Nyáron jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Domokos Gábor: A nagy parádé c. regénye, mely Az első magyar szélhámosregény-sorozat nyitókötete. Az Ocean’s filmeket én nagyon szeretem, a könyv fülszövege pedig eléggé hozta a vibe-ot, így örömmel fogadtam a szerző recenziós megkeresését - és azt kell mondanom, hogy engem rendesen átvert és pont ezért imádtam!

A regényből egyébként filmsoroztat is készül Kétszínűek címmel, melynek pilot trailere-t itt megnézhetitek!

Köszönöm szépen itt is az írónak és a kiadónak a megkeresést és a bizalmat!

Fülszöveg

Ha hirtelen rád mosolyog a szerencse, légy óvatos, és győződj meg róla, hogy nem rajtad vigyorog-e!

Egy gátlástalan régiségkereskedő hagyatékfelvásárlás címén rendszeresen átver és kifoszt anyagilag megszorult, gyanútlan átlagembereket – és egy vagyont szerez az ügyletekből. Ráadásul mindezt a törvény betűjét betartva, jogszerűen teszi. Legújabb húzásánál azonban nem úgy alakulnak az események, ahogy szoktak, és ezt nemcsak a pénze bánja, de az önbecsülése is jókora pofont kap…
Egy milliárdos üzletember, aki mindig mindent megkapott, amire vágyott, most egy eredeti, kézzel írt Beethoven-kottára vet szemet – ám az neki nem eladó. Pedig pont beleillene a titkos, náci relikviáktól sem mentes magángyűjteményébe. Ezért úgy dönt, megszerzi magának, méghozzá bármi áron…
Egy összeszokott szélhámoscsapat régi, klasszikus átverések mai magyar valóságra hangszerelt verzióival húz csőbe néhány balekot, kihasználva mohóságukat. Igazi nagypályások ők, olyanok, mint Danny Ocean, vagy mint Henry Gondorff A nagy balhéból. Ismernek minden régi trükköt – van azonban, amikor újakat kell kitalálni. Egy nap ugyanis a társaság válaszút elé kerül: vagy börtönbe mennek, vagy véghez viszik az évtized rablását…
A feladat megoldhatatlannak tűnik, és a kétszínűek csapatának a legjobb formáját kell hoznia, hogy alaposan átverjenek mindenkit… többek közt minket, olvasókat is, akik csak az utolsó oldalakon jövünk rá, hogy végig meg voltunk vezetve.

A meglepő fordulatokkal, dupla- (sőt, néha tripla-) fenekű trükkökkel megspékelt események szinte filmszerűen peregnek – ami nem véletlen. DOMOKOS GÁBOR ugyanis a filmek és sorozatok világából érkezett. Forgatókönyvíróként olyan sikerszériák fűződnek a nevéhez, mint A mi kis falunk, a Mintaapák, a 200 első randi. Amikor pedig még fiatal volt (és kellett a pénz), hosszú évekig tagja volt a Barátok közt stábjának is. Magyarán kitanulta a szakmát. Hogy mennyire, azt majd eldönti a kedves (és a svindlerek iránt érdeklődő) olvasó.

 (...) ha Mici néni valamit a fejébe vett, légkalapáccsal se lehetett kiverni onnan.

Domokos Gábor forgatókönyvíró, így valószínűleg nem lepek meg azzal senkit, ha azt írom, hogy olvasás közben tényleg filmszerűen peregtek előttem az események. Lényegretörően és tömören, mégis olvasmányosan és részletgazdagon tárja elénk a kisebb-nagyobb átveréseket, a feszültséget és izgalmat végig fenntartva az olvasóban. A kötet rövidsége ellenére nagyon sok minden történik a lapokon, egyik szemfényvesztésből még fel sem ocsúdtunk, máris egy másik kellős közepén találjuk magunkat, ráadásul valószínűleg éppen egy harmadik felé tartunk...

A történet főszereplői kivétel nélkül szélhámosok, akik több-kevesebb sikerrel és haszonnal, mégis rendületlenül haladnak céljaik felé. Akad köztük gazdagságra vágyó hagyatékfelvásárló, ritkaságokra vadászó műgyűjtő milliárdos, kisfiával menekülő fiatal anyuka és egy svindlercsapat is, akik mind szinte tökélyre fejlesztették a megtévesztés művészetét. A cselekmény több szálon fut, melyek fokozatosan érnek össze, egyre több részletet felfedve előttünk és egyre inkább belekeverve minket egy olyan balhéba, amit nem biztos, hogy ép bőrrel megúszhatunk. A váltott nézőpontoknak hála minden főbb karakter gondolataiba betekinthetünk, megismerhetjük indokaikat és terveiket, vágyaik tárgyát, bosszújuk célját - ám ne higgyünk el mindent amit látunk és olvasunk, mert sokkal nagyobb parádé van készülőben, mint amire mi számítunk; a végjátékban pedig garantáltan csak kapkodni fogjuk a fejünk...

 (…) egy-egy sikeres parádéhoz kell sok egyéb is, de az biztos, hogy ha az ember nem találja el a kellő pillanatot, lőttek az egésznek.

