Idén jelent meg a Park Kiadó gondozásában Szécsi Noémi legújabb, nőtörténettel és neveléstörténettel foglalkozó ismeretterjesztő kötete, a Régen minden lánynak jutott férj, mely címével és fülszövegével nagyon kíváncsivá tett; ugyanakkor a végére elég vegyes érzéseket keltett bennem és érdekes olvasmányélmény nyújtott a számomra...

Fülszöveg

Régen ​minden lánynak jutott férj, siránkozott a kiházasítandó lányok anyja egy 1893-as regényben, mire legidősebb leánygyermeke azzal vágott vissza, hogy „az nagyon régen lehetett”. Amióta világ a világ, mindig pontosan ugyanannyi lánynak jutott férj, ahány férfinak feleség, de a 19. és 20. század fordulóján a nők már egyre kevésbé mertek kizárólag erre az egyetlen lehetőségre, a házasságra hagyatkozni az egzisztenciájukat illetően. A kötet a lánynevelés, a tanulás és a szereplehetőségek szempontjából veszi szemügyre a kiegyezés (1867) és az első világháború (1914) közötti korszak nőtörténetét: a nők tanulási esélyeit, feleségszerepre való felkészítését, társasági helytállását, munkaköreit. Milyen tevékenységek töltötték ki a nők napjait akkor, ha cselédek, munkásnők, középosztálybeli feleségek vagy éppen arisztokrata hölgyek voltak? Mi várt az árva lányokra és hová kerültek a törvénytelen gyerekek? Kikre ügyelt a „gyermekkertésznő” és milyen neveltetést adtak a zárdaiskolák? Mit jelképezett a tanítónői diploma, mihez fogtak a szegény, de tisztességüket őrző lányok, és mihez azok, akik készen álltak normát szegni? Milyen kötelezettségekkel járt az anyaság a főúri asszony és milyen a munkásnő számára? Milyen lehetőségei adódtak egy nőnek, ha nagy nehezen elvált vagy hirtelen megözvegyült?

„A Budapest józsefvárosi kisdedóvó egylet január 11-én tartott választmányának tárgya volt a Mária utczai kisdedóvónői állomás betöltése helyettesítés által miután az intézet eddigi vezetőnője, Kokkes Emma megőrült. Miután a nőknek kisdedóvó intézetekben való alkalmaztatása óta lefolyt rövid idő alatt már ez a 6. vagy 7. eset, hogy az óvónő megtébolyodott, az esetet valamelyik hírneves orvossal közölni fogjuk annak megállapítása végett, hogy mennyiben lehet a pálya az oka a megőrülésnek?” (Kisdednevelés, 1880)

Szécsi Noémi József Attila- és EU Irodalmi díjas író, pályáját a Finnugor vámpír (2002) című regénnyel kezdte. Legutóbbi regénye az Egyformák vagytok (2017), novelláskötete pedig a Rohadt állatok (2023). A szépirodalom mellett művelődéstörténeti könyvek szerzője, mint A budapesti úrinő magánélete (1867-1914) (Géra Eleonórával) és a Park Kiadónál megjelent Lányok és asszonyok aranykönyve (2019), amely a 19. és 20. század fordulóján élt nők testhez való viszonyát térképezi fel.

 A Budapesten és nagyobb vidéki városokban működő cupringer, azaz cselédszerző iparengedéllyel létesített közvetítőirodát, és lótifutikat alkalmazva derítette fel az alkalmazás nélküli cselédeket, majd éles szemmel igyekezett felmérni az igényeket: „A cselédadás körülbelül igy rendeztetik, ez a kaptafája: jámbor uriasszony, pákosztos szemű úr: hercig cicuska; éles, kardos gazdaasszony, csendesvérű apjuk: trampli Zsuzska néni; számitó asszonyság, kapzsi, nyalka, gazda – pisze, vagy pókos lábú és dülledt szemű cselédleány. Ide nem számítva a garszon urakat és szobacicusok után sétáló özvegy öreg tyatyuskákat. Ezeknek föltétlenül takaros mucuskák kellenek. Ezt már könyv nélkül tudják a szivekbe és vesékbe pillantó cupringernék.” A fentiekből nyilvánvaló, hogy a szexuális zaklatás eltűrése a munkakör hallgatólagosan elfogadott kockázatai közé tartozott.

Nem szoktam ismeretterjesztő könyveket olvasni, így elég komfortzónából kilépős volt ez a közös olvasás is; mindazonáltal úgy érzem, néha tágítani kell a látókörünk, így szívesen kezdtem bele, számomra azonban túl száraznak bizonyult - ez viszont ne riasszon el senkit az olvasástól, más(ok)nak lehet, hogy ennek ellenére vagy pont ezért tetszik majd, illetve a zsáner kedvelőinek minden bizonnyal sokat tud nyújtani, mert egyébként egy érdekes és informatív kötet, csak valószínűleg nem nekem íródott...

Számomra nagyon sok volt idézett és írt szöveg között az ugrálás, egy idő után összeollózott hatást keltett bennem, melyben már annyi volt az idézőjel (sokszor több is egy mondatban), hogy sok esetben már azt sem tudtam, hogy kezdődik vagy végződik, vagy éppen mit is olvasok. Nem értettem, hogy miért kell folyamatosan egy-egy szót (szintén mondaton belül többet is akár) "idézgetni"; illetve azt sem, hogy az idézett szöveget miért kell legalább ugyanolyan hosszan el is magyarázni (és itt most arra gondolok, mikor az egyébként abszolút megérthető részeket magyarázza, nem a régies szövegből származó esetleges értethetetlenséget).

A köteten érződik a sok kutatómunka, melyet az írónő belefektetett, a precíz és alapos utánajárás, mellyel nagyon sok témát körbejár és bemutat; miközben a korabeli fényképek még közelebb hozzák hozzánk a leírtakat. 
Érdekes volt megismerni a nők múltbéli helyzetét, életét, nehézségeit és lehetőségeit; ismert és ismeretlenebb személyek levelezésébe, életébe vagy akár halálába betekintést nyerni.

Az olvasó a nők sorsa mellett megismerkedhet a kor hangulatával, a korszak mindent érintő problémáival és változásaival, a férfiak nőket érintő kérdésekben való nézetével és állásfoglalásával is, miközben a társadalmi szemléletet is nagyon jól bemutatja.
Kitér a nők már születésükkor is jelenlévő hátrányaira, az eltitkolt és törvénytelen gyermekekre, megesett asszonyok alternatíváira, árvák és özvegyek kilátásaira, szoptatós dajkákra és cselédekre, zárdaiskolai növendékekre, a nők tanulmányi és karrierépítési lehetőségeire, fizetésbeli és egyéb társadalmi hátrányaikra, óvónők kálváriájára és színésznők beskatulyázására is.

