2018-ban jelent meg az Aposztróf Kiadónál Császi Zsüliet önálló verseskötete Bárányfelhők közt libabőr címmel, mely május közepén került a polcomra az írónő addig megjelent két regényével együtt.

Előtte még nem olvastam Zsüliettől, de a Zeusz titkait nézegettem már egy ideje, így szívesen fogadtam a recenziós megkeresését - amit itt is nagyon köszönök Neki!

„Sorra születnek versei: rejtélyes mondatokkal, eredeti szóalkotással, mint apró mozaikdarabokkal, fogalmazza meg a hétköznapokból induló, de a lélek mélységeit érintő, a ma emberét foglalkoztató kérdéseket. Varázsol.” Szafián Zsuzsanna

A Föld forog, az óra jár,
Képzeleted iránytű sorsod útján,
Lelked tükör emlékeid völgyében,
Szemed erős, hogy a múltba nézzen?

Régen sok verset olvastam és egyébként írtam is, mondhatni az egész tinikorom végigkísérte a költészet; mára már viszont kicsit "komfortzónán kilépős" lett ez a műfaj, ugyanis elég sok (főként) mai versnek nem igazán értem a mondanivalóját és/vagy a lényegét - bár nem állítom, hogy nem az én készülékemben van a hiba...

A kötet borítóját imádom, belelapozva ígéretesnek tűnt, így egy chillezős, vízparti kikapcsra vittem magammal a könyvet - amit abszolút nem bántam meg!
Olvasás közben nosztalgikus érzéseket keltett bennem, visszaidézte, mennyire szerettem régen verseket olvasni (és írni), időnként pedig a magam "költészetére" emlékeztetett egy-egy költemény. 

A versek közt vannak rövidebbek és hosszabbak, játékosabbak és komolyabbak, érzelmekkel teliek és elvontabbak, kötöttek és kötetlen stílusúak - így egy elég sokszínű gyűjteményt tarthat a kezében az olvasó.
Nagyon szerettem olvasni, néhány vershez többször is visszatértem egymás után, hosszabb ideig is elgondolkoztam a jelentésén, eltöprengtem a múlton, jelenen és jövőn, miközben jóleső érzéssel lapozgattam a kötetet....

A tévedések kérdőjele:
összeomlik kártyavárad,
légből kapott álomgyárad,
ha az iránytűd hazudik,
a stopperórád rosszul időzít.
A világ ekkor szilánkokra törik.

Több kedvencet is avattam, melyeknek mondanivalója megfogott, megérintett vagy épp elgondolkodtatott:
Játszhatunk
Ha tehetném
Elefántcsont-torony
Misztikus miliő
Úgy akartam
Szemfényvesztés
Tévedés
Körhinta
Még egy percig
Kétely
Placebo
Skicc
Leltár

Számomra a kötet tele volt mély gondolatokkal, az élet kérdéseivel és magával az élettel...
Egyszerűen jól esett kicsit elmerengeni egy-egy vers üzenetén, elmerülni a gondolataimban és kikapcsolni kicsit a mindennapokból és megszokottból!

Köszönöm, hogy olvashattam!
4,5/5

Hamarosan az írónő regényeiről is érkezem a véleményemmel - amiket szintén nagyon szerettem ;)

Idén áprilisban jelent meg a Trivium Egyesület gondozásában az Alternatív honfoglalás c. e-könyves antológia, mely a tavaly meghirdetett, azonos című novellaíró pályázat 6 legjobb művét tartalmazza. 

A kötetre konkrétan a pályázat kiírása óta kíváncsi vagyok, így boldogan fogadtam Évi ismételt recenziós megkeresését, amit itt is nagyon szépen köszönök Neki!

A borító Czinkos Éva munkája

Fülszöveg

Képzeljük ​el, hogy annak idején a magyarok bejövetele a Kárpát-medencébe nem az eddigi ismereteink szerint történt. Képzeljünk el egy alternatív valóságot, amelyben őseink esetleg nem az általunk ismert időszakban foglaltak hont, esetleg gyökeresen másképp történt a területek birtokba vétele, mint ahogy azt a történészek állítják, esetleg nem is telepedtek meg itt annak idején, hanem továbbmentek (közelebb-távolabb) valamelyik irányba… vagy esetleg nem is hajszálpontosan azoknak a történelmi személyiségeknek köszönhetjük hazánk létét, akiknek ezt jelenleg büszkén valljuk. Egyszóval: mi lett volna, ha…?
Mi minden lett volna más akkoriban és az elkövetkező évszázadok során, esetleg mi minden lenne más napjainkban, országhatáron belül és kívül? Miként alakult volna a történelem, miként alakult volna a nemzet múltja, jelene és jövője egy fiktív módon lezajlott honfoglalás esetében?

Ezekre a kérdésekre adja meg a választ a pályázat 6 legjobb írása, amelyek az „Alternatív honfoglalás” című antológiában e-könyves formátumban jelennek meg.

Szilágyi Heléna - A szarvas útja

 Az aprócska fénynyaláb irányába rohant, a hazafelé vezető csapáson. Mint amikor a pirkadat legelső, bizonytalan fénysugara átlépi a horizontot, úgy derengett fel előre egyre tisztábban, egyre élesebben a jurta és két alak sziluettje.

Szilágyi Helénától már több novellát is olvastam, amiket nagyon szerettem, így örömmel láttam a nevét az antológia szerzői között! Az írónő gyönyörűen és képiesen ír, az eddig Tőle olvasott írások mindig nagyon megfogtak és nem volt ez másként A szarvas útjával sem!

A történet alapja A csodaszarvas legendája, melyet Heléna egy teljesen más megvilágításban, némi misztikummal fűszerezve mutat be nekünk. Erdőn, mezőn és ingoványon át követhetjük nyomon Eneth és Emese sorsának alakulását, valamint Hunor és Magor kalandos honfoglaló útját. A szarvas útjában szerepet kap még a családi összetartás és összetartozás, az önmagunkhoz és a sajátjainkhoz való hűség, miközben egy varázslattal teli, fantasztikus felfedező utazásra indulhatunk szereplőinkkel...