Összességében a szerző írásmódja nagyon tetszett, gördülékenyen és képiesen ír, a cselekmény izgalmas és szórakoztató, a humora spontán, az események haladnak, a karakterek jól összerakottak, a finálé pedig parádésan nagyot üt!

Remélem mielőbb olvashatom a folytatást, de a sorozatra is hihetetlenül kíváncsi vagyok!
5/5

A kötetet többek közt beszerezhetitek:

https://jaffa.hu/domokos-a-nagy-parade

2024-ben jelent meg a FairBooks Kiadó és Írói Műhely gondozásában Alba Ferro: TikTok boszorkány c. romantasy kötete, mely a borítójával és a fülszövegével hívta fel magára a figyelmem.

Érdekesség, hogy nem használom és nem is szeretem a TikTokot, ennek a könyvnek a történetére viszont nagyon kíváncsi voltam - és abszolút nem csalódtam!

Köszönöm szépen az írónőnek és a kiadónak itt is a lehetőséget és a bizalmat!

Fülszöveg

Mit tennél, ha az eldugott hegyi falu, ahol eddig biztonságban érezted magad, többé már nem védene meg a távoli, változó világtól?

Jenna mágiaforrásként csupán játszadozik az erejével. TikTokon követi a mágiagyakorló influenszereket, bele-bele kóstol a boszorkányságba, de attól tart, az ilyesmi csak bajt hozhat a fejére. Aztán megjelenik egy párduc bőrforgató a színen, Jenna bajsejtelmei pedig beigazolódni látszanak.
De vajon mik a jóképű idegen szándékai? Segíteni Jennát vagy épp ellenkezőleg, az életére törni? És meddig rejtőzködhet Jenna, miközben a boszorkányházak hatalma folyamatosan nő és egyre szaporodnak a bőrfogatók által elkövetett bűncselekmények?

Jenna lassan már azt sem tudja, ki a barát és ki az ellenség, csak egyvalami biztos: az életben maradáshoz olyan energiákat kell megmozgatnia, melyek létezéséről eddig fogalma sem volt.

 Csak egy forrás voltam a több millióból, akinek fogalma se volt, mit  is kezdhetne valójában a mágiával.

Az első 20-30 oldal kicsit lassabban indult be, ám ez a világ és a főszereplőnk bemutatása miatt így volt jó, abszolút nem untatott vagy akasztott meg az olvasásban; kellő alapot nyújtott a történet további részéhez; melyben egy nem mindennapi, romantikus-fantasztikus történet bontakozott ki, aminek világa és szereplői a kötet végére nagyon a szívemhez nőttek. Már az első oldalakon nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az írónőnek rendkívül választékos nyelvhasználata és képies írásmódja van; ami nekem, főként egy fantasy esetében elengedhetetlen ahhoz, hogy a teremtett világ részévé váljak és részese legyek az ott zajló, nem mindennapi eseményeknek...

A közösségi média hatása akarva-akaratlan az életünk részévé vált napjainkban, akár a Facebook, akár a Tiktok, akár az Instagram "népét" vesszük figyelembe; legalább az egyik platformon mindenki mutat aktivitást - akár tartalomgyártóként, akár csak nézőként, de az online lét mindannyiunkra hatással van valamiképp. A regényben a cím ellenére a Tiktok jelenléte nem viszi el a fókuszt magáról a történetről; szerintem inkább a social media hatása az, ami érződik a sorokon; illetve mint fontosabb mellékszál van jelen az események láncolatában, ezzel egyfajta különleges keretet adva egy varázslatokkal és misztikus lényekkel teli sztorinak.

A nyilvánosság előtt élő, sőt tartalomgyártó boszik érdekes alapot adtak a történetnek; mely az itt bemutatott forrásokkal, bőrforgatókkal és boszorkányházakkal együtt egy számomra teljesen egyedi fantasy-világba kalauzoltak el, amiben nagyon szerettem elmerülni; és ami darkosabb lett, mint amire én számítottam, de ezt egyetlen percig sem bántam!

Ritkaságszámba megy, ha egy női főszereplőt akár kicsit is megkedvelek, de Jenna karakterével már az elejétől kezdve könnyen azonosulni tudtam - a múltja traumája, a bizonytalansága, önmaga keresése, ereje felfedezése, kitartása, igazságérzete, nyíltszívűsége egy nagyon is valid és emberi szereplővé tették; aki a végletekig és még tovább kitart a szeretteiért, aki felülemelkedik a félelmein, aki nem nyugszik, míg véghez nem viszi terveit és minél több falba ütközik, annál elszántabban halad a maga elé kitűzött céljai felé. 

Tetszett, hogy Jennával együtt ismertük meg és aknáztuk ki mágiájának valódi erejét, hogy együtt fedeztük fel vele ennek a mágikus világnak és teremtményeinek a titkait, a hatalmi erőviszonyokat, a social media előnyeit és veszélyeit; miközben az online és offline közösség összetartása, a barátság és bajtársiasság érzése szinte átsüt a lapok közül, mely egy optimális világban boldogabb és szebb életet jelenthetne a társadalomnak...

A fényes remény a tekintetében éles tőrként hatolt a szívembe. Nem létezett az az isten, amiért cserben hagyom ezek után.

