Megmondom őszintén, nagyon féltem ettől a könyvtől. Nagyon sok véleményt olvastam, de nagyon megosztóak voltak. Féltem, hogy milyen lehet a könyv, ami gyakorlatilag Márikával van tele.....háát....hatalmas! Kár volt félnem, mert ez a rész túltett az előző köteteken. Imádtam Mück Márikát, aki egész szívével és lelkével az ő kis bárónéja és bárója mellett állt. Szó szerint mindent megtett hogy segítsen nekik. Hatalmas volt ez a rész, csak rébuszokban tudok beszélni róla, tele volt izgalommal, feszültséggel, kalanddal, fordulatokkal, és humorral! Ó, de mennyire szeretem Gyula bátyót! Annyira imádtam olvasni a régies szófordulatokat, még Márika kifakadásai is mosolyra késztettek. Alíg tudtam letenni, amikor muszály volt csak akkor váltam meg tőle, nem is tudom miért vártam ennyit az olvasásával. Köszönöm Gyula bátyó hogy olvashattam, írj még nekünk sok ilyen csodát! Remélem hamar sor kerül arra hogy ezt a sok szépséget dedikálod nekem! Olyan nehéz elengedni ennek a könyvnek a kezét.....