől!
5/5

A kötetet itt beszerezhetitek!

A napokban jelent meg a Könyv Guru gondozásában Mary G. Grant: Szerelem első járatra c. romkom kötete, mely az írónő második regénye. Petra első könyve, az Esküvői kalamajka nagyon jól kikapcsolt és szórakoztatott, így boldogan mondtam igent a bétázási felkérésére - és azt kell mondanom, hogy abszolút nem csalódtam!

Köszönöm Petra itt is a bizalmat és a lehetőséget! Minden percét imádtam a bétaolvasásnak!

Fülszöveg

Az otthon néha nem egy hely – hanem egy ember, aki mellett újra önmagad lehetsz.
Sophie Miller New Yorkban próbálja túlélni a min­dennapokat egy kibírhatatlan főnök, borzalmas kávé és egy fájdalmas múlt árnyékában. Négy év telt el az­óta, hogy a szíve darabokra tört – és azóta sem enged közel magához senkit.
Jack Turner visszavonultan él Skóciában, ahol csend­ben cipeli a múlt terheit. Érzelmek? Már rég lemondott róluk. Egészen addig, amíg egy repülőn egy ismeretlen nő szó szerint az ölébe nem zuhan.
Egy hóvihar miatt Sophie és Jack napokra a Har­per birtokon rekednek. Amit kezdetben véletlennek hittek, hamar valami mélyebbé alakul. A vonzalom ta­gadhatatlan – de a titkok, amiket magukkal hoztak, bármelyik pillanatban mindent tönkretehetnek.
Lehet esélye a szerelemnek két megtört lélek között, ha a legnagyobb félelmük épp az, hogy újra elveszí­tenek valakit? Egy megható, humorral és érzelemmel teli történet arról, hogy néha a sors pontosan tudja, mi­kor kell közbelépnie.

 Csak mi ketten voltunk - és a végtelen kék tenger.

Sophie és Jack története sokkal több egy könnyed, humoros-romantikus sztorinál. Mindketten magukkal cipelik múltjuk fájdalmát, falakat vonva maguk és a szívük köré, melyet eszük ágában sincs lebontani - amíg a sors szó szerint egymás karjaiba nem pottyantja őket. Találkozásuk végzetszerű, de spontán; félelmeik és bizalmatlanságuk reális, a kémia és az összhang az első perctől érezhető, a falak pedig tégláról téglára kerülnek lebontásra.

Jack karaktere jól felépített és hiteles volt, titkait fokozatosan fedte fel előttünk, ezzel pedig apránként kerültek helyükre a múltja puzzle-darabkái és a jelene döntései is, melyekkel egyébként én maximálisan azonosulni tudtam. Sophie érzései szintén validak voltak, a Lucassal szembeni karakánsága és lélekjelenléte nagyon szimpatikus volt számomra, ahogy mindent is kibírva kiállt saját magáért és nem hagyta magát eltiporni, csak mert ez a szemétláda történetesen a felettese volt. A Mr. Cooper szál nekem nagyon tetszett, olvasás közben szerintem miatta fibrilláltam a legtöbbet, miközben visszatartott lélegzettel vártam, hogy mikor is fog felrobbanni és mekkorát is fog szólni az a bizonyos bomba...

Nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem a történet során, melyeket az elszórt, újabb és újabb információmorzsák vetettek fel; az írónő pedig szépen lassan adagolta a válaszokat, abszolút jól bánva a titkokkal és részletekkel, ezzel végig fenntartva az izgalmat és megadva a választ minden kérdésemre.

A Szerelem első járatra egy nagyon jól megírt, szórakoztató, de időnként fájdalmas, érzelmekkel és érzésekkel teli utazásra hív minket; ahol nem menekülhetünk a múltunk, a félelmeink és a feldolgozatlan traumáink elől; ahol bíznunk és hinnünk kell önmagunkban; ahol le kell zárnunk a múltat, hogy szembenézhessünk a jövővel; és nyitnunk kell a világ felé, hogy a világ is nyithasson felénk...