 A hazai gyermekvédelem élharcosait elsősorban az orvosok, különösen a gyermek- és nőgyógyászok soraiban találjuk, hiszen munkájuk során saját szemükkel láthatták, mi történik a terhességükkel magukra maradt nőkkel és nehéz sorsú kisdedekkel. Dr. Szalárdy Mór (1851–1914), aki pályáján Semmelweis nyomdokait követte – hasonlóképpen Bécsben végezte el az orvosegyetemet, és szintén a Rókus Kórházba került szülészként –, napi tevékenysége során figyelt fel az áldatlan állapotokra.

Összességében egy informatív, precízen és aprólékosan kidolgozott kötet, amit szívesen ajánlok a nőtörténet iránt érdeklődőknek és az ismeretterjesztő irodalom szerelmeseinek.

3,5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

Idén jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Lázár Gergely: Bármikor bármi c. kötete, mely egy varázslatos, átokkal sújtott utazásra invitálja az olvasót a kényszerbeteg Brúnóval a főszerepben.

A könyv először július elején jött velem szembe és rögtön ment is a kívánságlistámra - szeretem az önismerettel, önfejlesztéssel, pszichológiával és/vagy pszichés betegségekkel foglalkozó történeteket; a fülszöveg felkeltette az érdeklődésem, a borítója pedig nagyon megtetszett -, így örömmel fogadtam a szerző recenziós megkeresését!

Köszönöm szépen Lázár Gergelynek és a Jaffa Kiadónak itt is, hogy megtiszteltek a bizalmukkal és elküldték nekem a kötetet!

Fülszöveg

Infarktus? ​- merül fel Brúnóban mindannyiszor, amikor pánikrohama van. A valóság eltorzul, a szív dobogása feszíti a fület, a mellkas egyre szűkebb. A légzés felszínessé válik, a kar és a láb elzsibbad, meg kell támaszkodni, a hideg fal égeti a bőrt.
Három év pszichoterápia és a gyógyszerek sem segítenek: Brúnó képtelen úgy elindulni, hogy ne húzzon ki minden kábelt, ne zárja el többször a csapot, ne ellenőrizze az erkélyajtó illeszkedését, az ablakokat, a zárat… Lehet így élni? Hogy mindeközben tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez mind kényszercselekvés? Átkozott OCD! Az én beteges kényszereim nem tudnak tragédiát előidézni – ismételgeti magának, hátha egyszer el is hiszi.
De… mi van, ha mégis? Mi történik, ha egy igazi átoknak köszönhetően minden valóban bekövetkezik, amitől retteg? Lehet, hogy éppen ez lesz a kiút a félelmek útvesztőjéből? Okkultizmus és mágia, bűn és önfeláldozás, pszichiátria és börtön – Brúnónak sok mindennel kell szembesülnie ahhoz, hogy lassan elfogadja: nem az ő kényszercselekvésein múlik, mi fog történni. De hogy ebből a felismerésből az őrület vagy a gyógyulás felé visz-e az út, az már csak rajta múlik.

 – […] Ha a jövőre koncentrálsz, és azon agyalsz, ami felett nincs kontrollod, elveszíted a jelen pillanatot.

Az OCD, vagy rögeszmés kényszerbetegség egy olyan pszichés betegség, mely mellé gyakran társul pánikbetegség és depresszió is, hiszen leginkább a benne szenvedők életét keseríti meg. Mikor a kényszerbeteg szembetalálja magát cselekedeteinek és azok indíttatásainak abszurditásával, az lelkileg nagyon megterhelő tud lenni, főként, hogy még tisztában is van azzal, hogy ezek a mániás, kényszeres tevékenységek abszolút irracionálisak és értelmetlenek - egy ilyen kényszerképzetek és -cselekedetek által uralt személy életéről kaphatunk hiteles képet ebben a kötetben, láthatunk bele gondolataiba és érzéseibe, az előtte álló nehézségeket és kihívásokat pedig vele együtt igyekszünk legyőzni...

Brúnó karaktere abszolút emberközeli és valóságos volt, gyorsan közel került hozzám, állapotához való időnkénti szarkasztikus hozzáállásával pedig gyakran csalt őszinte mosolyt az arcomra. Belső vívódásai, lelki fáradtsága  maximálisan hiteles volt; ahogy a történet során végbement fejlődése is.

A történet több szálon és idősíkon fut, melyekben több szemszöget és nézőpontot is felvonultat a szerző; miközben a fejezetek írói stílusa is különbözött szerintem kicsit egymástól, ami számomra különlegesebbé és gördülékenyebbé is tette az olvasást - a spirituális-mágikus szálat sokkal irodalmibbnak éreztem; Brúnó gondolatai és élete pedig abszolút valósághű, realisztikus, mégsem túl tudományos vagy száraz megközelítést és leírásokat kapott. A karakterek jól összerakottak és emberiek, az alaptörténet jól kidolgozott, a fantasztikum és a pszichológia tökéletes egyensúlyban vannak, az időbeli ugrások és szereplők közötti váltás zökkenőmentes, a cselekmény nem ül le, az események zajlanak.

 És ekkor, a saját tragédiám ellenpólusát is meglátva, tényleg belátom: bármikor bármi megtörténhet.

Összességében egy logikusan felépített, olvasmányos, humorral, öniróniával és misztikus elemekkel színesített pszichológiai-lélektani regény, mely amellett, hogy egy fontos témára és betegségre hívja fel a figyelmet, kikapcsolja az olvasót; és nagyon jól leírja azt a kilátástalanságot, reményvesztettséget, önvádat, félelmet és csalódottságot, mellyel egy kényszerbeteg nap mint nap szembesül...

Vagy teszem, amit mond, vagy megkéselnek. Vagy azért késelnek meg, mert teszem, amit mond. Remek alternatívák. Vágjunk bele!

Mindenképpen olvasni fogok még a szerzőtől!
5/5

A kötetet keressétek a Jaffa Kiadó webshopjában vagy a  Jaffa Könyvesboltjában!

Lázár Gergely klinikai szakpszichológus weboldalát pedig itt találjátok!

Idén, a Könyvhét előtt jelent meg a Smaragd Kiadó gondozásában Császi Zsüliet legújabb regénye: A szabadság kulcsa, mely a Zeusz titkai és A múlt fogságában c. köteteinek a folytatása.

A szabadság kulcsára már nagyon kíváncsi voltam a második rész függővége után, ugyanakkor húztam, halasztottam, hogy belekezdjek, mert nem akartam, hogy véget érjen a történet...

