2023-ban jelent meg  a NYUSZI, avagy Nyugger Szövetség Íróknak csoport gondozásában a Mítoszok ködében c. antológia e-book formátumban, mely 15 magyar szerző 17 novelláját tartalmazza. A kötetre személy szerint Koppány Tímea novellája miatt figyeltem fel, majd a borító és a fülszöveg is nagyon megfogott, így mikor Tamás nemrég feldobta, mint egy ismételt közös olvasás lehetőségét, rögtön rá is bólintottam!

A Mítoszok ködében a legkülönfélébb mítoszok és legendák világába kalauzol el minket, ahol ismert és ismeretlen históriák elevenednek meg előttünk, és különböző időkbe és helyekre utazhatunk általuk...

Fülszöveg

Hajdanán tábortűz mellett hallgatták az emberek a történeteket titokzatos erőkről, távoli tájaktól, csodatévő vagy pusztító lényekről. A történetekből legenda, a legendákból mítosz született.

E kötettel téren és időn átívelő utazásra hívjuk az olvasót – Mezopotámia vidékeiről indulva, keresztül a dél-amerikai dzsungeleken, Egyiptom titokzatos földjén át, az ősmagyar mondák szárnyán egészen a középkori Japánig.

Utunk során újra felélednek valkűrök, főnixek, nefilimek, a Minótaurosz és az azték Kígyóisten is.

Tizenhét, különböző zsánerű novella bizonyítja be: mítoszok varázsa a mai napig körbevesz bennünket.

A kötetet az egyes novellák tartalmi elemei miatt kizárólag 18 éven felülieknek ajánljuk!

Ez nem szerelem – ezt már nem mondta ki hangosan, szükségtelen az Isteneknek –, ennél sokkal több van közöttük! Egység, harmónia, béke! Magának az életnek az értelme. Mindaz, amire vágynék.

Összességében egy elég vegyes zsánerű, témájú és nívójú kötet, ami nagyrészt tetszett és kellemes kikapcsolódást nyújtott, miközben jókat nevettem vagy épp gondolkodóba estem egy-egy történet olvasása közben és után. Több, eddig számomra ismeretlen szerző írásmódja keltette fel a figyelmem, Koppány Tímea és Boza Anita pedig most sem okozott csalódást, így mindent egybevetve abszolút pozitív érzésekkel és élményekkel fejeztem be ezt a kötetet!

Abszolút kedvenceim A főnixmadár legendája, A Szukkubusz ébredése, a Pokolbéli bús napjaim, A tollaskígyó visszatér, a Tök Izé..., a HIC ERAT! ITT VOLT! és a Valkyrie voltak!
Egy hosszabb történet keretében pedig szívesen olvasnám a Régi isteneket, A Szukkubusz ébredését és a Zsarátnokot, de a Tök Izé... és a Pokolbéli bús napjaim világa és további történései is biztosan mosolyt csalnának az arcomra egy nehéz nap után!

Néhány gondolat a kötet általam kedvelt novelláiról - röviden:

Szemán Zoltán: Régi istenek c. története Irak egyik háborús övezetében játszódik, ahol John egy régészprofesszor társaságában fedezi fel egy ziggurat és a babiloni istenek titkait, miközben élete gyökeresen megváltozni látszik. Ebben a mezopotámiai mítoszban Tiamat és Absu legendája mellett megismerkedhetünk a kegyetlen Mardukkal és az alvilág halhatatlan harcosaival, akik a mai napig köztünk járnak...

Eliza Beth - A főnixmadár legendája egy romantikus köntösbe csomagolt főnixlegenda feldolgozás, mely új alapokra helyezi ezt az általunk ismertnek vélt, ebben a történetben átokká váló mítoszt. Féltékeny és dühödt Főnixünkre Ré, a napisten haragja csap le és bosszúját ellene fordítva emészti el saját tüzében büntetésül, ezzel örök szenvedésre ítélve őt és szerelmét is...

Anita Boza - Fenevadját a Grimm testvérek A méhkirálynő c. meséje ihlette, mely az amazonasi dzsungelbe helyezve kelti életre ezt a sokak által ismert történetet. Az írónő szinte minden kötetében megjelenik valahogy az állatvédés, így nem meglepő módon a Fenevad is eköré a téma köré épül. Brazília és a curipirák törzse megelevenedik a lapokon, Mimiteh által pedig a rossz elnyeri méltó büntetését...

Enic - A Szukkubusz ébredése a szerző előszava szerint egy készülő regényének utószála, melyben egyik szereplője happy endjét teremtette meg. A novellában két szerelem kibontakozása elevenedik meg előttünk, miközben megismerkedhetünk szukkubuszok, inkubuszok és szirének életével, egy jó alapokat kapott fantáziavilággal és egy különc Professzorral, akik a sztori rövidsége ellenére is jól összerakottak, rengeteg potenciált éreztem bennük és nagyon olvastam volna még róluk!

John Caldwell - Pokolbéli bús napjaim c. története a címe ellenére egy humoros, kissé groteszk, szóviccekkel fűszerezett bohózat, amin hihetetlenül sokat nevettem! Főszereplőnk Kerberosz, az Alvilágot őrző 3 fejű kutya (név szerint: Ficsúr, Buksi és Marcang) viszontagságai köré épülő történetben találkozhatunk gyáva istenekkel és félmeztelen héroszokkal, migránsokkal és megkérdőjelezhető kétharmados többséggel, egy Puszpusz nevű agresszív csivavával és egy Jóska nevű varázstükörrel, miközben még Chuck Norris és a rézfa*ú bagoly is megjelenik egy-egy jelenet erejéig, ezzel színesítve ezt a komédiát...

Koppány Tímea - A Tollaskígyó visszatér c. novellája ismét egy igazi, az írónőtől már megszokott társadalmi görbetükör, melynek most Quetzalcoatl, az azték kígyóisten a főszereplője és szemléltetője. Az elfeledett istenség és Matej szemén át jelennek meg előttünk társadalmunk mindennapos és kritikus problémái, mint például a mélyszegénység és az erőszak, melyeket a szerző a szokásos szatirikus stílusában tár elénk, amit én nagyon szeretek!

Remy Dalmore - Tök Izé...-jének középpontjában egy különleges és nem túl étvágygerjesztő alapanyagokból készített pörkölt, és annak bizonyos hozzávalóinak kalandos, kissé morbid beszerzésének momentumai állnak. Nefilimek, törpök, varázslók, sárkányok, trollok, egy Herminátor és egy szakbarbár lehetnek társaink vagy épp ellenségeink, szakácsaink vagy alapanyagaink, miközben ebben a komikummal és nyúlnyállal megfűszerezett fantasztikus világban a feltálalt főétel kérdéses alapanyagai nem várt eseményeket vonnak maguk után...

