2019-ben jelent meg először Tapodi Brigitta - A hajtű c. kötete a Historycum Kiadónál, melyre szintén Anikó hívta fel a figyelmem - barátnőm polcáról pedig felvisítva kértem kölcsön, majdnem le is ugrasztva Őt a kanapéról  (:

A hajtű egy gyönyörűen megkomponált történelmi romantikus családregény, ami teljesen levett a lábamról!
Az első könyvem volt az írónőtől, de Brigi írásmódja ezzel a kötettel abszolút megvett magának!
Még az idei olvasási terveim között szerepel az Amit örökül kapsz, a jövő évi TBR listám legelején pedig a Szárhegy öröksége is - szerencsére már mindhárom kötet saját példányként csücsül a polcomon, kettő ráadásul dedikálva!

Fülszöveg

„Mire ​képes egy nő, hogy gyermeke legyen? Hol van az a határ, amit kiegyensúlyozott lelkiállapotában nem lépne át? Az élet örök körforgását szimbolizáló hajtű hosszú évtizedek óta a Stark nemzedék asszonyainak kontyát díszíti. A hajtű és az asszonyok útját áldás és megpróbáltatások sora kíséri.”

1944: A németek megszállják Magyarországot. Stark Nóra szülésznő, német katonákat köteles elszállásolni balatoni házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak. Az asszony ápolónőként dolgozik a kastélyból lett német hadikórházban. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a háború forgatagában.
2005: Stark Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a hajdanvolt balatonszentgyörgyi kastélyt, és most majorrá alakítja át. Emma és Erik találkozása elfeledettnek hitt érzelmeket hoz felszínre, és közben a múlt és a jelen sorsszálai összefonódnak egymással…

– Az elmenők egy gyönyörű álomban élnek tovább, az élők azok, akik békétlenül hátra maradnak.

A cselekmény két idősíkon játszódik, a 2000-es évek elején és az 1940-es évek idején, főként Keszthelyen, a Balatonnál.
A II. világháború idején játszódó részeknek hála betekintést nyerhetünk az akkori mindennapi életbe, hogyan is éltek és élték túl azt az időszakot az emberek, a szeretteink (az én nagyszüleim akkor voltak fiatalok). Számomra a szakkönyvek/történelmi könyvek elég szárazak, tömények - legalábbis ami kevés eddig a kezeimbe került -, és inkább ezek a fajta történetek, a kisemberek látásmódja az, amiről szívesen olvasok. Nekem ezek a történetek adnak igazi képet az akkori életről, nem az évszámok és a "legfőbb nevek", amiket történelemórán az agyunkba akarnak tuszkolni, hanem a valódi, hús-vér emberek, akik évekig ebben a pokolban éltek...

Főszereplőink, Csermely Nóra és Stark Emma, nagymama és unoka, akik mindketten erős akaratú, határozott és szerethető karakterei a könyvnek. Teljesen azonosulni tudtam velük és nagyon közel kerültek a szívemhez, emberiek és emberségesek voltak mindvégig - kettejük története pedig egy igazán szépen megírt, titkokkal teli végkifejletben ér össze.

A múltban Nóra, férje Stark Richárd, barátja Kövesi Levente, és egy német katonatiszt Christoph von Vogel között egy elég érdekes, talán leginkább szerelmi négyszögnek mondható kapcsolat alakul ki; ami a szerelmi sokszögekre nem jellemző módon egy szép, igazi érzelmekkel teli és nem utolsó sorban abszolút nem elítélendő lelki kapocsként tartja össze négyüket.

A jelenben Emma és volt szerelme, Szász Erik újratalálkozásának, a régi major megmentésének és egy kis könyvesbolt születésének momentumait ismerhetjük meg, miközben szereplőink hosszú idő után ismét közel kerülnek egymáshoz és álmaikhoz. Nagyon szerettem olvasni, ahogy terveztek, szerveztek és szép lassan megvalósulni látszottak elképzeléseik - nem mellesleg pedig mindketten olyan "projektbe" kezdtek, amik közel állnak hozzám, ha lehetőségem lenne rá, bármelyikkel el tudnám képzelni a jövőmet...

Józan ész vagy lüktető szív. Évezredek óta billeg a mérleg nyelve hol egyik, hol másik serpenyő felé.

Mindkét idősíkon szépen kibontakozó, spontán érzelmek határozzák meg szereplőink érzéseit és kapcsolataik alakulását, melyek abszolút nem kapkodóak vagy hirtelenek, teljesen természetesnek éreztem őket.
Kedvencem Anett lett, ez a cserfes kis tinédzser, aki üde színfoltot vitt ebbe az egyébként is csodás történetbe!

A két hattyú azon a bizonyos hajtűn számomra abszolút a jó és rossz dolgokat szimbolizálta, ami végigkísérte a család nőtagjait, melyek tele voltak titkokkal, érzelmekkel, boldogsággal, szomorúsággal és egy festménnyel, melynek története van...

Kedvenc lett!
5/5