Recenzió: Koppány Tímea - Ködcsempész

... és első közös olvasás Sásdi Tamással

Idén, a Könyvfesztivál előtti napokban jelent meg a Delta Vision Kiadó gondozásában Koppány Tímea, alias Tarja Kauppinen legújabb regénye, a Ködcsempész. A szokásos szatirikus társadalomkritika központú görbetükör helyett most egy grimdark stílusban íródott kötetet kaptunk az írónőtől, mely az Ammerúnia c. fantasy sorozat tagjaként, de annak ismerete nélkül, önállóan is olvasható és érthető, kerek egész történetet rejt.

A Ködcsempészt már hihetetlenül vártam, ahogy arról a könyvfesztiválos bejegyzésemben már írtam is Nektek (ha lemaradtál róla, itt találod). Egyszerűen hiányzott, hogy ismét a Tőle megszokott választékos írásmód és a rá jellemző humor, amit imádok és amik miatt kedvenc magyar szerzőim közé sorolom, magába szippantson, és Sásdi Tamás szavaival élve "igazi Tarjás mondatok" között merüljek el a történetben.

A nép igazsága 2 évvel ezelőtt egy hatalmas olvasási válságból rángatott ki, A rendszer ellensége pedig tavaly visszarepített Havasfelföldre, erre a kitalált, de annál valóságosabb vidékre - mindkét kötet kedvencem lett!

Fülszöveg
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy vérbeli gazfickó.
Egy elátkozott tartomány.
És egy tó, melyben a legenda szerint egy istennő lakik…

Hastur Mendalla, a sötételf rablógyilkos nem akar mást, csak lelépni végre Baar-Shagŷrból, erről az áldatlan, mocsaras tájról, amely semmi jót sem tartogat a számára. A lápvidéket övező mágikus ködfal azonban útját állja, és azt beszélik, a Köd nem válogat: aki megpróbál átkelni rajta, azt könyörtelenül elemészti. A Köddel még a szerzetesek sem mernek packázni, Hasturnak azonban nincs más választása…

Ez a sodró lendületű grimdark regény Ammerúnia egyik sötét szegletébe kalauzolja az olvasót, egy kemény, zúzós és ízig-vérig férfias kalandra egy dörzsölt gonosztevővel a főszerepben. Kisistenek, ximúrok, holdkőmosók, mokány amazonok és csalafinta széplányok kísérik hősünket veszedelmes útján egy ádáz és kegyetlen világban, hol az éj minden árnya ezernyi halált rejteget.

Biztos kézzel megírt, hangulatos és letehetetlen történet a dark fantasy rajongóinak!

Hastur Mendallának azonban célja volt, életcélja. A következő tíz szívdobbanásra legalábbis. Ennél távolabbra ritkán tervezett.

Hastur Mendalla egy igazi, vérbeli antihős karakter, aki nem riad vissza semmitől saját boldogulásának elérése érdekében. A kötet első fő részében nagyrészt az ő tetteit, gondolatait, viszontagságait és harcait az életbenmaradásért és Baar-Shagŷrból való kijutásáért követhetjük nyomon, Yr-Aghaa legendája mellett.
Hastur karaktere egy erős, éleseszű sötételfet személyesít meg, aki bár nem számít elffelettinek, mégis folyton olyan élethelyzetekbe kerül, amiben valami nála nagyobb, hatalmasabb erő egyengeti útját - hogy miért pont ő a kisistenek kegyeltje és ez pontosan mit jelent, idővel kiderül...

Yr-Aghaa, a Tóűrnő mágikus-gyilkos varázstavával és a Sötét Víz eljövetelének jövendelésében szereplő Kristálymaszkjával egy érdekes mondakört teremt, amihez persze az elkötelezett hívők sem hiányozhatnak. A Mashdara papjai az eónok során már csak a számukra kedvező és élvezetes szertartásaikat gyakorolják, teljesen megfeledkezve hitük valódi tanításairól, amíg fel nem tűnik az Egy Igaz Hívő és a fejére nem állítja a dolgokat....

Baar-Shagŷr a ximúrragály központja, melyet varázslattal zártak karantén alá a járvány megfékezése érdekében. A Ködfalon átjutni csak keveseknek adatik meg, a biztonságot nyújtó amulettek nélkül szinte lehetetlen is... Baar-Shagŷr és a Császárság viszont egymásra vannak utalva: a legnagyobb értéket jelentő holdkövek kizárólag az Elveszett Tartományban találhatók meg, a ximúrkór ellenszerét, az Elixírt pedig csak a Ködön túli elfek képesek előállítani; a Sötét Víz próféciája pedig még jobban összekuszálja a szálakat...

A történetvezetés váltott nézőpontú, így a főbb események és személyek életét és indíttatásait is megismerhetjük. A karakterek jól felépítettek, az események haladnak és logikusan követik egymást.

Összességében egy fekete humorral megspékelt dark fantasy sztori, ami nagyon jó kikapcsolódást nyújthat a zsáner kedvelőinek! Az emberi természet kifordítása, az emberek esendőségének és hibáinak felnagyítása, illetve a vallási szál ilyetén megformálása számomra abszolút hozta azt, ami miatt az írónő könyveit szeretem!
A vége számomra először kicsit hirtelen lezárást kapott, de minél hosszabb ideje gondolkodom rajta, annál reálisabb a befejezés, amit ebben a világban el tudok képzelni...

Mindenképpen az olvasási terveimbe veszem Ammerúnia további köteteit is - a Ködcsempész felkeltette az érdeklődésem a sötételfek történetei iránt!

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

Köszönöm a kötetet az írónőnek és a közös olvasást Sásdi Tamásnak - az ő véleményét a könyvről ITT olvashatjátok!