Farkas Bíborka - Zsarátnok (avagy a múmia-giccs): Ez a kelták druidáit és a múmiákat "összemosó" sztori egy különleges alapot adott ennek a novellának, mellyel egy érdekes fantasztikus lényt létrehozva és főszereplőnk zugíróként írt narrálásával bemutatva nagyon szépen körbejárta a "Mi lett volna, ha..." kérdéskörét. A szerző a történet rövidsége ellenére is részletgazdag leírásokkal operál és a függővég ellenére is tökéletesnek éreztem ezt a lezárást!

Bedő G. Messalina - HIC ERAT! ITT VOLT! a mindig eltűnő fél pár zoknik, műanyag doboztetők, hajgumik és egyéb apróságok eltűnésének örök rejtélyére talált egy lehetséges magyarázatot ebben a novellában; miközben a mesékből már ismert, legendás és varázslatos lények létezésének kérdéseire is egy egészen különleges elméletet  alkotott, melyet Hici elbeszélése által tár az olvasók elé...

Tiszlavicz Mária - Tűz lelke, víz szíve c. legendafeldolgozása egy mágusokkal, szerelemmel, szomorúsággal és árulással átitatott történet, mely egy japán mítoszt, a hashihimét, a víz bosszúálló asszonyát jeleníti meg, miközben a víz harcol a tűzzel, az ész a szívvel, a következményeket pedig az idők végezetéig viselnünk kell..

Szemán Zoltán - Valkyrie c. novellája a skandináv hitvilág isteni nőalakját és az azonos nevű Hitler elleni merényletet is magába foglaló történet, mely egy izgalmas és fordulatos, némi romantikus szállal megfűszerezett mitikus-történelmi egyveleget alkot, ami szokatlan témakeveredése ellenére is a kötet egyik legjobb története!

4/5

Felkészült a világ az újra, a másra? Túl tud-e lépni az emberiség a saját korlátain, lemond-e birtoklási- és hatalomvágyáról, vagy a Hic Eratok újra kalitkában találják magukat? Talán a yeti sem véletlenül rejtőzködik, ahogy Nessie is köszöni szépen, de jól elvan Skócia egyik hűs tavának mélyén.

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt találjátok!

2024.03.08-án jelenik meg a Publio gondozásában Szapáry Nelli: Az éjszaka hercegnője - A kibontakozó erő c. romantikus-fantasy regénye, mely az írónő első megjelent kötete.

A borítója instant szerelem lett, a fülszöveg felkeltette a figyelmemet, a műfaj pedig az egyik kedvencem, ha kikapcsolódásra vágyom, így boldogan vetettem magam bele ebbe a történetbe - és abszolút nem bántam meg!

Fülszöveg

Egy fuvolaművész, aki messzire keveredik a művészet és a békesség világától. Belecsöppen egy háborúba, és egy olyan környezetbe, amit a háta közepére sem kíván. A fuvolát felcserélik a kardok, az együttérzést a varázslatok, a magányt a románc. A kezdeti harag átalakul; a kezdeti elutasítás kíváncsiságba fordul. A szerelemnek nem szab határt sem a kor, sem a korkülönbség. Ismeretlen számú ellenséggel kell felvenni a küzdelmet, miközben a sajátjaik közül sem számíthatnak mindenki támogatására. Akirának és Jaynek megrögzött szabályokat kell áttörnie. Felül kell írniuk a régmúlt hagyományait, és el kell rugaszkodniuk a makacs nézőpontoktól. Mindezt a siker érdekében. Vajon Akira tényleg képes lesz betölteni az őt megillető helyet, amit oly régóta várnak a vámpírok, vagy a vérvadak áldozatává válik minden és mindenki?

 A családom és a barátaim elvesztése ráébresztett arra, hogy eddig rózsaszín buborékban éltem. Nem fordíthatok hátat a sorsomnak. Már nem is akarok.

Akiraka Yume egy 22 éves fiatal japán lány, akinek az élete egyik percről a másikra alapjaiban megváltozik, de mondhatnánk úgy is, hogy gyökerestől tépik ki mindenből, amiben eddig hitt vagy biztos volt. A mindig békét kereső, zenei karrierről álmodozó lány egy olyan világba csöppen, mely felülírja álmait és vágyait, elsődleges céljává pedig a túlélés és az új életéhez való alkalmazkodás válik. Jamie Dream, az ultramarinkék hajú idegen lesz legfőbb támasza, tanítója és szövetségese, miközben Akira próbálja összerakni számára ismeretlen múltjának darabkáit és közben megtalálni önmagát. Jay mellett a lány fokozatosan ismerkedik meg új életének minden részletével, miközben eddigi világa teljesen széthullik és megsemmisül...

Az alapsztori a vámpírokkal, vérvadakkal, mágiával és egy jóslattal általánosnak tűnik elsőre, de a vámpírtörténelem, a spiritualitás és a cselekmény fordulatai számomra abszolút egyedi színt vittek a történetbe. Az események sok esetben váratlanok, a cselekmény pörög, a fordulatok folyamatosan megleptek és időnként kegyetlenek voltak, a történetvezetés pedig reális és logikus. A szereplők jól felépítettek, az elején még kicsit hisztis-tini főhősnőnk karakterfejlődése látványos és pozitív, az Akira-Jay páros szócsatái és évődése spontán humorral teli, a romantikus szál nem eltúlzott vagy hirtelen. A teremtett világot nagyon megszerettem, az írónő stílusa beszippantott, a jelenetek pedig filmként peregtek előttem.

A kötet egy titkokkal és varázslatokkal teli fantasztikus utazás, tele fájdalommal és veszteséggel, hatalmi harcokkal és önfeláldozással, szeretettel, összetartozással és összetartással, izgalommal és fordulatokkal, jóslatokkal, szerelemmel, barátsággal és humorral - mindezt egy vámpírokkal teli világba csomagolva.
Remélem, hogy lesz és már készülőben is van a folytatás, mert ezzel a befejezéssel, valamint a fel nem fedett titkokkal és a válaszok nélkül maradt kérdésekkel ennek egyszerűen nem lehet így vége! 

– Ha fel akarod adni, ahhoz nekem is lesz egy-két szavam – mondja határozottan. – Nem mondtam, hogy sétagalopp lesz. Azt sem, hogy könnyen fog menni. De nem hagyom, hogy így gondolkozz. És ha megint panaszkodni mersz, esküszöm, hogy hidegzuhany alá duglak!
Hirtelen átfutott az agyamon, hogy kipróbálhatnám, valóban megtenné-e, de ismerem már annyira, hogy tudjam, komolyan beszél, így inkább nem kísérletezem.

Köszönöm a lehetőséget Kiadom a könyvemet! Nagyon szerettem!
4,5/5

2023-ban jelent meg a Helma kiadó gondozásában Hári Tamás: Véres torkú angyalok c. e-könyves antológiája, mely a szerző második megjelent novelláskötete.
A Lépcsőház után nem volt kérdés, hogy szeretnék még Tamástól olvasni, a Véres torkú angyalok pedig rögtön a kívánságlistámra is került, így újfent boldogan fogadtam az író recenziós megkeresését.