Némethy Alexandra - A táltosasszony legendája

 Ez a föld sok gazdát látott, és még több vért ivott, mígnem a fái kiszáradtak, a füvei elporladtak, és a vizei beszennyeződtek.

A táltosasszony legendája egy gyönyörűen megírt, táltosokkal, harcokkal, frankokkal, utazással és varázslattal teli novella, amit én nagyon olvastam volna még tovább!

Alexandra nagyon szépen építette fel és tárta elénk egy olyan alternatív honfoglalás történetét, melyben népünk múltjának táltosai kiemelkedő és fontos szerepet töltenek be a magyarság életének és a vezérek döntéseinek alakulásában és alakításában. A sztori rövidsége ellenére Becse, Csillag és Szilas karakterei nagyon a szívemhez nőttek, az eseménydús cselekmény pedig a varázslattal és a természetközeliséggel együtt teljesen magába szippantott! A mágia, a jövő fürkészése, a béke vágya és az elém tárt fiktív múlt a gyönyörű írásmóddal karöltve egyszerűen levett a lábamról; és szívesen merültem el ebben a számomra nem mindennapi és csodás történetben! Abszolút kedvencem lett!

2018-ban jelent meg először, majd idén újra kiadásra került Bauer Barbara: Még látlak odafenn c. történelmi regénye a Jaffa Kiadónál, mely az 1940-es évekbe repít minket vissza, ahol főként apa és fia által ismerhetjük meg a Kojnok család történetét, akiknek életére egy olyan háború vet árnyékot, melyet nem nekik kellene megvívniuk...

Fülszöveg

Kojnok ​Ferenc álma, hogy pilóta lehessen, megvalósíthatatlannak tűnik. Véget ér az első világháború és a trianoni békeszerződés megszüntette a magyar légierőt, ezáltal a pilótaképzést is. Ráadásul Ferenc édesanyja hallani sem akar arról, hogy a fia valaha is egyenruhát öltsön magára. Az elcsatolt kis csallóközi faluban, Vágfalván nevelkedő fiú azonban kitart elhatározása mellett, még ha a megvalósításának, úgy tűnik, esélye sincsen. Örömét és sikereit a sakkozásban találja meg, mígnem találkozik Ágnessel, a legbájosabb lánnyal, akit valaha látott. Ferenc a lány által visszakapja önmagába vetett hitét, majd sikerül végre valóra váltania álmát. Kisfiuk, Kojnok Misi még egészen kicsi, amikor 1942-ben el kell köszönnie az édesapjától. Az elválás napja egy életre meghatározza a gyerek életét. E napon Ferenc kézzel faragott sakk-készlettel lepi meg a fiát, mellyel el is kezdenek játszani, de a játszma félbemarad, és Ferenc után csak egy ígéret marad. Az ezt követő esztendők Misi számára a reménytelen várakozás jegyében telnek.
A doni katasztrófa után az itt maradottak élete fenekestül felfordul. „Eltűnt” – olvassák a frontról érkező hivatalos értesítésen, majd „Felszólítom, hogy hagyja el az otthonát!” – áll a kitelepítésről szóló fehér lapon.

Szinte minden remény elveszett. A történelem családokat szakított szét, az ország ismét csonkává lett. Elérkezett az idő, amikor már csak a hit segített, a dédelgetett emlékek, melyek újra és újra erőt adtak. Amikor már nem volt mibe kapaszkodni, csak egy elkezdett sakkjátszmába és egy ígéretbe.
BAUER BARBARA új regényének hőseit a történelem formálja, sorsukat hatalmak harca határozza meg, lelküket pedig a hit és a szeretet menti meg.

Ő lesz a napfény a sötét napokon, a fény a reménytelenségben, a biztos a bizonytalanban, az öröm a bánatban.

Ahogy idősödöm, egyre több történelmi regény kerül a kezembe, melyek közül abszolút kedvenceim a világháborúk idején játszódó, átlagemberek életét, sorsát és megpróbáltatásait bemutató kötetek, melyek által közelebb kerülhetek nagyszüleim múltjához és jobban megérthetem a gyermekkoromban tőlük hallott történeteket. Átérezhetem kicsit az őket bekebelező félelem, bizonytalanság és kilátástalanság bénító érzését; ugyanakkor a hitük, kitartásuk és lelkierejük példaként állnak előttem; miközben magam elé idézem, hogy mekkora erő lakozott bennük, mert ennyi viszontagság után még tudtak mosolyogni, szeretni, remélni és embernek megmaradni...

A Még látlak odafenn egy szívhez szóló történelmi családregény, melyben főként Ferenc és a fia, Misi életének eseményeit követhetjük nyomon, de erős női karakterekben sincs hiány a kötetben. Ferenc édesanyja és Ágnes számomra példaértékű hittel, reménnyel, szeretettel és fáradhatatlan kitartással állt hozzá a legreménytelenebb helyzetekhez is, miközben igyekeztek a legsötétebb körülmények között is megtalálni és megtartani a fényt...
Két főszereplőnket a családi kötelék mellett két közös szenvedély is összeköti: a repülés és a sakk szeretete; melyek szépen épülnek bele a cselekménybe és még inkább közel hozzák egymáshoz apát és fiát. 

– […] Élnek. De akár halottak is lehetnének, akik már csak a saját sírjukat keresik.

A történelmi háttér kidolgozott, a karakterek valósághűek és emberiek, a történetvezetés logikus, a leírások képiesek. Összességében egy gyönyörűen megírt, érzelmekkel és szeretettel teli történet, ami magával ragadott és megérintett, miközben egy számomra hiteles korrajzot bemutatva repített vissza a magyarok történelmének egyik legsötétebb időszakába...

Ismét bővült kedvenc szerzőim listája!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

2023-ban jelent meg a Könyv Gurunál Ángyán Patrícia: Az utolsó hiba c. romantikus kötete, ami egy érzelmekkel teli utazásra hívja olvasóit a horvátországi Rovijnba.

