2020-ban jelent meg az Underground kiadó gondozásában Stian Skald: Avalantia c. kisregény-sorozatának második kötete, A lelkek kútja, mely az előző részhez hasonlóan ismét egy kalandos, fantasztikus utazásra invitálja az olvasóit.

Itt is köszönöm Viktornak a lehetőséget!

Fülszöveg

Fortélyos Maugis és társai a mágikus kapun átkelve egy idegen földrészen találják magukat. Ez Zengoraz, a hét sziget világa, mely mintha csupán kifordított mása lenne otthonuknak. Dacolva a rájuk törő veszedelmekkel, a csapat akaratlanul is belekeveredik a szigetlakók közt dúló különös háborúba.
Maugis hamarosan ráébred, hogy az Aranyváros utáni kutatásuk immár többről szól egyszerű kincsvadászatnál, és döntéseik két világ sorsára lehetnek kihatással. De mit is tehetne egy varázslótanonc, aki még nem teljesen ura saját hatalmának?

Kiürítjük keserű poharunk,
Majd kéz a kézben zuhanunk
Így kelünk hát fel az utolsó útra
Feneketlen mély a lelkeknek kútja.

Az első fejezetben Fortélyos Maugis naplójából olvashatunk néhány gondolatot, mely nagyon jól és lényegretörően foglalja össze Az elveszett aranyváros keresésének fontosabb történéseit. Egy hosszabb kihagyás után a két rész között könnyen felidézheti bennünk az előző kötetet, ám folyamatos olvasással sem zavaró a megléte, nem érezzük felesleges ismétlésnek ezt a rövid bevezetőt.

A lelkek kútja még jobban magába rántott, rövidsége ellenére pedig talán még esemény- és akciódúsabb volt, mint a trilógia kezdő kötete. Mindig történt valami karaktereinkkel, miközben hihetetlen kalandokba keveredtek és nem várt veszélyek leselkedtek rájuk. Szereplőinket már jól ismert barátként üdvözöltem és várakozásteljesen indultam velük tovább kalandos útjukon! Maugis és Farrun még közelebb kerültek hozzám, de Seldoranról is felülbíráltam kissé a véleményem, jelleme itt sokkal jobban kirajzolódott előttem, ezáltal jóval könnyebben értettem meg indokait és viselkedését, ami az első részben kissé még homályos volt számomra. 

‼️ Az első részre spoileres tartalom ‼️

Történetünk ott folytatódik, ahol Az elveszett aranyváros keresése befejeződött, de a kapun való átkelés nem éppen azt hozta vándoraink számára, amit ők vártak. Sem Mulmirian, sem lakói nem azok, amiben reménykedtek vagy amire számítottak, a legendákból ismert dicső és gazdag Aranyváros megtalálására és megmentésére indított expedíció pedig nem is lehetne ennél kilátástalanabb...

Kalandjaink során ezúttal megismerkedhetünk a lélekmágiával, annak lelketlen mibenlétével és varázslatos erejével; miközben famulusunk varázslatai veszélyesen kiszámíthatatlanná válnak, ezzel pedig végzetes, nem várt események veszik kezdetüket...

Feltérképezhetjük Zengoraz szigetvilágát, lakóit és fantasztikus lényeit; hüllőlények és trogloditák elöl menekülhetünk; Bengivárral, a gnómmal köthetünk egy rövid és viharos barátságot; megismerhetjük a rejtélyes varázsló kilétét, akitől Aluntas a térképet kapta; miközben szereplőink hatalmas döntés előtt találják magukat, mely nemcsak az ő életükre, de egy egész város lakóinak jövőjére nézve is visszafordíthatatlan következményekkel járhatnak...

‼️ Spoiler vége ‼️

Aprónak, jelentéktelennek érezte magát. Olyannak, mint a hajó oldalán megtapadt vízcsepp, mely bár magasra tör, mégis egy pillanat alatt felszárad, léte pedig semmi magához a tengerhez képest.

A szerző itt is hozta a lényegretörő, de olvasmányos stílust és képies írásmódot, amit Az elveszett aranyváros keresésében is nagyon szerettem; miközben folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem és olvastatta magát a történet. A cselekmény izgalmas és fordulatos, az események pörögnek és logikusan követik egymást, szereplőink nehézségei reálisak, a világ és a fantasztikum kellően kidolgozott. Az első részhez hasonlóan pedig itt is egy izgalmas függővéggel találjuk szemben magunkat, így mielőbb igyekszem sorra keríteni A nemszületettet is!

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

Az elveszett aranyváros kereséséről írt véleményem itt olvashatjátok!

A kötetet többek között beszerezhetitek:

 Líra

Book24

Alexandra

Rukkola

Újkönyvek