2024-ben jelent meg a Trivium Egyesület gondozásában az Ember és AI c. e-könyves sci-fi antológia, mely a tavalyi évben meghirdetett, azonos című novellaíró pályázat 10 legjobb művét tartalmazza. 

Szeretem a mesterséges intelligenciával foglalkozó történeteket, szerintem egy nagyon érdekes és rettentően megosztó téma, melyben temérdek lehetőség és veszély rejlik, aminek csak a képzeletünk szabhat határt - így ismét szívesen fogadtam Évi recenziós megkeresését, amit itt is nagyon köszönök!

Borító: Czinkos Éva

Fülszöveg

A ​mesterséges intelligencia – MI vagy AI, kinek hogy tetszik – már nem csupán a múlt század klasszikus tudományos-fantasztikus regényeiben és elbeszéléseiben létezik: az informatika rohamos fejlődésének köszönhetően egyre több színtéren képviselteti magát hétköznapjainkban, bizonyos szempontból már-már az emberéhez hasonló kvalitásokkal rendelkezik… vagy mégsem? Talán épp az ellenkezője?
Vannak, akik úgy gondolják, a sci-fi világában számtalanszor megírt, illetve filmre vitt fenyegetés a közeljövőben kézzel fogható valósággá válhat: a saját magunk teremtette „démon” idővel – akarva vagy akaratlanul – ellenünk fordulhat… hiszen már most is jelentős mértékben függünk a mesterséges intelligenciától, nap mint nap vakon rábízzuk magunkat a döntéseire, legyen az egy hétvégi bevásárlás vagy útvonaltervezés, de még cikkek, esszék, életrajzok megírását is elvégeztethetjük vele. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy az MI lassanként feleslegessé teszi magát az embert, az emberi gondolkodást, az emberi munkaerőt, és ezzel óhatatlanul szétzilálja a földi társadalmat… vagy mégsem? Talán épp az ellenkezője?
Ki miként gondolja? Ki milyen jövőt jósol a mesterséges intelligenciának és vele együtt az emberiségnek?
Ebben az antológiában a Trivium Egyesület 2024-ben „Ember és AI” címmel kiírt novellapályázatának nyertes műveit olvashatjuk a fenti, kétségkívül megosztó témakörben.

Nemes Gy. Ádám: Az első kiborg

Sosem akartam mást, csak segíteni az embereken. Sajnos ehhez tudni kell, hogy másoknak mire van szüksége. Itt kezdődtek a gondok…

Az első kiborg c. novella rögtön egy érdekes és izgalmas, ám rendkívül megosztó, erkölcsi kérdéseket bőven felvető témát dolgoz fel; melyben főszereplőnk igyekszik a tudományt és a vallást/hitet összeegyeztetni, miközben minden egyes lépését a világ abszolút megértése és jobbá tétele vezérli, ezért pedig mindent hajlandó is feláldozni. Életének legfőbb célja az emberi létezés és tudat értelmezése, az egyén segítése és megmentése az orvostudományi áttörések alkalmazásával és egy élhetőbb, komplexebb, jobb és boldogabb világ megteremtése - ezek megvalósításáért pedig nem riad vissza semmitől, és mindent egy lapra feltéve visszafordíthatatlan döntésre szánja el magát...

Kovács István: Like, comment, subscribe

Csak azért, mert rosszra is fel lehet használni, ő még használhatja a saját ártatlan céljaira az AI-t. Miért pocsékoljon el órákat az életéből fiktív, borúlátó forgatókönyvek miatt? 

A Like, comment, subscribe egy feltörekvő YouTube csatorna, a HurleyBass hirtelen sikerét, majd zuhanásszerű mélyrepülését mutatja be; mely nagyon jól érzékelteti, hogy nem érdemes a népszerűség kedvéért mindent IS bevetni, mert elég gyorsan a visszájára fordulhatnak a dolgok...

A novella fő vonala az egyik napjainkban is jelenlévő jelenség, mégpedig a social media-ban való népszerűség "fontossága" köré épül, mely időnként úgy tűnik, hogy mindent IS felülír - de a "lájk-komment-megosztás szentháromságáért" nem szabadna feladni önmagunk, a koordinálást pedig végképp nem kellene kiengednünk a kezünkből...

Matus Viktória Szonja – Sas Dorottya Julianna: Tesztelt limitek

 Az álmaim a szemem előtt kaptak lángra, és most pernyeként hullanak rám a darabjai. Szinte érzem, hogy a bőrömre tapadnak, és sosem leszek képes lemosni őket.

