Ez a könyv nagyon fájt a szívemnek, mégis úgy érzem, hogy el kellett olvasnom... És most, Édesapám évfordulójának napjaiban...

A boldogság törékeny illúzió. Keressük, mint azt a bizonyos mesebeli kék madarat. De ha megtaláljuk, és magunkhoz édesgetjük, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez már mindig így marad. A kék madár most már a miénk. Eleinte játszadozunk vele, becézgetjük, de később megunjuk, és magára hagyjuk. S aztán jön egy óvatlan pillanat, és a kék madár eltűnik előlünk. Volt, nincs! Eltűnt. S csak miután elveszítettük, és nem a miénk többé, akkor értékeljük igazán, akkor döbbenünk rá a veszteségre

A regény két fő témát dolgoz fel: a Stroke által egy súlyos betegség következményeit, a drogfüggőség által pedig egy súlyos szenvedélybetegség hatásait - mindkettőt mind a betegre, mind pedig a családra és a környezetre kivetítve.
Nem csak a hivatásom, de a magánéletem által sem ismeretlen számomra a stroke - Édesapámat ez miatt a szörnyű betegség miatt vesztettem el. Élénken el előttem, hogy milyen volt, min ment keresztül és mi mit éltünk át... Hogy mennyi szenvedés jutott mindannyiunknak... Ez a könyv teljes mértékben visszaadja, mi zajlik le ilyenkor egy család életében.

A drogfüggőség - vagy bármelyik szenvedélybetegség említhető itt -, szintén egy alattomos betegség. Mert betegség. Az ember bármikor úgy érezheti, hogy menekülnie kell a gondjai elől, hogy nem bírja tovább elviselni a helyzetet, vagy akár az életét - a motivációk sora végtelen... Csak most az egyszer... Nem leszek függő... És már be is darálta, és már élni sem tud nélküle...

Pista bácsi karaktere a szívemhez nőtt, egy csupa szív nagypapának éreztem. Nem titkolja a múltját, a döntéseit, a hibáit. Mindig segíteni próbál, ahol kell és ahol tud, sőt...
Anna és András sárdobálása kiverte nálam a biztosítékot, de sajnos nagyon is el tudom képzelni, hogy adott esetben ez így is történhet... Frida nagyon pozitív karakter lett, Geri semleges maradt, bár azért voltak számomra kedves gesztusai.
Megérintett Pista bácsi, ahogy Ármin is... A végébe pedig beleszakadt a szívem...