John Fowles - A francia hadnagy szeretője
Szeptemberi közös olvasás Sásdi Tamással
Eddig összesen 5 magyar kiadásban jelent meg John Fowles eredetileg 1969-ben megjelent, a 19. századi Angliában játszódó viktoriánus regénye, A francia hadnagy szeretője, mely az 1001 könyv listán is szerepel - szerintem abszolút megérdemelten.
A kötet egy hirtelen felinduásból elkövetett vásárlás eredményeként került a polcomra - és abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam!
Fülszöveg
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Romantikus 19. századi történet: egy fiatal angol arisztokrata, Charles Smithson eljegyzi egy nemrég feltört gardag kereskedő lányát, Ernestinát, ami már magában is kissé „szégyellni való”, majd pedig önmaga számára is váratlanul (és persze sokak megbotránkozására) beleszeret egy különös, hisztérikus, ráadásul rossz hírű nevelőnőbe, Sarah-ba, akinek cselekedetei nemcsak kiszámíthatatlanok, de megmagyarázhatatlanok is.
A történet lehetőséget ad az írónak a korabeli angol társadalom és szokások lenyűgöző ábrázolására, a legérdekesebb azonban mégis a történelmi és történelem feletti szabadság körüljárása: elképzelhető-e 1867 Angliájában, hogy egy arisztokrata, aki épp egy polgárlányt készül feleségül venni, ország-világ előtt vállalja egy tengerész hadnagy állítólagos szajhája iránti imádatát? Egy korszakváltás hajnalán melyik lesz erősebb: a fűzős-krinolinos Viktória-éra, vagy a szabad szerelmet már nyíltan hirdető, sőt gyakorló bohém művészvilág? Egyáltalán van-e átjárás a kettő között, s ha igen, három főszereplőnk közül melyiknek nyílik ajtó? Boldog és szabad lehet-e bármelyikük, és milyen áron? A kérdésre három választ is kapunk a szerzőtől, s az olvasó maga döntheti el, melyik a valószínűbb – és melyik tetszik neki a legjobban.
A lepkegyűjtő írójának ebből a ma már irodalomtörténeti jelentőségű regényéből Karel Reisz készített nagy sikerű filmet, Meryl Streeppel és Jeremy Ironsszal a főszerepben.
A nyelv olyan, akár a színjátszó selyem; nagyon sok függ attól, milyen szögben tartjuk a fény felé.
A francia hadnagy szeretője egy romantikusabb köntösbe csomagolt, 19. századi korrajz, mely nagyon jól bemutatja az akkori élet mozgatórugóit, az emberek megfelelési kényszerét, kötelességeket és kötelezettségeket, a társadalom elvárásait, erkölcsösségét vagy épp erkölcstelenségét; miközben nagyon jól körbejárja többek közt a szobizmust, a darwinizmust, az arisztokrácia hiearchiáját, a cselédség helyzetét és a szabadság, mint életérzés kérdését is.
A szerző minden fejezetet korabeli idézetekkel nyit, melyek közt olyan nevek szerepelnek, mint Darwin, Tennyson, Matthew Arnold, A. H. Clough, Hardy vagy éppen Marx, amik számomra még színesebbé tették a kötetet.
Fowles többször kiszól a történetből az olvasóhoz, ezzel különleges atmoszférát teremtve; de humora, ironikus, szatírikus és olykor tragikomikus "megszólalásai" is nagyon tetszettek, ahogy az is, ahogy szereplőit bemutatja, irányítja és olykor mentegeti is...
Charles karaktere számomra a tipikus aranyifjút testesítette meg, aki még maga sem tudja mit akar - de azt végérvényesen és mindenáron. Vaksága, döntésképtelensége abszolút taszított, a regény végére sem sikerült vele szimpatizálnom. Ernestina a maga napraforgó viselkedésével, hisztérikus kitöréseivel a hagyományos elkényeztetett úrilány szerepében tetszelgett mindvégig; De Ms. Tragédia jelleme is hagyott számomra némi kivetnivalót maga után...
Szereplőinket nagyjából mindvégig utáltam, ám az író stílusa és könnyed írásmódja nagyon tetszett, ezáltal pedig nagyon is olvastatta magát a történet. Nagyon kíváncsi voltam, merre fut ki a sztori, milyen befejezést kapunk és milyen megpróbáltatásokon kell keresztülmennünk, hogy eljussunk odáig.
Soha nem kenték el ennyire a valóságot, soha nem sikerült ennyire igazságként elfogadtatni a hiszékeny utókorral a nyilvánosság számára emelt homlokzatot; ezért vélem én úgy, hogy a a kor legjobb útikalauza a Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Amit ma rémtörténetnek tartunk benne, amögött mélységes és korleleplező igazság rejlik.
Összességében egy hiteles társadalom- és korrajzot elénk táró, viktoriánus-érát bemutató történelmi regény, mely nem mellőzi az iróniát és a szatírikus elemeket, melyekkel jól oldja a társadalomtudományi szárazságot és szórakoztatóan kikapcsoló olvasmánnyá emeli ezt a kötetet!
Biztosan olvasok még a szerzőtől!
4,5/5
Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!