A Tesztelt limitekben egy olyan világba csöppenhetünk, ahol nem sok befolyásunk van a saját jövőnket illetően, ugyanis a MI dönti el, hogy kihez milyen hivatás illik a legjobban, kinek milyen pályán kell dolgoznia elkövetkezendő életében, és ezzel a döntéssel nem lehet ellenkezni...

Mi történik, ha szembeszegülünk az eredménnyel? Változtathatunk rajta egyáltalán? Van esélyünk módosítani a tesztek eredményét és valóra váltani az álmaink? Mi történik, ha kiderül, hogy amiben mindezidáig hittünk, az hazugság? Mit tegyünk, ha egy olyan titokra bukkanunk, ami mindent megváltoztatna, ha kitudódna? 

Fazekas Zspider Zsolt: Senki háza

Úgy érzem magamat, mintha az Alkonyzóna egy epizódjában sétálnék, mert bár van valami kellemes ebben az utópisztikus kastélyban, kicsit olyan érzésem támad közben, mintha egy akváriumi hal lennék.

A Senki háza c. novella engem hihetetlenül elgondolkodtatott, ugyanis szerintem nagyon jól ötvözi az okosházak jövő generációját és a mindent igényt kielégítő cseléd-AI programjait egy olyan társadalmi problémával, mely már sajnos jó ideje az életünk részévé vált és amely felé az emberiség eltéríthetetlenül közeledik: ez pedig a mára már természetesnek számító, szinte kizárólagos digitális érintkezés és kapcsolattartás, melynek sajnos egyenes következménye az elmagányosodás - mi pedig önként választjuk magunknak ezt a lelki sivárságot...

Egyébként biztosan ezt akarjuk? Mindentől és mindenkitől távol kerülni? AI vezérelt otthonokban élni, androidokkal társalogni és még azt is rájuk bízni, hogy milyen zabpelyhet együnk reggelire? Biztos, hogy minden gondolatunkhoz és vágyunkhoz hozzá kell férnie a mesterséges intelligenciának? 

Polevyk Galina: Elvesztett szavak

– Valakinek fel kell nyitnia a vezetők és az emberek szemét! Látniuk kell, hogy elszaladt velünk a ló!

Az Elvesztett szavakban egy olyan lehetséges jövőbe kapunk betekintést, ahol a szimulációs nevelésnek és a jövőtervezésnek hála a gyermekek lelkének semmi sem árthat - kivéve az idealista, magukat okosnak és mindenhatónak érző, agybajos szülőket; akik mindent a kezükben akarnak tartani, miközben pont, hogy ők teszik tönkre gyermekeik életét idealizált és ostoba döntéseikkel; ráadásul nem biztos, hogy az általuk okozott károkat az újraalkotók helyre tudják valaha is hozni...

Komoly társadalmi probléma a gyerekek lelki egészségének megőrzése, de szerintem abszolút nem jó dolog burokban tartani őket, mert könnyen a visszájára is fordulhat ez a védelmezés... A jó dolgokat nem tudnánk értékelni a rosszak nélkül, a boldogságot szomorúság nélkül, a győzelmet a kudarcok nélkül, a túlféltéssel pedig nem biztos, hogy jót teszünk...

Suzie Great: A.I., a robot

Gépekkel élünk együtt, és már nem is érzünk késztetést arra, hogy a fizikai értelemben vett emberi lényekkel bármiféle kapcsolatot ápoljunk. Tökéletesen jól elvagyunk az általunk teremtett hazug, gépek nyújtotta világban.

"2100 harmadik havának hetedik napján, pontosan tizenhárom órakor" valami hirtelen és megmagyarázhatatlan dolog történik a világgal és a világban... Az A.I., a robot ebbe a világba kalauzol el minket, ahol emberek és robotok békében, harmóniában és boldogan élnek egymással - vagy mégsem?

Ez a novella tökéletesen rámutat arra, mi történhet, ha a személyes kapcsolataink eltűnnek; ha az embereket, a társunkat robotokra cseréljük; ha az emberi kapcsolatainkat gépi kiszolgálókkal helyettesítjük, ha testi-lelki jóllétünket velük és általuk akarjuk megteremteni; ha elmosódik a határ ember és gép között...

