A könyvet tavaly kaptam barátnőmtől és mivel tudom, hogy imádta az egész sorozatot, nem volt kérdés, hogy nekem is el kell olvasnom.

Az 1. részt egyébként másfél éve olvastam és bár ismerős volt a cím, csak néhány oldal után esett le, hogy én ennek láttam a filmváltozatát - a könyvet és a filmet is imádtam! 

Őszintén szólva azt sem mertem biztosra megtippelni, mit csináltam volna, ha elkapom. Kés volt nála, rajtam meg szexi cipő.

Az alapsztori vígjátékba illő a még mindig zöldfülű fejvadász Stephanie-val, de én pont ezt szerettem benne. Humoros, szórakoztató és nagyon jól ki tudott kapcsolni.
Óvadékügynökünk ismét beletenyerel a dolgokba: gyilkosság, autólopás, eltűnt koporsók, hullagyalázás, lopott fegyverek és ráadásként még Mazur nagyit is káosz övezi, amerre csak felbukkan. Az egész könyv egy igazi krimi-vígjáték volt számomra.

– Oké. Azt hiszem, beérem vajas pattogatott kukoricával.
– Ha megeszed a pattogatott kukoricám felét, valami felejthetetlenül különlegessel kell fizetned érte.
Morelli lassan elvigyorodott.
– Információról beszéltem! – tettem hozzá gyorsan.
– Hát persze.

Stephanie és Morelli karakterét mindkét részben nagyon szerettem, egyszerűen imádom a párosukat és ahogy egymást szívatják és húzzák! Ez a se veled se nélküled kapcsolat, ami jellemzi őket szerintem tökéletesen el lett találva - ad egy bizonyos hangulatot a nyomozás mellé, mégsem éreztem soknak.
Egyértelműen Mazur nagyi volt a favorit, egyszerűen hihetetlen az öreglány! Vele tényleg mindig történik valami - bár tesz is érte eleget -, minden érdekli és addig nem nyugszik, míg a saját szemével meg nem bizonyosodik róla, hogy tényleg úgy vannak-e a dolgok, ahogy ő azt elképzeli. 
Rangert ebben a részben hiányoltam, őt is nagyon megkedveltem az első részben, Lulu felbukkanásának viszont nagyon örültem.

Összességében azt kaptam a könyvtől, amit az első rész alapján vártam: kikapcsolt és megnevettetett - amire nagy szükségem volt!

5/5