Idén jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Dr. Csernus Imre: A magyar c. kötete, mely már a megjelenésekor a kívánságlistám elejére került. Az író eddig olvasott könyveit nagyon szerettem, olykor az elevenembe is vágtak, de számomra pont ettől hiteles az, amit a könyvei és Ő maga is képvisel - szépítgethetjük bárhogy, lehurroghatjuk, lebunkózhatjuk, attól még nagyon is ilyenek vagyunk mi, emberek; vagy ennek a könyvnek az esetében mi, magyarok...

 […] a magyarok hajlamosak álarcot viselni, mert a szebbik arcukat akarják mutatni kifelé, nehogy szó érje a ház elejét, […].

Csernus doki könyvei és Ő maga is egy elég megosztó személy, stílusát elég sokan tuskónak, taplónak és érzéketlennek tartják, én viszont úgy gondolom, hogy ugyan az igazság olykor fáj, de attól még ki kell mondanunk, be kell ismernünk, mert attól, hogy tagadjuk vagy épp habos-babos köntösbe csomagoljuk, a tények nem változnak...

Fülszöveg

Magyarnak ​lenni vagy magyarnak látszani? Az itt a kérdés. Mit jelentett egykor a magyar virtus, és mégis hogyan tüntettük el magunkból? Miért nem tudjuk emelt fővel vállalni, itthon és külföldön egyaránt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk? Mi lehet az oka annak, hogy a búval béleltek, a pesszimisták, a depressziósok, az alkoholisták országa vagyunk, és ezt a mintát veszik át tőlünk a gyerekeink is? Miért vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei, és mit tehetünk azért, hogy ne maradjunk azok?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget izomból dr. Csernus Imre, a tőle megszokott őszinteséggel és egyenességgel. Ám az ugyancsak tőle megszokott határozottsággal és józansággal megoldásokat is javasol a felvetett problémákra, és végigveszi, mi minden vihet közelebb minket a célhoz. Ahhoz, hogy felébredjünk, kinyissuk a szemünket, és úgy döntsünk: abbahagyjuk a másra mutogatást, és helyette felnövünk, felelősséget vállalunk önmagunkért, a mindenkori érzéseinkért és tetteinkért. Ahhoz, hogy odategyük magunkat, és soha ne adjuk fel azt, amiben hiszünk. Mert akkor újra tüzes tekintetű, büszke és bátor magyarok leszünk. Kiteljesedett, mosolygós, optimista életet fogunk élni, és ezt a példát követhetik majd a gyerekeink is.
DR. CSERNUS IMRE nem győzi hangsúlyozni: a megoldások egyszerűek. De ezeket a megoldásokat mindannyian csak saját magunkban találhatjuk meg, mert az, hogy a gyáva megalkuvást vagy a bátor magabiztosságot választjuk, kizárólag rajtunk múlik. Emberként is, magyarként is.
„Nem kell az életünket áldozni azért, hogy ezért az országért tegyünk valamit, nem kell a vagyonunkat feláldozni, csak egyszerűen felelősségvállalással élni, és akkor apró lépésenként előrehaladva célhoz érhetünk.”

 […] a legfontosabb, az élet összes területére vonatkozó szabály, hogy ne hazudj magadnak, akkor sem, ha ez fájdalmat okoz.

A szerző nem csak a magyarságot, a magyar mentalitást veszi górcső alá A magyarban, hanem az egyént is, a legkisebb egységet egy társadalomban, mellyel nagyon jól ötvözi az önismeretet és a társadalomismeretet ebben a kötetben - számomra abszolút tökéletes korrajzot adva népünkről! Aki nincs tisztában önmagával, aki saját magával sem őszinte, aki nem mer szembenézni a félelmeivel, gondolataival és érzéseivel, az a társadalomban sem fogja megtalálni a helyét, nem fog tudni azonosulni saját népével, ameddig önmagával sem tud...

A kötetben többek között olvashatunk az egykor bátor és kitartó magyar virtus eltűnéséről, Himnuszunk egy másfajta (és egyébként számomra teljesen logikus és igaz) megközelítéséről, önmagunkhoz és embertársainkhoz való viszonyunkról, összetartásunk és összetartozásunk hiányáról, eltűnő saját és átvett külföldi hagyományainkról, hirtelenségünkről és hitetlenségünkről, életünkhöz és magyarságunkhoz való hozzáállásunkról, bizonytalanságunkról, szégyenérzetünkről, búvalbéleltségünkről, irigységünkről, rosszindulatunkról, rögtönítélő és ítélkező szemléletünkről is; miközben Hazánk szépsége, a magyarok értékei és érdemei, a bennünk rejlő lehetőségek is felbukkannak; melyek az arra nyitott olvasókban számtalan kérdést vetnek fel és szerintem mindenki talál a fejezetek között olyan témát, amivel azonosulni tud.

Minden gondolatot és megállapítást alaposan körbejár, történelmi eseményekkel, irodalmi alkotásokkal, személyes tapasztalatokkal vagy épp részletes okfejtéssel alátámasztva a véleményét -  igen, a véleményét; ugyanis, mint mindig, most sem erőltet ránk semmit, inkább rávezet minket egy útra, melyen eldönthetjük, felvesszük-e azt a bizonyos inget és belenézünk-e abba a bizonyos tükörbe; miközben elgondolkodtató, olykor igen kemény és húsbavágó kérdéseket tesz fel az olvasónak...

A tudatos ember megérti, hogy a félelem lassítja a megfelelő reakciót. Hogyha csak a búvalbéleltség, a kudarc, az árulás, a másik szembeköpése, a rengeteg megaláztatás határozza meg a napjainkat, akkor szétforgácsolódunk egyénekre, és egymás ellen próbálunk élni, tovább rontva az egész közös hangulatot.

Összességében egy gondolatébresztő, erős, őszinte és hiteles kötet volt számomra, melyből nagyon sok gondolattal tudtam azonosulni és megannyi elmélkedni valót viszek magammal tovább!

Imádtam! Kedvenc lett!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!