De hogyan lehetséges ez? Miért választanánk egy harmonikus vagy épp időnként küzdelmes, de EMBERI  kapcsolat helyett egy valójában nem létezőt? Miért hajszoljuk egyre inkább kizárólag a saját boldogságunkat? Miért gondoljuk azt, hogy az MI és/vagy a robotok jelenthetik a megoldást minden problémánkra?

R. Harbinger: Installált szikra

– Elvileg egy mesterséges intelligencia nem gyilkolhat – bólintottam –, pedig mennyi film szólt erről régen, nem igaz?

Az Installált szikra egy nem mindennapi módon elkövetett gyilkosság részleteibe és az elkövető utáni nyomozásba enged betekintést, melyben nyomozónkkal, Marco-val eredhetünk a gyilkos nyomába - akinek igazi kiléte nem kevés meglepetést fog okozni számunkra...

Instant fiatalság, Cerebro-k, manipulált Szikra, bosszú és egy elavultnak hitt technológiai vívmány megdöbbentően hasznos szerepe színesíti ezt a szerintem nem éppen szép, de annál valóságosabb jövőképet bemutató, izgalmas történetet...

Orosz Krisztián: Zavaros közeg

Ezért is lenyűgöző teremtmény az ember, hiszen bármit képes átformálni. Megoldással szolgál számos égető problémára. Egyedül csupán önmagával képtelen mit kezdeni.

A Zavaros közegben az Európa jégholdra repülhetünk, ahol az Aquafarmok karbantartójaként pótolhatatlannak és fontosnak érezhetjük magunkat; miközben a rémálmainkkal és a félelmeinkkel is igyekszünk megküzdeni - a sötét mélybe merülve viszont csak a kegyetlen valóságot és a kíméletlen igazságot leljük, mely emberek millióinak életét befolyásolja...

Robotikus poliptestek, testetlen tudatok, humanoid robotok, palackozott űrvíz és egy tönkretett bolygó...
Egy új élet reménye, egy jobb élet vágya, egy boldogabb és élhetőbb jövő utáni vágyakozás - egy új és tiszta lap, melyet az emberiség kap... De ki tartja a kezében a dolgokat és mi célja van vele?

Huszár István: Az embergépek végnapjai

Az egyik legalapvetőbb emberi tulajdonság a kíváncsiság. Talán ez a fő hajtóereje a minél több tudás megszerzése iránti vágynak. Tudni valamit, és minél többet tudni. Tanulni, új ismereteket szerezni.

Az embergépek végnapjai egy elég érdekes körforgást mutat be az olvasónak, melyben az emberiség fejlődését követhetjük nyomon a kőbunkós ősembertől az embergépekig, a kerék feltalálásától a mesterséges intelligenciák megalkotásáig - egy érdekes evolúciós csavarral a végén; ami hihetetlenül jól bemutatja, hogy a tudományos áttörések és felfedezések nem helyettesíthetik az emberi gondolkodást...

A túlzott AI-ra/MI-ra/technikai eszközökre való támaszkodás teljes mértékben elbutította már az embert napjainkban is - feleslegesen is tagadnánk... Hiába a nagy mértékű tudásvágy, ha mindent gépek oldanak meg helyettünk és nem használjuk az agyunkat...

Kispál Márton: Hajómélye

[…] fém illata, rézé, bronzé és alumíniumé, parányi dugattyúk és lendkerekek kattogása, sűrített levegő fuvallata. Egy mesterséges elme szívverése.

A Hajómélye egy igazán megható novella volt számomra, melyben az emberi önzés egy újabb fokával találtam szemben magam - és abszolút nem lepődtem meg! Napról napra kevesebb emberhez és dologhoz kötődünk, kihasználjuk egymást, elhasználjuk a tárgyakat - majd könnyedén félredobjuk mind... 

Erre jön két gólem, egy rakodó- és egy takarítórobot, a főszereplőink, akik több emberséget mutatnak, mint sok ember a mai világban... Pedig kihasználták, otthagyták és félredobták őket...

Összességében ismét egy színvonalas antológiát olvashattam, melyben nem éppen szép, de szerintem annál valóságosabb jövőképek elevenedtek meg előttem; és gondolkodtattak el arról, hogy merre halad a világ a rohamtempójú fejlődésével, mit áldozunk fel a tudásért és a tudományért, meddig megyünk el a hatalomért; és én biztosan akarom-e látni, végül meddig jutunk el..

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5