 (...) a legnagyobb történetek sosem ott kezdődnek, ahol terveztük... hanem ott, ahol végre elengedjük az irányítást, és csak hagyjuk, hogy a szívünk vezessen.

Összességében az alapsztori tetszett, Petra írásmódját nagyon megszerettem, fejlődése abszolút érezhető, a humora spontán és jól oldja a feszültséget, a karakterei emberiek és szerethetőek, a romantikus szál és a kémia hiteles, az erotikamentes együttléteket továbbra is imádom, a cselekmény izgalmas, a történet logikusan felépített és hihető - Chloe-val és Logan-nel pedig nyugodtan érkezhetne egy folytatás...

Köszönöm, hogy a részese lehettem! Abszolút kedvenc lett!
5/5

A kötetet többek közt beszerezhetitek:

 Ad Librum

Líra

Nyáron jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Domokos Gábor: A nagy parádé c. regénye, mely Az első magyar szélhámosregény-sorozat nyitókötete. Az Ocean’s filmeket én nagyon szeretem, a könyv fülszövege pedig eléggé hozta a vibe-ot, így örömmel fogadtam a szerző recenziós megkeresését - és azt kell mondanom, hogy engem rendesen átvert és pont ezért imádtam!

A regényből egyébként filmsoroztat is készül Kétszínűek címmel, melynek pilot trailere-t itt megnézhetitek!

Köszönöm szépen itt is az írónak és a kiadónak a megkeresést és a bizalmat!

Fülszöveg

Ha hirtelen rád mosolyog a szerencse, légy óvatos, és győződj meg róla, hogy nem rajtad vigyorog-e!

Egy gátlástalan régiségkereskedő hagyatékfelvásárlás címén rendszeresen átver és kifoszt anyagilag megszorult, gyanútlan átlagembereket – és egy vagyont szerez az ügyletekből. Ráadásul mindezt a törvény betűjét betartva, jogszerűen teszi. Legújabb húzásánál azonban nem úgy alakulnak az események, ahogy szoktak, és ezt nemcsak a pénze bánja, de az önbecsülése is jókora pofont kap…
Egy milliárdos üzletember, aki mindig mindent megkapott, amire vágyott, most egy eredeti, kézzel írt Beethoven-kottára vet szemet – ám az neki nem eladó. Pedig pont beleillene a titkos, náci relikviáktól sem mentes magángyűjteményébe. Ezért úgy dönt, megszerzi magának, méghozzá bármi áron…
Egy összeszokott szélhámoscsapat régi, klasszikus átverések mai magyar valóságra hangszerelt verzióival húz csőbe néhány balekot, kihasználva mohóságukat. Igazi nagypályások ők, olyanok, mint Danny Ocean, vagy mint Henry Gondorff A nagy balhéból. Ismernek minden régi trükköt – van azonban, amikor újakat kell kitalálni. Egy nap ugyanis a társaság válaszút elé kerül: vagy börtönbe mennek, vagy véghez viszik az évtized rablását…
A feladat megoldhatatlannak tűnik, és a kétszínűek csapatának a legjobb formáját kell hoznia, hogy alaposan átverjenek mindenkit… többek közt minket, olvasókat is, akik csak az utolsó oldalakon jövünk rá, hogy végig meg voltunk vezetve.

A meglepő fordulatokkal, dupla- (sőt, néha tripla-) fenekű trükkökkel megspékelt események szinte filmszerűen peregnek – ami nem véletlen. DOMOKOS GÁBOR ugyanis a filmek és sorozatok világából érkezett. Forgatókönyvíróként olyan sikerszériák fűződnek a nevéhez, mint A mi kis falunk, a Mintaapák, a 200 első randi. Amikor pedig még fiatal volt (és kellett a pénz), hosszú évekig tagja volt a Barátok közt stábjának is. Magyarán kitanulta a szakmát. Hogy mennyire, azt majd eldönti a kedves (és a svindlerek iránt érdeklődő) olvasó.

