Sajnos az olvasása eléggé elhúzódott az olvasási válságom miatt, de ez abszolút nem a könyv hibája volt...

King ismét megalkotta a gyötrődés egy újabb lépcsőjét, ezúttal mindenféle természetfeletti jelenség nélkül. 

Már a könyv fülszövege felkeltette a figyelmem, ezért az Emelkedés mellett ez volt a másik kötet, amit megrendeltem még májusban, SK gyűjteményem első két darabjaként - és abszolút nem bántam meg egyiket sem.

Az alapsztori jó, a cselekmény izgalmas, a szereplők jól kidolgozottak, mint a Mester minden művében. A könyv a könyvben ötlet pedig nagyon tetszett! Szívesen elolvasnám az "eredeti" Tortúra Virgo történetét...

Paul karaktere nagyon megfogott, vele tudtam érezni, lélegezni és szenvedni. Bár voltak hibái és jó pár dologban én máshogy döntöttem/cselekedtem volna, mégis könnyű volt vele azonosulnom. A "rózsaszín ködön" át is voltak használható ötletei, kitartott ahol én inkább a könnyebb utat választottam volna és nem adta fel, akármit is hozott neki a holnap... 

Ha Pavlov csengetett, megindult a kutyák nyálképződése. Ha Annie fecskendővel, egy üveg Betadinnal és valami éles szerszámmal felfegyverkezve lépett a vendégszobába, Paul felordított.

Annie egy igazi pszichopata karakter, akinél aztán tényleg minden kerék hiányzik és minden fogaskerék csúszik... Már az első pillanattól kezdve érezni, hogy valami nagyon nem stimmel nála, de ahogy haladunk előre, szinte minden nappal újabb és újabb elmebetegség kerül napvilágra - a mániás depressziótól az üldözési mánián át, egészen a teljes tébolyig. Az Emlékek Ösvénye nem kevés meglepetést okozott, az utolsó oldalainál pedig teljesen ledöbbentem - bár a szellemi hanyatlását nagyon is jól szemlélteti...

Összességében egy igazi pszicho-King regény, ami szinte oldalról oldalra egyre kegyetlenebb és elmeháborodottabb, mégsem lehet abbahagyni!

5/5