Világéletemben nagyon szerettem a meséket, Hamupipőke az egyik kedvencem volt....a hercegnőseket mindig jobban szerettem. Már jó pár éve kerülgetem a Cinder c. könyvet, valahogy olyan furi volt, hogy Hamupipőke egy kiborg, de mostanában folyton ebbe a könyvbe ütköztem, hát belevágtam, és mennyire nem bántam meg! A borító nem mondhatom hogy a szívembe lopta magát, de most már mondhatom azt, ahogy a történet, úgy a borító is a szívembe lopta magaát.  Új kedvencet avattam. Dr. Erlandot nem tudtam hova tenni sokáig... pozítív, avagy negatív szereplő!?  Nem tudtam lehet e bízni benne. Kai nagy kedvencem lett, főleg mikor Cinder megjelent a bálban, szeme se rebbent, pedig lett volna miért! A kis robot Iko megintcsak a szívembe lopta magát, egy haláli robot, remélem jó testet kap! Egy fantasztikusan megírt meseátirat, nagyon szerettem mind a világot amit Meyer felépített, mind a szereplők megformálását. Érdekes megközelítése a mesének. Végig izgalomban tartott, a könyv második felét, már mondhatom hogy egy ültő helyemben felfaltam. Izgatottan várom hogy olvashassam a 2. részt , sőt a többit is!