 (...) ha Mici néni valamit a fejébe vett, légkalapáccsal se lehetett kiverni onnan.

Domokos Gábor forgatókönyvíró, így valószínűleg nem lepek meg azzal senkit, ha azt írom, hogy olvasás közben tényleg filmszerűen peregtek előttem az események. Lényegretörően és tömören, mégis olvasmányosan és részletgazdagon tárja elénk a kisebb-nagyobb átveréseket, a feszültséget és izgalmat végig fenntartva az olvasóban. A kötet rövidsége ellenére nagyon sok minden történik a lapokon, egyik szemfényvesztésből még fel sem ocsúdtunk, máris egy másik kellős közepén találjuk magunkat, ráadásul valószínűleg éppen egy harmadik felé tartunk...

A történet főszereplői kivétel nélkül szélhámosok, akik több-kevesebb sikerrel és haszonnal, mégis rendületlenül haladnak céljaik felé. Akad köztük gazdagságra vágyó hagyatékfelvásárló, ritkaságokra vadászó műgyűjtő milliárdos, kisfiával menekülő fiatal anyuka és egy svindlercsapat is, akik mind szinte tökélyre fejlesztették a megtévesztés művészetét. A cselekmény több szálon fut, melyek fokozatosan érnek össze, egyre több részletet felfedve előttünk és egyre inkább belekeverve minket egy olyan balhéba, amit nem biztos, hogy ép bőrrel megúszhatunk. A váltott nézőpontoknak hála minden főbb karakter gondolataiba betekinthetünk, megismerhetjük indokaikat és terveiket, vágyaik tárgyát, bosszújuk célját - ám ne higgyünk el mindent amit látunk és olvasunk, mert sokkal nagyobb parádé van készülőben, mint amire mi számítunk; a végjátékban pedig garantáltan csak kapkodni fogjuk a fejünk...

 (…) egy-egy sikeres parádéhoz kell sok egyéb is, de az biztos, hogy ha az ember nem találja el a kellő pillanatot, lőttek az egésznek.

Összességében a szerző írásmódja nagyon tetszett, gördülékenyen és képiesen ír, a cselekmény izgalmas és szórakoztató, a humora spontán, az események haladnak, a karakterek jól összerakottak, a finálé pedig parádésan nagyot üt!

Remélem mielőbb olvashatom a folytatást, de a sorozatra is hihetetlenül kíváncsi vagyok!
5/5

A kötetet többek közt beszerezhetitek:

https://jaffa.hu/domokos-a-nagy-parade

2024-ben jelent meg a FairBooks Kiadó és Írói Műhely gondozásában Alba Ferro: TikTok boszorkány c. romantasy kötete, mely a borítójával és a fülszövegével hívta fel magára a figyelmem.

Érdekesség, hogy nem használom és nem is szeretem a TikTokot, ennek a könyvnek a történetére viszont nagyon kíváncsi voltam - és abszolút nem csalódtam!

Köszönöm szépen az írónőnek és a kiadónak itt is a lehetőséget és a bizalmat!

Fülszöveg

Mit tennél, ha az eldugott hegyi falu, ahol eddig biztonságban érezted magad, többé már nem védene meg a távoli, változó világtól?

Jenna mágiaforrásként csupán játszadozik az erejével. TikTokon követi a mágiagyakorló influenszereket, bele-bele kóstol a boszorkányságba, de attól tart, az ilyesmi csak bajt hozhat a fejére. Aztán megjelenik egy párduc bőrforgató a színen, Jenna bajsejtelmei pedig beigazolódni látszanak.
De vajon mik a jóképű idegen szándékai? Segíteni Jennát vagy épp ellenkezőleg, az életére törni? És meddig rejtőzködhet Jenna, miközben a boszorkányházak hatalma folyamatosan nő és egyre szaporodnak a bőrfogatók által elkövetett bűncselekmények?