Az előző két rész borítóját is imádtam, de abszolút ez lett a kedvencem!
Köszönöm szépen Zsüliet itt is, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és elolvashattam a köteteket!

Fülszöveg

– Felőlem a holdon is lehetnénk.
– De szép is lenne, Istenem! Elviszel oda?
– El én!
A történet Genova után Budapesten folytatódik. Ahogy a természetet elkerülhetetlenül változik és szükségszerűen megújul, úgy ugyanezt Nelli is megtapasztalja a saját életén. Genova megmutatta neki, hogy a színészet után egy csendesebb művészetben kell kiteljesednie, ezért festeni kezd, majd művészeti galériát nyit.
De hiába hiszi azt, hogy ezzel a megújulással a múltját végleg lerázhatta magáról, amikor Áron és Balázs megjelennek az életében, ismét minden fenekestül felfordul. Nem elég, hogy a hold elérhetetlen távolságra kerül, de úgy tűnik, hogy az elmúlt kapcsolatok hevéből születő, leküzdhetetlen vágyak fellobbanó lángja ismét felperzseli az életét, hacsak a múltja sötétje ismét magába nem rántja.
Vajon Áron ki tud bújni a bőréből, vagy mindenkit bajba kever? Balázs meg tudja tartani az ígéretét, hogy mindenkit megvéd? És ez elég lesz ahhoz, hogy Nelli élete ismét stabil talajra kerüljön?

 – […] Nézőpont kérdése. A naplementét is követheti új, tündöklő napfelkelte, ha mélyen hiszünk benne, akkor legbelül már-már látjuk a naplementében a friss kezdet érkezését. Sőt várjuk is, és ez a vágyakozó várakozás csodás is tud lenni.

A kötet középpontjában újra Áron és Nelli állnak, akik közös múltjuk elől nem menekülhetnek; jelenük újfent összefonódik, jövőjük pedig csak kettejükön múlik. Viszonyuk tipikus se veled, se nélküled kapcsolat, melyben teljes mellszélességgel harcolnak egymással és saját magukkal is, miközben mindketten a boldogságot kergetik és nem veszik észre a nyilvánvalót...

Áron múltja és annak következményei ebben a kötetben ismét fontos szerepet kapnak; Nelli útkeresése pedig végigkíséri a regénysorozatot: a kutatóorvosból lett színésznő, majd színművészből lett festő és galériatulajdonos nagyon jól szimbolizálja, hogy mindannyian a helyünket keressük a világban - bár nem mindannyiunknak van bátorsága vagy épp lehetősége változtatni a megszokott, biztonságosnak érzett, ám abszolút boldogtalanságot okozó életünkön...

Balázs és a Nemzetbiztonság felbukkanása már az elején garantálja, hogy most sem fogunk unatkozni; Áronnak pedig meg kell találnia a szabadságának kulcsát, mielőtt az ajtók végleg rázárulnak és maguk alá temetik a régmúlt hibái; csakhogy Nelli élete ismét veszélybe kerül...

A cselekmény mozgalmas és izgalmas, a több szálon futó események szépen futnak össze, szereplőink emberiek, jellemfejlődésük érezhető, bár a végén én nem értettem egyet Nelli döntésével....

A regényekben fontos szerepet kap még a sorsszerűség, mely végigkíséri és általában eléggé megbonyolítja szereplőink életét; de elgondolkodtató, mélyebb mondanivalókkal is bőven találkozhatunk olvasás közben. 

A jelenben kell élnünk. Azt kell varázslatossá tenni. Hogy minden napunk csoda legyen. És az már annak számít, ha érezni és élvezni tudjuk az életet, mert akkor megismertük önmagunkat. Tudjuk, mire vágyunk.

Összességében egy gördülékeny, eseménydús, érzelmekben gazdag, izgalmakkal és romantikával átitatott történet, mely méltó befejezése lett a trilógiának! Az írónő dialógusokban nagyon erős, az írásmódja képies, a karakteralkotása hiteles, a történetvezetése pedig logikus és reális - remélem, olvashatunk még Tőle!

[…] tény, hogy a döntéseinket akarva-akaratlanul befolyásolja a múlt, születésünk pillanatától kezdve, az életünk történései, hiszen azok tettek azzá, akik ma vagyunk. 

Köszönöm, hogy olvashattam!
4,5/5

A kötetet beszerezhetitek:

https://smaragdkiado.hu/termek/csaszi-zsuliet-a-szabadsag-kulcsa/

2021-ben jelent meg a Holnap Magazin gondozásában Guti Csaba: Amikor a húr túlfeszül c. kötete, mely egy rövid, de annál tartalmasabb; a szerző illusztrációival gazdagított, mély mondanivalójú történet; amit én nagyon szerettem olvasni!

Az eddig Tőle olvasott novellákban az írásmódja és a stílusa is nagyon tetszett; ráadásul Csaba egy olyan napon keresett fel, amelyiken a húr nálam többszörösen is túlfeszült - így örömmel fogadtam a recenziós megkeresést, amit itt is nagyon szépen köszönök Neki!

Fülszöveg

Sorsok.
Nap, mint nap rójuk a magunk útját, ami olykor kereszteződik másokéval.
Ismeretségek köttetnek, maradandók s feledhetők.
A dolgok folyamatosan átalakulnak, de rendjén van ez így? Jogunk van változtatni, nyomást gyakorolni mások életére? Élhetjük-e a magunkét zavartalanul mindeközben?
Vannak-e véletlenek?
Létezik-e igaz barátság, vagy minden mögött részrehajlás bujkál?
Elég-e az akarat, hogy megmaradjunk az úton, amelyet kijelölt nekünk a sors, és mi történhet, ha letérünk róla?
Az igaz szerelem tényleg mindent legyőz?
Elkerülhető-e az elkerülhetetlen?
Sosem tudhatjuk, hogy miként alakul a holnap. Hiába ragaszkodunk a már-már unalomba fulladó megszokott mindennapjainkhoz, az élet olykor összekuszálja a szálakat, majd csavar még rajta egyet, mígnem pattanásig feszül minden…

Tudta, hogy mindezért biztosan fizetnie kell majd előbb, vagy utóbb. Tudta, mert az élet ilyen, amikor az ember a legboldogabb, akkor kopogtat be, hogy benyújtsa a számlát.

A fülszöveg nem árul zsákbamacskát, nagyon jól összefoglalja a kötet mondanivalóját; ahogy a borító is tökéletesen jeleníti meg azt a feszültséget, melyet mindannyian ismerünk és átéltünk már életünk során. A sorsszerűség, az útkeresés, a boldogság megtalálása és a túlélés utáni vágy mind-mind fontos szerepet kapnak ebben a mélyreható, lelkünkig érő, elgondolkodtató és abszolút realisztikus történetben. Mindannyian kicsit magunkra ismerhetünk, mindannyian kicsit azonosulhatunk szereplőinkkel; mert olyan kérdések merülnek fel bennük, melyekre a választ mi magunk is gyakran keressük...

