Recenzió: Hári Tamás - Férfi dolgok

Idén jelent meg a Helma Kiadó gondozásában Hári Tamás harmadik önálló e-könyve, a Férfi dolgok, mely a vegyes zsánerű Lépcsőház és a háborús-brutális történeteket felsorakoztató Véres torkú angyalok c. novelláskötetek, illetve a társszerzős Receptek gyilkossághoz krimi-thriller antológia után ezúttal egy romantikus regény, fő témája pedig a szakítás és az újrakezdés.

Aki olvassa a véleményeim, az tudja, hogy a fent említett köteteket nagyon szerettem; Tamás írói stílusa pedig közel került hozzám; ezért szívesen fogadtam az ismételt recenziós megkeresést, amit itt is nagyon szépen köszönök!

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Te mit tennél, ha egy nap arra érnél haza a munkából, hogy a nő, akit mindennél jobban szerettél, egy idegen férfival hentereg az ágyatokban?

Szűcs Márton élete fenekestől felfordult, miután szembesült azzal, hogy imádott párja megcsalta őt. Marci a munkájába menekül és gyászol. Gyászolja az elvesztett kapcsolatát, de legfőképpen önmagát. Nincs azonban felkészülve egy új szomszédra. Arra meg végképp nem, hogy a lány váratlanul felbukkanjon az ajtaja előtt, meglehetősen alulöltözötten, egy üveg pezsgővel a kezében. Marci bizalmatlan, csalódott az emberekben, leginkább a lakásában érzi magát biztonságban, egyedül. Luca viszont makacsságával és kíméletlen őszinteségével szép lassan megrepeszti a férfi páncélját.

Két megsebzett lélek, két bizalmatlan ember. Egy lassan kibontakozó barátság. Vajon begyógyíthatják egymás sebeit? Talán lehet köztük több is? Eseményekkel teli, rögös út veheti kezdetét?

„Marcinak furcsa fintor jelent meg az arcán. Kérdőjelek sokasága tolongott a fejében. Senki nem szokta ilyenkor meglátogatni és ez már a második rövid időn belül. Éppen formálgatta magában a szavakat, hogy mit fog mondani, ha egy újabb nő áll a küszöbön, de ahogy kilesett az ajtórésen, leesett az álla.

– Mégis meddig szobrozzak még itt? Azt hittem, már elkészültél, de nem látok rajtad semmit! Fogd a kulcsod és indulj már el! – rohanta le a még mindig az ajtó előtt ácsorgó Luca, majd hátat fordított neki és belejtett a szemben lévő lakásba.”

Egy életre tervezett és azt hitte, hogy a Nő is így van ezzel. Tévedett. Előfordult ez már mással is, de akkor Marci mindig azt hangoztatta, hogy az ő kapcsolatuk kivételes, ez velük soha nem eshet meg. Mégis megesett.

Tamás írásmódja ebben a kötetben teljesen más volt, mint amit eddig megszoktam Tőle - a közvetlen, letisztult, lényegretörő, mégis képies stílust, amit a szerző írásaiban eddig szerettem; felváltotta egy terjedelmesebb, de olvasmányos kifejezésmód, amit időnként ugyan túlírtnak éreztem, összességében mégis gördülékenyen haladtam a történettel.

Az alapsztori a megcsalt Marcival hétköznapi, de pont ettől valós. A depresszív gondolatok, a bezárkózás, az újraértékelés, a bizalomvesztés, a kapaszkodókeresés, a továbblépéstől és az újrakezdéstől való félelem mind-mind valid elemei egy szakításnak és az azt követő időszaknak, ezért ezek a részek nekem abszolút hitelesek voltak; de néhány esemény, viselkedés és döntés teljesen irreális volt a számomra - gondolok itt például Robi és Barbi hirtelen pálfordulására, az indokolatlan és életidegen pucérkodásokra vagy épp a másodpercek alatt szétázó és lemálló gipszre...

A cselekmény változó tempóban halad, mégsem untatott; a karakterek kidolgozottak, de esetenként irracionálisak; balszerencsés főszereplőnknek hála a sztori vicces; a mélyebb gondolatok és mondanivalók célbaértek; a komolyabb témák szépen simultak bele a történetbe; a depresszióból való kilábalás és az újrakezdés hihető és reális; a megbocsájtás viszont az események fényében túl könnyű - mégis megbékéltem a végkifejlettel.

Sajnos elütések és nyelvhelyességi hibák, indokolatlan nagybetűk és felkiáltójelek sokaságával találtam magam szemben olvasás közben, amik nagyon zavartak - nemkülönben Gyilkos folyamatos dögnek titulálása is...