Ez a könyv közvetetten Fortuna (kivételes) mellémszegődése révén került a kezembe, ugyanis a Galaktika Kiadó a Múlt vagy soha c. kötet megjelenésére meghirdetett egy nyereményjátékot. 3 példányt sorsoltak ki molyon a St. Mary Krónikák 5. részéből és én voltam az egyik szerencsés nyertes! 
A fülszöveg megfogott, ahogy az időutazás téma is, így nem volt kérdés, hogy a sorozat többi részét is be kell szereznem - a Második esély még hiányzik (remélhetőleg nem sokáig), de a többi már a polcomon csücsül! 

Időutazásról szóló könyveket ugyan olvastam már, de azokban főleg egy adott alapsztorit mutatott be a szerző és nem kevés hangsúly volt a romantikán is - így ez a kötet számomra abszolút egy új oldalát mutatta be az időutazós történeteknek. 

A múltjárás maga és a benne rejlő lehetőségek kiaknázása egy nagyon jó alapja a cselekménynek. Érdekes volt a kiképzés és a kompok bemutatása, de csak annyira merült bele az írónő, amennyit még egy laikus agya is felfog - nem volt túlrészletezve egyik sem, érthetetlen és száraz technikai blablával sem volt tele -, szerencsére. 

A történelmi részek nagyon tetszettek, főleg újkeletű érdeklődésemmel a téma iránt; mégsem voltak a könyvben túltolva - ahogy hál'istennek a romantika sem. 

Mindezekhez pedig angol humor - amit valaki vagy ért, vagy nem -, nálam ez elég vegyesre sikeredett... 

Max karaktere néha nem kicsit volt sok. Makacs, akaratos, kitartó (már amikor nem épp az önsajnálatban hempereg), humoros és van agya is; ám néha a vicceskedése nagyon nem jött be, ahogy az egója és az sem, hogy mindent(!) meg tud oldani. A múltjával kapcsolatban hiányoltam legalább pár apróbb részletet, hogy teljesebb képet kapjunk a viselkedésének okáról (ha már elejtett morzsákat az írónő, legalább dobhatott volna valami csontot is mellé), de sajnos ebben a kötetben erre nem kerül sor, nem kevés hiányérzetet hagyva ezzel bennem. 

Farell személye meglepett ugyan, de valami hasonlóra az ember azért számít egy ilyen témájú történetben. Tetszettek a karakterének főbb jellemvonásai: az eszessége, kitartása, félszegsége. A kirohanásáig nagyon kedveltem, ám ott végleg elvágta magát nálam.

Sussmannal nekem már az elején voltak bajaim, főleg az egójával és a sunyiságával. Viszont az a kamerás eset a kompban eléggé meglepett és kivágta a biztosítékot, azt azért nem gondoltam volna róla - a bunkósbotot inkább..
A többi múltjáró kedvelhető karakter - már amennyit megtudunk róluk és persze, ha túlélik -, Timet nagyon megszerettem, remélem a folytatásban is kapunk belőle bőven. 
Ronan-re és a többiekre is nagyon kíváncsi vagyok. Bár negatív karakterek, szívesen meglesném belülről a működésüket és nagyon érdekelnének az indíttatásaik - természetesen a nyilvánvalón kívül...
Arra azért készüljön mindenki, hogy Jodi módfelett szereti a szereplőit kinyiffantani, így csak óvatosan kedveljünk meg bárkit is...

Összességében egy jól megírt történet, abszolút nem bántam meg, hogy a kezembe vettem és biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot!

5/4,5
A fél csillag levonás mindenestül főhősnőnk érdeme!