Aki ismer tudja, hogy Szollár Bence a Frontlázzal fogott meg magának annak idején, így nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy ez a kötet nekem nagyon tetszett - minden véres, brutális és borzalmas részével együtt!

A borítót Hári Tamás tervezte

Fülszöveg

Kizárólag ​18 éven felülieknek!
A háború nemcsak a győztesekről és a vesztesekről szól. Hanem sokkal többről
Egy férfiról, akit többször is elárultak
Egy öreg emberről, aki nem tehetett arról, hogy minek született.
Egy fiatal lányról, aki csak túlélni akart.
Egy kislányról, aki már csak a babáját szorongatta egy lebombázott városban.
Egy nőről, aki váratlan szövetségest kap egy pokoli csapdában.
Egy fiatal férfiról, aki maga is áldozata lett egy embertelen világnak.
Egy fiúról, aki csak szeretni akart.
Egy férfiról, aki olyan dolgokat látott, amelyek örökre megtörték a lelkét.
Ilyen hát egy háború valódi arca!
Ebben a könyvben az író megmutatja, hogy milyen egy háború azok szemén át, akik valóban átélik a borzalmakat!
„A legtöbb ember csak híradóban lát háborút, ott pedig olyan az egész, mintha csak egy akciófilm jelenete lenne. Az erőszak nem is valóságos. A tv-ben nem fájnak a pofonok, a filmben lelőtt színész a jelenet végén feláll és leporolja a nadrágját. Az agyat becsapja ez a különbözőség. Hogy volna szörnyű valami, hacsak egy aprócska rész egy lövöldözős moziból.”

Egy háborúnak amúgy sincsenek nyertesei. Kizárólag vesztesek vívják a harcokat a csatatereken, mert mindenki elveszít valamit. Ami igazán közös a felekben, hogy mind teljesen levetkőzik az emberségüket. A történelem során sokan élhettek át rémálmokat, igaznak hazudott gyilkosságok rémképeivel a fejükben.

A legsötétebb és legkegyetlenebb történeteket az élet írja, ennek pedig legfőbb bizonyítékai a háborúk, ahol az emberek magukból és emberi mivoltukból kivetkőzve gázolnak át mindenen és mindenkin, hogy ezzel céljaikat elérjék, amit általában magasztos hazugságokkal lepleznek és magyaráznak. Időről időre bebizonyosodik, hogy az embernél nem létezik embertelenebb élőlény - erről mesél nekünk ez a kötet is...

A Véres torkú angyalok a Prológussal együtt 9 történetet tartalmaz, amik mind egy kicsit másabb szemszögből jelenítik meg az ember könyörtelenségét, gonoszságát, hatalomvágyát és önzését, miközben istenek és mindenek és mindenki felett állónak hiszik magukat.

A Prológus nagyon jól bevezeti a novellákat, melyben Isten szemén át szemlélhetjük magunkat, az örökké elégedetlen és végletekben gondolkodó gyermekeit, akiknek semmi nem jó és akik még önmaguk sem tudják, hogy mit szeretnének valójában, akik önmagukból kifordulva mindenre és bármire képesek, ezzel mérhetetlen csalódást okozva Teremtőnknek - nem csoda hát, ha hátat fordít nekünk...
Az Ostoba álom egy férfi fanatikus és már-már beteges ragaszkodását jeleníti meg, miközben hazája a szomszédos ország háborújába keveredik, ezzel még jobban kifordítva őt magából, melynek hatására olyan dolgokra és tervekre ragadtatja el magát, amik már-már a hihetetlen kategória peremét súrolják.
A gödörben megismerkedhetünk Oszkárral, egy szende és magának való gödörásóval, akit jóhiszeműsége miatt folyton kihasználnak az élete minden területén; de itt van Ervin is, aki szintén csak túlélni szeretné a borzalmakat, amiket a Hitler Jugend által megismer és amihez reményei szerint neki nem lesz semmi köze - ám a sorsuk elöl egyikük sem menekülhet...
A Násztánc a halállal a háborúk minden borzalmát és az embertelenség egy újabb epizódját eleveníti meg előttünk, miközben Helena szemén át láthatjuk és vele együtt érezhetjük is, hogy nem csak az ellenség katonái képesek a könyörtelenségre, de sajátjaink lelke is rothadásnak indul időnként, a döglegyek pedig már ott várakoznak készen arra, hogy lecsapjanak a tetemre...
A Pokoli csapda egy légitámadásba enged betekintést, miközben a romok között egy érdekes trió találja szemben magát a katonák tisztogatásával; A halálvarázslóban a kémelhárítás válogatott kínzásai és pszichikai hadviselése; a Húsdarálóban pedig egy mindenen átívelő és mindent áthidaló végzetes szerelem kapnak főszerepet, miközben peregnek előttünk a háború borzalmas képei...
A Véres torkú angyalok, mint lezárás és a lelketlenséget legjobban megjelenítő történet a poszttraumás stressz szindróma köré épül, mialatt a legszörnyűbb és legborzasztóbb képsorok jelennek meg előttünk, bemutatva ezzel, hogy a háború ugyan véget érhet, de a résztvevőkön, szemtanúkon és érintetteken is örök nyomot és sebet hagy maga után, melyet sem elfelejteni, sem feldolgozni nem lehet, ahogy túlélni sem mindig sikerül mindenkinek...

Szent Márton szobrának lábánál véres torkú angyalok énekeltek.

A szerzőről bővebben olvashattok és novellásköteteit beszerezhetitek:

https://mkmt.hu/irok-konyvek/irok/Hari-Tamas

A Véres torkú angyalokat megtaláljátok:

Libri: https://www.libri.hu/konyv/hari_tamas.veres-torku-angyalok.html

DiBook: https://dibook.hu/index.php/konyv/veres-torku-angyalok

Líra: https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szepirodalom-1/magyar-irodalom/veres-torku-angyalok-ekonyv-epub-mobi

Bookline: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Hari_Tamas_Veres_torku_angyalok&type=250&id=59386

A köteten szereplő MKMT logó a magyar könyv is magyar termék mozgalom emblémája, mely a magyar szerzők magyar nyelven írt könyveinek népszerűsítésére, támogatására létrejött összefogás, amiről bővebben itt olvashattok!

2013-ban jelent meg először a Publio gondozásában T. C. Lang alias Lang Tünde: A Lámpás nyomában c. regénye, mely az írónő első önálló kötete, de novelláival különféle zsánerű antológiákban is találkozhattok. 

A Lámpás nyomában egy fantasztikus romantikus utazás, mely némi kerülővel egyenesen a Pokolba vezet -  angyalokkal, démonokkal, az Apokalipszis négy lovasával, tele kalandokkal, izgalommal és egy nem evilági szerelemmel...