Az utolsó hiba egy sorok mögötti igazságokat és mélyebb mondanivalókat megjelenítő történet, mely a szerelem mellett szól útkeresésről, hitről, fájdalomról, bizalomról és testvéri összetartozásról; miközben a személyiségfejlődés, a lelki traumák hatása és a fiatalság megélése is fontos szerepet kap, ezáltal egy összetett és hangsúlyos, mégis szórakoztató kötetet tarthat a kezében az olvasó.

Köszönöm szépen Patrícia itt is, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és elküldted nekem a kötetet!

Fülszöveg

Tiara horvátországi szülővárosában, Rovinjban kezdi meg egyetemi éveit élete legtragikusabb nyara után. Nővérét és egyben legjobb barátját, Kiarát követve a mikrobiológia tudománya vonzza a helybéli rosszfiú, Trevor mellett. Románcukat nem rejtik véka alá, de Tiara titka beárnyékolja lehetséges boldog jövőjüket.
Egy árulásnak köszönhetően múltbéli feldolgozatlan traumája Kolin képében újra felbukkan, és Tiara az eddigi menekülés helyett képtelen lesz szembenézni megrázkódtatásával és annak következményeivel.
De mi Tiara féltve őrzött titka, és ki az áruló? Vajon Trevor és az ismeretlen jövő lehetősége izgatja jobban, vagy sikerül megoldaniuk a múltbéli problémát Kolinnal?

Könnyű osztani az észt mások életéről, mit és hogyan kellene másképp csinálniuk, de amikor a saját döntéseinkről, a mi életünkről van szó, akkor már sokkal nehezebb az eszünket követni a szívünk helyett.

A gyönyörű borító az egyszerűsége mellett maximálisan jól tükrözi a kötetet átszövő hangulatot is, melyben az ész folyamatosan harcol a szívvel, a gondolatok az érzésekkel, a józan elhatározások az érzelmi alapú döntésekkel - ezek következményei pedig hatalmas lavinát indítva temethetnek minket teljesen maguk alá és hathatnak ki életünk további részére...

A figyelemfelkeltő prológus az elején nagyon kíváncsivá tett a folytatást illetően - végig próbáltam kitalálni, vajon mikor és hogyan jutunk el idáig a történet folyamán, miközben a bevezető főszereplői végig rejtve maradtak előttünk és nem kicsit lepődtem meg, mikor kiderült, hogy nagyon nem azok, akikre én számítottam.

Tiara egy nagyon jól kidolgozott, valósághű főszereplője a kötetnek, akivel elképesztő módon sikerült azonosulnom! Minden gondolatával, döntésével és tettével a 18 éves önmagamra emlékeztetett, miközben hihetetlenül nosztalgikus érzéseket keltett bennem - hasonló korban, hasonlóan hosszú kapcsolat után, az első nagy szerelem végét követően ugyanezekkel a kételyekkel, érzelmi zárkózottsággal és bizalomvesztéssel küzdöttem elég hosszú ideig.
Trevor és Kolin karakterei számomra abszolút nem egy szinten mozogtak. Trevor, még ha az indokai megkérdőjelezhetőek voltak is, egy sokkal igazibb és validabb szeretetet képviselt számomra, mint Kolin, aki inkább a "még én sem tudom mit akarok, kivel, mikor vagy hogy" és a se veled, se nélküled kettőse között ingázva egy bizonytalan és döntésképtelen srác benyomását keltette. Nem szeretem a teszetoszaságot, ahogy azt sem, ha valakit ennyire könnyű kibillenteni a magabiztosságából és ennyire nem kitartó. Abszolút TeamTrevor vagyok!

A betűszavas klubnevek nagyon tetszettek, ahogy az írásmód is abszolút hitelesen tükrözte számomra a fiatalok gondolatmenetét és stílusát. A novellaírás, mint terápiás eszköz beleszövése, illetve a kötetben szereplő novellák nekem nagyon bejöttek, ahogy  A Szakításunk naplójának említése is egy igazán jó utalás az írónő másik könyvére. 

A vallás nem éppen kedvencem, általában nagyon nem szeretem, ha meg akarnak téríteni, de ebben a kötetben abszolút nem zavart a hit megléte, még ha elég sokszor került is említésre a kötetben, illetve Tiara életének fontos részét is képezte - nem éreztem tolakodónak, túltoltnak vagy éppen hittérítőnek, ami külön öröm volt számomra!

Az áruló kiléte elképesztően meglepett, Tiarával együtt haragudtam rá és csalódtam benne - a bizalmamat pedig nem nyerte vissza a kötet végére sem...

Valaki vagy valami elvesztésének feldolgozása nem minden esetben könnyű, de tudom, hogy egyszer majd jobb lesz. Hiszek benne, és aki hittel kér, az kap. Csak hinnem kell benne és kitartanom.

Összességében a karakterek jól felépítettek és hitelesek voltak, a felvonultatott problémák és témák fontosak, a sztori jól összerakott, a cselekmény logikus, az események haladnak, a végkifejlet pedig reális!
Hihetetlen érzéseket keltett bennem a kötet, nosztalgiával, szeretettel és jó érzéssel töltött el az olvasása - remélem mielőbb folytatódik, mert elmondhatatlanul olvasnám tovább!

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

Május 25-én érkezik Az utolsó hiba III. BookTour-ja - részletekért figyeljétek az írónő oldalát

Patríciával találkozhattok a 95. Ünnepi Könyvhéten
Helyszín: Vörösmarty tér, 16-os pavilon, Könyv Guru Kiadó
Időpont: Június 16. vasárnap 11-12 óra között

A kötetet beszerezhetitek többek között:

Líra

Book24

Alexandra

Jókönyvek

Pergamon

Tavaly, a 94. Ünnepi Könyvhét előtt jelent meg Zajácz D. Zoltán: Gyilkos Balaton c. retró krimije a Generel Press kiadó gondozásában, mely a Véres Balaton sorozat előzménykötete. A fő trilógiához hasonlóan ez is egy izgalmas bűnügyi regény, ami ezúttal visszarepít minket az 1970-es évek Balatonjára, ahol Máté és Laura múltja mellett egy eseménydús és fordulatos nyomozásba csöppenhetünk.