Összességében az írónő stílusa nagyon tetszett, az események haladtak, a cselekmény izgalmas, a szereplők kidolgozottak, a világ jól felépített volt. Örültem, hogy szereplőink nem voltak sérthetetlenek vagy tökéletesek, hogy néha hibáztak és elbuktak - ettől váltak számomra hitelessé és emberivé. A romantikus szál nem kap túlzott hangsúlyt, a spicy részek (abszolút nincs belőlük sok, konkrétan kettő) és időnkénti káromkodások nem zavartak, teljes mértékben illettek a helyzetekhez és a karakterekhez. Alba Ferro írásmódja gördülékeny és olvasmányos, a humora spontán; és a néha keményebb témák ellenére is áthatotta számomra valami könnyedség, ami vitt előre magával, míg a végére nem értem...

5/5

Nagyon olvastam volna még tovább! Akár egy folytatást, akár egy-egy mellékszálat jobban kibontva, de szívesen visszatérnék Baldyba, hogy megtudjam, hogyan folytatódott ezután szereplőink élete...

A kötetet beszerzhetitek:

https://webshop.fairbookskiado.hu/termek/alba-ferro-9786156681355-tiktok-boszorkany

2023-ban jelent meg a Smaragd Kiadó gondozásában Kovács Gábor: Egy démon tárnái c. kalandregénye, mely az Anubis árnyékában sorozat első kötete. Fülszöveg és vélemények alapján egy humoros, kalandos-fantasztikus utazásra számítottam - és abszolút nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam tőle: nagyon jól kikapcsolt és szórakoztatott, miközben szereplőinkkel együtt fedeztem fel én is a tárnák mélyét...

Köszönöm szépen az írónak itt is a megkeresést és a kötetet!

Fülszöveg

Kedves Olvasóm!

Van kedved egy kalandos kincsvadászathoz? Egy tárna mélyén vár ránk a nagy démon kincse.
Azt mondod, hogy veszélyes?
Dehogy.
Nem mondom, hogy véletlenül cipelünk magunkkal egy hadseregnek elegendő gránátot, RPG-robbanófejeket meg több napra való proteinszeletet.
Megtámadhatnak minket a dzsungel emberevő élőlényei, de a tárnákban is a nyomunkba szegődhet a halál.
Azért ne izgulj!
Még egy nő is van a csapatban. Ha ő bevállalja, neked meg se kottyan ez a kirándulás.
Az egyetlen dolgod, hogy a Grizzly mögött haladj. Ő tudja, hova lépj.

Egy utolsó jótanács:
Vigyázz a dárdákkal!

 Lángba borultak a sátrak, lángba borult a tábortűz (bár az már előtte is égett), a latrina, és hogy a sor teljes legyen, a tűz rohamléptekben terjedt a lőszerek, robbanóanyagok és az üzemanyag felé. Ekkor ebben az őskáoszra emlékeztető forgatagban megjelent Ő.

Már rögtön az első oldalakon, sőt, konkrétan az első mondattal az események közepén találjuk magunkat, ahol főhősünk épp egy démoni táboron készül rajtaütni - egymagában. Miközben Alex elsőre egy öngyilkos küldetésnek tűnő támadásra indul, nem csak az elhamvadó said harcosokat éri váratlan meglepetés, hanem őt magát is - amikor megjelenik Ő, nevezetesen a nő...

Alex szimpatikus és jól felépített szereplő volt, önfejűsége és öntörvényűsége abszolút passzolt a karakteréhez, leleményessége és küldetéstudata példaértékű; bár az Yvonne iránti érzelmeivel nem igazán tudtam mit kezdeni, a múltja ismeretében valahogy nem tűnt valódinak és hihetőnek ez a szerencsére csak épp megjelenő romantikus szál. Abdul, Nyuszifül, von Stern és a saidok hozták számomra a tőlük elvárt kincsvadász feelinget; viszont Yvonne nekem kicsit kétdimenziós maradt, nem sok vizet zavart az események láncolatában, elsőre fontosabbnak és lényegesebbnek tűnt a szerepe a történetben - ha már annyira nélkülözhetetlen személynek lett titulálva, hogy képesek voltak őt a tudásáért elrabolni a saidok, én kicsit többet vártam tőle és belőle...

 Nevetni a Halál előtt az őrültek kiváltsága.

Az alapsztori tetszett, az események haladtak, a cselekmény logikusan felépített, a karakterek (Yvonne-t leszámítva) jól összerakottak voltak. Az író által teremtett világ és annak teremtményei kellően bemutatottak, a szerző írásmódja képies, végig láttam magam előtt a tárnákat és Gábor kreatúráit is. Az olvasó megszólítása kissé vegyes érzéseket keltett bennem: volt, ahol frappánsnak éreztem és kedveltem; máskor azonban nem volt annyira ínyemre a dolog, néhol kicsit meg is akasztott olvasás közben... A tárnák felfedezése és a misztikus-fantasztikus vonal izgalmassá, a talányok, csapdák és akadályok akciódússá tették a történetet; a fő csavar pedig eléggé meglepett - mert bár éreztem, hogy sántít valami, erre a fordulatra én nem számítottam... 

