Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam fel a könyvet a Lírában a hőségakciós polcról, gondolván (fülszöveg alapján), úgyis ritkán olvasok hasonló könyveket. Megmondom őszintén, hogy ugyan nem vagyok vele 100%-ig megelégedve, azért mégsem bántam meg a vásárlást - egynek elment.
Az alapsztori jó, a szereplők felépítése lehetett volna jobb is...
A szereplőkkel mindenekelőtt az volt a bajom, hogy Tessán kívül elég felszínesen lettek bemutatva. Scott az idióta apuka, aki csak azt tudja hajtogatni, hogy drága felesége meghibbant és úgy szarja le ahogy van - de egy kis félreértésen kívül Tess-szel kapcsolatban, mire is alapozza? Mert ez nem derül ki, de szinte rögeszmésen csak ezt hajtogatja...
Ben, a főnök és jóbarát karakterét kapta az írónőtől, de ez mire is van alapozva? Egyszer csak elkezd segíteni főszereplőnknek, és mindenben mellette áll - előtte viszont csak "jó főnök" kb. a botrány kirobbanásáig csak éppen fél mondat erejéig emlegeti Tessa.
Harry karaktere is érdekes... Oké, hogy anyukája mit is mondott, illetve az Angyal, de még öt évesen sem ennyire hiszékenyek a gyerekek és jó esetben nem ragaszkodnak fél másodperc után egy vadidegen nőhöz és vadidegen házban... Sem az elején lévő hirtelen kötődést és bizalmat nem éreztem hitelesnek, sem a végén lévőt...
Es akkor Tessa... A fejét tudtam volna sokszor a falba verni - ennek nem lévén fizikai alapja, egy idő után már a sajátomat -, annyira idegesített! Oké, hogy pszichésen duplán traumatizált, sőt Harry különös felbukkanásával és az azt követő dolgokkal együtt legyen három, de... De néha olyan volt, mint egy hisztis tini! "Jajj, mi lesz? Scottnak ribije van!" És ezen kattog folyamatosan és persze mindenért a eibi a hibás, nem más... Igaz, hogy Scottocska elmebetegnek tartja (amit fennhangon mindig a képébe is vág), soha nem hisz neki el semmit és inkább hátráltatja, mint segíti, de hirtelen mindenáron vissza akarja kapni... Csak tudnám, minek... Ez már alapjaiban veszett fejsze...
Carly karaktere szintén fontos bizonyos események elindításában, mégis azon kívül, hogy az anyját is eladná egy jó cikkért és van esze a dolgok mögé látni és nyomozásba kezdeni, semmit nem tudunk róla!
Szóval igen, tele vagyunk semmitérő karakterekkel - számomra legalábbis azok voltak.
A történetvezetés egész jó volt, haladtak az események, de azért kb. a kétharmadánál már lehetett sejteni a "nagy titkot"...
Összességében lekötött és olvastatta magát, az eleje nagyon is tetszett, aztán valahol elsiklottunk egymás mellett...