Itt is köszönöm a könyvet Lang Tündének és Szollár Bencének - nélkületek kevesebb lennék egy nagyon jó olvasmányélménnyel!

Fülszöveg

Egy ​halandó és egy angyal. Egy kulcs. És egy démoni sereg, ami elválasztja őket egymástól.

Meddig terjed a mese világa? Mi választja el a valóságtól? És mit tehet egy hétköznapi lány, amikor átlépi a kettő közt húzódó határt?

Sarah felszolgálóként tengeti mindennapjait. Meg van róla győződve, hogy az angyalok és démonok a képzelet szüleményei, mégis ő talál rá a mennybéli lényre, Ronaelre.

Az angyalnak vissza kell szereznie az ellopott Lámpást az Alvilágból, ám csak akkor tud alászállni érte, ha megtalálja az emberek közt rejtőző Lovasokat. A számára ismeretlen közegben való eligazodáshoz szüksége van a lány segítségére. Együtt erednek a bukott angyalok nyomába, amivel hihetetlen események sora veszi kezdetét.

Sarah-t minden veszély ellenére elbűvöli az a világ, amelybe bepillantást nyer, miközben érzései Ronael iránt egyre inkább elmélyülnek – azok viszonzására azonban éppoly csekély az esély, mint küldetésük teljesítésére…

Egy angyalt szeretni még sosem volt ilyen kockázatos!

Míg a tenger halkan morajlott, a hold sápadt arcú hercegnőként uralkodott a csillagos égbolton. Úgy tündökölt, mintha be akarná bizonyítani, hogy ő is képes olyan fényesen ragyogni, mint a nap.

Tünde stílusát itt és a már Tőle olvasott novelláiban is nagyon megszerettem, ahogy a spontán humort is, ami a történeteiben általában megjelenik. A világ, melyet az angyalokkal, démonokkal és Lilith legendájával megalkotott abszolút magába szippantott; Ronael visszaemlékezései által pedig kirajzolódott előttem egy olyan összetett és "hiteles angyaltörténelem", melynek kockái filmként peregtek előttem olvasás közben - és amely világban reményeim szerint alkot még az írónő, mert hihetetlen nagy fantáziát látok benne, akár a múlt eseményeit, akár a jövő titkait vetítem magam elé! Ebben a világban pedig szívesen barangolnék tovább és fedezném fel minden egyes zegzugát és történetét...

Sarah karakterét az elején nem igazán sikerült megkedvelnem, Ronaelt viszont rögtön a szívembe zártam!
Angyalunk emberek közti esetlensége, világok és korok között átívelő élete és emlékei, önfeláldozása és tettei egy nagyon szimpatikus és érző szereplőt jelenítenek meg, akit könnyen megkedvelhetünk és akivel könnyen azonosulni is tudunk.
Sarah karakterfejlődése szerencsére érezhető, látványos és pozitív, így a kötet végére egy igazán szerethető csajszi köszön vissza a sorok között, nem az elején megismert kis én központú csitri, akit általában megcsapkodni támad kedvünk.
Az Apokalipszis négy lovasa, a bukott angyalok, Lucifer és a démonok szintén gyorsan megelevenednek előttünk és nagyon jól jelenítik meg szerepüket és jellemüket, hozva a Tőlük várt gonoszságot, miközben céljaik mögöttes tartalma és a mindenképpeni megvalósítás szándéka mögötti valódi ok időnként akár meg is lephet minket...

Az Alvilág kulcsának keresése egy jól megírt kaland, viszont eleinte számomra túl könnyűnek tűnt a darabkák megszerzése - ezt főként Sarah vonala és szerepe miatt éreztem a regény elején kicsit hihetetlenül könnyűnek, mindezek ellenére viszont az írónő darabkáról-darabkára érez rá egyre jobban ezekre a küldetésekre, és lovasról-lovasra érezzük egyre reálisabbnak ezeket a kalandokat.
A Lámpás és működésének titka további talányokat rejt, mellyel Tünde ismét bizonyította, hogy nagyon is összetett és részletes a világ, amit megteremtett és ahol sokkal több rejtőzik, mint azt elsőre gondolnánk.

- (...) Nincsen makulátlan lélek, ám legtöbb esetben, aki annak véli a sajátját, az rendelkezik a legszennyesebbel, aki pedig méltó arra, hogy tiszta lelkűnek nevezzék, az nincs tudatában az erényeinek.

Összességében egy izgalmas, pörgős cselekményű kötet volt, amit nagyon szerettem olvasni. A karakterek fejlődése érezhető, a teremtett világ jól kidolgozott, az események haladnak, a romantikus szál nem túlzó. A humorfaktor nem erőltetett, nagyon jókat nevettem a párbeszédeken és a "földi-szleng" általában kétértelmű értelmezésein. Az írónő írásmódja gyönyörű, a részletes és képies leírásai megelevenedtek előttem és abszolút beszippantottak az általa elém tárt világba!

Nagyon szerettem!
4,5/5

Tapodi Brigitta a tavalyi évem egyik nagy felfedezettje, aki A hajtű c. kötetével teljesen levett a lábamról, így nem volt kérdés, hogy olvasni fogok még Tőle. Az Amit örökül kapsz az írónő harmadik önálló kötete, mely 2022-ben jelent meg a Szeléné gondozásában, de novelláival több antológiában is találkozhattok.

Az Amit örökül kapsz egy nehéz témákat és mély érzéseket felvonultató családregény, ami mélyen megérintett és egy kicsit össze is tört, én mégis jóleső érzéssel merültem el a történetben...

Fülszöveg

Emlékezz! Gyógyulj!
Vajon a tárgyak által megismerhető egy ember életútja?
Vajon az emlékek felidézése képes begyógyítani a régi sebeket?
Megoldást jelent-e a menekülés, ha közben utolér a múlt?
Sófalvi Réka gyógytornász a festői szépségű Dunakanyarban él a családjával. Hosszas vívódás után rászánja magát, hogy elhozza demenciában szenvedő édesapját a szülőföldjéről, Erdélyből. A döntését követően egymásra kölcsönösen kiható események sora veszi kezdetét. Kristóf, a fiatal versenysportoló motorcsónak-balesetet szenved és Réka végzi a rehabilitációját. Közben az édesapja múltjából felbukkan egy kulcsfontosságú tárgyi emlék, melynek rejtekéből újabbak látnak napvilágot.
Ahogy megelevenedik és szárnyat bont a múlt, úgy kel életre a család feldolgozandó, egyéni történelme…

A múlt árnyéka hosszú karjával átnyúlt a jelenbe, megragadott és menthetetlenül szembesített a valósággal: nem menekülsz, amíg szembe nem nézel vele.

