2023-ban jelent meg a Holnap Magazin gondozásában Guti Csaba - Évgyűrűk c. családregénye, mely ismét egy gyönyörűen megírt, az író illusztrációival gazdagított, elgondolkodtató és szép történet a családról, a barátságról és magáról az életről; melyben egyszerűen jól esik elmerülni egy hosszú nap lezárásaként.

Köszönöm szépen itt is az ismételt bizalmat és a lehetőséget Csabának!

Fülszöveg

„Amikor készen lettek mindennel, az apa a házat látta, a füstölgő kéményt, hintát a diófa ágon, unokát rajta, aki nevet, kacag. Mosolygós asszonyka neveli őt, pöröl, ha magasra száll a hinta, de nem lehet mérges túlságosan, mert nagy a hasa. Nagy a hasa, ismét. Amott kecske legel, disznó röfög, tyúk tojik fészekbe. Az apa dolgozik, de mosolyog.
Az apa, az ő fia. Talán az a legédesebb az egészben.
Mellette a fiú szeme is megelevenedett. Ugyanezt látta, színtiszta másában. Csak ő messzebbre látott. Meglátta azt is, amit az apja nem. A hinta mögött két öreg állt karban összekulcsolt kézzel. Nem szóltak semmit, csak a szemük dicsérte a látottakat. Büszkék voltak, nagyon is azok. Szemük azt mesélte; ha akkor meghalnának, sem éltek volna hiába. Magukkal vinnék azt, amit a szívükbe betettek egy élet alatt. Betennék azt is, ahogy a hinta suhan a sivalkodó unokával, az asszonykát a nagy hassal, s a fiút, aki a háttérben megbújik, de ugrik, ha kell.”

 Az ember maga is lyukat váj maga után az életben. Olykor jó visszanézni rajta, hogy tudja az ember honnan jött, ahogyan jó előre tekinteni is, hogy ne tévessze el, hová tart. E kettő igen fontos az évek alatt, mert az ember olykor letér arról az útról, különösen, ha nem kísérik rajta.

Csaba írásai mindig nosztalgiával és melegséggel töltenek el, lelkembe idézik az anyai nagymamámmal töltött estéket, mikor bekuckóztam mellé és hallgattam a régmúlt és fiatalkora emlékeit és meséit - nekem pedig egyszerűen jól esett hallgatni, jó volt hallgatni... 

Az Évgyűrűkben egy kisfiú férfivá érését és életének alakulását követhetjük nyomon; melyben fontos szerepet játszik a sors és a sorsszerűség, a szeretet és az elfogadás, a barátság és az emberi kapcsolatok, a megelégedés, a boldogság, a hűség másokhoz és önmagunkhoz, döntéseink súlya, választásaink következményei - értékeink, érdemeink, érzéseink, érzelmeink és életünk...

A szerző történetei mindig nagy hatással vannak rám, elmélkedésre késztetnek, merengésre; miközben gondolatok sokaságát viszem magammal tovább - továbbgondolom, továbbélem, továbbérzem és még jó ideig magamban is őrzöm. Csaba írásmódja választékos és olvasmányos; színterei természetközeliek; karakterei valódiak, sokszínűek és emberközeliek, történeteinek üzenete ezáltal nekünk szól és rólunk szól - az emberről, minden erényével és hibájával, erősségével és gyengeségével -, őszintén, nyíltan és leplezetlenül.

 Ősz volt már, tagadhatatlanul az.
[…]
Halk lesz és csöndes minden. Mint egy temetőkert. De az is csak része a körforgásnak. Kell, hogy aztán minden megújuljon.
Talán az ember tanulhatna mindebből. Néha kicsit megállni, mérlegelni, kiértékelni, majd újat növeszteni. Gondolatokat, érzéseket egyaránt.

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5 

Az Amikor a húr túlfeszül c. könyvéről itt olvashatjátok a véleményem!

Ha Ti is szívesen elolvasnátok valamelyik kötetet, a szerzőnél beszerezhetitek:

https://www.facebook.com/guti.csaba.irasai