Összességében számomra az Egy démon tárnái tökéletes kikapcsolódást nyújtott, bejött az író stílusa és fanyarabb humora is, és magát a történetet is szerettem; a rejtélyes Cucili Bu-ra pedig nagyon kíváncsi vagyok, így biztosan sorra kerítem majd a folytatást is!

4/5

A kötetet beszerezhetitek:

https://smaragdkiado.hu/termek/kovacs-gabor-egy-demon-tarnai/

2015-ben jelent meg először az Athenaeum Kiadó gondozásában Bíró Szabolcs Anjouk sorozatának első kötete, a Liliom és vér, mely egy történelmi lovagregény, ami a 14. századba repít minket vissza - nekem pedig ismét abszolút kedvencem lett!

Fülszöveg

1321. Bátor Attila egykor templomos lovag volt, a király első embere, aki ott küzdött az Anjou-lobogó alatt, vérét hullajtva az akkor felemelkedő dinasztiáért. Az évek során legendás harcossá vált, ám a sorsdöntő rozgonyi csata után szögre akasztotta kardját, hogy családjával békés életet élhessen – távol a királyi udvartól, messze minden csatamezőtől. Egy forró tavaszi napon azonban minden megváltozik: királyi küldöttség érkezik a szlavóniai birtokra, hogy csaknem egy évtized után ismét hadba hívja a lovagot. Csák Máté, a Felvidék hadura, az Anjou-ház legnagyobb ellensége meghalt, s itt az idő, hogy huszonnyolc várát és teljes tartományát elfoglalják, egykori alattvalóit a király hűségére térítsék. Attila nem tehet mást, újból vasba öltözik, hogy a királyi bandérium hadnagyaként induljon az északi hadjáratra – ezzel pedig nemcsak egy új korszak, hanem bonyodalmak egész sora is kezdetét veszi. Míg a királyi had a Csákok földjét dúlja, addig Dubicában sötét fellegek gyülekeznek a Bátor család feje felett. A lángok felcsapnak, és úgy tűnik, a tűz sosem hunyhat ki…

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának lapjain valós és fiktív szereplők, urak és szolgák, királyok és katonák sorsa fonódik össze, és alakul Isten vagy a végzet akarata szerint. A sorozat nyitó kötete a XIV. század első negyedéről, az Anjou-kori Magyar Királyságról mesél – egy távoli, vadregényes, egyszerre dicsőséges és vérben fürdő korról, melyben még számított az adott szó, a becsületnek súlya volt, az emberéletet pedig egészen más áron mérték.

Ami Rozgony mellett történt, csak a kezdet volt.

Bíró Szabolcs munkásságát már jó ideje figyelemmel kísérem, önálló köteteivel engem abszolút megvett magának, így itt volt az ideje, hogy belekezdjek végre történelmi regényfolyamába, az Anjouk sorozatba is - főleg, hogy a Non nobis Domine-vel Szabolcs az egyik kedvenc magyar szerzőmmé, Bátor Attila pedig kedvenc szereplőmmé is vált! Ez a 15 részesre tervezett sorozat egyébként 5 trilógiára is oszlik, melyből eddig 9 rész, azaz 3 befejezett trilógia látott napvilágot - a Liliom és vér így tehát nem csak az Anjouk sorozat, de Bátor Attila bosszútrilógiájának első kötete is egyben.

A Non nobis Domine az Anjouk előzménye, de annak ismerete nélkül is abszolút érthető és olvasható a sorozat!

Történetünk egy kis visszatekintést követően 1321-ben, a rozgonyi csata után 9 évvel veszi fel a fonalat, ahol a liliomos lovag dubicai birtokára nem várt vendégek érkeznek, ezzel teljesen felforgatva Bátor Attila nyugodt, majorsági életét - sokkal kegyetlenebbül és könyörtelenebbül, mint azt elsőre gondolnánk...

A kötet minden egyes sorából érződik a korhűség, melyet az író aprólékos és részletgazdag leírásai tesznek teljessé; legyen szó ételről, szokásokról, fegyverekről vagy ruházatról. Az olvasó az események részesévé válik; érzi a csata izgalmát, a lakomák illatát, az ecetes bor savasságát, a frissen sült szalonna ízét, a vér és a füst szagát, a kardok, buzogányok és szablyák súlyát, a támadó ezredek keltette lódobogást, a kővetők és ostromgépek becsapódását, a háború minden ízét, szagát és dallamát...

Megismerhetjük többek közt Attila fiát, Szilárdot; két kis rosszcsont apródját; Csepkét és Kurtát; Lack fia Istvánt, a királyi bandérium székely gyalogosainak kapitányát; Gutkeled Miklóst és sikeres felvidéki hadjáratát; és megtudhatjuk azt is, mi lett Lászlóval, a liliomos lovag fegyvernökével a lovaggá ütése után. Részt vehetünk Csák Mátyus birodalmának felszámolásában; részesei lehetünk Tapolcsány, Léva és Trencsén ostromának és láthatjuk Mátyusfölde urainak behódolását is.

- (...) hogy mindenütt aranyliliomok sarjadjanak, előbb vérrel kell megöntöznünk a mezőt.