Az alaptörténetet a demens apával és annak lányával, aki nehezen tudja elfogadni a kialakult helyzetet abszolút átéreztem, miközben valószínűleg jobban és könnyebben el is fogadtam, mint a kötet néhány olvasója, akik nem értették és véleményükben nehezményezték is, hogy Réka, mint segítő hivatást választott ember, miért nem tudja alkalmazni a tudását saját magára és édesapjára nézve, és hogyan tud ő akkor így embereken segíteni, ha magukon sem tud... A válasz pedig egyszerű: amíg Te ezt nem élted át, addig Te ezt nem is fogod megérteni - én viszont átéltem és éppen ezért megértem...
Ez nagyjából egyébként olyan, hogy egy hasonlattal éljek, mint mikor a gyermekes szülők felháborodnak, hogy akinek nincs gyereke, az ne akarja megmondani, hogyan is kell(ene) nevelnie és különben is milyen jogon ítéli őt meg olyan ember, akinek semmi valós tapasztalata nincs adott dologban - ez pedig itt is hatványozottan igaz. Amíg Te nem kerültél ilyen helyzetbe, ne is alkoss véleményt arról, hogy szerinted ezt hogyan is kell(ene) megoldani, mit is kell(ene) érezni vagy hogyan is kell(ene) hozzáállni... Mert nem tudod, mert nem élted át és mert halványlila gőzöd sincs, hogy Te ezt hogy reagálnád le, amíg ebbe a helyzetbe nem kerülsz...
A témában én duplán érintett vagyok: egyrészt Édesapám idén már hatodik éve, hogy nem lehet köztünk, ami számomra még mindig hihetetlen és a mai napig felfoghatatlan, ráadásul az utolsó évében végbemenő testi és szellemi hanyatlását senkinek sem kívánnám - amikor Édesapám beteg volt és kórházba került, hetekig csak az osztály ajtaja előtt szobroztam és egyszerűen nem tudtam bemenni, mert nem bírtam elviselni, hogy nem tudok rajta segíteni és nem bírtam az én életerős Édesapám így, szenvedve látni... Egy ilyen helyzetben Te sem leszel erős...
Másrészt jó néhány évig dolgoztam ápolónőként, egy ideig főként demensekkel. Láttam, hallottam és át is éltem milyen, mikor egy szülő nem ismeri meg a gyermekét; mikor a demencia mellé agresszió vagy épp félelem társul; mikor a család szíve a szemünk láttára, a fülünk hallatára és velünk együtt hullik darabokra...
Szóval kérlek, ne ítélkezz, mert nem tudhatod...

– Végül mindig az számít igazán, az épül be vagy marad meg bennünk, ami így vagy úgy, de hatással van ránk… 

A történet egy apáról és annak lányáról, akik az évek alatt eltávolodtak egymástól, hogy velünk együtt és előttünk találjanak újra egymásra, nagyon megérintett. Tárgyról tárgyra, lépésről lépésre kerülünk közelebb hozzájuk, miközben megelevenednek előttünk az apa, Attila meséi: Erdély és történelmének egy része, a háborúban átélt szörnyű emlékek, a gyökerekhez való ragaszkodás, a családi összetartás és összetartozás, a múlt, a szeretet, az elfogadás és végül a megnyugvás...

Réka és családja, Kristóf balesete és gyógyulása, a Duna-kanyar meghitt menedéke melegséggel töltöttek el, miközben velük együtt gyógyultam, éreztem, lélegeztem, emlékeztem és szerettem...

Összességében egy érzelmi hullámvölgyeket keltő, érzésekkel és gondolatokkal teli, fájdalmasan csodálatos történetet kaptam, ami a szívem széttépte, hogy aztán újból összerakja...
Brigi hihetetlenül jól bánik a szavakkal, az írásmódja és stílusa gördülékeny és gyönyörű, a cselekmény valósághű és hiteles, a karakterek jól felépítettek és szerethetőek, a történet pedig visz magával...

Köszönöm ezt a csodát!
5/5

2023-ban jelent meg először az Aposztróf kiadónál, idén pedig e-book formátumban a Helmánál is Dömötör László: A lámpás hölgy c. ifjúsági kötete, mely A Hold hősei sorozat második része.

Az elsőt, A vörös kereszt rejtélyét kb. 1 éve olvastam és nagyon szerettem - edukatívan, tömören és abszolút nem szárazon vagy erőltetetten, hanem szórakoztatóan mutatta be a Vöröskereszt történelmét; miközben az űrutazást és a jövő technológiai fejlődését számomra abszolút reálisan vetítette előre a XXII. századra.

A lámpás hölgy az előző részhez hasonlóan a jövő mellett a múltba is vissza-visszatekint, helyszínünk ismét a Hold és Szeléné holdváros, csapatunk pedig az eddigieknél is nagyobb slamasztikába keveredik...

Fülszöveg

A ​XXII. századra az emberiség benépesítette a Holdat. Miközben Szeléné holdváros nyüzsgő hétköznapjait éli, a látszólag biztonságos létesítmény falai között gonosz erők ébredeznek. Titokzatos balesetek történnek, szellemek bolyonganak a folyosókon, néhány tudósnak pedig nyoma veszik.
Vajon van összefüggés a rejtélyes események között?
Amikor Ben, Gergő és Sven az őszi szünetben önkéntes szolgálatra érkeznek a holdváros klinikájára, még nem sejtik, hogy hamarosan egy rémálom kellős közepén találják magukat. Ráadásul a három ifjú vöröskeresztes veszi pártfogásába az egyik eltűnt tudós lányát, a nagyszájú Milit, aki felkavarja az összeszokott társaság érzelmeit.
A botcsinálta nyomozócsapat tagjaira félelmetes kalandok várnak, amelyek során nemcsak egy hátborzongató ellenséggel kell szembenézniük, hanem saját esendőségeikkel is. S míg hőseink a kusza rejtély szálait igyekeznek kibogozni, megismerkednek egy küzdelmes életű nő igaz történetével, akinek a jelen és a jövő nemzedékei is sokat köszönhetnek.

Nem sűrűn járunk a Holdon, és itt minden olyan izgalmas.

Ben, Sven és Gergő az őszi szünetre önkéntesként visszatérnek a Szelénére, ahol immár hármas csapatuk Milenával kiegészülve ismét négyessé duzzad, és már az első napokban paranormális jelenségek hadával találkozik - gonosz kísértetek hagynak maguk után furcsa nyomokat, szellemek világítják meg számukra az utat és még egy kódolt fejtörő is megjelenik előttük, miközben tudósok tűnnek el és szellemvasút érkezik a vákuumvasút-állomásra, az idő pedig vészesen fogy...

