A könyvvel már évekkel ezelőtt szemeztem, barátnőm jóvoltából pedig már több, mint fél éve a polcomon csücsül, valahogy mégis mindig elodáztam az olvasását - egészen mostanáig.

A japán világ és kultúra, a gésák és gyönyörű kimonóik mindig is vonzottak. Évekkel ezelőtt szerettem bele Ázsiába, szinte csak koreai és japán doramákon éltem és csak koreai pop zenét voltam hajlandó hallgatni. Ezekkel ugyan mostanra felhagytam, de mindig kedves emlék visszaemlékezni ezekre a sorozatokra, hogy mennyire kikapcsoltak és kiragadtak akkori depresszívebb állapotaimból - a szerelem itt kezdődött...

Az Egy gésa emlékiratai egy érdekes, izgalmas és cselekményes történet a II. világháborús japán helyzetről és a gésák életéről. Kikapcsolt, elgondolkodtatott, beszippantott és nem eresztett! 

Szajuri-t nagyon szimpatikusnak találtam, együtt éltem át vele minden fájdalmat, bánatot, szomorúságot, meglepődést és örömet. Izgalmas volt vele végigmenni a gésa létig vezető úton, ami tele volt akadályokkal, kegyetlenkedésekkel. Viszont a vége felé... Hatalmasat csalódtam benne - értem én, hogy miért tette, de így sem tudtam sehogy felfogni, hogy tudott ilyen árulást elkövetni. Mondhat itt bárki, amit akar, nekem belefájdult a szívem ebbe a részbe...

Nobu-t a maga keménységével, hangulatingadozásaival, zárkózottságával nagyon megkedveltem. Láttam magam előtt testi hibáit is, mégsem egy "gyíkot", hanem egy igazi férfit láttam magam előtt. A távolságtartását teljes mértékben át tudtam érezni - a külseje miatti előítéletek valószínűleg ilyenné formálták -, ahogy a lépéseit is logikusnak és helyénvalónak éreztem. 

Az elnökkel nem igazán sikerült "megismerkednem". Valahogy az miatt, hogy keveset szerepelt, nem is tudott hozzám közel kerülni. Mindenesetre a végén a Nobuval kapcsolatos vallomása után azért szerzett nálam pár plusz pontot.

Hatszumomo mélységes undort és utálatot váltott ki belőlem, de azért valószínűleg az ő múltjában is akadnának csontvázak a szekrényben, ha mélyebbre ásnánk. Egy ennyire negatív és elmebajos jellem nem a semmiből alakul ki.

Nagyi és Anya egy részről a túlélésért küzdött, másrészről bizonyára akadtak volna más módszerek is egy kislány megszerzésére és igazi gésává nevelésére.

Összességében egy igazán mélyreható és hiánypótló történet volt számomra, amit nagyon élveztem olvasni és terveim szerint a filmet is meg fogom nézni a közeljövőben!

Reményeim szerint pedig találkozok még hasonló gésás történetekkel - aki tud ajánlani bármi hasonlót, azt nagyon megköszönném!

5/5