A könyvvel a megjelenése óta szemezek, majd barátnőm kihozta könyvtárból, úgyhogy miután kiolvasta le is csaptam rá. Legalább annyira imádtam, mint ő - az értékelését itt olvashatjátok!

A borító és a fülszöveg első látásra és olvasásra is megvett magának, így ha nem kellene visszavinnie a könyvtárba a napokban, valószínűleg akkor is gyorsan nekiestem volna - és abszolút nem bántam meg!

A könyv egy könnyed kikapcsolódást nyújtó romantikus, tele humorral és bőven akadtak helyzetek, amikor izgulhattunk szereplőinkért. Tetszett az alapsztori, a karakterfejlődések és az írásmód is - csak úgy faltam az oldalakat sokszor éjszakába hajlóan is!

Iván karaktere nagyon a szívemhez nőtt. Tetszett a magabiztossága és a keménysége (bár néha azért szívesen meg is csapkodtam volna érte). Imádtam az ő szemszögét olvasni és látni a belső vívódásait (csak Kornélia szemszögéből biztos nem szerettem volna ennyire a könyvet)! A mindig komoly, céltudatos és kemény álarc szépen kezd lehullani róla és megismerhetjük, milyen is Dr. Seggfej valójában.

Lia először nagyon idegesített az életképtelenségével és a mindenre-igent-mondok-hogy-ne-okozzak-csalódást-senkinekségével, de ahogy feltárultak múltjának darabkái, kezdtem megérteni miért is lett ilyen bólogatószamár. Bár még ezután is tikkelni kezdett a szemem, valahányszor igent mondott valamire, amire valójában nagyon nem akart, mégis valahogy kezdtem elfogadni, hogy ő már csak ilyen marad. A végére azért valamennyire sikerült "megemberelnie" magát...

A kedvenc jelenetem a post-ites rész volt, imádtam! Sőt, bevallhatom, hogy meg is hatódtam egy kicsit - pedig ez nálam nem túl gyakori!
A horgászatról azért olvastam volna bővebben, ott akadt némi hiányérzetem, hogy nem igazán tudtuk meg, mi is történt...

A könyv kívánságlistás lett, ahogy a folytatása is - mert ezeknek a köteteknek mindenképpen a polcomon a helyük!

5/5