Bár évekkel ezelőtt szemeztem a könyvvel, valahogy gyorsan lebeszéltem magam róla és feledésbe is merült számomra - amíg nemrég egy jóbarát a kezembe nem nyomta! És erősen kedvenc gyanús sorozatnak tűnik jelenleg :)

A fülszöveg figyelemfelkeltő és izgalmas történetet sejtet, a borító egyszerű, ám nagyon jól bemutatja, hogy mit is jelent Vörösnek lenni.
Az író stílusa és leírásai magával ragadtak, úgy éreztem, én is ott vagyok a Marson, a Húsfaragónál, majd az Intézetben. Részletes, de nem nyújtott tészta leírások, izgalmas, pörgős, fordulatos cselekmény, jó karakterfelépítések.
Érdekes volt a világ - hogy meghódítottuk a Naprendszert -, a szabályok - hogy egy dalért akasztás jár -, a színkasztok és azok hierarchiája. A fejlett társadalomban ismét megjelenik a rabszolgaság - és nem csak az aljVörösök, felVörösök, vannak egyéb aljSzínek is szinte nulla befolyással és hatalommal, ahonnan színük miatt kitörni sem tudnak. Elnyomás, hazugságok, korrupció, lázadók...
Darrow-t nagyon megszerettem. Okos, bátor, kemény, a szíve is a helyén van, bár néha azért kissé naiv és hirtelen természetű, de úgy döntöttem, ezeket megbocsájtom neki - fiatal és sok tekintetben új neki a másik világ és benne az emberek.
Eo-t sehogy sem tudtam megkedvelni, mert oké, nemes álmai és gondolatai voltak, de azért sok mindent nem így kellett volna megtennie. Sehogy sem tudtam sajnálni a mártírságát...
Musztáng vegyes érzelmeket váltott ki bennem, de majd meglátjuk a folytatásban.
Sevro abszolút pozitív szereplő lett számomra, bírtam a kis Koboldot!
Összességében egy letehetetlen, izgalmas és fordulatos történet, ami mielőbbi folytatásért kiált!