A fiúk és Mili gyorsan megtalálják a közös hangot, miközben Luna ebben a részben inkább kissé a háttérben maradva finoman próbálja őket terelgetni a biztonságos útra, kicsit tyúkanyóként vigyázva erre a nem éppen szófogadó bandára, és közben persze tudását és ismereteit átadva a titokzatos lámpás hölgyről a csapatnak és az olvasónak egyaránt.
Fiataljaink nagyon jól kiegészítik egymást, miközben mi egyre közelebb kerülünk hozzájuk, ők pedig egymáshoz - és az első szerelem is finoman belopódzik kamaszaink közé. A fiúk a már tőlük ismert vehemenciával vetik bele magukat a rejtélyek felderítésébe és nem nyugszanak, míg meg nem fejtik és össze nem rakják a puzzle darabkáit - ám a tétek hirtelen emelkedni kezdenek, mikor szereplőink túl forró nyomra bukkannak és ezért életveszélyes helyzetbe kerülnek. Ezután Mili önálló akcióba kezd, az események váratlanul felgyorsulnak és újabb, eddig még nem látott veszélybe sodorják önjelölt nyomozóinkat...
Luna mellet szeretett Zamira nénink is visszatér, aki mindig a legjobbkor és a legjobb helyen jelenik meg színes hidzsábjaival és a jövő technikai vívmányaival felszerelkezve vagy éppen harcolva, ezzel üde színfoltot és melegséget hozva a szívünkbe.
Troy Chapman felbukkanása nagyon meglepett és kíváncsian várom, hogy merre fut ki az Ő történetszála, mert még akad bőven tisztázatlan körülmény és kérdések garmadája körülötte; de Mihkel Anier karaktere és egy bizonyos neurális interfész is sok lehetőséget - és további, ezidáig ismeretlen titkokat - rejthet, amit remélem szereplőinkkel együtt nyomozva mielőbb felderíthetek...

Az élet a Holdon és a Szelénén filmként pergett előttem, a szerző nagyon jól bánik a szavakkal, ezáltal pedig a leírásai abszolút megelevenednek előttünk, részeseivé téve minket is a történetnek. A cselekmény izgalmas, az események pörögnek, a karakterek jól kidolgozottak és szerethetőek. A XXII. századi jövőkép érdekes és realisztikus, a sztori nem ül le és nem várt fordulatokkal lep meg minket, közben pedig észrevétlenül szívjuk magunkba a tudást...
Lacitól már több történetet olvastam, az írásmódját és az írói stílusát nagyon megkedveltem és bár azt gondoltam, a HH első részét nem nagyon fogja tudni felülmúlni, ezzel a kötettel mégis sikerült méginkább beszippantania és levennie a lábamról...

Csak várjuk meg a folytatást, és hagyjuk, hogy megtörténjen.

A Hold hősei sorozat szerintem kiválóan megállná a helyét kötelező olvasmányként és valószínűleg jó kiindulópontja lehetne a fiatalok olvasásra való „nevelésében” is. Edukatívan, szereplőinkkel együtt tanulva és abszolút nem szájbarágósan ismerkedhetünk meg A vörös kereszt rejtélyében a vöröskereszt múltjával; ebben a kötetben pedig az ápolástan, mint tudomány és hitvallás megszületésével és szülőanyjával, illetve fontos elsősegélynyújtási ismeretekkel gazdagodhatunk általa. Ráadásul ezek a kötetek rövidek és mai fiataljaink nyelvén íródtak, így szerintem nem borzasztaná el ifjú titánjainkat az olvasástól, ha a kezükbe nyomnánk ezeket a könyveket…

Remélem, mielőbb olvashatom a folytatást, mert abszolút HH függő lettem!
5/5

Sásd Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

2021-ben jelent meg először Magánkiadásban, majd 2023-ban a Helma kiadó gondozásában Hári Tamás: Lépcsőház c. e-könyves antológiája, mely a szerző első megjelent novelláskötete.

A Lépcsőház először tavaly jött velem szembe az új megjelenési beharangozója kapcsán, majd a fülszöveg elolvasása után rögtön repült is a kívánságlistámra. Még nem olvastam Tamástól, de a figyeltjeim véleménye és a már említett frappáns fülszöveg miatt boldogan mondtam igent a recenziós megkeresésre, amit itt is nagyon köszönök neki!

A borítót Hári Tamás tervezte

Fülszöveg

(...) némán őrizte meg az egyéni történetek sorát. Idős emberek keze nyomát a korláton, katonák lába nyomát a lépcsőkön, titkos szeretők szerelmes suttogását a lépcsőházban. Volt, akit az utolsó útjára kísért, és többeket látott elsőként születésük után.

Témájukat tekintve a novellák elég vegyesek, a fő vonal a címszereplő lépcsőház, mely valami úton-módon összeköti őket és mely köré valamelyest a kötetben szereplő történetek is épülnek, hol színhelyként, hol csak említésként, itt-ott már ismerősként felbukkanó szereplőkkel. A történetek nagy része komor, ám időnként fel-felbukkan egy vidámabb, humorosabb sztori, mely nagyon jól megtöri és kicsit fel is élénkíti ezt a búsabb, kicsit melankólikusabb légkört, melyet olvasás közben érezhetünk. Nem tudom, hogy szándékos, esetleg csak a véletlen hozta így a történetek sorrendjét, de mindenképpen könnyedebbé tette a sötétebb hangulatú részek közti átvezetést, mintegy fellélegzésként a nehezebb mondanivalójú történetek között.

A 16 novella az 1900-as években játszódik, felölelve szinte az egész évszázadot, melynek fontosabb momentumai és eseményei is helyet kapnak a lapokon. Olvashatunk a háborús időkről és bombázásokról, vallási üldözésről és -üldözöttségről, családok széthullásáról és családon belüli erőszakról, béna udvarlásról és tiltott kapcsolatokról, elhibázott döntésekről és azok következményeiről - mindezt gyönyörűen megfogalmazva.

Olyan hibát követett el, amit az Ő szakmájában nem lett volna szabad. Tudatában volt annak, mit tesz, de mégsem tudta legyőzni saját magát. Nem tudott ellenállni a gyarlóságának.

