Az előző részhez hasonlóan, ez is egy csodásan megírt romantikus, ami szerencsére NEM tartalmaz sok erotikát, sőt, ami van benne, az is csak érintőleges! Imádtam! 

Rebeccát nagyon megszerettem! Bár voltak eléggé tébolyodott döntései, azért mikor minden egyszerre dől össze az ember életében és lelkében, az ad némi mentséget az őrült tettekre. Mindazonáltal egy talpraesett, okos, bátor, és önfeláldozó lélek, akiért a szívem szakadt meg folyamatosan. Annyira szurkoltam a boldogságáért! Ritka nálam a női főszereplőkkel való szimpátia, de Rebeccának sikerült elérnie, hogy kedvencemmé avassam! 

Ana karaktere vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Hiába láthatjuk kb. a történet felét az ő szemszögéből is, vele nem igazán tudtam azonosulni. Hol gyenge kis virágszál, hol megacélozza magát, de mintha nem tudná, melyik "szerepet" mikor vegye magára... Jól felépített és ugyanolyan jól megírt, mint nővére, de valahogy nem tudtam vele mit kezdeni.

Horatio az események előrehaladtával egyre negatívabb lett számomra, a végére pedig kb. egy féreg szintjére süllyedt, mert hogy az is volt, az apjáról nem is beszélve. 
Davis viszont meglepett, bár volt valami kis röpke gyanúm vele kapcsolatban, azt elhessegettem magamtól - bár nem kellett volna -, az ellenszenvemen a vége sem változtatott. 
Maceot nagyon megkedveltem, igazi forradalmár-hősvezér lett a szememben; nagyon szurkoltam neki is. 
Sisco sorsa a végén mellbe vágott, az előző részben is nagyon kedveltem őt, nagyon nem ezt érdemelte volna.
Blanca sorsa szintén letaglózott, ahogy Morró szerepe is benne - az átok pedig "értelmet nyert"...

Az alaptörténet és a cselekmény eseménydús és fordulatos volt, teljesen magába szippantott!
Hosszú évek telnek el az első rész történései és e között a rész között, de azért sok eseményre és titokra derül fény az ezt az időszakot átívelő történésekből. Fehér Orom sorsa, a kubai lázongások és harcok, a rabszolgák felszabadítása, a spanyolok és az amerikaiak tervei mind-mind egy gördülékeny és izgalmas történetben forrnak össze a lapokon.

Remélem, sok ilyen csoda kerül még a kezeim közé!  

Egy nagy hibája van a könyvnek, de ezért nem voltam hajlandó csillagot levonni, pedig eszméletlenül zavart: a temérdek elgépelés és elírás...  

A szamuráj lánya első része már a polcomon van, amire mielőbb szeretnék sort keríteni, illetve a második kötetet is a polcomon tudni; és bár az Ágyas és úrnő első része nem hozta a hozzá fűzött reményeim, biztosan azt a sorozatot is folytatni fogom, mert az írónő nagyon jól ír!

Budai Lotti egyre jobban belopja magát a szívembe a könyveivel!