Vajon minden előre meg van írva a számunkra? Ha igen, elkerülhetjük-e a sorsunk? Változtathatunk-e rajta? Megtalálhatjuk-e valaha a boldogságot? Mindenkinek jár a boldogság? Túlélhetjük-e a minket érő megpróbáltatásokat? Lesz-e erőnk továbblépni vagy maradunk a saját poklunkban? Mivé válhatunk veszteségeink következményétől? Csak egyféle út áll előttünk, vagy eldönthetjük, hogy merre indulunk tovább? Rámerünk-e lépni a számunkra kijelölt útra? Van-e bátorságunk szembenézni önmagunkkal? Hogy mivé váltunk? Hogy mit tettünk saját magunk boldogságáért, másokon átgázolva?

Az Amikor a húr túlfeszül véleményem szerint minden olvasót más-más módon szólít meg, más-más kapcsolódási ponton, attól függően, hogyan szemléli a világot és saját magát. Ádám és Éva szimbolikája, a viharos tenger és rajta a kis lélekvesztő, a barátság és a szerelem, a boldogság keresése, a hit önmagunkban és másokban, és az a realizmus, melyben a kötet bővelkedik, egy igazán tartalmas, mesterkéltségektől mentes, rendkívül őszinte, érzésekben és érzelmekben gazdag történetet jelenít meg.

 Az ember gyarló, ez minduntalan kiderül.
Ezúttal is.

A történetvezetés reális, az események logikusan követik egymást, a szereplők hitelesek és validak, a váltott nézőpontnak hála pedig még inkább közelebb kerülhetünk hozzájuk. Összességében egy elgondolkodtató, gyönyörűen megírt, mély mondanivalójú történet, mely olvasás után még jó ideig velünk marad, belénk ivódik és elkísér minket, az pedig csak rajtunk áll, mit viszünk belőle magunkkal tovább...

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

Ha Ti is szívesen elolvasnátok a kötetet, a szerzőnél beszerezhetitek:

https://www.facebook.com/guti.csaba.irasai

Idén jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Dr. Csernus Imre: A magyar c. kötete, mely már a megjelenésekor a kívánságlistám elejére került. Az író eddig olvasott könyveit nagyon szerettem, olykor az elevenembe is vágtak, de számomra pont ettől hiteles az, amit a könyvei és Ő maga is képvisel - szépítgethetjük bárhogy, lehurroghatjuk, lebunkózhatjuk, attól még nagyon is ilyenek vagyunk mi, emberek; vagy ennek a könyvnek az esetében mi, magyarok...

 […] a magyarok hajlamosak álarcot viselni, mert a szebbik arcukat akarják mutatni kifelé, nehogy szó érje a ház elejét, […].

Csernus doki könyvei és Ő maga is egy elég megosztó személy, stílusát elég sokan tuskónak, taplónak és érzéketlennek tartják, én viszont úgy gondolom, hogy ugyan az igazság olykor fáj, de attól még ki kell mondanunk, be kell ismernünk, mert attól, hogy tagadjuk vagy épp habos-babos köntösbe csomagoljuk, a tények nem változnak...

Fülszöveg

Magyarnak ​lenni vagy magyarnak látszani? Az itt a kérdés. Mit jelentett egykor a magyar virtus, és mégis hogyan tüntettük el magunkból? Miért nem tudjuk emelt fővel vállalni, itthon és külföldön egyaránt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk? Mi lehet az oka annak, hogy a búval béleltek, a pesszimisták, a depressziósok, az alkoholisták országa vagyunk, és ezt a mintát veszik át tőlünk a gyerekeink is? Miért vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei, és mit tehetünk azért, hogy ne maradjunk azok?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget izomból dr. Csernus Imre, a tőle megszokott őszinteséggel és egyenességgel. Ám az ugyancsak tőle megszokott határozottsággal és józansággal megoldásokat is javasol a felvetett problémákra, és végigveszi, mi minden vihet közelebb minket a célhoz. Ahhoz, hogy felébredjünk, kinyissuk a szemünket, és úgy döntsünk: abbahagyjuk a másra mutogatást, és helyette felnövünk, felelősséget vállalunk önmagunkért, a mindenkori érzéseinkért és tetteinkért. Ahhoz, hogy odategyük magunkat, és soha ne adjuk fel azt, amiben hiszünk. Mert akkor újra tüzes tekintetű, büszke és bátor magyarok leszünk. Kiteljesedett, mosolygós, optimista életet fogunk élni, és ezt a példát követhetik majd a gyerekeink is.
DR. CSERNUS IMRE nem győzi hangsúlyozni: a megoldások egyszerűek. De ezeket a megoldásokat mindannyian csak saját magunkban találhatjuk meg, mert az, hogy a gyáva megalkuvást vagy a bátor magabiztosságot választjuk, kizárólag rajtunk múlik. Emberként is, magyarként is.
„Nem kell az életünket áldozni azért, hogy ezért az országért tegyünk valamit, nem kell a vagyonunkat feláldozni, csak egyszerűen felelősségvállalással élni, és akkor apró lépésenként előrehaladva célhoz érhetünk.”

 […] a legfontosabb, az élet összes területére vonatkozó szabály, hogy ne hazudj magadnak, akkor sem, ha ez fájdalmat okoz.

A szerző nem csak a magyarságot, a magyar mentalitást veszi górcső alá A magyarban, hanem az egyént is, a legkisebb egységet egy társadalomban, mellyel nagyon jól ötvözi az önismeretet és a társadalomismeretet ebben a kötetben - számomra abszolút tökéletes korrajzot adva népünkről! Aki nincs tisztában önmagával, aki saját magával sem őszinte, aki nem mer szembenézni a félelmeivel, gondolataival és érzéseivel, az a társadalomban sem fogja megtalálni a helyét, nem fog tudni azonosulni saját népével, ameddig önmagával sem tud...

A kötetben többek között olvashatunk az egykor bátor és kitartó magyar virtus eltűnéséről, Himnuszunk egy másfajta (és egyébként számomra teljesen logikus és igaz) megközelítéséről, önmagunkhoz és embertársainkhoz való viszonyunkról, összetartásunk és összetartozásunk hiányáról, eltűnő saját és átvett külföldi hagyományainkról, hirtelenségünkről és hitetlenségünkről, életünkhöz és magyarságunkhoz való hozzáállásunkról, bizonytalanságunkról, szégyenérzetünkről, búvalbéleltségünkről, irigységünkről, rosszindulatunkról, rögtönítélő és ítélkező szemléletünkről is; miközben Hazánk szépsége, a magyarok értékei és érdemei, a bennünk rejlő lehetőségek is felbukkannak; melyek az arra nyitott olvasókban számtalan kérdést vetnek fel és szerintem mindenki talál a fejezetek között olyan témát, amivel azonosulni tud.

