Befejeztem ezt a csodálatos mesét. Gyógyír volt ez most a lelkemnek. Azt gondoltam, hogy majd az orosz nevek furcsán fognak hatni, nehezen szokom meg őket, de egy percig nem volt zavaró, és nagyon sok fiatalkori, gyerekkori emlék beugrott, felidéződött. Imádtam olvasni minden sorát, elvarázsolt, pedig másodszorra ugrottam neki. elsőre nem tudott megfogni, talán nem az a pillanat volt, amit a könyvre kellett szánnom, na de most valami hatalmas élmény volt.Az első kötetben Vászja születését, gyerekkorát követhetjük végig. Édesanyjától különleges tudást örökölt, ami az első kötetben még csak pislákol. Egy igazi vadóc, lázadó kislány. Mintha csak fiú lenne. Különleges kapcsolata van az állatokkal és a ház körül élő mindenféle furcsa kis lénnyel, akik őket védik, de ehhez az embereknek is kell velük törődni, de csak kevesen látjak őket. Egyetlen unalmas rész sincs a könyvben, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Fantasztikus kalandokban lehet része annak aki belevág az olvasásba. Ez a zord világ tartogat meglepetéseket. Eleinte Útáltam Morozót, de egyre szimpatikusabb lett, majd a végére majdnem meg is kedveltem. Imádtam elmerülni ebben a világban, ahol a küzdelem és a szeretet az úr. Én végig izgultam, kíváncsian várom a folytatást, de előbb be kell szereznem.