R. Kelényi Angelika a kedvenc magyar írónőm - a Riva nővérek és Az ártatlan sorozatai a mai napig kedvenceim -, így nem volt kérdés, hogy mindent IS el akarok olvasni tőle! Egyszerűen imádom a stílusát!

A sorozat első részét majdnem 2 éve olvastam, és bár a főszereplőtől folyamatosan a hideg rázott, szinte egy szuszra kivégeztem a kötetet. Caro ugyan egy elviselhetetlen idióta, Angelika még így is elérte, hogy beszippantson a könyv.

Caroline karakterétől továbbra is tikkelt a szemem, de a könyv letehetetlennek bizonyult!

Figyelem! A szerelmi hullámvölgyekre spoileres lehet! A nyomozásról viszont nem spoilerezek!

Az alapsztori a La casa dell'amore, vagyis a Szerelemház történetének felkutatása, egy kissé babonás (szobor megérintése) legenda utáni nyomozás, mely felkelti főszereplőnk kíváncsiságát és mint mindig, minden másnál előrébb helyezi ennek a cikknek a megszületését. Főnöke és barátnője természetesen támogatja, ám Tom jobban szeretné, ha vele töltené ezt az időt és nem a nyomozással. 

Már az előző részben is gondolkodtam rajta, hogy két ilyen karrierista hogyan tudja majd összeegyeztetni a munkáját és a szerelmet, ebben a részben pedig be is bizonyosodott, hogy elég nehezen megy nekik ez a távkapcsolat dolog. Mondjuk egyik karakter sem a szívem csücske, így azért nem sirattam meg a dolgot...

Megérkeztem Rómába (...)

Caroline hozta az előző részben megismert kibírhatatlan természetét és gondolkodásmódját, ezzel nem kevés agysejtem halálát okozva. Még mindig nem bírtam elviselni sem őt, sem a prioritási sorrendjét és a meggondolatlan tetteit. Ha én tényleg annyira szeretem a párom, amennyire ez a nő előadta, biztosan Barcelonába repülök Róma helyett. Viszont! A következő gondolatom nem az, hogy nekem egy nyugodt családi kép nem reális jövőkép; illetve nem lépek át a dolog felett ilyen simán, hogy esetleg tudom/érzem, távolodom a férfitól, akit állítólag szeretek. Nem kicsit estem gondolkozóba, hogy esetleg Ms. Wood-ról kiderül nemsokára, hogy skizofrén szegény... A meggondolatlansága szintén új szintre lépett ebben a kötetben, amihez nem éreztem a karakterét elég karakánnak vagy keménynek, így kissé irracionálisak voltak a Manzini utáni nyomozásának bizonyos aspektusai - valahogy nem tudom a személyéhez kötni ezt a fajta merészséget. Szóval itt kicsit hiteltelen volt a dolog számomra... 
A régi barátnő, Julia egy sokkal szerethetőbb karaktere a könyvnek és abszolút nem bánnám, ha ő lenne a főszereplőnk. Nyitottnak és egyenesnek éreztem, nagyon megszerettem az olasz temperamentumával együtt. Remélem, a következő részekben találkozok még vele.
Tomból most nem sokat kaptunk, bár nem is hiányzott annyira, az előző részben sem nőtt a szívemhez, most pedig még távolabb kerültem tőle.
Nicola, az olasz rosszfiú karaktere a nyilvánvalón kívül nem teljesen világos számomra. Kellett bizonyos történésekhez, de a szépfiú szerep valahogy kissé semmilyenre sikeredett...

… a szerelem nem elég egy kapcsolathoz. Ahhoz kell egy csomó minden más is… például közös élmények, közös problémák, közös élet…

A romantikus vonalat a szereplőknél már kiveséztem, szóval arról már csak annyit, hogy meglettem volna nélküle is...

A nyomozás része már sokkal jobban magába szippantott! Szeretem a legendákat és az azok utáni nyomozásokat, a misztikumot, ami egyes helyeket és történeteket körülleng, így örültem, hogy ez a könyv fő szála. Tetszett, ahogy az írónő megjelenítette Rómát és az olasz életérzést, mellé pedig a La casa dell'amore körüli titokzatos történet egyszerűen magával ragadott. Érdekes volt látni, Caro merre indul el a nyomozással, mit meg nem tesz ezért a cikkért - habár mint említettem, kissé hihetetlenre sikeredett néhány tette. 

Összességében azt kaptam, amit vártam: kikapcsolt, elszórakoztatott és beszippantott a nyomozás és a legenda titkai. A következő részre pedig nagyon kíváncsi vagyok a CBM-nél történt változások miatt!

4,5/5