Minden gondolatot és megállapítást alaposan körbejár, történelmi eseményekkel, irodalmi alkotásokkal, személyes tapasztalatokkal vagy épp részletes okfejtéssel alátámasztva a véleményét -  igen, a véleményét; ugyanis, mint mindig, most sem erőltet ránk semmit, inkább rávezet minket egy útra, melyen eldönthetjük, felvesszük-e azt a bizonyos inget és belenézünk-e abba a bizonyos tükörbe; miközben elgondolkodtató, olykor igen kemény és húsbavágó kérdéseket tesz fel az olvasónak...

A tudatos ember megérti, hogy a félelem lassítja a megfelelő reakciót. Hogyha csak a búvalbéleltség, a kudarc, az árulás, a másik szembeköpése, a rengeteg megaláztatás határozza meg a napjainkat, akkor szétforgácsolódunk egyénekre, és egymás ellen próbálunk élni, tovább rontva az egész közös hangulatot.

Összességében egy gondolatébresztő, erős, őszinte és hiteles kötet volt számomra, melyből nagyon sok gondolattal tudtam azonosulni és megannyi elmélkedni valót viszek magammal tovább!

Imádtam! Kedvenc lett!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

Egy nagyon ígéretes vámpíros spicy fantasyt volt szerencsém előolvasni néhány hete, ami hihetetlenül magába szippantott és amit nagyon szerettem olvasni!

Aki ismer, tudja, hogy egy ideje elég válogatós vagyok az erotikus zsánerben, ám ha jól van megírva a történet és nem viszi vakvágányra a sztorit, akkor nem szokott zavarni egy-egy (vagy több) sikamlósabb jelenet. Nálam a hangsúly az egyensúlyon van, bár nagy kedvencem többek közt J. R. Ward: FTT-je, L. K. Hamilton: Merry Gentry-je vagy épp az örök kedvencem, Karen Marie Moning: Tündérkrónikák sorozata - így azért látható, hogy a nem éppen szolid együttlétekkel tarkított könyveket is nagyon tudom szeretni, bár az tény, hogy elég kényes az ízlésem ebben a témában!

A borítót Amanda Black készítette, MI segítségével

Fülszöveg

Areh Throen, Minden Vámpír Atyja évtizedek óta azon dolgozik, hogy fajának több száz tagját kimenekítse a Fogdából – egy olyan helyről, ahonnan még vámpír nem szökött meg, és csak annyit tudnak róla, hogy Európában van. A faj teremtőjének ezen kívül még számtalan problémája is akad. Egy oroszországi rajtaütést követően kiderült, hogy az ellenség, a mindenre is elszánt Vámpírölők másfajta módszerhez folyamodtak ahhoz, hogy vámpírokat ejtsenek foglyul. A miértek nem világosak senki számára, főleg nem az Első Család számára.

Carolina Byström szülei hirtelen halála után nehezen nyílik meg újra bárkinek is, és emiatt a fiatal vámpírlány élete nem olyan egyszerű. Egy költözés megoldaná a problémáját, de a megoldás gyökeresen megváltoztatja az életét, és el kell azon is gondolkodnia, a jóképű jóakarója képes-e lebontani a falakat körülötte, vagy ő is kudarcot vall?

- (...) Egy új faj alapítója leszel, egy egész nemzetségé.

Amy nem kis fába vágta a fejszéjét így első nekifutásra, de szerintem minden belefektetett percet megért - egy komplex és összetett, mégis teljes mértékben átlátható és érthető fantasztikus világot sikerült megalkotnia és "papírra vetnie", ami tapasztalatom szerint néha többkönyves szerzőknek sem sikerül valami fényesen...

A kötet elején rögtön egy szereplőket leíró rész és egy fogalomtár található, mely elsőre ugyan kicsit sok információnak tűnik, idővel viszont helyükre kerülnek mind a karakterek, mind a vámpíruniverzum meghatározásai is. 

A történet több idősíkon játszódik, melyben képet kapunk többek között főszereplőnk, Areh Throen jelene mellett a múltjáról és "születéséről", a vágyairól, álmairól és céljairól; miközben istenek és démonok próbálják a szerintük megfelelő irányba és mederbe terelni sorsát és életét, ezzel nagy mértékben befolyásolva az emberek és vámpírok jövőjét is. A regény mondhatni egy eredettörténet, mely a vámpírok származása mellett a szerző által megteremtett fantasztikus világot, a vámpírok és vámpírölők háborúját, valamint Minden Vámpírok Atyját mutatja be nekünk ebben a bevezető kötetben.

Az alapsztori jól felépített és érdekes, a világ összetett és kidolgozott, a karakterek jól összerakottak, a cselekmény izgalmas és fordulatos, a romantikus-erotikus szál pedig számomra abszolút elfért ebben a történetben! Az időbeli ugrások nagyon jól lettek kezelve, abszolút nem volt zavaros vagy kusza; a váltott nézőpontok miatt pedig jó néhány szereplőhöz közel kerülhetünk, miközben jellemük és indokaik is kirajzolódnak előttünk.

A világ, a karakerépítés és az írásmód is nagyon tetszett; a folytatásra pedig hihetetlenül kíváncsi vagyok - szerencsére Amy elárulta, hogy már dolgozik rajta, én pedig remélem, hogy mielőbb olvashatom!
A fizikai kötetnek mindenképp a polcomon a helye - remélem mielőbb sikerül kiadatnia, mert Minden Vámpírok Atyja abszolút megérdemli, ahogy szerintem a kötet is!

Köszönöm szépen itt is a megkeresést, a bizalmat és a lehetőséget!
Nagyon élveztem!
5/5

Ha egy izgalmas vámpíros fantasy-ra vágytok, keressétek a Patreonon!

https://www.patreon.com/user/shop?u=27672324&fbclid=PAZXh0bgNhZW0CMTEAAaajTk-87z-M7gvzEDr0AUH0R8pjO0aBuM65pcETnZhAc5YrRjrHm3U-nLM_aem_ZmFrZWR1bW15MTZieXRlcw

2023-ban jelent meg a Smaragd Kiadó gondozásában Császi Zsüliet regénysorozatának második kötete, A múlt fogságában, melyben Áron és Nelli életének alakulásába nyerhetünk betekintést...