Összességében egy lebilincselő, gyönyörűen, gördülékenyen és olvasmányosan megírt, humorral fűszerezett korrajz, ami beszippant és nem ereszt, míg a végére nem érsz. Hiába lélekfacsaró, hiába ádáz és könyörtelen néha, odaszegez a lapokhoz Bátor Attila élete és Magyarhon véres múltja, Te pedig csak még többet és többet akarsz belőle...

Kedvenc lett!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

2024-ben jelent meg a Smaragd Kiadó gondozásában Császi Zsüliet negyedik regénye, Áron és Nelli kalandjainak folytatása: az Örök kísértés, mely az előző három kötethez képest 9 évvel később veszi fel a fonalat az események láncolatában...

Köszönöm az írónőnek  itt is a kötetet és a lehetőséget!

Fülszöveg

– És a második felvonás még tele lesz izgalmas táncokkal. Tudod, melyik Bella kedvenc része?
– A Cukortündér tánca, tudom – villantott fülig érő mosolyt, közben meredten bámulta a színpadi látványt. – Mindig elmondja, hogy egy nap ő szeretné eljátszani.
– El is fogja.

Mennyi őszinte szeretetnek és szerelemnek lehet hely egy férfi szívében? Áron a kislánya, Bella születése óta úgy érzi, hogy az életükbe csöppent angyalka minden korábbi ürességet tökéletesen kitöltött a lelkében. Azt is, amit esetleg élete szerelmének, Nellinek nem sikerült. Hiába lett ez a végzet asszonya a férfi létének másik fele, egy teljes egészet csak hárman alkotnak.

Áron elmondhatatlanul boldog ebben az idilli családban, meg sem fordult a fejében, hogy vannak még olyan sötét szegletei korábbi életének, amik utolérhetik. Éppen ezért éri annyira váratlanul egy sötét hangvételű üzenet. A kijelzőt bámulva azon tépelődik, vajon elfelejtheti-e ezt, vagy oda üt majd ez a temetetlen múlt, ahol a legjobban fáj.

 A kísértés örök…

Aki olvasta a véleményeim Zsüliet könyveiről az tudja, hogy az első három részt nagyon szerettem, ez viszont sajnos nagyon nehezen indult be nálam. Nagyjából a kötet feléig nem igazán történt semmi, betekinthettünk Áron és Nelli életébe, megismerhettük a kis cserfes Bellát, visszatekinthettünk néhány pillanatra szereplőink múltjába - de ezek sajnálatos módon számomra nem vitték előre a cselekményszálat, sőt eléggé visszavetettek olvasás közben. Az eddigi könyvei és a fülszöveg alapján én hiányoltam azt az egész köteten át tartó krimis, sötét múltas izgalmat, az események pörgését, a magával ragadó történetvezetést, amit Zsüliettől eddig megszoktam - és amit a regény második felében szerencsére végül abszolút meg is kaptam; a sors kezének és Balázs felbukkanásának hála...

A szálak összefonódásával, Áron múltjának és a Nemzetbiztonság nyomozójának előtérbe kerülésével megérkezett az az izgalom és pörgés, ami miatt az írónő könyveit megszerettem; és innentől már ugyanúgy beszippantott a sztori, mint az előzőekben! 

 Az igazán nagy csodákra olykor sokáig és végtelen türelemmel kell várni. Csendben. És csak akkor kapod meg, ha készen állsz rá. Nem görcsölsz érte, mert tudod, hogy megérdemled. De képes vagy porig is égni érte, ha kell.

Zsüliet általam kedvelt képies és gördülékeny írásmódja a kötet második felében már abszolút jelen volt, a karakterei validak, a cselekmény jól felépített volt. Az események itt már haladtak és néhány számomra hihetetlenebb momentumon kívül logikusak és következesek is voltak. A szerzőtől már megszokott sorok közötti mélyebb gondolatok átjöttek, a szereplők közötti érzelmek és érzések hitelesek, hibáik és tévedéseik emberiek, döntéseik reálisak voltak.

Ez sajnos nem lett az én könyvem, de maximálisan pozitív érzésekkel fogok belekezdeni az írónő legújabb regényébe, az Elvarratlan szálakba, ami már a polcomon vár és szintén egy izgalmas történetnek ígérkezik!
Aki szerette Nelli és Áron eddigi kalandjait, mindenképpen olvassa el ezt a kötetet is!

3/5

A szerző köteteit beszerezhetitek:

https://smaragdkiado.hu/termekkategoria/konyv/csaszi-zsuliet/

Szeptember 15-én jelenik meg Fritsi Péter: Paraf(r)ázis c. kötete a Szülőföld Kiadó gondozásában, melyben a szerző a novelláit és az egyperceseit gyűjtötte össze egy csokorba. Peti összes regényét olvastam és nagyon szerettem, így örömmel fogadtam az ismételt megkeresést, amit itt is nagyon köszönök!

Fülszöveg

Aztán valaki otthagyott egy csecsemőt.
Egy darabig sírt, majd elhallgatott.
Eggyé vált a többi fölösleges holmival, elvégre nem kellett senkinek.

– […] Addig ütötték és rugdosták a földön, amíg bele nem halt. Később aztán egy üstben vizet melegítettek, és addig főzték benne a testrészeit, míg le nem mállott róluk a hús. A csontjait porrá őrölték, és a malterba keverték, és ezután másnap nem rombolta le semmi, amit előzőleg fölhúztak.

