Ma reggel kezdtem bele hosszas tépelődés után ebbe a könyvbe.Egy percig nem bántam meg, ez a könyv egy csoda, valóban! Az első oldal után beszippantott. Nagyon élveztem a könnyed pillanatokat, ahogy találkozik Panka és Bastien, szó szerint fülig ért a szám. Kettejük csodás barátsága lassan bontakozik ki, mert mindketten sérültek, és zárkózottak. Annyira jó volt követni ahogy bimbózik a barátságuk, és ahogy lassan, nagyon lassan nyílnak egymás felé, és gyógyítják egymás sebeit. A lélek két fele találkozik, egyből ez jutott eszembe. Panka a teljességre törekszik, iszonyúan retteg attól hogy hibát követ el. Azt gondolja hogy ő szerethetetlen, és mindenki elől elzárkózik. Bastien egy baleset következtében testileg és lelkileg is sérül, a fájdalom elől az írásba menekül. Szó szerint borsódzott a hátam olvasás közben, szorult a mellkasom, annyira szorítottam ennek a két fiatalnak.Fantasztikus egyéniség mindkettő, de Panka nevelőszülei is írtó cukik. Hanka és Máté, Panka kollégái is imádni valóak, úgy ahogy a fönöke is. Imádtam ezt a könyvet, minden betűjét, szerintem bíztos elolvasom még! Köszönöm hogy olvashattam, hatalmas élmény volt!! Papírzsepi szükségeltetik hozzá!!!