A sorozat előző három részét múlt év januárjában 4 nap alatt kiolvastam, így nagy elvárásokkal kezdtem bele a Gyilkos Balatonba - és abszolút nem csalódtam, ugyanúgy beszippantott, mint a 3 megelőző kötet!

Fülszöveg

1972, Balatonakarattya. Egy nyári reggelen két kamasz egy fiatal nő holttestére bukkan a strand melletti nádasban. A rendőrség tanácstalan: a lánynál nincsenek iratok, és első ránézésre semmi sem utal idegenkezűségre. Valaki azonban egyértelműen meg akart szabadulni a holttesttől.
Az ügy hamar átkerül az Országos Rendőr­főkapitányság életvédelmi osztályához, amelynek a vezetője Lendvay István őrnagy. A nyomozásban pedig nemcsak a tehetséges újonc, Adorján Máté alhadnagy van a segítségére, de a lánya, Lendvay Laura is, aki váratlan érdeklődést mutat a rendőrségi munka iránt…

A méltán népszerű Balaton-trilógia előzménykötetében az olvasó bepillantást nyerhet az ifjú Adorján Máté egyik első nyomázásába, megismerkedhet a profilozás terén szárnyait bontogató Lendvay Laurával, és végigkövetheti az első közös ügyüket.

 Tizenhat évesen nem mindennap talál az ember holttestet a nádasban.

Már rögtön az első oldalakon egy ismeretlen fiatal lány holttestére bukkanhatunk, aki nem épp a legjobb időben és helyen kerül elő, mindemellett pedig nem ő az egyetlen, aki életét veszti a kötet során... A nyomozás meghökkentő titkokra derít fényt az áldozatokról, miközben a mellékszálon futó beépüléses vizsgálat is érdekes eredményeket hoz, ezzel egy ponton némiképp összekapcsolva az ügyeket és Máté magánéletét is rendesen felforgatja.

A kötetben a nyomozati szál mellett szerepet kap némi romantika is, illetve a politika és a szocializmus mindenre kiterjedő és kiható befolyása, mely miatt nyomozóink munkája nem kicsit bonyolódik, ráadásul szereplőink még jobban össze is kuszálják a szálakat a következményektől való félelmükben.

Laura és Máté kifejezetten jól felépített, szerethető karakterei a könyvnek (és az egész sorozatnak); akiknek érdekes volt a múltjukra visszatekinteni, de a többiekkel is nagyon jó volt újra találkozni - a kapcsolati darabkák pedig szépen a helyükre is kerültek. Érdekes volt látni, Laura merről indul a profilozás felé, illetve a családja hogyan áll hozzá az efelé irányuló terveinek; de Máté ifjonti nyomozói szárnybontogatásáról is szívesen olvastam.

 Ezen a reggelen a Tihanyi-félsziget úgy festett madártávlatból, mint egy épp csak befejezett akvarell, amelyen még meg sem száradt a vízfesték.

Az író stílusa és részletgazdag, de nem túlírt írásmódja nagyon tetszett, a szereplők jól összerakottak, a cselekmény esemény- és akciódús, a nyomozás reális, a történetvezetés logikus és hiteles, a sztori izgalmas és fordulatos, a külön nyomozati szálak pedig szépen kapcsolódnak össze!
Számomra abszolút korhű volt az ábrázolásmód és bár történet idején még nem éltem, mégis nosztalgikus érzéseket keltett bennem és egyszerűen jól esett olvasni!

Kedvenc sorozatom lett! Olvassátok!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt találjátok!

2023-ban jelent meg az Underground kiadó gondozásában Stian Skald: Avalantia c. fantasy kisregény-sorozatának harmadik kötete, A nemszületett, mely ismét egy kalandos útra hívja olvasóit - nekem pedig a kedvencemmé vált a sorozatból!

Itt is köszönöm Viktornak a bizalmat és a köteteket!

Fülszöveg

Maugis a világokat összekötő átjárón keresztül visszatér otthonába, ám nyughatatlan lelke továbbra sem lel békére. Az átélt kalandok nyomot hagytak benne és olyan tudás birtokába jutott, melyet nem oszthat meg senkivel, mégis súlyos árat kell fizetnie érte.
A fortélyos varázslótanonc hamarosan újra útra kel, hogy sötét titkokról rántsa le a leplet, és a rá leselkedő veszedelmek miatt arra kényszerül, hogy szövetséget kössön legádázabb ellenségével. Idővel azonban szembe kell néznie tettei következményeivel.

– […] szerencsét az életben és dicsőséget a halálban!

Az első fejezetben most Maugis naplója helyett a peregrinus egy Varázslótanácsnak szóló jelentésével nyitunk, mely nagyon jól és tömören összefoglalja az eddig történt legfontosabb eseményeket, ezzel kellően ráhangolva minket a folytatásra, mindenféle zavaró vagy ismétlő érzés nélkül. Az előző részekhez hasonlóan rövidsége ellenére ez a kötet is eseménydús és fordulatos volt, bár kalandokból kicsit kevesebbet kaptunk, számomra mégis izgalmas volt az új szereplők és társak, valamint az új világgal és varázslással kapcsolatos ismeretek miatt.

Fortélyos varázslótanoncunkat sokkal jobban megismerhetjük ebben a főként köré épült történetben, miközben kicsit közelebb kerülhetünk a varázslók világához is, melynek szabályaiba, illetve a Fakótorony lakóinak életébe és "hierarchiájába" is betekintést nyerhetünk. A nemszületettben Maugis karaktere teljesen kibontakozik előttünk, mialatt vele együtt merülhetünk el lelke és gondolatai legsötétebb bugyraiban és ismerhetünk meg általa egy érdekes, ám annál veszélyesebb szereplőt, aki fenekestül forgatja fel famulusunk világát...