– Mindig eljöttök, hogy halljátok a történet végét – […].

2025-ben jelent meg a Cser Kiadó gondozásában Dorosz Dávid: Mindenki lelép c. kötete, mely engem a fülszövegével vett meg magának - a tihanyi kiruccanásunk pedig tökéletes alkalom volt arra, hogy gyorsan bele is kezdjek; és ugyan nem teljesen azt kaptam, amit vártam, de abszolút pozitív olvasmányélményt nyújtott!

Köszönöm szépen a Cser Kiadónak a megkeresést és a bizalmat!

Fülszöveg

Baráti társaság. Luxusvilla a Balaton felett. Egy hétvége, amely mindent megváltoztat.

Ádám villájában minden adott egy tökéletes hétvégéhez: régi egyetemi csapat gyűlik össze a Londonból hazatérő Ági negyvenedik születésnapjára. De már semmi sem olyan, mint régen. A hazugságok és a múlt árnyékai gyorsan felszínre törnek.

Az ártatlan ünneplés vasárnap hajnalra tragédiába fordul: egy holttest hever a parton. Ferinek, a traumáival küzdő nyomozónak alig néhány órája van kiderítenie az igazságot, mielőtt az ügyet eltussolják. Ki az, aki bármire képes, hogy a titkai ne kerüljenek napvilágra?

MINDENKI megváltozott. A hatalomtól. A pénztől. A félelemtől.

MINDENKI játszik. Szerepeket. Játszmákat. Egymás ellen és egymásnak.

MINDENKI hazudik. A világnak. A barátainak. Önmagának.

MINDENKI fél. Hogy mit tudnak róla. Hogy mi derülhet még ki.

MINDENKI menekül. A döntései elől. A tettei elől. Önmagától.

MINDENKI LELÉP

 Most, hogy újra együtt vagyunk így hatan, nagyító alá rakott kis organizmus a csapat, sokkal jobban kijönnek az elmúlt tizenvalahány év változásai.

A fülszöveg, illetve a krimi és thriller címkék miatt én egy nyomozós, "hideglelős" sztorira számítottam; mindeközben viszont egy (jobb szó híján) lélektani-szociális drámát kaptam, ami kicsit talán túlzó, kicsit talán groteszk, de mindenképpen valóságos - én pedig nagyon szeretem a társadalmi kórképeket...

Ennek a regénynek számomra nem a cselekménye volt az, ami főként előrevitte a történetet; hanem a karakterek belső világa, érzései, motivációi és a közöttük lévő dinamika. Az eseményeket egy hat fős baráti társaság és egy gyilkossági nyomozó szemszögein keresztül követhetjük nyomon, akik szinte kivétel nélkül hordoznak magukban olyan vélt vagy valós traumákat, melyek erősen rányomták bélyegüket jellemükre, viselkedésmódjukra és hozzáállásukra - önmagukhoz és másokhoz is...

Míg apránként összerakjuk a szombat éjjeli dorbézolás történéseit és következményeit; egy elég tűpontos társadalmi látleletet kaphatunk kis hazánk valóságáról; melyben többek közt szerepet kap a családon belüli erőszak, a homoszexualitás, az örökölt családi minták, az etnikai hovatartozás, a kötelékeinktől való elszakadás, a bizonyítási vágy, és központi kérdésként Magyarország elhagyása is. A szereplők egymással és másokkal való viselkedése, illetve az a társadalmi bánásmód, mellyel szembe kell nézniük (előítéletesség, beskatulyázás, önmaguk megtagadása) sajnos egy nagyon is valós és nagyon is súlyos probléma; amiről véleményem szerint nem lehet eleget beszélni - mégis sok esetben tabuként kezeljük...

 Az alkohol emlegetése, mint ezeréves, mindent megoldó magyar problémakezelés. A szociológusoknak ezt kellene kutatniuk.

Összességében a szerző írásmódja tetszett; szerintem nagyon jól eltalálta a szereplők "hangját" is, gondolataik és szóhasználatuk jól elkülönült egymástól, viselkedésük hiteles volt, gondjaik életszerűek. A rövid fejezetek és a váltott szemszög miatt gyorsan lehetett haladni a kötettel, a figyelmem végig fenntartotta; az aktuálpolitika és a mutyizás jelenléte közéleti "hírkerülőként" sem zavart, szerencsére inkább csak a hatását éreztem a sorokon, nem azt, hogy meg szeretne téríteni...

A végén pedig így vagy úgy, de mindenki lelép...

[…] a kertkaput kilökve nekiment a kilencvenes évek magyar valóságának.

Nagyon valós. Nagyon mai. Nagyon magyar.

4,5/5

A kötetet beszerezhetitek többek között a Cser Kiadó oldalán!

2019-ben jelent meg magánkiadásban Cornelie C. G. alias Czank Nelli negyedik regénye: a Bármi megtörténhet; melyben az írónő a Tőle megszokott romantikus krimi helyett ezúttal a (portal) fantasy zsáneréhez nyúlt - számomra pedig abszolút letehetetlennek bizonyult!

Köszönöm szépen itt is az ismételt bizalmat Nelli!

