Ismét egy történelmi fikciós romantikust választottunk, ezúttal a II. világháború idejére utaztunk vissza Rhys Bowen: A ​párizsi megbízatás c. kötetével, mely tavaly jelent meg a Central Könyvek gondozásában. Első könyvem volt a szerzőtől és biztosan nem az utolsó - bár megmondom őszintén, arra számítottam, hogy ennél sokkal jobban be fog majd rántani a történet...

Fülszöveg

Egy ​bátor feleség, anya és ellenálló szembesül a második világháború pusztításával A toszkán gyermek és A velencei vázlatfüzet sikerszerzőjének szívszorító, mégis reményteli regényében.

Madeleine Grant, aki egy londoni lányiskolából kerül a párizsi Sorbonne-ra, szerelmes lesz a karizmatikus, ízig-vérig francia Giles Martin-be. Hamarosan megszületik a fiuk, Olivier, akiért mindketten rajonganak. Nyugodt életükre azonban sötét árnyékot vet a Franciaországot fenyegető német hadműveletek réme.
Giles hátramaradva csatlakozik az ellenálláshoz, Madeleine-t és Olivier-t pedig Anglia látszólagos biztonságába küldi, ahol Madeleine franciát kezd tanítani egy középiskolában. De a háború itt is utoléri őket. Egy végzetes, sorsfordító bombatámadás után Madeleine elfogadja a hadügyminisztérium kérését, hogy segítsen a németekkel szembeni erőfeszítésekben. Csatlakozik egy csapat elszánt nőhöz, és kemény testi-lelki kiképzés után kiválasztottként Franciaországba küldik. Nemcsak az a leghőbb vágya, hogy megtalálja Giles-t, hanem az is, hogy beteljesítse bosszúját, akár csak egy náci megállításával is.
Bár kitartását, lelkierejét és szívét minden képzeletet felülmúlóan próbára teszi az, amit a visszatérése után át kell élnie, bebizonyítja, hogy egy olyan feleség és anya számára, aki elszánta magát a harcra és a túlélésre, nem létezik túl nagy ár vagy kockázat.

„Senki sem ír olyan jól háborús történelmi regényt, mint Rhys Bowen. A párizsi megbízatás lebilincselő, megindító és nagy mesterségbeli tudással megkomponált olvasmány, olyan hősnővel, akiért egészen a megnyugtató végkifejletig drukkolni fogunk. Nem tudtam letenni!”
Deborah Crombie

 Titkárnők ültek a padokon a szendvicsüket eszegetve. Fiatal férfiak heverésztek a fűben. Néhány dadus babakocsit tolt. Kellemes látvány volt, rövid közjáték a háborúban.

Maga az alaptörténet izgalmas volt és nagyon tetszett, de az események eléggé hullámzóak és többször hihetetlenek voltak számomra. Túl sok volt a véletlen, túl sok volt a szerencse, túl könnyen mentek a próbák, majd mindezek után túl nagy butaságokat követett el Madeleine. Nagyon nem tudtam megszeretni és abszolút nem került közel hozzám, hiába voltam a gondolataiban folyamatosan vagy 200-300 oldalon keresztül...
Az elején leült és belassult a történet, minden túl részletes és elnyújtott volt; a végén viszont vágtatott és elég nagyokat ugrált az időben, a leírások elég felületessé váltak, mintha elfáradt volna írás közben a szerző, vagy már nem tudná, mit is írjon...

A történelmi részletek, a háború borzalmai és az egyszerű emberek mindennapi élete és viszontagságai megfogtak; Olivier szemszöge hiteles volt és olykor lesokkolt, ő és Charlie közel is kerültek hozzám, mégsem éreztem azt, mikor le kellett tennem, hogy kíváncsi vagyok a folytatásra, nagyrészt semleges érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban egész idő alatt...

A németekről és Hitlerről olvastam volna kicsit többet, néhány kisebb híren és Herr Gelleren kívül nem igazán kaptak szerepet; a címben pedig nem értem, miért párizsi lett az a bizonyos megbízatás, mikor Fontainebleau volt a fő helyszíne Madeleine tevékenységének...

Háború idején az emberek nem a normális magatartási kódex szerint viselkednek. Néhányan rendkívüli bátorságot tanúsítanak, túl azon, amit elvárnánk tőlük. Mások rendkívüli kapzsiságot, gyávaságot vagy romlottságot. A háború mindnyájunkból a legjobbat vagy a legrosszabbat hozza ki.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de valószínűleg tartok egy kis szünetet, mielőtt kézbeveszem az írónő egy másik kötetét...

3,5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről a Könyv-történeten olvashatjátok!