Fantasztikus lényekből ebben a kötetben sincs hiány: az erdőpilléktől a tündérekig, a driádoktól a démonokig különféle entitásokkal találkozhatunk, akik segítik vagy épp hátráltatják Maugis legújabb küldetését. Az aktuális megbízatás célja Noctifer, az eltűnt tanonc felkutatása; miközben a kötet címe is értelmet nyer; valamint egy árva fiú, Arsel is az utunkba keveredik...

Legújabb missziója során Maugis néha meglepő, máskor veszélyesebb kalandokba kerül, melyek túléléséért időnként hatalmas árat kell fizetnie. Míg saját démonával harcol, kérdéses kimenetelű szövetségre lép és egy különös remete csábításának esik áldozatául; bizonyítania kell rátermettségét és teljesíteni a küldetését, melyhez minél közelebb kerül, annál lehetetlenebbnek bizonyul a sikeres megvalósítása...

!!Az első két részre spoileres tartalom!!

Miután Maugis újfent átkelt a kapun és visszakerült Avalantia birodalmába, ismét nem várt fordulatokkal kell szembenéznie, nemkülönben saját bűntudatával is, melyet a társai hátrahagyása miatt érez. A Rendbe való visszatérése érdekes fordulatot hoz számára, miközben a teljesítetlen peregrinusi megbízatása miatt is felelnie kell a Konzílium előtt.

Varázserejének megbízhatósága ugyan visszatér, lelkében és viselkedésében viszont számára eddig ismeretlen düh és harag lobban fel, miközben magában viaskodva, társai nélkül kell megbirkóznia az elé kerülő nehézségekkel - ráadásul mágiájának teljes használatához egy új varázsbotra is szüksége lesz...

Farrun és Northas nekem hiányoztak, mert megkedveltem őket az eddigiekben, viszont ez nem vont le a történetből - remélhetőleg hallunk még felőlük valamikor és kiderül, mi történt velük a hüllőlényekkel és a Dragen-tuval folytatott harc során...

!!Spoiler vége!!

Amerre lesújtott, aratott a halál.

A szerző által teremtett világot nagyon megszerettem, Viktor írásmódja olvasmányos és gördülékeny, leírásai lényegretörőek és képiesek, a cselekmény és az alapsztori izgalmas és fordulatos, az események haladnak, a karakterfejlődések érezhetőek, a történetvezetés logikus, a klasszikus fantasyt idéző borítók pedig szerintem gyönyörűek és teljes mértékben történet- és könyvhűek lettek!

Remélem, hogy folytatódni fog a sorozat, mert ennek nem lehet így vége!
Ez a világ és a karakterek még temérdek lehetőséget és kalandot rejtenek magukban - nem mellesleg pedig rendkívül megkedveltem Avalantia világát is!

Köszönöm, hogy olvashattam! Abszolút kedvencem lett!
Olvassátok!
5/5

Az elveszett aranyváros kereséséről írt véleményem itt 

A lelkek kútjáról pedig itt olvashatjátok!

A kötetet többek között beszerezhetitek:

Rukkola

Újkönyvek

Alexandra

Líra

Book24

Idén márciusban jelent meg a Jaffa kiadó gondozásában Bauer Barbara: Találkozások c. kisregény-sorozatának harmadik kötete, A jövevény, ami Az átutazó után ismét tovább visz minket egy újabb spirituális állomásra, melynek középpontjában az anyaság, valamint anyai érzések és döntések állnak.

A jövevény szintén nem volt számomra könnyű olvasmány személyes érintettségem miatt, mégis egy csodálatos, érzelmekkel teli útra vitt, melynek minden boldog és fájdalmas része megérintett, miközben a generációkon átívelő történetek részesévé váltam és egyszerűen nem bírtam letenni, míg a végére nem értem...

Köszönöm szépen a Jaffa kiadónak itt is, hogy megtiszteltek bizalmukkal és elküldték nekem a köteteket!

Fülszöveg

Anyaság. ​A legtöbb kislány, amikor önfeledten babázik, a lelke mélyén már anyává lesz. Eljátszik mindent, amit látott addigi élete során, és azt is, amit nem. Horgolt vagy műanyag, bájos vagy furcsa külsejű babával bánik úgy, mintha az édesanyja lenne: beszél hozzá, ringatja, altatja, eteti, nevelgeti, éppen úgy, ahogy vele bánnak. Vagy ahogyan szeretné, hogy bánjanak vele. Vagy épp úgy, ahogyan soha nem láthatta, amire nem emlékezhet, ami nem az ő tapasztalata. De akkor kié?"Te döntöd el, hogy a múltadból mit teszel le és mit viszel tovább, tehát te döntöd el, hogy a múltad vagy te magad irányítod az életedet. Ez a szabad akarat lényege. De ehhez ismerned kell, hogy honnan jöttél. Tudnod kell mindent, ami ez idáig meghatározta, hogy éppen hol tartasz az életben."
Bauer Barbara négyrészes kisregénysorozatának harmadik kötetében apró történeteken, mindenkori anyák egymásba fonódó, generációról generációra átnyúló rövid epizódjain keresztül építi fel az anya figuráját.

Az anyaságra készülve szakkönyveket olvastam, anyukákkal beszélgettem, akikről úgy gondoltam, hasonló értékrend mentén haladnak. A férjemmel elméleteket gyártottunk arról, hogy milyen szülők leszünk, miközben izgatottan vártuk, hogy végre megismerjük ŐT. Aztán a születésével nem csak őt ismertem meg. Folyamatosan tükröt tart elém, amiben látom felvonulni a múltamban felsorakozó anyák minden örömét és bánatát, félelmét, traumáját, és tudom, hogy én magam is óhatatlanul kódolom őbelé a sajátjaimat is.

Érzelmek, sorsfordító pillanatok, múltból hozott történetek, amiket folytatunk.
Anyáink történeteit.