Fülszöveg

Egy ​talpraesett, fiatal nő, egy fájdalmas csalódás és a megcsillanó remény egy új kezdetre.
Emily Joyce Montel San Francisco egy kellemes negyedében él szabadelvű festő barátjával. Az irigylésre méltó, fényűző élete csupán a látszat, jó ideje szabadulni akar a kilátástalan, érzelmileg kiüresedett kapcsolatból. Utolsónak szánt közös programjuk azonban balul sül el, a Golden Gate hídon átkelve autójuk balesetet szenved, és a vízbe zuhan.
Millie egy különös faluban ébred, egyedül. Az ott élők kedvesen fogadják, de a történtekre
ők sem tudnak magyarázattal szolgálni. Ahogy a maradni kényszerülő lány megismeri a
közösség múltját, mindennapjait, egy sor kérdés merül fel benne.
Hová tart a világ? Melyek az igazán fontos, mindenáron megőrizendő értékek? És főként
mit tegyen, ha soha nem térhet vissza a korábbi életébe?
Vajon teljesül a vágya? Megtalálja a szerelmet egy olyan társ oldalán, aki igazán figyel rá, és nem bonyolódik lépten-nyomon más kapcsolatokba?
Cornelie C. G. ezúttal egy olyan világba vezeti az olvasóit, ahol minden megtörténhet, és
meg is történik. Még az akadályokkal dacoló szerelem is.

 (...) – Mindig válassz a kedved szerint, hogy később ne kelljen megbánnod semmit.

Millie fontos döntésre szánja el magát kiégett, kiüresedett és cseppet sem egészséges párkapcsolatát illetően - végre elhatározza, hogy a tettek mezejére lép és végleg maga mögött hagyja párját és addigi életét. Egy utolsó közös utazás során azonban a sors közbeszól, Millie pedig balesetet szenved, és egy idegen világban tér magához...

A kezdeti sokkot követően Millie-vel együtt fedezhetjük fel és ismerhetjük meg az új világ kettéosztottságát; melyben a lakosság egyik fele a Birodalomban maradva, a 100%-os kontrollt eltűrve éli életét a legkorszerűbb technikai kütyük és technológiai áttörések korában; míg a többiek évtizedekkel ezelőtt maguk mögött hagyták ezt a fejlett és kényelmes, mégis korlátozásokkal teli életet és szabadon, a természettel összhangban, a nulláról kezdték el felépíteni új életüket... 

A cselekmény fő része Village-ben, a Birodalomhoz legközelebbi kis településen játszódik; melynek lakóit, életét, gazdaságát, vezetését és problémáit is első kézből ismerhetjük meg; miközben a metropoliszból épp itt tartózkodó orvos, Michael által a Birodalom előnyeit és hátrányait is feltérképezhetjük.

Nelli egy olyan történetet álmodott meg ebben a kötetben, mely egy könnyed, mégis elgondolkodtató romantikus utazásra hívja az olvasót, amiben jó elmerülni egy hosszú nap lezárásaként. Millie és Michael párosat nagyon szerettem, ahogy a falubeliek is gyorsan a szívemhez nőttek emberségükkel, nyitottságukkal és nyíltszívűségükkel. A karakterek validak, a felvonultatott társadalmi problémák és megosztottság valóságos, a modernizáció pozitívumai és árnyoldalai létezőek és életszerűek, a végkifejlettel kapcsolatban pedig volt egy ilyen sejtésem - de ez így volt szerintem tökéletes!

 – Míg szívem a tiéddel együtt dobban, itt leszek veled.

Az írónő írásmódja olvasmányos és gördülékeny, a leírásai képiesek, a szereplői élnek, az események kellő tempóban haladnak, a disztópikus-misztikus vonal szépen simul bele a történetbe. Nelli szokásához híven mély gondolatokkal, humorral, mértékletes és visszafogott romantikával fűszerezi meg a történetet, amiben bármi megtörténhet és meg is történik...

Kedvenc lett!
5/5

Nelli könyveit többek közt Nála is beszerezhetitek:

https://www.corneliecg.hu/uzlet/

Idén jelent meg a Park Kiadó gondozásában Donatella Di Pietrantonio: Törékeny ​kor c. lélektani fikciós kötete, mely a szerző ötödik regénye. Régóta szemezek az írónő könyveivel Anikó és Csaba véleményei miatt, de lehet, hogy nem ezzel a regényével kellett volna kezdenem az ismerkedést...

Most pedig valószínűleg egy elég megosztó vélemény következik, hiába aludtam rá egyet - előre elnézést azoktól, akik szerették...

Fülszöveg

A ​visszaadott lány című kötet szerzőjétől

„A Törékeny kor egy család története, melyet megbénít egy titok. Egy anya története, aki szinte levegőhöz sem jut szigorú apja és némaságba burkolózó lánya között. Egy olyan regény, amely a fájdalomról mesél, és közben gyógyít, mert aki írta, ismeri a szavak erejét és a sebek fájdalmát.
Ezért jelölöm a Strega-díjra.” Vittorio Lingiardi író, pszichológus

Milánó lezárásakor az egyetemista Amanda felszáll az utolsó vonatok egyikére, és visszamegy abba a Pescara melletti faluba, ahol felnőtt. Édesanyja, Lucia azonnal rájön, hogy valami megváltozott: lánya szeméből eltűnt a ragyogás, és mintha legszívesebben láthatatlanná válna, szinte meg sem szólal. Luciát megrémíti ez a hallgatás. Szeretné a lányát mindentől megóvni, de a család múltjától nem tudja.
Konok, idős földművelő apja és makacs lánya közé ékelődve Lucia megérti, hogy egyetlen öröksége a mély seb, melyet évtizedekkel korábban ejtettek rajta. Bonyolult kapcsolatainak hálójában rádöbben, hogy minden életszakasznak megvannak a maga félelmei és kihívásai, hogy szülő és gyerek egyaránt kiszolgáltatott és törékeny.

