Cserháti Éva írónőt nem ismertem, míg egy figyeltem nem csinált vele interjút. Elsősorban a Szabadulószoba c. regénye fogott meg, azt szerettem minél előbb elolvasni, de a kis manók nem hagytak békén, , így a Sellő titkát is megvettem, Ó mennyire nem bántam meg!  A borítója titokzatos, sejtelmes, nagyon tetszik.A krimis kihívásomhoz kisorsolták nekem így belekezdtem,( amúgy egy másik kihíváshoz a Szabadulószobát terveztük elolvasni barátnőmmel, mivel ez páros kihívás). Így nekiálltam a könyvnek, meg kell mondjam kellemes csalódás volt. Az eleje picit kuza volt, helyére kellett tennem a dolgokat, de mihelyt tisztáztam magammal, hogy két szálon fut, az egyik szál egy előzményszál, hogy kerültek a gyerekek Magyarországra, és itt mi történt velük. Nagyon tetszett ahogy a nyomozócsapat összeállt,( mint egy vert sereg), és ez a csapat hogy fejlődött  egységgé, társakká, majd bajtársakká jóban, rosszban. Tetszett ahogy megismerjük a nyomozócsapat tagjainak gondolatait, betekinthetünk az életükbe is picit. Mindegyik csapattag a szívemhez nőtt, nem is tudok senkit kiemelni aki nem volt szimpatikus, mert így, vagy úgy kedves lett. Amikor megtudtam mit is jelent a csapat neve a K.É.Z. hangosan felröhögtem. Egyszerűen csak folytam az eseményekkel, és nem is gondoltam az elején hogy egy ilyen kis szuper csapat lesz belőlük. Nagyon jó volt a történet felépítése, egyetlen unalmas oldal sem volt benne ( na, jó, de, ezért is a fél pont levonás: A történelmi részek, nem éreztem hogy fontos lenne a történet szempontjából). Nagyon szerettem olvasni, már itt csücsül a polcomon a Szabadulószoba is, kíváncsi vagyok mi történik a csapattal, hogy folytatódik a sorsuk. Láttam megjelent a 3.rész is, de az már idén nem valószínű hogy belefér a keretben, de mindenképp kell! Köszönöm hogy olvashattam. Nem lett valami összeszedett, mert csaponganak a gondolataim és az érzelmeim! Köszönöm hogy olvashattam!!!