Ez a kisregény - akárcsak a Találkozások eddigi kötetei - egy gyönyörűen, érzelmekkel átitatva megírt lélektörténet; melyből anyaként, leendő anyaként, de akár gyermekként, lányként is magunkkal vihetünk gondolatokat és érzéseket; miközben szereplőink helyzetével, döntéseivel, gondolatmenetével teljes mértékben azonosulhatunk. A jövevény ugyan az írónő lányának íródott és főként saját magából merített, mégis maradéktalanul magunkénak érezzük, mert benne van a mi múltunk, jelenünk és jövőnk; fájdalmaink, kételyeink, félelmeink, képzeteink, vágyaink és szeretetünk is.

A kötet egy szívet melengető és bensőséges utazásra hív, melyben az anyai érzések, a vágyakozás és az anyaság hihetetlen csodája egyesül, elénk tárva annak minden csodálatos és nehéz mozzanatát, melyet mi is könnyen átérezhetünk.

A transzgenerációs hatásokat pszichológiai kutatások is vizsgálják, a felmenőinktől átvett szemléletek és viselkedésminták pedig bizonyítottan beépülnek az életünkbe, akár tisztában vagyunk velük, akár nem. Ezeket sokszor kisgyermekként és észrevétlenül "szívjuk magunkba", miközben nagyrészt sem emlékünk, sem tudásunk nincs róluk - mégis könnyen felfedezhetőek a már felnőttként bennünk keletkező gondolatainkban és kialakult attitűdünkben.
A témában már olvastam; és hiába álltam hozzá az elején még kétkedéssel, csupán érdeklődéstől hajtva; magamban elmerülve, némi önismeretet gyakorolva nagyon sok miért?-re találtam meg a választ, miközben a magam és felmenőim életéből eddig ismeretlen puzzle darabkák kerültek a helyükre...

A könyv az örökölt sorsok és családi minták mellett, a szabad akarat és a tudatosság lehetőségét is elénk tárja - a döntés pedig mindig a mi kezünkben van, rajtunk múlik, hogy egy elágazáshoz érve merre indulunk tovább. A választás sok esetben nehéz, de nekünk kell meghoznunk, miközben az, hogy jól döntöttünk-e, csak évek, de leginkább évtizedek távlatából fog kiderülni...

Emlékszem, négyen voltak. A szerelem, mint egy idegen, a halál, aki nem más, mint egy átutazó, a sors, aki barátként van jelen, és az anya, aki egykor maga is jövevényként érkezett.

Kellő nyitottsággal olvasva A jövevény is egy csodálatos, lelket feltöltő utazás lehet az olvasó számára - én pedig szívből ajánlom Nektek ezt részt is!
Nálam biztosan előkerülnek még a sorozat kötetei, A barátot pedig már hihetetlenül várom!

Olvassátok!
5/5

A kötetet keressétek a Jaffa kiadó webshopjában vagy a  Jaffa Könyvesboltjában!

Az idegenről itt 
Az átutazóról pedig itt 
olvashatjátok a véleményem!

Idén márciusban jelent meg a Jaffa kiadó gondozásában Bear Grylls legújabb önismereti és önsegítő kötete, a Töltsd fel az agyad!, mely a mentális állóképességünk fejlesztésében lehet a segítségünkre. 

Igyekszem tudatosan élni, folyamatosan tanulni és magamból a legtöbbet kihozni, ezért szívesen olvasok ebben a témában; miközben megpróbálom magamévá tenni azokat a gondolatokat, melyek építenek, valamint kizárni és leépíteni azokat, melyek nem a javamat szolgálják.

Fülszöveg

Bear ​Grylls új könyve egy egész évre elegendő tanácsot ad ahhoz, hogy szembenézzünk bármilyen nehézséggel, amit az élet elénk sodor. A vadon törvényei és a Sose add fel! című könyvek szerzője saját túlélési tapasztalataiból, valamint sportolók, felfedezők, történelmi személyiségek és egyéb hírességek lenyűgöző történeteiből merítve oszt meg velünk egy sor olyan tippet, amelyekkel kialakíthatjuk, fejleszthetjük és a hétköznapokban is hasznosíthatjuk saját mentális ellenálló képességünket.

A világhírű kalandor elmeséli, hogyan győzte le félelmeit, hogyan törte át azokat a falakat, amelyek addig korlátozták, és hogyan jutott el odáig, hogy képes legyen emberfeletti teljesítményt nyújtani akár a legreménytelenebb helyzetekben is. Will van der Hart motivációs tréner és kommunikációs szakember segítségével útmutatót ad, hogy mi is leküzdhessük a stresszt, megváltoztassuk a rossz szokásainkat, bátrabban álljunk a kihívások elé, kalandosabb életet éljünk, és felülemelkedjünk a hiedelmeinken.

 A jó mentális állóképesség nem azt jelenti, hogy soha nem fogunk mentális betegségekkel küzdeni, ahogy a fizikai fittség sem jelenti azt, hogy a testünk soha nem fog megbetegedni.

A könyv felépítése számomra szokatlan volt, emellett viszont nagyon is tetszett; ugyanis 365 napra, illetve 8 témára felbontott tematika alapján épül fel, mely lehetőséget ad egy lassabb, elmélkedősebb haladásra, ezáltal akár egy 1 éves mentális tréningre; miközben folyamatában olvasva is abszolút megállja a helyét - én a húsvéti hosszú hétvégém olvasmányának választottam, így viszonylag gyorsan haladtam vele, de nagyon sok gondolatot ébresztett bennem, melyeket mindenképpen magammal viszek és biztosan elő fogom még venni időnként ezt a kötetet!

A 8 tárgykör, amikre a könyv tematikailag felosztható: az életbölcsesség, a küzdeni tudás, a motiváció, a bátorság, a kapcsolatok, az öngondoskodás, a spiritualitás és az akaraterő, melyek minden esetben jelölve is vannak; így ezek alapján akár célzottan is kereshetünk útmutatást az aktuális problémáinkra.