Jenna lassan már azt sem tudja, ki a barát és ki az ellenség, csak egyvalami biztos: az életben maradáshoz olyan energiákat kell megmozgatnia, melyek létezéséről eddig fogalma sem volt.

 Csak egy forrás voltam a több millióból, akinek fogalma se volt, mit  is kezdhetne valójában a mágiával.

Az első 20-30 oldal kicsit lassabban indult be, ám ez a világ és a főszereplőnk bemutatása miatt így volt jó, abszolút nem untatott vagy akasztott meg az olvasásban; kellő alapot nyújtott a történet további részéhez; melyben egy nem mindennapi, romantikus-fantasztikus történet bontakozott ki, aminek világa és szereplői a kötet végére nagyon a szívemhez nőttek. Már az első oldalakon nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az írónőnek rendkívül választékos nyelvhasználata és képies írásmódja van; ami nekem, főként egy fantasy esetében elengedhetetlen ahhoz, hogy a teremtett világ részévé váljak és részese legyek az ott zajló, nem mindennapi eseményeknek...

A közösségi média hatása akarva-akaratlan az életünk részévé vált napjainkban, akár a Facebook, akár a Tiktok, akár az Instagram "népét" vesszük figyelembe; legalább az egyik platformon mindenki mutat aktivitást - akár tartalomgyártóként, akár csak nézőként, de az online lét mindannyiunkra hatással van valamiképp. A regényben a cím ellenére a Tiktok jelenléte nem viszi el a fókuszt magáról a történetről; szerintem inkább a social media hatása az, ami érződik a sorokon; illetve mint fontosabb mellékszál van jelen az események láncolatában, ezzel egyfajta különleges keretet adva egy varázslatokkal és misztikus lényekkel teli sztorinak.

A nyilvánosság előtt élő, sőt tartalomgyártó boszik érdekes alapot adtak a történetnek; mely az itt bemutatott forrásokkal, bőrforgatókkal és boszorkányházakkal együtt egy számomra teljesen egyedi fantasy-világba kalauzoltak el, amiben nagyon szerettem elmerülni; és ami darkosabb lett, mint amire én számítottam, de ezt egyetlen percig sem bántam!

Ritkaságszámba megy, ha egy női főszereplőt akár kicsit is megkedvelek, de Jenna karakterével már az elejétől kezdve könnyen azonosulni tudtam - a múltja traumája, a bizonytalansága, önmaga keresése, ereje felfedezése, kitartása, igazságérzete, nyíltszívűsége egy nagyon is valid és emberi szereplővé tették; aki a végletekig és még tovább kitart a szeretteiért, aki felülemelkedik a félelmein, aki nem nyugszik, míg véghez nem viszi terveit és minél több falba ütközik, annál elszántabban halad a maga elé kitűzött céljai felé. 

Tetszett, hogy Jennával együtt ismertük meg és aknáztuk ki mágiájának valódi erejét, hogy együtt fedeztük fel vele ennek a mágikus világnak és teremtményeinek a titkait, a hatalmi erőviszonyokat, a social media előnyeit és veszélyeit; miközben az online és offline közösség összetartása, a barátság és bajtársiasság érzése szinte átsüt a lapok közül, mely egy optimális világban boldogabb és szebb életet jelenthetne a társadalomnak...

A fényes remény a tekintetében éles tőrként hatolt a szívembe. Nem létezett az az isten, amiért cserben hagyom ezek után.

