A könyv tavaly, a Líra hőségakciójában került a kosaramba, és bár a molyos értékelések nem voltak valami szívderítőek, úgy éreztem Ahern megérdemel egy esélyt, mert eddig nem okozott csalódást. Eddig...

Akadnak, akik nagyra becsülik, de a legtöbb embert bosszantja (...)

Ahogy ez a könyv is...

Olvastam már néhány könyvet az írónőtől és ha nem is maradéktalanul, de általában elégedett voltam velük, tetszettek és kikapcsoltak - szóval amolyan biztonságos szerzőnek tartottam, akinek a könyveihez bármikor nyúlhatok, mert ha nem is lesz kedvenc az adott kötet, biztosan tetszeni fog. Ez a két novella viszont hatalmas csalódást okozott...

Ez mind csak tükörkép.

Az első novella a címadó Lány a tükörben. Az alapsztori és -szituáció nagyon tetszett, nagyon sok mindent ki lehetett VOLNA belőle hozni. Volna, mert ennek a történetnek se füle, se farka nem volt...

Meseszerű és izgalmas, csak épp semmit nem tudunk meg belőle, amit szeretnénk. Se eleje, se igazán vége, se magyarázata nem volt, mintha egy izgalmas könyv közepéből kivágnának egy darabot, majd összecsapnák a végét. Olvastam volna még, Ahern nem hazudtolta meg magát, nagyon jól van megírva és felépítve, csak éppen olyan, mintha egy belelovasót nyomtak volna a kezembe. 

Tele voltam kérdésekkel, melyekre választ nem kaptunk, sőt, mintha csak a kérdések maradtak volna meg a fejemben maga a történet helyett... Ki volt a lány a tükörben? Mi történt Nellie-vel? Miért ez az ára a szabadulásnak? Hogyan kezdődött és miért? Mi történt Lilával és Jeremyvel? Sosem derült ki az igazság? Senki nem vette észre? Senki nem furcsállta Nellie hirtelen megváltozását? Lila és Nellie nem próbálkozott más megoldással? Hogy tehették azt a lengyellel, amit?

Emlék-teremtőnek hívják. Mások. Ő maga nem.

A másik novella az Emlékek teremtője volt. Ez sem lett volna rossz, ha nem lenne egy nagy katyvasz az egész. Itt nem a sok kérdőjel volt az oka, hogy nem tetszett a történet - egyedül Judith indokai és sorsa maradtak nyitva a végén -, sokkal inkább a múlt és a jelen nem kicsit zavaros összevisszasága. 

Maga az emlékteremtő szerkezet ötlete bejött, viszont az emlékek és a jelen közötti ugrándozás csak összezavart. Nagyjából értem, hogy hogyan kapcsolódik magához a sztorihoz, de sok értelmét nem láttam a meglétén azon kívül, hogy nyilván a múlt eseményeinek ilyetén alakulása miatt készült el egyáltalán az emlékteremtő. Ez tipikusan az az eset, amikor a két idősík közötti ugrálás nem hogy jót tenne egy könyvnek, sokkal inkább még ront is a megértésén.

Összességében mindkét történetben tetszett az elgondolás és az alapsztori, de összecsapottnak éreztem a kivitelezést. Nagyon nem ezt vártam az írónőtől. Remélem, hogy a Talált tárgyak országa, ami már a polcomon vár, hozni fogja a tőle megszokott színvonalat számomra. Bár ez a könyv nagyon nem tetszett, olvasni szeretnék és fogok is még tőle, mert szeretem, ahogy ír...

2,5/5