2021-ben jelent meg először Magánkiadásban, majd 2023-ban a Helma kiadó gondozásában Hári Tamás: Lépcsőház c. e-könyves antológiája, mely a szerző első megjelent novelláskötete.

A Lépcsőház először tavaly jött velem szembe az új megjelenési beharangozója kapcsán, majd a fülszöveg elolvasása után rögtön repült is a kívánságlistámra. Még nem olvastam Tamástól, de a figyeltjeim véleménye és a már említett frappáns fülszöveg miatt boldogan mondtam igent a recenziós megkeresésre, amit itt is nagyon köszönök neki!

A borítót Hári Tamás tervezte

Fülszöveg

(...) némán őrizte meg az egyéni történetek sorát. Idős emberek keze nyomát a korláton, katonák lába nyomát a lépcsőkön, titkos szeretők szerelmes suttogását a lépcsőházban. Volt, akit az utolsó útjára kísért, és többeket látott elsőként születésük után.

Témájukat tekintve a novellák elég vegyesek, a fő vonal a címszereplő lépcsőház, mely valami úton-módon összeköti őket és mely köré valamelyest a kötetben szereplő történetek is épülnek, hol színhelyként, hol csak említésként, itt-ott már ismerősként felbukkanó szereplőkkel. A történetek nagy része komor, ám időnként fel-felbukkan egy vidámabb, humorosabb sztori, mely nagyon jól megtöri és kicsit fel is élénkíti ezt a búsabb, kicsit melankólikusabb légkört, melyet olvasás közben érezhetünk. Nem tudom, hogy szándékos, esetleg csak a véletlen hozta így a történetek sorrendjét, de mindenképpen könnyedebbé tette a sötétebb hangulatú részek közti átvezetést, mintegy fellélegzésként a nehezebb mondanivalójú történetek között.

A 16 novella az 1900-as években játszódik, felölelve szinte az egész évszázadot, melynek fontosabb momentumai és eseményei is helyet kapnak a lapokon. Olvashatunk a háborús időkről és bombázásokról, vallási üldözésről és -üldözöttségről, családok széthullásáról és családon belüli erőszakról, béna udvarlásról és tiltott kapcsolatokról, elhibázott döntésekről és azok következményeiről - mindezt gyönyörűen megfogalmazva.

Olyan hibát követett el, amit az Ő szakmájában nem lett volna szabad. Tudatában volt annak, mit tesz, de mégsem tudta legyőzni saját magát. Nem tudott ellenállni a gyarlóságának.

Az utolsó vendég egy úri körökben népszerű, körülményei miatt hamar felnőtté vált fiatal nő nem éppen könnyű életébe enged betekintést; az Aranykalitka egy feltörekvő, mindenre elszánt fiatal festő boldogulásának próbálkozásait; A Doktor Hoffer pedig egy rossz döntést hozó szolgálólány életének egy szeletét mutatja be. Mindhárom történet alapja a kiszolgáltatottság és a döntéseink súlya, melyek akár végzetes következményekkel is járhatnak - és néha járnak is...
A mesélő cipők egy élettörténet, mely egy cipészmester gondolatait, érzéseit és visszaemlékezéseit jeleníti meg; a Hívatlan vendég pedig egy hatalmas döntés és az újrakezdés kérdésköreit boncolgatja.
A születés jogán egy mára már hihetetlennek tűnő, ám 1938-ban nagyon is valóságos és törvényes vallási hovatartozás miatti ellehetetlenítést elevenít fel; míg az „...ez már nem fér föl!...” egy nagyon szívszorító és lélekszaggató történet a vallási üldözöttségről és kegyetlenkedésekről. Ezekben a háborús időkben játszódik A pince fogságában is, amikor a bombázások és légvédelmi szirénák mindennaposnak számítottak és csak a remény tartotta életben az embereket...
A Professzor Steinbach és a Zuhanás egy-egy tragikus életvonalat mutatnak be, melyben szereplőink feleslegesnek és értéktelennek érzik magukat, miközben a lezárást és újrakezdést spontán vagy épp alaposan megtervezve teszik meg. Mindkét történet depresszív a külső szemlélő számára, ám karaktereinknek a megnyugvást és a szabadságot jelentik ezek a lépések...
A bosszantó udvarló és a Szomszédszerelem egy-egy könnyedebb, romantikusabb és humorosabb sztori, melyben a társas kapcsolatok mindennapos problémái és az előítéletek is nagy szerepet kapnak; a Szerelmi logaritmus pedig a tiltott kapcsolatok, a bűntudat és a feloldozás/megkönnyebbülés hármasának érzelmi hatásaira épül, miközben erkölcsi és etikai kérdéseket vet fel bennünk és főszereplőinkben egyaránt...
A Nóri számomra az egyik legszívhezszólóbb és legmegrázóbb történet volt mind közül, mert egy olyan mérgező családi kapcsolatot mutat be, mely sajnos a való életben is mindennapos sokak számára és épp ez a valósághűség az, ami megérinti, elborzasztja és lesújtja az olvasót...
A Kedves Eszter! egy levélként megírt vallomás egy fotóművészről és annak múzsájáról, melyben a naivitás, a kihasználtság és az ego vannak a középpontban. Elvakultságunk és vakságunk viszont nem lehet mentség számunkra, mindenképpen vállalnunk kell döntéseink következményeit...
Az utolsó novella a Lépcsőház, mely kicsit lezárja, kicsit összefoglalja az olvasottakat, miközben felbukkan néhány szereplőnk és megelevenedik a lépcsőház története is, mialatt egy új-régi karaktert és életutat ismerhetünk meg...

Kétségbe esett vágya az elismerésre lassan méreggé vált. Pusztította a lelkét, elvéve tőle az oxigén utolsó molekuláit is, létét fenyegető szorítással a nyakán, […]. A félelem és a düh váltották egymást és emésztették fel lassú pusztítással.

A szerzőről bővebben olvashattok és novellásköteteit beszerezhetitek:

https://mkmt.hu/irok-konyvek/irok/Hari-Tamas

A Lépcsőházat megtaláljátok:

Libri: https://www.libri.hu/konyv/hari_tamas.lepcsohaz.html

DiBook: https://dibook.hu/konyv/lepcsohaz-1

Líra: https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szepirodalom-1/magyar-irodalom/lepcsohaz-ekonyv-epub-mobi

Bookline: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Hari_Tamas_Lepcsohaz&type=250&id=59980

A köteten szereplő MKMT logó a magyar könyv is magyar termék mozgalom emblémája, mely a magyar szerzők magyar nyelven írt könyveinek népszerűsítésére, támogatására létrejött összefogás, amiről bővebben itt olvashattok!