Összességében az írónő stílusa nagyon tetszett, az események haladtak, a cselekmény izgalmas, a szereplők kidolgozottak, a világ jól felépített volt. Örültem, hogy szereplőink nem voltak sérthetetlenek vagy tökéletesek, hogy néha hibáztak és elbuktak - ettől váltak számomra hitelessé és emberivé. A romantikus szál nem kap túlzott hangsúlyt, a spicy részek (abszolút nincs belőlük sok, konkrétan kettő) és időnkénti káromkodások nem zavartak, teljes mértékben illettek a helyzetekhez és a karakterekhez. Alba Ferro írásmódja gördülékeny és olvasmányos, a humora spontán; és a néha keményebb témák ellenére is áthatotta számomra valami könnyedség, ami vitt előre magával, míg a végére nem értem...

5/5

Nagyon olvastam volna még tovább! Akár egy folytatást, akár egy-egy mellékszálat jobban kibontva, de szívesen visszatérnék Baldyba, hogy megtudjam, hogyan folytatódott ezután szereplőink élete...

A kötetet beszerzhetitek:

https://webshop.fairbookskiado.hu/termek/alba-ferro-9786156681355-tiktok-boszorkany

2023-ban jelent meg a Smaragd Kiadó gondozásában Kovács Gábor: Egy démon tárnái c. kalandregénye, mely az Anubis árnyékában sorozat első kötete. Fülszöveg és vélemények alapján egy humoros, kalandos-fantasztikus utazásra számítottam - és abszolút nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam tőle: nagyon jól kikapcsolt és szórakoztatott, miközben szereplőinkkel együtt fedeztem fel én is a tárnák mélyét...

Köszönöm szépen az írónak itt is a megkeresést és a kötetet!

Fülszöveg

Kedves Olvasóm!

Van kedved egy kalandos kincsvadászathoz? Egy tárna mélyén vár ránk a nagy démon kincse.
Azt mondod, hogy veszélyes?
Dehogy.
Nem mondom, hogy véletlenül cipelünk magunkkal egy hadseregnek elegendő gránátot, RPG-robbanófejeket meg több napra való proteinszeletet.
Megtámadhatnak minket a dzsungel emberevő élőlényei, de a tárnákban is a nyomunkba szegődhet a halál.
Azért ne izgulj!
Még egy nő is van a csapatban. Ha ő bevállalja, neked meg se kottyan ez a kirándulás.
Az egyetlen dolgod, hogy a Grizzly mögött haladj. Ő tudja, hova lépj.

Egy utolsó jótanács:
Vigyázz a dárdákkal!

 Lángba borultak a sátrak, lángba borult a tábortűz (bár az már előtte is égett), a latrina, és hogy a sor teljes legyen, a tűz rohamléptekben terjedt a lőszerek, robbanóanyagok és az üzemanyag felé. Ekkor ebben az őskáoszra emlékeztető forgatagban megjelent Ő.

Már rögtön az első oldalakon, sőt, konkrétan az első mondattal az események közepén találjuk magunkat, ahol főhősünk épp egy démoni táboron készül rajtaütni - egymagában. Miközben Alex elsőre egy öngyilkos küldetésnek tűnő támadásra indul, nem csak az elhamvadó said harcosokat éri váratlan meglepetés, hanem őt magát is - amikor megjelenik Ő, nevezetesen a nő...

Alex szimpatikus és jól felépített szereplő volt, önfejűsége és öntörvényűsége abszolút passzolt a karakteréhez, leleményessége és küldetéstudata példaértékű; bár az Yvonne iránti érzelmeivel nem igazán tudtam mit kezdeni, a múltja ismeretében valahogy nem tűnt valódinak és hihetőnek ez a szerencsére csak épp megjelenő romantikus szál. Abdul, Nyuszifül, von Stern és a saidok hozták számomra a tőlük elvárt kincsvadász feelinget; viszont Yvonne nekem kicsit kétdimenziós maradt, nem sok vizet zavart az események láncolatában, elsőre fontosabbnak és lényegesebbnek tűnt a szerepe a történetben - ha már annyira nélkülözhetetlen személynek lett titulálva, hogy képesek voltak őt a tudásáért elrabolni a saidok, én kicsit többet vártam tőle és belőle...