A rövid, de lényegretörő részek alapja minden esetben az önismeret, melyet Bear gyakorlati hasonlatokkal szemléltet, ami közelebb hozza és abszolút reálissá teszi őket számunkra. Megtörtént esetek és híres gondolatok, mondások alkotják a fő vázukat; melyek saját életéből, illetve sportolók, hegymászók, híres és kevésbé ismert emberek, valamint történelmi személyek életéből származnak; ez pedig maximálisan hitelessé is tette az olvasottakat számomra.

Minden "fejezet" két napra/részre van osztva, ezáltal időt hagyva nekünk a megértésre és elmerülésre; illetve a szakaszok végén két-három kérdést találunk, amik elmélkedésre és gondolkodásra késztetnek; de sok esetben úgy éreztem, nem csak a válasz a fontos egy-egy adott kérdés esetében, hanem maga a továbbgondolás és érzéseink, reakcióink, melyeket kiváltanak belőlünk.

 Az ember hajlamos védelmébe venni a szokásait, mivel mélyen sajátjának és nélkülözhetetlennek érzi őket. Ám ha képesek vagyunk elfogadni, hogy a szokásaink nem „mi” vagyunk, bátorságot meríthetünk ahhoz, hogy megszabaduljunk tőlük.

A kötet teljesen érthető és köznapi megfogalmazású, mindenféle tudományos és száraz pszichológiai sallangtól mentes; miközben nem akar mindenáron meggyőzni a saját elvének kizárólagos helyességéről, inkább iránymutatás és támogatás a mentális egészségünk megőrzésében és fejlesztésében tett utunk során.

Az első kötetem volt Bear Grylls-től, de biztosan nem az utolsó! Hihetetlenül feltöltött és elgondolkodtatott - a kívánságlistám pedig még tovább gyarapodott miatta!

Köszönöm a Jaffa kiadónak, hogy olvashattam a kötetet!
5/5

A kötetet keressétek a Jaffa kiadó webshopjában vagy a  Jaffa Könyvesboltjában!

2020-ban jelent meg az Underground kiadó gondozásában Stian Skald: Avalantia c. kisregény-sorozatának második kötete, A lelkek kútja, mely az előző részhez hasonlóan ismét egy kalandos, fantasztikus utazásra invitálja az olvasóit.

Itt is köszönöm Viktornak a lehetőséget!

Fülszöveg

Fortélyos Maugis és társai a mágikus kapun átkelve egy idegen földrészen találják magukat. Ez Zengoraz, a hét sziget világa, mely mintha csupán kifordított mása lenne otthonuknak. Dacolva a rájuk törő veszedelmekkel, a csapat akaratlanul is belekeveredik a szigetlakók közt dúló különös háborúba.
Maugis hamarosan ráébred, hogy az Aranyváros utáni kutatásuk immár többről szól egyszerű kincsvadászatnál, és döntéseik két világ sorsára lehetnek kihatással. De mit is tehetne egy varázslótanonc, aki még nem teljesen ura saját hatalmának?

Kiürítjük keserű poharunk,
Majd kéz a kézben zuhanunk
Így kelünk hát fel az utolsó útra
Feneketlen mély a lelkeknek kútja.

Az első fejezetben Fortélyos Maugis naplójából olvashatunk néhány gondolatot, mely nagyon jól és lényegretörően foglalja össze Az elveszett aranyváros keresésének fontosabb történéseit. Egy hosszabb kihagyás után a két rész között könnyen felidézheti bennünk az előző kötetet, ám folyamatos olvasással sem zavaró a megléte, nem érezzük felesleges ismétlésnek ezt a rövid bevezetőt.

A lelkek kútja még jobban magába rántott, rövidsége ellenére pedig talán még esemény- és akciódúsabb volt, mint a trilógia kezdő kötete. Mindig történt valami karaktereinkkel, miközben hihetetlen kalandokba keveredtek és nem várt veszélyek leselkedtek rájuk. Szereplőinket már jól ismert barátként üdvözöltem és várakozásteljesen indultam velük tovább kalandos útjukon! Maugis és Farrun még közelebb kerültek hozzám, de Seldoranról is felülbíráltam kissé a véleményem, jelleme itt sokkal jobban kirajzolódott előttem, ezáltal jóval könnyebben értettem meg indokait és viselkedését, ami az első részben kissé még homályos volt számomra. 

‼️ Az első részre spoileres tartalom ‼️

Történetünk ott folytatódik, ahol Az elveszett aranyváros keresése befejeződött, de a kapun való átkelés nem éppen azt hozta vándoraink számára, amit ők vártak. Sem Mulmirian, sem lakói nem azok, amiben reménykedtek vagy amire számítottak, a legendákból ismert dicső és gazdag Aranyváros megtalálására és megmentésére indított expedíció pedig nem is lehetne ennél kilátástalanabb...

Kalandjaink során ezúttal megismerkedhetünk a lélekmágiával, annak lelketlen mibenlétével és varázslatos erejével; miközben famulusunk varázslatai veszélyesen kiszámíthatatlanná válnak, ezzel pedig végzetes, nem várt események veszik kezdetüket...

Feltérképezhetjük Zengoraz szigetvilágát, lakóit és fantasztikus lényeit; hüllőlények és trogloditák elöl menekülhetünk; Bengivárral, a gnómmal köthetünk egy rövid és viharos barátságot; megismerhetjük a rejtélyes varázsló kilétét, akitől Aluntas a térképet kapta; miközben szereplőink hatalmas döntés előtt találják magukat, mely nemcsak az ő életükre, de egy egész város lakóinak jövőjére nézve is visszafordíthatatlan következményekkel járhatnak...

‼️ Spoiler vége ‼️

Aprónak, jelentéktelennek érezte magát. Olyannak, mint a hajó oldalán megtapadt vízcsepp, mely bár magasra tör, mégis egy pillanat alatt felszárad, léte pedig semmi magához a tengerhez képest.

