A könyv a Líra Hőségakció keretein belül került a polcomra júliusban. Az akciós készletet végignézve akadt meg a szemem a könyvön, pontosabban a borítóján (ami élőben még gyönyörűbb, mint a képen) és a címén. A  fülszövege megfogott, illetve a számomra eddig ismeretlen furry karakterek is érdekes elgondolásnak tűntek, így repült is a virtuális kosaramba.

Róka, párduc, tigris, oroszlán… Mind állatok voltak! Miért kellett volna neki vagy akárki másnak különbséget tenni köztük? Sajnos a történelem valamennyi hibája abból fakadt, hogy az egymás közti különbségeket nézték, és nem a közös vonásokat.

Bár 100+ a csillagozások száma molyon, számomra teljesen ismeretlen volt a kötet, eddig nem láttam és nem is hallottam róla - pedig szerintem a történet is és a mondanivalója is megérdemelné, hogy ismertebb legyen. Nem azt mondom, hogy hibátlan vagy tökéletes lenne, kedvencem sem lett, mégis azt gondolom, hogy mindenképpen megér egy olvasást a könyv. Számomra volt némi társadalomkritika beütése, nekem személy szerint pont ez tetszett benne, ez miatt érzem azt, hogy egyszer megéri elolvasni.

Több értékelésben olvastam, hogy a karaktereket nem tudták az olvasók igazán elképzelni, ez pedig rontott számukra a történet élvezhetőségén. A könyv elején lévő kis bevezető viszont szerintem teljesen jól leírja, hogyan is kellene elképzelni ezeket az állatokat - nekem legalábbis ez alapján nem okozott problémát magam előtt látni a szereplőket. Hátha valaki ez miatt félne a könyv elolvasásától...

A legkönnyebb másokat okolni a szerencsétlenségünkért. A legkönnyebb megoldás, ha másokat hibáztatunk. Mindig is könnyebb volt a túlvilág felé fordulni, és arról győzködni magunkat, hogy létezik a gonosz ezen a világon, és a világunkon túl. Létezik a gonosz, egy csupasz, undok lény, aki valamennyi szerencsétlenségünkért felelős. A valóság az, hogy a gonosz nem létezik függetlenül önmagában. A gonosz ott lakozik mindenkiben, és csak rajtunk múlik, hogy mennyire engedünk a duruzsolásának.

Az alapsztori sorozatgyilkossággal, megnyúzott hullákkal, egy őrült tudóssal, egy véres bulival és egy gonosz, mitikus lénnyel, az emberrel nem éppen szokványos kombináció, de számomra pont ezek miatt volt érdekes és izgalmas a kötet. Kissé katyvasznak tűnhet így elsőre, de minden szál szépen fut, a történetvezetés jó, az események haladnak, a karakterfelépítések elég jók és csavarok is akadnak a történetben.

A több szálon futó nézőpontok jól kiegészítették egymást, nem volt zavaros vagy unalmas, általuk pedig kicsit jobban megismerhettünk néhány szereplőt.
Cesar nyomozóban kicsit csalódtam a "hanyagsága" miatt, elsőre okosabbnak és óvatosabbnak, de mindenesetre szélesebb látókörűnek gondoltam - talán az ő karaktere volt az, amit nem igazán sikerült jól felépíteni. Valahogy kicsit bagatellnek éreztem ezt a véget vele kapcsolatban - egy tapasztalt rendőrtől, aminek a leírtak alapján megismertük, nagyon nem ezt várná az ember.
Arthur és Christie párosát nagyon megkedveltem. Nagyon jól passzoltak egymáshoz, mindvégig kitartottak egymás mellett - legalábbis amíg tudtak...
Dr. Lex kicsit Hannibal Lecter és Frankenstein szerelemgyerekeként jelent meg lelki szemeim előtt és bár elég hátborzongatóak az őrült zsenik, róla és az ő szemszögéből szívesen olvastam volna még.

Összességében jobban tetszett, mint vártam, abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam. Szerintem egy olvasást mindenképpen megér a kötet, engem eléggé elgondolkodtatott néhány dologról!

Remélem a szerző másik könyvét is lesz szerencsém olvasni, mert nekem bejött ez a kissé beteg világ...

4,5/5