A múlt fogságában az előző kötethez hasonlóan több idősíkon játszódik, a Theátrum színfalak mögötti és előtti élete helyett viszont Áron múltja áll a középpontban; és egy romantikus szállal átszőtt, krimi elemekben bővelkedő történet bontakozik ki a lapokon, amit nagyon szerettem olvasni!

Köszönöm szépen Zsüliet itt is, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és elküldted nekem a köteteket!

Fülszöveg

– ​De semmi sem örök, Áron.
– Kivéve a végtelen. És mi vagyunk a két párhuzamos egyenes. Azok pedig mindig találkoznak a végtelenben.

Ha Nelli és Áron útjai újra keresztezik egymást, egy biztos, ott kő kövön nem marad.

Nelli már három éve a Theatrum színésznője. Szereti ezt a zsongó világot, elbűvöli a csillogás és a szerepek, amikben megcsillogtathatja tehetségét. Az rántja ki a próbák és előadások körforgásából, hogy barátnője előáll az ötlettel, utazzanak Genovába pár napra, megmerítkezni az olasz életérzésben és megtapasztalni az olasz szerelmet. Nellit teljesen magával ragadja a dolce vita hangulat, melynek egykori szerelmével, Áronnal való találkozása vet véget.

Ez a történet akár egy romantikus-erotikus regény is lehetne, ha a múlt csupán kettejük heves érzelmeivel és az újra fellobbanó olthatatlan vágyakkal köszönne vissza. De a háttérben más erők is mesterkednek a lezáratlan múlt árnyai közt megbújva.

A kérdés csupán az, hogy ki Nelli és Áron ebben a veszélyes játékban.

A préda vagy a vadász?

– […] Megmutattad, hogy van értelme jónak lenni, hogy bár ritka, de igenis létezik még a hála. De leginkább ráébresztettél arra, hogy teljesen mindegy, kik vagyunk, milyen sorssal és honnan indulunk, hol tartunk, legfeljebb borzasztó rögös és hosszú lesz az út, de bárhova elérhetünk. Csak azon múlik, akarjuk-e igazán. Teszünk-e érte.

Történetünk 3 évvel az előző rész után folytatódik, melyben Áron és Nelli útjai szétváltak ugyan, ám a sors ismét egymás felé tereli őket, ezzel teljesen felforgatva szereplőink elsőre boldognak és nyugodtnak hitt életét. Ebben a részben főként Áron múltja és múltbéli tetteinek következményei állnak az események mögött, melyeket szépen csepegtetve tár elénk a szerző egy-egy visszatekintés által, miközben a jelent is nagy mértékben befolyásolják ezek a történések... 

Áron titkai nem teljesen leptek meg, az első kötetben már kirajzolódott bennem róla valamilyen hasonló kép, de azért még bőven okozott meglepetést a számomra. Áron karakterfejlődése szerintem abszolút pozitív volt; míg Nellinél inkább az útkeresés az, amit végig éreztem vele kapcsolatban olvasás közben - kíváncsi vagyok, hogy merre tart az élete és ezzel a befejezéssel merre viszi tovább az ő szálát a szerző...

Az alapsztori ismét jól kidolgozott, a cselekmény fordulatos és izgalmas, a váltott nézőpontoknak hála pedig még inkább megismerhetjük karaktereink érzéseit, indokait és mozgatórugóit. Az olaszországi út, a sorsszálak összefonódása és a múlt szilánkjai fokozatosan kerülnek a helyükre és állnak össze kerek egésszé, hogy a végén jól arcul vágjon minket egy-két fordulat, amire abszolút nem gondolnánk...

Az én életemből komponált darab ezzel a mondatoddal fordult tragédiába.

Az írónő írásmódja már a Zeusz titkaiban is nagyon tetszett, de ebben a kötetben szerintem még inkább ráérzett a saját írói stílusára és hangjára. Az időbeli ugrások között most is könnyen eligazodtam és váltottam, a cselekmény mozgalmas és eseménydús, a szereplők emberiek és valósághűek, a monológok még gördülékenyebbek és validabbak, a sorsszerűség nagyon szépen simul bele a történetbe, a borítóba konkréten szerelmes vagyok, a folytatásba pedig nemsokára bele is kezdek!

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

A kötetet beszerezhetitek:
https://smaragdkiado.hu/termek/csaszi-zsuliet-a-mult-fogsagaban/

A Zeusz titkairól írt véleményemet itt találjátok!

A Bárányfelhők közt libabőrről pedig itt olvashattok!

Idén jelent meg a Gold Book Kiadó gondozásában a Sebzett lelkek c. antológia, mely a kiadó tavalyi történelmi novellapályázatának 10 legjobb történetét tartalmazza. A kötetre ismét Koppány Tímea miatt figyeltem fel - majd Tamással gyorsan el is döntöttük, hogy ezt is együtt fogjuk elolvasni egy közös olvasás keretében...

A Sebzett lelkek egy elég sokszínű válogatás, mellyel különböző korokba és helyekre utazhatunk vissza, hogy mi is részesei lehessünk történelmünk egy-egy (fiktív) szeletének és egy kis ízelítőt kaphassunk, milyen is lehetett akkoriban az élet...

Fülszöveg

A kötet a Gold Book Könyvkiadó 2023-as történelminovella-pályázatára érkezett pályaművekből válogatott írásokat tartalmaz. A novellák stílusukat, témájukat és a feldolgozott korszakokat tekintve egyaránt széles spektrumot fednek le, a honfoglalás korától kezdve egészen a XIX. század második feléig. Hőseik között ugyanúgy megtalálhatók uralkodók, nemesek, lovagok és közrendűek, mint táltosok, varégok, betyárok vagy akár orvosok.

A szerzők olyan történelmi alakokat keltenek életre novelláikban, mint Álmos vezér, Szent Gellért püspök, Zotmund, Zrínyi Miklós és Savoyai Eugén. Az olvasó leereszkedhet Szent Patrik purgatóriumába, tanúja lehet a mongol hódítókkal szembeszálló székelyek küzdelmeinek, Buda visszavételének, Szigetvár 1556-os ostromának, átélheti az 1879-es szegedi árvíz borzalmait és elkísérheti a reformkor egyik kiemelkedő orvosszemélyiségét egy nem mindennapi kalandra.

Az ifjú doktor ujjai ökölbe zárultak: szinte érezte, ahogy népe sorsa a markába hullik. Immár tudta jól, hogy mit kell tennie, és azt is, hogy bármily őrült is a küldetése, nem ruházhatja át másra.