 Nevetni a Halál előtt az őrültek kiváltsága.

Az alapsztori tetszett, az események haladtak, a cselekmény logikusan felépített, a karakterek (Yvonne-t leszámítva) jól összerakottak voltak. Az író által teremtett világ és annak teremtményei kellően bemutatottak, a szerző írásmódja képies, végig láttam magam előtt a tárnákat és Gábor kreatúráit is. Az olvasó megszólítása kissé vegyes érzéseket keltett bennem: volt, ahol frappánsnak éreztem és kedveltem; máskor azonban nem volt annyira ínyemre a dolog, néhol kicsit meg is akasztott olvasás közben... A tárnák felfedezése és a misztikus-fantasztikus vonal izgalmassá, a talányok, csapdák és akadályok akciódússá tették a történetet; a fő csavar pedig eléggé meglepett - mert bár éreztem, hogy sántít valami, erre a fordulatra én nem számítottam... 

Összességében számomra az Egy démon tárnái tökéletes kikapcsolódást nyújtott, bejött az író stílusa és fanyarabb humora is, és magát a történetet is szerettem; a rejtélyes Cucili Bu-ra pedig nagyon kíváncsi vagyok, így biztosan sorra kerítem majd a folytatást is!

4/5

A kötetet beszerezhetitek:

https://smaragdkiado.hu/termek/kovacs-gabor-egy-demon-tarnai/

2015-ben jelent meg először az Athenaeum Kiadó gondozásában Bíró Szabolcs Anjouk sorozatának első kötete, a Liliom és vér, mely egy történelmi lovagregény, ami a 14. századba repít minket vissza - nekem pedig ismét abszolút kedvencem lett!

Fülszöveg

1321. Bátor Attila egykor templomos lovag volt, a király első embere, aki ott küzdött az Anjou-lobogó alatt, vérét hullajtva az akkor felemelkedő dinasztiáért. Az évek során legendás harcossá vált, ám a sorsdöntő rozgonyi csata után szögre akasztotta kardját, hogy családjával békés életet élhessen – távol a királyi udvartól, messze minden csatamezőtől. Egy forró tavaszi napon azonban minden megváltozik: királyi küldöttség érkezik a szlavóniai birtokra, hogy csaknem egy évtized után ismét hadba hívja a lovagot. Csák Máté, a Felvidék hadura, az Anjou-ház legnagyobb ellensége meghalt, s itt az idő, hogy huszonnyolc várát és teljes tartományát elfoglalják, egykori alattvalóit a király hűségére térítsék. Attila nem tehet mást, újból vasba öltözik, hogy a királyi bandérium hadnagyaként induljon az északi hadjáratra – ezzel pedig nemcsak egy új korszak, hanem bonyodalmak egész sora is kezdetét veszi. Míg a királyi had a Csákok földjét dúlja, addig Dubicában sötét fellegek gyülekeznek a Bátor család feje felett. A lángok felcsapnak, és úgy tűnik, a tűz sosem hunyhat ki…

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának lapjain valós és fiktív szereplők, urak és szolgák, királyok és katonák sorsa fonódik össze, és alakul Isten vagy a végzet akarata szerint. A sorozat nyitó kötete a XIV. század első negyedéről, az Anjou-kori Magyar Királyságról mesél – egy távoli, vadregényes, egyszerre dicsőséges és vérben fürdő korról, melyben még számított az adott szó, a becsületnek súlya volt, az emberéletet pedig egészen más áron mérték.

Ami Rozgony mellett történt, csak a kezdet volt.