Az utolsó vendég egy úri körökben népszerű, körülményei miatt hamar felnőtté vált fiatal nő nem éppen könnyű életébe enged betekintést; az Aranykalitka egy feltörekvő, mindenre elszánt fiatal festő boldogulásának próbálkozásait; A Doktor Hoffer pedig egy rossz döntést hozó szolgálólány életének egy szeletét mutatja be. Mindhárom történet alapja a kiszolgáltatottság és a döntéseink súlya, melyek akár végzetes következményekkel is járhatnak - és néha járnak is...
A mesélő cipők egy élettörténet, mely egy cipészmester gondolatait, érzéseit és visszaemlékezéseit jeleníti meg; a Hívatlan vendég pedig egy hatalmas döntés és az újrakezdés kérdésköreit boncolgatja.
A születés jogán egy mára már hihetetlennek tűnő, ám 1938-ban nagyon is valóságos és törvényes vallási hovatartozás miatti ellehetetlenítést elevenít fel; míg az „...ez már nem fér föl!...” egy nagyon szívszorító és lélekszaggató történet a vallási üldözöttségről és kegyetlenkedésekről. Ezekben a háborús időkben játszódik A pince fogságában is, amikor a bombázások és légvédelmi szirénák mindennaposnak számítottak és csak a remény tartotta életben az embereket...
A Professzor Steinbach és a Zuhanás egy-egy tragikus életvonalat mutatnak be, melyben szereplőink feleslegesnek és értéktelennek érzik magukat, miközben a lezárást és újrakezdést spontán vagy épp alaposan megtervezve teszik meg. Mindkét történet depresszív a külső szemlélő számára, ám karaktereinknek a megnyugvást és a szabadságot jelentik ezek a lépések...
A bosszantó udvarló és a Szomszédszerelem egy-egy könnyedebb, romantikusabb és humorosabb sztori, melyben a társas kapcsolatok mindennapos problémái és az előítéletek is nagy szerepet kapnak; a Szerelmi logaritmus pedig a tiltott kapcsolatok, a bűntudat és a feloldozás/megkönnyebbülés hármasának érzelmi hatásaira épül, miközben erkölcsi és etikai kérdéseket vet fel bennünk és főszereplőinkben egyaránt...
A Nóri számomra az egyik legszívhezszólóbb és legmegrázóbb történet volt mind közül, mert egy olyan mérgező családi kapcsolatot mutat be, mely sajnos a való életben is mindennapos sokak számára és épp ez a valósághűség az, ami megérinti, elborzasztja és lesújtja az olvasót...
A Kedves Eszter! egy levélként megírt vallomás egy fotóművészről és annak múzsájáról, melyben a naivitás, a kihasználtság és az ego vannak a középpontban. Elvakultságunk és vakságunk viszont nem lehet mentség számunkra, mindenképpen vállalnunk kell döntéseink következményeit...
Az utolsó novella a Lépcsőház, mely kicsit lezárja, kicsit összefoglalja az olvasottakat, miközben felbukkan néhány szereplőnk és megelevenedik a lépcsőház története is, mialatt egy új-régi karaktert és életutat ismerhetünk meg...

Kétségbe esett vágya az elismerésre lassan méreggé vált. Pusztította a lelkét, elvéve tőle az oxigén utolsó molekuláit is, létét fenyegető szorítással a nyakán, […]. A félelem és a düh váltották egymást és emésztették fel lassú pusztítással.

A szerzőről bővebben olvashattok és novellásköteteit beszerezhetitek:

https://mkmt.hu/irok-konyvek/irok/Hari-Tamas

A Lépcsőházat megtaláljátok:

Libri: https://www.libri.hu/konyv/hari_tamas.lepcsohaz.html

DiBook: https://dibook.hu/konyv/lepcsohaz-1

Líra: https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szepirodalom-1/magyar-irodalom/lepcsohaz-ekonyv-epub-mobi

Bookline: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Hari_Tamas_Lepcsohaz&type=250&id=59980

A köteten szereplő MKMT logó a magyar könyv is magyar termék mozgalom emblémája, mely a magyar szerzők magyar nyelven írt könyveinek népszerűsítésére, támogatására létrejött összefogás, amiről bővebben itt olvashattok!

Szeretem Tibor könyveit, mert még ha néha sokaknak túl klisés is egy-egy helyzet vagy karakter; esetleg sokallják, hogy minden szereplőnek vannak nyűgei, bajai és terhei - nekem pont ez miatt életszerűek a regényei!
Mert gondoljunk csak vissza az osztálytársainkra vagy éppen menjünk végig a munkatársaink, barátaink életén, arcán, idézzük őket magunk elé... Vagy csak nézzünk tükörbe vagy önmagunkba...
Mit látunk?
Álmosolyokat, kompenzálásokat, árulkodó tekinteteket, fásultságot, görcsösséget, de sorolhatnám végtelenségig...
Mit mond el mindez róluk vagy éppen rólunk?
Hogy igenis mindenkinek megvannak a maga bajai... Legalább magunknak ne hazudjunk... Ilyenek vagyunk...

Ez a kötet ismét fontos társadalmi problémákat feszeget - önelfogadás, útkeresés, depresszió, másság, családon belüli erőszak, szóbeli és nonverbális bántalmazás, bullying, rasszizmus, szegénység -, amelyeket ismét csak olvasmányosan és nagyon szépen épített be a történetbe a szerző.

Fülszöveg

Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?

Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.

Bunkó srácból is lehet álompasi?

Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.

Az első szerelem tényleg az utolsó marad?

A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.

De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?

Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.

Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…

– A szavak olyanok, akár a méreg: megsebeznek - (...)

Öt fiatalunk közül ketten, Dávid és Áron visszatérő szereplőink, akik a Fogadj el!-ben egy szörnyű eseményen mentek keresztül, mely mindkettejükre máshogy hatott, mégis érezni rajtuk, a gondolkodásukon és tetteiken, hogy mély sebet hagyott bennük a Szép Reményekbeli tragédia - sokkal nagyobbat, mint az elsőre tűnt. Egyiküket az önvád és az önmarcangolás az abszolút bezárkózottságba, depresszióba és súlyos pszichoszomatikus betegségekbe "taszította"; másikukat pedig egy olyan megfelelési kényszerbe és önbecsapásba, melyhez a kapcsolatuk, szerelmük és ragaszkodásuk nem biztos, hogy elégnek bizonyul...
Áron útkeresése reális volt számomra, Dávid némasága viszont ezekkel a körülményekkel kissé hihetetlen volt adott szituációban.

Xiara karaktere a rasszizmus tökéletes bemutatása. A kívül kínai, de belül magyar lány nem hogy szeretni, de elfogadni sem képes önmagát. A felé irányuló előítéletek, az őt érő "baráti" és családon belüli "pofonok" egy hihetetlen mértékű kettősséget hoznak létre a lányban, amit sokáig még önmagának sem mer bevallani - mikor pedig végre megteszi és vállalja önmagát, egy figyelmetlenség miatt túl sokan látnak bele a gondolataiba és érzéseibe...

Hanna az igazi könyvmoly és könyves blogger, aki a bátyjáért mindent és bármit megtenne, akivel úgy éreztem, hogy könnyen azonosulni tudok, ám a végére azért eléggé megosztott a karaktere... Nem mondom, hogy abszolút nem szimpatikus a csaj, de az előítéletei benne is erősen munkálkodnak, főleg, ha Mátéról van szó. Egyszerűen nem tudtam hová tenni a viselkedését, mert egyrészt Patriknál bebizonyította, hogy nem egy felszínes rögtönítélő liba, aztán Máté kapcsán már azonnal és folyamatosan csak az előítéleteivel és ítéleteivel fordult felé, ezzel olyan kettősséget bemutatva, ami miatt hiteltelenné, sőt unszimpatikussá tette magát a szememben...

Máté a múltja rabja, amit őszintén megmondva nem is csodálok. Szerintem a legnagyobb terhet és traumát ő cipeli a hátán ötük közül, mert akárhogy is nézem, annál borzalmasabbat elképzelni sem tudok, ha az bánt, akit Te a legjobban szeretsz, aki az egyetlen támaszod; pont az szúr hátba, akiben a legjobban bízol és aki a legfontosabb a számodra...