A novellák szerintem nagyrészt jó korrajzot adnak a megjelenített korszakokról, jól bemutatva az akkori hatalmi és vallási állapotokat és státuszokat, de sajnos elég vegyes érzésekkel zártam az antológia olvasását...
Több történettel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni, nem értettem, pontosan mit akart vele megeleveníteni vagy kifejezni a szerző, de sajnálatos módon akadt olyan is, amit egy hatalmas katyvasznak éreztem az elejétől a végéig...

Az első novella, Háromszéki Nándor: Az abbé ajándéka c. története egy tanulságos és érdekes bevezetője lett a kötetnek, amit nagyon szerettem olvasni! Főszereplője, Savoyai Jenő avagy Savoyai Eugén, akinek életének egy kisebb részletébe kaphattunk betekintést, számomra egy abszolút pozitív és erős karakter volt mindvégig. Kitartása, célratörő tervei és azok megvalósítása szerintem mindenképpen példaértékű; nem mellesleg pedig ez a novella nagyon felkeltette a kíváncsiságom a személyével és életével kapcsolatban is - biztosan kézbe veszek még Vele kapcsolatos történeteket, de az írót is mindenképpen a radaromon tartom!

Koppány Tímea ismét nem okozott csalódást, egyszerűen jól esett ismét olvasni Tőle! Az írásmódját és stílusát nagyon szeretem, abszolút kedvenc magyar szerzőim egyike, így mindig szívesen merülök el a történeteiben! Az alkotmány megmentése szól hűségről, hazaszeretetről, kitartásról és bajtársiasságról, mindez pedig választékosan megírva, korhű textusba helyezve!

Bodnár Gyöngyi: Az aranyszemű c. novellája szintén egy nagyon jól sikerült története lett a kötetnek. Ketel élete, Enid szerepe, a sors vagy a végzet közbeszólása, a törzsi lét és a harcok, mind nagyon olvasmányosan és számomra reálisan mutatták be az eseményeket.

Végvári Edina: Szigeti vértek c. története Sziget kapitányának és három hűséges emberének szemén keresztül mutatja be a török megszállást, Sziget várának ostromát, majd a török sereg visszavonulását és azt a meginghatatlan elkötelezettséget, mellyel szereplőink a hazát védelmezik - bármi áron...

Láthatóan összeállt benne a kép: ha a gaztett megvalósul, oda az alkotmány, oda minden, mit őseink emberöltők fáradtságával kivívtak!

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, mert amelyik novellák tetszettek, azokat nagyon szerettem; de kicsit többet vártam ettől a kötettől...

3,5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

A tavalyi könyvheti és könyvfesztes rohanásból tanulva idén egy szuper, pihenéssel egybekötött hétvégére utaztunk fel Erámmal Budapestre - a péntek délutánt és szombatot töltöttük a könyvhéten.

Nem igazán terveztünk előre, nem akartuk folyamatosan az óráinkat figyelni és egyik standtól a másikig rohanni, így nagyrészt spontán vásárlások és találkozások jellemezték ezt a két napunkat - de szerencsére több kedvencünkkel és barátunkkal sikerült összefutnunk egy-egy rövidebb vagy hosszabb beszélgetés, illetve dedikálás és fotó erejéig.

Nálam a fő szempont a könyvheti kívánságlistám összeállításánál idén is az volt, hogy olyan magyar szerzők könyveit vásároljam meg elsősorban, akikkel rögtön dedikáltatni is tudom a köteteket; illetve a 700+ kívánságlistám csökkentése: végül 14 új kötettel és 1 dedikáltatni vitt korábbi beszerzéssel tértem haza, majd itthon szembesültem azzal, hogy véletlenül kizárólag magyar szerzők könyveivel bővült a magánkönyvtáram - ami egyébként hatalmas örömmel töltött el!

Bogár Erikával mindig öröm találkozni! Egyszerűen az a szeretet és nyitottság, amellyel már az első találkozásunkkor fogadott és fogad minket a mai napig is, mindig egy hatalmas boldogságlöketet ad számunkra!
Az éjjel, ami a miénk volt c. novellája konkrét célja volt a szombatnak - A Széttört akkordok és Josh a szívem csücske, a Jádeszív is abszolút kedvencem lett, az Őrzőt pedig már hihetetlenül várom!
Köszönjük Neked itt is Sven történetét, amit egyébként szintén kedvencemmé avattam!
A Széttört akkordok folytatásáért pedig még mindig ölni tudnék...

Császi Zsüliettel és a könyveivel nemrég ismerkedtem meg, de személyesen találkozni Vele most a könyvhéten sikerült először. A Bárányfelhők közt libabőrről és a Zeusz titkairól már felkerült a véleményem a blogra, a napokban pedig érkezem A múlt fogságában recenziójával is. A Zsüliettel való találkozás szintén előre megtervezett célja volt a szombatomnak, ahol az írónőtől átvehettem A szabadság kulcsát, trilógiájának közelmúltban megjelent befejező kötetét, melyet hamarosan sorra is kerítek.
Köszönöm Neked itt is a lehetőséget, a bizalmat és a nyitott, mosolygós, kedves fogadtatást!

Czank Nelli decemberben olvasott romantikus krimijét, a Mauritius, az édeni menedéket nagyon szerettem, így még a dedikálása előtt a kosaramba ugrott a teljes Ébredés trilógiája, amire már hihetetlenül kíváncsi vagyok - mindhárom kötet a nyári TBR listám elején van, remélem mielőbb sikerül is sorra kerítenem őket!
Örültünk a találkozásnak és köszönünk mindent!

A Jaffa Kiadó standja most sem maradhatott ki, így Mörk Leonóra legújabb kötetével és Bauer Barbara két könyvével gyarapodott a könyvespolcom - szerencsére sikerült Nóra dedikálási időpontját elcsípnünk és a Saját utakont aláíratnunk az írónővel. A Találkozások első 3 részét nagyon szerettem, így mindenképpen a polcomon akartam tudni A barátot is, a Vörös posztó pedig véletlenül beleugrott a kezembe (:

Lontai Léna írónővel és első kötetével, a Könnyező liliomokkal idén májusban ismerkedtünk meg az Álomgyárturné pécsi állomásán - Léna és a regénye is belopta magát a szívünkbe -; így nem volt kérdés, hogy a könyvhéten beszerezzük a Sebzett pillangót, illetve egy ölelés és dedikálás idejére ismét összefutunk vele!
Az Álomgyár Kiadó standjánál nem hagyhattam ott Patak Gyöngyvér: Család a dombon c. kötetét sem - egyrészt féláron volt, másrészt pedig Egész Ani nagy kedvence, így mindenképpen haza kellett jönnie velem!
Mindkettőre nagyon kíváncsi vagyok - a nyáron mindenképpen sorra is szeretném keríteni őket!