Bíró Szabolcs munkásságát már jó ideje figyelemmel kísérem, önálló köteteivel engem abszolút megvett magának, így itt volt az ideje, hogy belekezdjek végre történelmi regényfolyamába, az Anjouk sorozatba is - főleg, hogy a Non nobis Domine-vel Szabolcs az egyik kedvenc magyar szerzőmmé, Bátor Attila pedig kedvenc szereplőmmé is vált! Ez a 15 részesre tervezett sorozat egyébként 5 trilógiára is oszlik, melyből eddig 9 rész, azaz 3 befejezett trilógia látott napvilágot - a Liliom és vér így tehát nem csak az Anjouk sorozat, de Bátor Attila bosszútrilógiájának első kötete is egyben.

A Non nobis Domine az Anjouk előzménye, de annak ismerete nélkül is abszolút érthető és olvasható a sorozat!

Történetünk egy kis visszatekintést követően 1321-ben, a rozgonyi csata után 9 évvel veszi fel a fonalat, ahol a liliomos lovag dubicai birtokára nem várt vendégek érkeznek, ezzel teljesen felforgatva Bátor Attila nyugodt, majorsági életét - sokkal kegyetlenebbül és könyörtelenebbül, mint azt elsőre gondolnánk...

A kötet minden egyes sorából érződik a korhűség, melyet az író aprólékos és részletgazdag leírásai tesznek teljessé; legyen szó ételről, szokásokról, fegyverekről vagy ruházatról. Az olvasó az események részesévé válik; érzi a csata izgalmát, a lakomák illatát, az ecetes bor savasságát, a frissen sült szalonna ízét, a vér és a füst szagát, a kardok, buzogányok és szablyák súlyát, a támadó ezredek keltette lódobogást, a kővetők és ostromgépek becsapódását, a háború minden ízét, szagát és dallamát...

Megismerhetjük többek közt Attila fiát, Szilárdot; két kis rosszcsont apródját; Csepkét és Kurtát; Lack fia Istvánt, a királyi bandérium székely gyalogosainak kapitányát; Gutkeled Miklóst és sikeres felvidéki hadjáratát; és megtudhatjuk azt is, mi lett Lászlóval, a liliomos lovag fegyvernökével a lovaggá ütése után. Részt vehetünk Csák Mátyus birodalmának felszámolásában; részesei lehetünk Tapolcsány, Léva és Trencsén ostromának és láthatjuk Mátyusfölde urainak behódolását is.

- (...) hogy mindenütt aranyliliomok sarjadjanak, előbb vérrel kell megöntöznünk a mezőt.

Összességében egy lebilincselő, gyönyörűen, gördülékenyen és olvasmányosan megírt, humorral fűszerezett korrajz, ami beszippant és nem ereszt, míg a végére nem érsz. Hiába lélekfacsaró, hiába ádáz és könyörtelen néha, odaszegez a lapokhoz Bátor Attila élete és Magyarhon véres múltja, Te pedig csak még többet és többet akarsz belőle...

Kedvenc lett!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

2024-ben jelent meg a Smaragd Kiadó gondozásában Császi Zsüliet negyedik regénye, Áron és Nelli kalandjainak folytatása: az Örök kísértés, mely az előző három kötethez képest 9 évvel később veszi fel a fonalat az események láncolatában...

Köszönöm az írónőnek  itt is a kötetet és a lehetőséget!

Fülszöveg

– És a második felvonás még tele lesz izgalmas táncokkal. Tudod, melyik Bella kedvenc része?
– A Cukortündér tánca, tudom – villantott fülig érő mosolyt, közben meredten bámulta a színpadi látványt. – Mindig elmondja, hogy egy nap ő szeretné eljátszani.
– El is fogja.

Mennyi őszinte szeretetnek és szerelemnek lehet hely egy férfi szívében? Áron a kislánya, Bella születése óta úgy érzi, hogy az életükbe csöppent angyalka minden korábbi ürességet tökéletesen kitöltött a lelkében. Azt is, amit esetleg élete szerelmének, Nellinek nem sikerült. Hiába lett ez a végzet asszonya a férfi létének másik fele, egy teljes egészet csak hárman alkotnak.

