Idén jelent meg a Szeléné gondozásában Tapodi Brigitta negyedik önálló kötete, az Utak, sorsok, emlékek krónikái, mely ezúttal egy novellagyűjtemény, amit én nagyon szerettem olvasni!

Brigi kedvenc magyar szerzőim egyike, A hajtű és az Amit örökül kapsz c. regényei pedig a szívem csücskei, így könnyen és hihetetlenül gyorsan merültem el ebben a gyönyörűen megírt, ismét kedvenccé avatott kötetben!

Fülszöveg

Az író sok mindenről ír az évek alatt. Leginkább arról, ami foglalkoztatja, s amit fontosnak tart lejegyezni. Aztán egy csendbe burkolódzó, aranyló hajnalon, felteszi magának a kérdést: mi legyen az elrejtett, kimaradt históriák sorsa? Addig szabad szemmel nem látható, sehol nem olvasható történetek, melyek nélkül csonka az egész. Mi legyen az írói úton elkísért, fel nem fedett írásos emlékképekkel? A szíve legmélyére tekint, hogy kiszűrje magából őket, mint aranymosó a lágy aranyat. Egybesűrít erdélyi élettöredéket, balatoni hullámverést, konyhafiók mélyén lapult régi receptúrát. Addig munkálja őket, míg a régi történetekből kiegészítésként új krónikák születnek, szimbiózist teremtve múlt és jelen között.

A szerző ebben a novelláskötetben egy korszak lezárásaként többek között a megjelent három regényéhez – Szárhegy öröksége, A hajtű, Amit örökül kapsz – kapcsolódó történeteket meséli el. Fogadják és olvassák sok szeretettel ezt a sokszínű, keserédes almanachot.

– […] a magaslatból nézve mind csak parányi pontok, apró hangyák vagyunk… – Mintha nem is léteznénk? – világított rá Juli. – Lent a földön az ember túl nagy jelentőséget tulajdonít saját magának. Pedig csupán piciny részei vagyunk a nagy egésznek. […]

A kötet 5 fő részre osztható a novellák tekintetében: az első háromban Brigi regényeinek szereplői, az ő múltjuk vagy épp jövőjük, a már megismert színterek, gondolatok, történések és események köszönnek vissza; a negyedikben ismeretlen szösszenetek, de annál ismerősebb érzések és érzelmek közé kerülhetünk; az utolsóban pedig válogatott finomságok várják az éhes olvasót.

Tartalom:

A kezdetek, avagy A hajtű regény előzménye
Az ősök aranya
Emma a Fenékpusztai Majorságban – Az ébredő kiskastély
Születés villámok között – két hazában otthon

A Táborfi-kúria
A földtől az égig
Cecil Court – London egy rejtett gyöngyszeme
Peter Marshall – a félvér angol úr
Zsófi történetei: Füredi Károly, a macska
Zsófi történetei: Családom, valamint egyéb növény- és állatfajták

Zsákutca
A szeretetnyelv
A szívleves
Egy kultikus tárgy
A tulipánhagyma

Róza szabadon
Az emlékpad
A jég hátán is
Kalászszemnyi erő
Lezárt vagonok

Stark Nóra receptje: A varjúleves
Zalai finomságok
Erdélyi ételreceptek

A könyvek lapjain megélhetek egy olyan életet, ami a valóságban nem adatott meg.

A hajtű volt az első olvasásom az írónőtől, amivel rögtön levett a lábamról, ebből adódóan pedig szerintem nem lesz meglepő, ha elárulom, hogy az első mondatoknál már lúdbőröztem, és ez ki is tartott még elég hosszú ideig! Egyszerűen hihetetlenül jól esett elmerülni ismét ebben az általam szeretett közegben, visszautazni kicsit kedvelt karaktereim múltjába és jelenébe, betekintést nyerni a Starkok életébe vagy épp Nóra jövőjébe, felfedezni és végigjárni a kiskastélyt, megismerni a nem mindennapi négylábút: Ciklont, érezni, elmélkedni és emlékezni...

A Szárhegy örökségéhez kapcsolódó novellákat ismeretlenül is nagyon szerettem. Erdély az egyik első bakancslistás helyem, ahová mindenképpen el szeretnék jutni; az erdélyi-életérzés és a székely mentalitás pedig eddig még mindig közel kerültek hozzám az általam olvasott könyvekben. A Táborfi-kúriában és a Cecil Court-on szívesen barangoltam, Zsófi sztorijait szívesen ismertem meg, a hagyományokat pedig boldogan őriztem. A történetek hangulata, a karakterek sokszínűsége és Brigi írásmódja ismeretlenül is ismerőssé tették számomra a szereplőket és a történeteket, és bár a regényt még nem olvastam, már a polcomon várja, hogy végre belekezdjek - terveim szerint egyébként idén sorra is kerítem. 

Az Amit örökül kapsz egy szívemnek kedves, magával ragadó, varázslatos olvasmány volt számomra; mely megérintett, darabokra tört, majd újból összerakott - így ennek a kötetnek a világába is örömmel csöppentem vissza a novellák által. Szívesen emlékeztem és éreztem; jártam-keltem a múltban, a jelenben és a jövőben; merültem el a régmúlt tárgyak között, megmentve őket az enyészettől; miközben női sorsok, elfeledett ízek, veszélyes ostobaság és emlékek elevenedtek meg előttem... 

A külön novellákban olvashatunk Semmelweis Ignác legnagyobb felfedezéséről és az 1946-os sváb kitelepítésről, akadnak itt fotók ihlette szösszenetek, papírra vetett gondolatok és érzések, melyek mind magukban hordoznak valamit, ami gondolkodásra késztet, emlékezésre hív, érzelmekkel tölt el...

Ha pedig kíváncsi vagy, miért készítettek annak idején varjúlevest, milyen a filléres kifli, mi az a kráfli, vagy hogyan készül az erdélyi berbécstokány és az ordával töltött palacsinta, akkor az utolsó részt se hagyd ki, a receptekben megtalálod a választ ezekre a kérdéseidre is!

Szüntelenül ingázunk a világok között… Fent és lent. Majd ismét fent, azután lent. Utat keresünk a megértéshez, a tisztánlátáshoz, pedig az út, amely a boldogsághoz vezet el, ott rejlik önmagunkban.

Brigi írásmódja gyönyörű és olvasmányos, történetei rövidségük ellenére is megérintenek, megfognak és magukkal ragadnak, miközben érzésekkel, érzelmekkel és emlékekkel töltik meg a szívünk és gondolataink...

Olvassátok! Szeressétek!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!