A könyvre tavaly bukkantam a szomszéd kisváros egyik Coop-jának forgóállványán, és bár általában nem vonzanak a filmes borítók, a címe és a fülszövege alapján úgy éreztem, 999 Ft-ért bűn lenne otthagynom a boltban.

A molyos értékelései nagyon jók voltak, ahogy a címkéi is felkeltették az érdeklődésem, valahogy mégis tologattam csak az elolvasását. A Várva várt TOP10-ben viszont Zsófinak ismét egy olyan könyvet sikerült választania, ami nagy hatással volt rám!

A történet egy gyilkossággal kezdődik, majd visszaugrunk az időben és fokozatosan jutunk el a mához, ahol is kiderül, ki halt meg, ki volt a gyilkos és mi vezetett idáig. Nagyon tetszett ez a fajta indítás, szeretem az ilyen bevezetőket, ami csak felkelti a kíváncsiságom, és szinte semmit nem árul el - adott egy gyilkosság, ám a helyszínen és a nyilvánvalón, hogy valaki meghalt semmit nem árul el a szerző. Az interjú spekulációi nagyon tetszettek, segítettek a szereplők jellemének megismerésében és engem is gondolkodásra késztettek, hogy vajon ki hazudik és miről, mi lehet az igazság, ki a gyilkos és egyáltalán ki halt meg?

– Senki sem érdemli meg, hogy bántsák, (…).

A fizikai bántalmazás, akár az iskolait nézzük, akár a családon belüli erőszakot egy nagyon is valós és súlyos téma, ami sajnos tabunak számít a mai napig. Nem szívesen beszélnek róla, amit megértek valahol, mert nem egy kellemes téma pl. a délutáni kávézáshoz, de hogy ha esetleg felmerül egy beszélgetésben, az emberek úgy néznek a másikra, mintha éppen szentségtörést követne el, vagy kinőne még egy feje, azt azért nehezen tudom elfogadni - attól, hogy elfordítjuk a fejünket és úgy csinálunk, mintha nem létezne, csak a bántalmazókat segítjük. Az ilyen reakciók miatt valahol nem csodálom, hogy a bántalmazott nem mer segítséget kérni vagy kilépni a bántalmazó kapcsolatból - mert egy ilyen tagadó világban ugyan kihez fordulhatna? Mi alapján tudná eldönteni, hogy a másik segíteni fog vagy épp félrenéz inkább? Pedig ha az emberek nyitottak lennének a másik felé, nyitott szemmel szemlélnék a világot és alap dolgok nem számítanának tabunak, elkerülhető lenne a tragédiák (az öngyilkosságok és a gyilkosságba torkolló bántalmazások) nagy része!

A karma előbb-utóbb mindenkit utolér.

Az alapsztori nagyon jól lett felépítve, fenntartotta az érdeklődésem. Az események haladtak, végig találgattam, mire fog kifutni a könyv; és a gyilkosságon felül történetbe szőtt bántalmazó mellékszálak hogyan végződnek majd. Tetszett, hogy elég sok szemszögből íródott, így minden főbb szereplőnk gondolataiba, érzéseibe bepillantást nyerhettünk, ezáltal megismerve jellemüket és életük titkait. Moriarty nagyon jól játszik a gyilkosság és a bántalmazások szálaival, az örökletes agresszivitás kérdése pedig egy olyan téma, ami egy ideje már a látómezőmbe került - akár szakirányú könyvekben is szívesen olvasok róla -, így ezek a részek csak még többet adtak a történethez számomra.

Nagy hatással volt rám, mindenkinek csak ajánlani tudom! Kedvenc lett!

5/5