Régóta szemezek már Margaret Atwood-dal, de valahogy mindig csak kerülgettem a műveit. Szerettem is volna olvasni tőle, de féltem is, mert nem éppen a limonádé könyveiről ismert - nehéz témákhoz pedig nekem kell egy bizonyos hangulat, ráhangolódni tudás és a kötetnek nagyon jól megírtnak kell lennie ahhoz, hogy átérezzem, mit is szeretett volna velem közölni a szerző. 

A fontos dolgok a szavak közötti csendekben rejlenek.

A könyvet még a megjelenése előtt rendeltem elő, és bár még semmit nem olvastam előtte az írónőtől, valamiért úgy éreztem, ez a kötet márpedig kell nekem. Aztán megérkezett és ment a polcra a többi olvasásra váró kötet mellé. Nemrég viszont szembejött velem moly.hu-n a Várva várt TOP 10 kihívás, melyet kifejezetten a tologatott könyveknek talált ki a kihívásgazda - a várólistámra pedig igyekeztem 10 olyan könyvet összeállítani, amit olvasnék is, de valamiért félek is tőle - Zsófinak pedig erre esett az első körben a választása.

A borítója gyönyörű, ahogy a Jelenkornál megjelent többi Atwood köteté is. Szeretem az egyszerűbb, letisztult, nem csiricsáré borítókat, amikre jó ránézni és nem túldíszítettek-flancoltak vele a borítótervezők.

A fülszöveget szokatlanul rövidnek találtam ugyan (mostanában szinte kizárólag bő lére eresztett fülszövegekkel találkoztam), ám annál inkább felkeltette a kíváncsiságomat - lényegretörő, de szerencsére nem meséli el az egész történetet előre, amit egyébként nem szeretek. Mindig elolvasom a könyvek fülszövegét, de sajnos néha elspoilereznek vagy sejtetnek olyan dolgokat, amikre jobb lenne magamtól rájönni olvasás közben.

A regény két idősíkon játszódik: betekintést nyerhetünk Elaine gyermekkorába és a mára már sikeres festőnő életébe. Tetszettek ezek a visszaemlékezések, ahogy általuk értelmet nyernek bizonyos események, tárgyak és főszereplőnk viselkedése adott szituációkban és maga a cím is. Viszonylag kevés olyan kötet van, ahol nem érzem zavarónak ezt a fajta időbeli "ugrándozást", sok esetben inkább csak összezavarnak és a végére teljesen összekuszálódnak - olyan, mintha maga a szerző is belezavarodott volna már abba, hol is jár éppen. Atwood viszont nagyon jól lavírozik a múlt és a jelen között, mindig csak annyira tér vissza a múltba, amennyire a jelen megértéséhez szükségünk van, nem fáraszt minket felesleges részletekkel.

Minden rosszat elfelejtettem, ami történt.

A könyv elég vaskos (664 oldal), mégis viszonylag gyorsan haladtam vele - nem untatott, minden sallangtól mentesen haladtak az események, nem éreztem vontatottnak vagy soknak a leírásokat, mindennek megvolt a maga jelentősége, amit papírra vetett az írónő. A leírásai nagyon tetszettek, a festményeket, Torontót és minden helyszínt és személyt láttam magam előtt. A stílusa is nagyon a szívemhez nőtt, teljes mértékben elérte, hogy amikor csak tudom olvasni akarjam és együtt lélegezzek a szereplőkkel.

Szereplőinket jól kidolgozottnak éreztem, valósághűnek és nem utolsó sorban hitelesnek, ami egy ilyen nehéz témájú könyvnél számomra az egyik legfontosabb.
Elaine karaktere az elején kissé érthetetlennek tűnt számomra bizonyos reakcióival és életfelfogásával-gondolkodásával, ám ahogy jobban megismertük őt és a múltját is, ezek a részletek abszolút értelmet nyertek. Az emlékek elnyomása, majd ahogy apránként felszínre törnek és testet öltenek Elaine festményeiben és gondolataiban, ahogy a kirakós darabjai a helyére kerülnek - egyszerűen beszippantott. Elaine Risley egy túlélő, aki az őt ért atrocitások ellenére is ember tudott maradni; és bár nem tökéletes az élete, nem ment neki minden úgy, ahogyan azt ő elképzelte, szerintem kihozta a maximumot magából, amennyire csak tőle telt.

Elhitetted velem, hogy semmi vagyok.

Verbális bántalmazóink csapata a barátnőség álarca mögé bújva szintén hiteles karakterei a könyvnek. Atwood nagyon jól szemlélteti, hogy mennyire befolyásolhatóak a gyerekek (de akár a felnőttek is sok esetben), egy kis figyelemért, "szeretetért" és a befogadásért cserébe milyen kegyetlenné is válhatnak - amiről nem tudnak, vagy nem is akarnak tudni. Mindenkiben él a másoknak való megfelelés vágya, ami elég gyorsan szélsőségessé válhat - amikor már nem is önmaga az ember; amikor olyat tesz, amit egyébként sosem tenne; amikor már minden mindegy, csak az(ok) a személy(ek) fontos(ak) és hogy elismerjék és befogadják őt...

Összességében azt kaptam a könyvtől, amit vártam tőle! Egy nagyon jól megírt regényt egy olyan nehéz témáról, amiről sokan nem beszélnek, ami sok esetben a mai napig is tabu, de ami sok gyermek és felnőtt életét nagyban befolyásolja ebben a percben is...

Véleményem szerint méltán került ez a kötet az 1001 könyv listára! 

5/5