2018-ban jelent meg először, majd idén újra kiadásra került Bauer Barbara: Még látlak odafenn c. történelmi regénye a Jaffa Kiadónál, mely az 1940-es évekbe repít minket vissza, ahol főként apa és fia által ismerhetjük meg a Kojnok család történetét, akiknek életére egy olyan háború vet árnyékot, melyet nem nekik kellene megvívniuk...

Fülszöveg

Kojnok ​Ferenc álma, hogy pilóta lehessen, megvalósíthatatlannak tűnik. Véget ér az első világháború és a trianoni békeszerződés megszüntette a magyar légierőt, ezáltal a pilótaképzést is. Ráadásul Ferenc édesanyja hallani sem akar arról, hogy a fia valaha is egyenruhát öltsön magára. Az elcsatolt kis csallóközi faluban, Vágfalván nevelkedő fiú azonban kitart elhatározása mellett, még ha a megvalósításának, úgy tűnik, esélye sincsen. Örömét és sikereit a sakkozásban találja meg, mígnem találkozik Ágnessel, a legbájosabb lánnyal, akit valaha látott. Ferenc a lány által visszakapja önmagába vetett hitét, majd sikerül végre valóra váltania álmát. Kisfiuk, Kojnok Misi még egészen kicsi, amikor 1942-ben el kell köszönnie az édesapjától. Az elválás napja egy életre meghatározza a gyerek életét. E napon Ferenc kézzel faragott sakk-készlettel lepi meg a fiát, mellyel el is kezdenek játszani, de a játszma félbemarad, és Ferenc után csak egy ígéret marad. Az ezt követő esztendők Misi számára a reménytelen várakozás jegyében telnek.
A doni katasztrófa után az itt maradottak élete fenekestül felfordul. „Eltűnt” – olvassák a frontról érkező hivatalos értesítésen, majd „Felszólítom, hogy hagyja el az otthonát!” – áll a kitelepítésről szóló fehér lapon.

Szinte minden remény elveszett. A történelem családokat szakított szét, az ország ismét csonkává lett. Elérkezett az idő, amikor már csak a hit segített, a dédelgetett emlékek, melyek újra és újra erőt adtak. Amikor már nem volt mibe kapaszkodni, csak egy elkezdett sakkjátszmába és egy ígéretbe.
BAUER BARBARA új regényének hőseit a történelem formálja, sorsukat hatalmak harca határozza meg, lelküket pedig a hit és a szeretet menti meg.

Ő lesz a napfény a sötét napokon, a fény a reménytelenségben, a biztos a bizonytalanban, az öröm a bánatban.

Ahogy idősödöm, egyre több történelmi regény kerül a kezembe, melyek közül abszolút kedvenceim a világháborúk idején játszódó, átlagemberek életét, sorsát és megpróbáltatásait bemutató kötetek, melyek által közelebb kerülhetek nagyszüleim múltjához és jobban megérthetem a gyermekkoromban tőlük hallott történeteket. Átérezhetem kicsit az őket bekebelező félelem, bizonytalanság és kilátástalanság bénító érzését; ugyanakkor a hitük, kitartásuk és lelkierejük példaként állnak előttem; miközben magam elé idézem, hogy mekkora erő lakozott bennük, mert ennyi viszontagság után még tudtak mosolyogni, szeretni, remélni és embernek megmaradni...

A Még látlak odafenn egy szívhez szóló történelmi családregény, melyben főként Ferenc és a fia, Misi életének eseményeit követhetjük nyomon, de erős női karakterekben sincs hiány a kötetben. Ferenc édesanyja és Ágnes számomra példaértékű hittel, reménnyel, szeretettel és fáradhatatlan kitartással állt hozzá a legreménytelenebb helyzetekhez is, miközben igyekeztek a legsötétebb körülmények között is megtalálni és megtartani a fényt...
Két főszereplőnket a családi kötelék mellett két közös szenvedély is összeköti: a repülés és a sakk szeretete; melyek szépen épülnek bele a cselekménybe és még inkább közel hozzák egymáshoz apát és fiát. 

– […] Élnek. De akár halottak is lehetnének, akik már csak a saját sírjukat keresik.

A történelmi háttér kidolgozott, a karakterek valósághűek és emberiek, a történetvezetés logikus, a leírások képiesek. Összességében egy gyönyörűen megírt, érzelmekkel és szeretettel teli történet, ami magával ragadott és megérintett, miközben egy számomra hiteles korrajzot bemutatva repített vissza a magyarok történelmének egyik legsötétebb időszakába...

Ismét bővült kedvenc szerzőim listája!
5/5

Sásdi Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!