A szerző itt is hozta a lényegretörő, de olvasmányos stílust és képies írásmódot, amit Az elveszett aranyváros keresésében is nagyon szerettem; miközben folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem és olvastatta magát a történet. A cselekmény izgalmas és fordulatos, az események pörögnek és logikusan követik egymást, szereplőink nehézségei reálisak, a világ és a fantasztikum kellően kidolgozott. Az első részhez hasonlóan pedig itt is egy izgalmas függővéggel találjuk szemben magunkat, így mielőbb igyekszem sorra keríteni A nemszületettet is!

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

Az elveszett aranyváros kereséséről írt véleményem itt olvashatjátok!

A kötetet többek között beszerezhetitek:

 Líra

Book24

Alexandra

Rukkola

Újkönyvek

2023-ban jelent meg a Jaffa kiadó gondozásában Bauer Barbara: Találkozások c. kisregény-sorozatának második kötete, Az átutazó, ami Az idegen után tovább visz minket egy újabb spirituális állomásra, melynek középpontjában most a halál, a gyász és a gyászfeldolgozás áll.

Ez a történet még jobban közel került hozzám, mint az előző - személyes érintettségem miatt pedig még inkább magaménak éreztem, miközben összetört és szétszedett, hogy összerakjon és gyógyítson...

Köszönöm szépen a Jaffa kiadónak itt is, hogy megtiszteltek bizalmukkal és elküldték nekem a köteteket!

Fülszöveg

Születés ​és halál. A kezdet és a vég. Valóban e két pont között élünk? Vagy éppen ezt írja át egy különös találkozás?

Élet. Két állomás – a születés, amikor a világ készen áll a változásra, amit létezésünkkel magunkkal hozunk, és a halál utolsó sóhaja – közötti pillanatok sora.

Az átutazó mesélője, aki az emlékei között bolyong, válaszokat akar. Miért? Miért akkor, miért úgy, miért őt? Választ akar a kérdésekre, noha tudja, hogy az egyetlen, aki meg tudná felelni őket, már nem teheti, hiszen halott. Így a maga mögött hagyott életben keresi a válaszokat.

Új és új kérdések között őrlődik, amelyeket a távolodó idő diktál. Meg akarja változtatni a megváltoztathatatlant. Le akarja győzni, el akarja üldözni, meg akarja ölni… a halált. Az átutazót. Aki jön, megkeseríti a mindennapokat, majd távozik, elragadva, ami kell neki, és onnantól az élet része lesz. Ott van minden fotón, ünnepnapon, régi bútorok között, az utcán, a temetőben, egykori facsemetékben, kopott emlékekben, lezárt és nyitva maradt történetekben, hangokban, ízekben… a zsigerekben. Éjszaka. És nappal. Két mosoly között. Elsírt és elfojtott könnyek között. De sosem fedi fel magát igazán.

Mígnem eljön egy váratlan pillanat. Egy különös beszélgetés kezdete.

BAUER BARBARA négykötetes kisregénysorozata négy különleges találkozásról szól. A szerző misztikus belső utazásra hívja az olvasóit, akik eddig főként hétköznapi családok generációkon átívelő történeteit szokhatták meg tőle.

A TALÁLKOZÁSOK kötetei:

Az idegen – Az átutazó – A jövevény – A barát

Elvette, ami az övé. Elvette az élet utolsó pillanatát, és ment is tovább, vitte magával, és ott maradt utána a feldolgozhatatlan űr.

Az első gondolatom olvasás közben az volt, hogy erre a történetre az elmúlt közel 6 év során hihetetlenül nagy szükségem lett volna! Édesapám lassan 6 éve veszítettük el, ezt a veszteséget pedig a mai napig nem sikerült felfognom és feldolgoznom, és valószínűleg teljesen soha nem is fogom... Ő volt az én hősöm, a támaszom, egy életerős és csupaszív Édesapa, aki mindent és bármit megtett értem és értünk...

Narrátorunkkal együtt sírtam, haragudtam, vádoltam és veszekedtem a Halállal, miközben az általa felevenített emlékek hatására magam is emlékeztem, kérdéseivel és félelmeivel én is hadakoztam, gondolataival teljes mértékben azonosultam. Gyógyír volt számomra, egy spirituális csoda, mely a szívemig hatolt, megérintett és könnyeket csalt a szemembe, ugyanakkor jólesett a lelkemnek és jót tett a szívemnek.

Szerintem mindannyian átéltük már a veszteséget, a gyászt, ezáltal könnyen átérezzük narrátorunk fájdalmát; mind éreztük már magunkat darabokra szakadva, vádoltuk a halált, felelősségre vontuk, hibáztattuk, temérdek kérdéssel támadtuk, miközben a bennünk támadt űrt igyekeztünk kitölteni bármivel, amitől ismét egésznek éreztük magunkat...

Érzések, emlékek, könnyek és fájdalmak egy szeretettel és spiritualitással átitatott történetben, mely kérdéseket ébreszt bennünk, elmélkedésre késztet és átsegíthet bennünket életünk egyik legnagyobb veszteségén, a gyászon. Témája ellenére sok örömteli percet is okozott, felevenített számos boldog pillanatot és önfeledt érzést, mely jóleső nosztalgiával töltött el olvasás közben.

… És még valamit megmutatott: a saját életemen kívül mindenki másét csak elfogadhatom. Toporzékolhatok, sírhatok, ítélkezhetek, kritizálhatok vagy odébb állhatok, de élni és megírni csak a sajátomat tudom.

Kellő nyitottsággal a Találkozások második kötete is egy lelkileg sokat adó, hihetetlen érzelmeket kiváltó, csodálatos utazás lehet számunkra - amit én szívből ajánlok Nektek! 

Az átutazó mindenképpen egy olyan kötet, amit még biztosan sokszor a kezembe veszek, ha rám tör a fájdalom, a hiány, vagy csak emlékezni szeretnék...
Köszönöm az írónőnek, hogy megírta ezt a történetet - egy igazi csodát alkotott számomra!

Szerintem megtaláltam 2024. LegLegLegjét!
Olvassátok!
5/5

A kötetet keressétek a Jaffa kiadó webshopjában vagy a  Jaffa Könyvesboltjában!

Az idegenről írt véleményem itt olvashatjátok!