Donatella Di Pietrantonio nyers, szikár, érzelemgazdag regénye 2024-ben elnyerte Olaszország legrangosabb irodalmi elismerését, a Strega-díjat.

„A szabadsága iránti tiszteletből nem voltam mellette, amikor szüksége lett volna rám. A határok kissé elmosódottak egy olyan bizonytalan anya számára, mint amilyen én vagyok. De a határozottabb szülők vajon minden pillanatban tudják, hogyan kell helyesen cselekedni?”

Donatella Di Pietrantonio az Abruzzo tartománybeli Pennében él, gyerekfogorvosként dolgozik. Első regénye, az Anyám, a folyó olaszul 2011-ben jelent meg, és Tropea-díjat kapott. Második regénye, a Bella mia (Szépségem) 2014-ben Brancati-díjban részesült. Törékeny kor című ötödik regénye 2024-ben elnyerte a Strega-díjat.

 Egyszer megkérdeztem tőle, hogyhogy ennyire gyengéd az unokájával. Mert nem a lányom, válaszolta. Én vagyok a lánya.

A történetet Lucia nézőpontjából követhetjük nyomon, aki elég vegyes érzéseket keltett bennem olvasás közben - bár ez lehet, hogy a számomra hiányzó részletek miatt alakult végül így...

Apja és lánya között lavírozva Lucia élete nem éppen egyszerű, inkább csak valószínűsíthetőek, mint érezhetőek az örökölt családi minták és traumák is, amiket cipelni kénytelen; ugyanakkor édesanyjáról és gyerekkoráról vajmi kevés érdemleges információt tudunk meg, pedig valószínűleg ez bennem is helyretett volna néhány dolgot, amit sokszor csak sejtetni engedett a szöveg, konkrétumokat viszont nem igazán kaptam... Értem én az elvárásokkal teli apafigurát, a Farkasfognál történt eset közösségi és személyes hatását és valamennyire anyja helyzetét is; mindezek ellenére viszont nem igazán tudtam a helyére illeszteni néhány puzzle darabkát vele kapcsolatban.
A Doralice-hoz való viszonya az után a bizonyos eset után konkrétan kiverte nálam a biztosítékot, egyszerűen nem tudtam felfogni, se elfogadni, se megbocsájtani a hozzáállásának vagy mondhatni inkább elfordulásának az okait; és ez számomra az egész történetre rányomta a bélyegét - főleg mivel a felnőtt hozzáállása is bicskanyitogató maradt a számomra...
A lányához fűződő kapcsolata szintén nonszensz volt, akár a támadás utáni reakcióját, akár a lánya állapotát veszem is figyelembe. Nyilván tudom, hogy sérült szülőnek általában sérül a gyermeke is, az öröklődő családi mintákban és azok hatásaiban abszolút hiszek, de valahogy ez a része sem lett kerek számomra a történetnek.

A Farkasfognál megtörtént bűncselekmény helyett én szívesebben olvastam volna arról, hogy milyen volt felnőni ebben a családban és zárt közösségben, mi okozott ekkora törést Lucia életében (merthogy erre sem kaptam logikus vagy érthető indokot), mi miatt lett nem kicsit fura viszonya férjével és lányával is - ezekre ugyanis én nem kaptam elfogadható választ a kötetből...

A szereplők számomra kétdimenziósak maradtak, nem kerültek hozzám közel, nem tudtam együttérezni velük, sem akár kicsit is megkedvelni őket. A történet nem volt kerek, hiányoztak szerintem fontos momentumok, az érzések átadása az olvasó felé, valami, ami közelebb hozta volna őket hozzám. A koronavírus jelenléte két mondat erejéig jelent meg, értelme sem volt megemlíteni sem (a molyos címkéről már ne is beszéljünk); de a régi medencébe beleesett állatot is csak felesleges szövegkitöltésnek éreztem....

 Nem tudja, hogy anyámnak meg kellett betegednie ahhoz, hogy pihenni tudjon. Korábban a férje nem hagyta nyugton, elvárta, hogy férfiként dolgozzon kinn a földeken, asszonyként a házban.

Összességében az alapsztori jó lehetett volna, de nem volt az; az érzelmeket, amiket ki kellett volna váltania belőlem, nem váltotta ki; a cselekmény logikátlan, sőt időnként hiteltelen és hihetetlen volt számomra; ráadásul az események és karakterek nem váltottak ki belőlem semmit azon kívül, hogy felidegesítettek; pedig nagyon akartam én ezt szeretni...

2,5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről a Könyv-történeten olvashatjátok!