A múlton már nem tud változtatni, úgyhogy csak egyet tehet: harcolnia kell a szebb jövőért.

Az öt fiatal összefog, hogy megmentse az utolsó menedékét és azt a köteléket, mely egymáshoz fűzi őket - összecsiszolódtak és megkedvelték egymást, számukra már nem csak a kolesz az, amit elveszíthetnek...
A versenyre készülés közben szép lassan megnyílnak egymás felé és elég nagy változások indulnak el bennük, mely egyes kapcsolataikat szorosabbá teszi, míg másokat kissé szétzilál...

A karakterek valósághűek, a váltott szemszögeknek hála nyitott könyvként olvashatunk gondolataikban és érzéseikben, ezáltal pedig gyorsan és könnyen a szívünkbe zárhatjuk őket. A cselekmény logikusan felépített, az események realisztikusak, könnyen visszarepíthetnek minket saját sulis életünkbe és emlékeinkbe, ezáltal közelebb hozva hozzánk a sztorit. A történetvezetés kellően izgalmas, nem ül le, az írásmód olvasmányos, mint mindig!

Várom a folytatást - remélhetőleg mielőbb sikerül beszereznem ;)
4,5/5

A kötetet még 2016-ban olvastam és rendkívül nagy hatást tett rám, a gondolataimat róla viszont eddig még nem nagyon olvashattátok, bár néha itt-ott azért ajánlottam a regényt különböző témák kapcsán, mert ez egy mindenkihez és mindenkinek szóló történet...

A napokban elolvastam Rácz-Stefán Tibor Mikrofonpróba c. kötetét, mely néhány szereplőnk tragédia utáni életébe enged betekintést és gondoltam, mielőtt a Szállj a dallal! 1. részéről írnék Nektek, hozok néhány felfrissített gondolatot; és mert fóliázás és hasonló baromságok ide vagy oda, én ezt abszolút kötelező olvasmánnyá tenném az iskolákban! 

Az első olvasásom az írótól a Fogadj el! volt, amit azóta is bátran ajánlok bárkinek, aki nem fél elmerülni egy olyan valóságtól abszolút nem elrugaszkodott történetben, mely ugyan kemény és elsőre elborzasztónak tűnhet, mégis egy olyan nagyon is valós témát feszeget, ami napjainkban az egyik legfontosabb társadalmi probléma a fiatalok körében: a kiközösítés, a verbális és nonverbális bántalmazás, a bullying...

Fülszöveg:

A kötet több, mint 2 éve került a polcomra egy nagyobb Helikon Zsebkönyves rendelés apropóján, amit a klasszikus zsánerű olvasmányaim bővítése céljából adtam le egy akció keretein belül.

Szerb Antal: Utas és holdvilág c. regénye 1937-ben jelent meg először; és eddig a moly.hu adatai szerint 54 kiadást élt meg. A figyelmemet főként a nagyon is megosztó értékeléseivel keltette fel - és én is hasonló érzésekkel zártam ezt a klasszikus, filozofikus kötetet...

Fülszöveg

Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.

Az Utas és holdvilág abszolút komfortzónámon kívüli olvasmánynak bizonyult, az elején mégis elég pozitív benyomásom volt a történetről és a szerző írásmódjáról, ami nagyjából a kötet feléig ki is tartott. A kezdeti lelkesedésem viszont a szereplők jobban megismerésével és belső monológjaiknak egyre többszöri felbukkanásával egyenes arányban csökkent...

A nagy életigazságok és filozofikus gondolatok mellett, amik elgondolkoztattak, hatottak rám és abszolút éreztem valóságalapjukat; nem tudok elsiklani a sztori valahol szappanoperába illő, lelki sérültek gyülekezetének panaszkodásaiba fúló irányváltásába, amivel rendesen meggyűlt a bajom olvasás közben - sajnos a vége felé közeledve egyre inkább irritált az összes karakter összes siráma és logikátlan, végletes reakcióik.

A kötet szereplői hihetetlenül idegesítőek és lelkileg katasztrofálisan sérültek voltak egytől egyig, a váltott szemszögnek köszönhetően pedig mi is eret vághatunk magunkon a sok nyavalygás, pesszimizmus, életuntság, és önsajnálat következtében. Érzelmi életük egy vicc volt, reakcióikra pedig szavaim sincsenek. Számomra Mihály és Erzsi kapcsolata leginkább megfelelési kényszer szülte házasságnak tűnt, és akárhogy gondolkodom rajta, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ők ketten miért vagy hogyan keveredtek össze és mi alapján gondolták azt, hogy nekik össze kell házasodniuk, mikor sem vágyaik, sem álmaik, sem gondolataik nem voltak közösek - és szinte abszolút nem is ismerték a másikat. Mihály egy rögeszmés, akaratgyenge, önállótlan idióta, aki elég messze jár a realitástól és az ember elgondolkozik, hogy maradt ez életben ennyi éven át... Erzsire szavaim nincsenek, a nők megszégyenítése az egész karakter! Ulpius Tamás és Ulpius Éva teljes mértékben degeneráltak voltak, a szó legklasszikusabb értelmében. Sem ők maguk, sem a felfogásuk, sem a reakcióik, sem a gondolkodásuk nem volt normális, a kapcsolatukról pedig már ne is beszéljünk... Még Szepetneki, a nagy szélhámos és Ervin, a megtért "bárány" voltak a legpozitívabb karakterek, de ők meg végig semlegesek voltak számomra... 

Mi a civilizációtól már olyan nagyszerű lelki apparátust kapunk készen, hogy életünk túlnyomó részében el tudjuk felejteni, hogy egyszer meghalunk.

Olaszország leírásai, az utazások és tájak bemutatása tetszett, az írói stílus könnyed, olvasmányos, a karakterépítés számomra groteszk. A sorok közti mondanivaló és a "nagy igazságok" jól bele lettek építve a történetbe, ám ez a kitekert szereplőgárda a valóságtól elég elrugaszkodottnak tűnt. A vallási és vallástörténeti elemek nem túlzóak, az életuntság és depresszív hangulat valahogy ettől lett kerekebb számomra.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, le tudtam vonni a megfelelő konzekvenciát a sztoriból, elmélkedésre késztetett és hihetetlen módon fel is dühített a kötet, mert szerettem olvasni, ám ezek a karakterek rendesen levettek az életről...

Ajánlom annak, aki szeret kicsit elmerülni és elgondolkozni az életről, el tud vonatkoztatni a szereplőktől és nem munkál benne depresszió vagy halálvágy...

Biztos, hogy olvasok még a szerzőtől, de ezt az élményt még ki kell pihennem előtte...
3,5/5

Sásdi Tamás véleményét itt találjátok ;)