Áron elmondhatatlanul boldog ebben az idilli családban, meg sem fordult a fejében, hogy vannak még olyan sötét szegletei korábbi életének, amik utolérhetik. Éppen ezért éri annyira váratlanul egy sötét hangvételű üzenet. A kijelzőt bámulva azon tépelődik, vajon elfelejtheti-e ezt, vagy oda üt majd ez a temetetlen múlt, ahol a legjobban fáj.

 A kísértés örök…

Aki olvasta a véleményeim Zsüliet könyveiről az tudja, hogy az első három részt nagyon szerettem, ez viszont sajnos nagyon nehezen indult be nálam. Nagyjából a kötet feléig nem igazán történt semmi, betekinthettünk Áron és Nelli életébe, megismerhettük a kis cserfes Bellát, visszatekinthettünk néhány pillanatra szereplőink múltjába - de ezek sajnálatos módon számomra nem vitték előre a cselekményszálat, sőt eléggé visszavetettek olvasás közben. Az eddigi könyvei és a fülszöveg alapján én hiányoltam azt az egész köteten át tartó krimis, sötét múltas izgalmat, az események pörgését, a magával ragadó történetvezetést, amit Zsüliettől eddig megszoktam - és amit a regény második felében szerencsére végül abszolút meg is kaptam; a sors kezének és Balázs felbukkanásának hála...

A szálak összefonódásával, Áron múltjának és a Nemzetbiztonság nyomozójának előtérbe kerülésével megérkezett az az izgalom és pörgés, ami miatt az írónő könyveit megszerettem; és innentől már ugyanúgy beszippantott a sztori, mint az előzőekben! 

 Az igazán nagy csodákra olykor sokáig és végtelen türelemmel kell várni. Csendben. És csak akkor kapod meg, ha készen állsz rá. Nem görcsölsz érte, mert tudod, hogy megérdemled. De képes vagy porig is égni érte, ha kell.

Zsüliet általam kedvelt képies és gördülékeny írásmódja a kötet második felében már abszolút jelen volt, a karakterei validak, a cselekmény jól felépített volt. Az események itt már haladtak és néhány számomra hihetetlenebb momentumon kívül logikusak és következesek is voltak. A szerzőtől már megszokott sorok közötti mélyebb gondolatok átjöttek, a szereplők közötti érzelmek és érzések hitelesek, hibáik és tévedéseik emberiek, döntéseik reálisak voltak.

Ez sajnos nem lett az én könyvem, de maximálisan pozitív érzésekkel fogok belekezdeni az írónő legújabb regényébe, az Elvarratlan szálakba, ami már a polcomon vár és szintén egy izgalmas történetnek ígérkezik!
Aki szerette Nelli és Áron eddigi kalandjait, mindenképpen olvassa el ezt a kötetet is!

3/5

A szerző köteteit beszerezhetitek:

https://smaragdkiado.hu/termekkategoria/konyv/csaszi-zsuliet/

Szeptember 15-én jelenik meg Fritsi Péter: Paraf(r)ázis c. kötete a Szülőföld Kiadó gondozásában, melyben a szerző a novelláit és az egyperceseit gyűjtötte össze egy csokorba. Peti összes regényét olvastam és nagyon szerettem, így örömmel fogadtam az ismételt megkeresést, amit itt is nagyon köszönök!

Fülszöveg

Aztán valaki otthagyott egy csecsemőt.
Egy darabig sírt, majd elhallgatott.
Eggyé vált a többi fölösleges holmival, elvégre nem kellett senkinek.

– […] Addig ütötték és rugdosták a földön, amíg bele nem halt. Később aztán egy üstben vizet melegítettek, és addig főzték benne a testrészeit, míg le nem mállott róluk a hús. A csontjait porrá őrölték, és a malterba keverték, és ezután másnap nem rombolta le semmi, amit előzőleg fölhúztak.

– Mindig eljöttök, hogy halljátok a történet végét – […].