A Sebzett lelkek antológia velem utazott fel Budapestre. Egyrészt az egyik novella szerzője Koppány Tímea, akivel mindenképpen dedikáltatni szerettem volna; másrészt pedig Sásdi Tamással ezt a kötetet választottuk júniusi közös olvasásunknak, így egy közös képet is mindenképpen lőni szerettünk volna hozzá ;)
Vasárnap kezdtük az olvasást, hamarosan érkezünk is a véleményünkkel a kötetről.

Dr. Jekkel Gabriella: Csendes gyilkos, Jandácsik Pál: Néma magzatok és Szilágyi Heléna: Reménysugár c. kötetei évek óta a kívánságlistámon voltak; Szaszkó Gabriella Penningtonjai közül pedig már csak a Beszélj hozzám hiányzott, így ezek a nagyon vágyott kötetek is a polcaimra kerültek végre! Szerintem egyik sem fog sokáig olvasatlanul porosodni... ;)

Boszi Gyertyaműhelye az első állomásunk volt! A vászontasiba már napokkal előtte szerelmesek lettünk, én mondjuk a bagolyba is, ráadásul ezt a gyönyörű és csodás illatú Jádeszív gyertyát is be kellett szereznünk a Széttört akkordok mellé a polcunkra! 

Találkozások nélkül sem múlt el a könyvhét...
Tamás, köszönjük az idegenvezetést és navigálást!
Reméljük, hogy folytatjuk a már szinte hagyománnyá vált találkozásokat Bence!
Brigi örülünk, hogy végre személyesen is megismerhettünk!
Ani, jó volt Veled végre találkozni és beszélgetni kicsit!

Ismét egy hatalmas pozitív töltetet kaptunk!

2022-ben jelent meg a Smaragd Kiadó gondozásában Császi Zsüliet regénysorozatának első kötete, a Zeusz titkai, mely egy izgalmas és rejtélyes kalandra hívja az olvasóit a Theátrum színfalai mögé...

A Zeusz titkai egy több idősíkon játszódó, titkokkal és izgalmakkal teli történet némi romantikával fűszerezve; mely betekintést enged egy színházi társulat mindennapjaiba, színfalak előtti és mögötti drámáiba és szereplőink valódi jellemébe; miközben Nelli elfeledett múltjának darabkáit igyekszünk megtalálni és a helyére rakni, mielőtt túl késő lenne...

Köszönöm szépen Zsüliet itt is, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és elküldted nekem a köteteket!

Fülszöveg

A menekülő főszereplő, hogy kitöltse az amnéziája miatt benne lévő üres teret, álnéven munkát vállal egy színdarab statisztájaként. Nem is sejti, hogy a Theatrum sokkal több, mint rejtőzködésének egy állomása.
Idővel minden szál itt ér össze, amit ő még nem képes átlátni, és törekvését a múlt felidézésére régi szerelmének felbukkanása még jobban összekuszálja.
Amikor már úgy érzi, sikerülhet megtalálnia régi önmagát, és zaklatott menekülését egy időre elfelejteni, rátalálnak. De nem azok, akikre számított. Elárulták!
A fiatal orvosnőnek, aki korszakalkotó tudományos áttörést ért el a gyógyításban, egyszerre kell megküzdenie elfeledett múltjának megtalálásával és a számára ismeretlen üldözőkkel. Régi szerelmével való sorsszerű találkozása reménnyel tölti el, mégis döntenie kell:
Kiben bízhat? Kire számíthat?

Én azt gondolom, hogy az életben jobb megtenni dolgokat, és utána megbánni, mint nem megtenni, és azt megbánni. Mert ha megbánsz valamit, azt utána feldolgozod (…) De ha nem teszed meg, és később megbánod, na az örökre ott lebeg a fejed felett, mint Damoklész kardja, és felőröl. Soha nem szabadulsz meg tőle.

Ez a főként a színtársulati élet köré épülő, mégis mélyebb gondolatokat és hatalmas titkokat rejtő történet üde színfoltja lett az olvasmánylistámnak, eddig még ugyanis nem találkoztam hasonló alapsztorival - ugyanakkor szerintem abszolút reálisan mutatta be mind a Theátrum, mind a karakterek életét és igazi valóját a szerző. A nem éppen makulátlan (elő)életű szereplők hitelesek voltak számomra, a viselkedésük, botlásaik, meggondolatlan tetteik vagy épp hirtelen haragjuk emberivé tették őket, ahogy a dialógusokat is teljes mértékben valósághűnek éreztem. A váltott nézőpontok nagyon jól színesítették; az ismeretlen veszély elöli menekülés, a titkok és a sorsszerű összefonódások pedig izgalmassá is tették ezt az egyébként sem mindennapi, fordulatos regényt.

A történet több szálon fut, melyben a Theátrum tagjainak élete mellett már az első lapokon egy menekülés kellős közepébe csöppenünk, ahol a legnagyobb rizikót és fenyegetettséget az jelenti, hogy nem tudjuk ki elől kell elrejtőznünk és kiben is bízhatunk. A fő vonal ebben a kötetben eleinte inkább a színház és a szereplők bemutatása és megismerése, egyre előrébb haladva a könyvben viszont fokozatosan veszi át a főbb hangsúlyt a Nelli múltjával és jelenével összefüggő bonyodalom és nyomozás, melyek egyre több fordulattal és egyre több titokkal lepik meg az olvasót.

Az alapsztori jól kidolgozott, a krimi szál szépen simul bele a történetbe, a cselekmény halad, az események logikusan követik egymást, a szereplők validak és jól összerakottak. Az időbeli ugrások nem zavarosak vagy zavaróak, könnyen váltottam közöttük; a karakterek sokszínűségét és megismerését pedig nagyon élveztem!

(...) teljesen mindegy, istenek vagy halandók vagyunk, ugyanazokkal az érzésekkel és problémákkal küzdünk, csak egy kicsit másképp, és máshogy éljük meg.

Összességében egy gördülékeny stílusban megírt, emberi szereplőkkel és érzésekkel teli történet, ami amellett, hogy egy érdekes világot mutat be, szórakoztat és kikapcsol; teljesen magával is ragad - és már nyúlsz is a folytatásért, ahogy azt én is tettem...

Köszönöm, hogy olvashattam!
4,5/5

Hamarosan érkezem A múlt fogságában c. kötetről írt véleményemmel is (:

Addig is a Zeusz titkait beszerezhetitek:
https://smaragdkiado.hu/termek/csaszi-zsuliet-zeusz-titkai/

A Bárányfelhők közt libabőr c. verseskötetéről írt véleményemet pedig itt találjátok!