Szeretem Tibor könyveit, mert még ha néha sokaknak túl klisés is egy-egy helyzet vagy karakter; esetleg sokallják, hogy minden szereplőnek vannak nyűgei, bajai és terhei - nekem pont ez miatt életszerűek a regényei!
Mert gondoljunk csak vissza az osztálytársainkra vagy éppen menjünk végig a munkatársaink, barátaink életén, arcán, idézzük őket magunk elé... Vagy csak nézzünk tükörbe vagy önmagunkba...
Mit látunk?
Álmosolyokat, kompenzálásokat, árulkodó tekinteteket, fásultságot, görcsösséget, de sorolhatnám végtelenségig...
Mit mond el mindez róluk vagy éppen rólunk?
Hogy igenis mindenkinek megvannak a maga bajai... Legalább magunknak ne hazudjunk... Ilyenek vagyunk...

Ez a kötet ismét fontos társadalmi problémákat feszeget - önelfogadás, útkeresés, depresszió, másság, családon belüli erőszak, szóbeli és nonverbális bántalmazás, bullying, rasszizmus, szegénység -, amelyeket ismét csak olvasmányosan és nagyon szépen épített be a történetbe a szerző.

Fülszöveg

Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?

Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.

Bunkó srácból is lehet álompasi?

Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.

Az első szerelem tényleg az utolsó marad?

A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.

De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?

Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.

Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…

– A szavak olyanok, akár a méreg: megsebeznek - (...)

Öt fiatalunk közül ketten, Dávid és Áron visszatérő szereplőink, akik a Fogadj el!-ben egy szörnyű eseményen mentek keresztül, mely mindkettejükre máshogy hatott, mégis érezni rajtuk, a gondolkodásukon és tetteiken, hogy mély sebet hagyott bennük a Szép Reményekbeli tragédia - sokkal nagyobbat, mint az elsőre tűnt. Egyiküket az önvád és az önmarcangolás az abszolút bezárkózottságba, depresszióba és súlyos pszichoszomatikus betegségekbe "taszította"; másikukat pedig egy olyan megfelelési kényszerbe és önbecsapásba, melyhez a kapcsolatuk, szerelmük és ragaszkodásuk nem biztos, hogy elégnek bizonyul...
Áron útkeresése reális volt számomra, Dávid némasága viszont ezekkel a körülményekkel kissé hihetetlen volt adott szituációban.

Xiara karaktere a rasszizmus tökéletes bemutatása. A kívül kínai, de belül magyar lány nem hogy szeretni, de elfogadni sem képes önmagát. A felé irányuló előítéletek, az őt érő "baráti" és családon belüli "pofonok" egy hihetetlen mértékű kettősséget hoznak létre a lányban, amit sokáig még önmagának sem mer bevallani - mikor pedig végre megteszi és vállalja önmagát, egy figyelmetlenség miatt túl sokan látnak bele a gondolataiba és érzéseibe...

Hanna az igazi könyvmoly és könyves blogger, aki a bátyjáért mindent és bármit megtenne, akivel úgy éreztem, hogy könnyen azonosulni tudok, ám a végére azért eléggé megosztott a karaktere... Nem mondom, hogy abszolút nem szimpatikus a csaj, de az előítéletei benne is erősen munkálkodnak, főleg, ha Mátéról van szó. Egyszerűen nem tudtam hová tenni a viselkedését, mert egyrészt Patriknál bebizonyította, hogy nem egy felszínes rögtönítélő liba, aztán Máté kapcsán már azonnal és folyamatosan csak az előítéleteivel és ítéleteivel fordult felé, ezzel olyan kettősséget bemutatva, ami miatt hiteltelenné, sőt unszimpatikussá tette magát a szememben...

Máté a múltja rabja, amit őszintén megmondva nem is csodálok. Szerintem a legnagyobb terhet és traumát ő cipeli a hátán ötük közül, mert akárhogy is nézem, annál borzalmasabbat elképzelni sem tudok, ha az bánt, akit Te a legjobban szeretsz, aki az egyetlen támaszod; pont az szúr hátba, akiben a legjobban bízol és aki a legfontosabb a számodra...

A múlton már nem tud változtatni, úgyhogy csak egyet tehet: harcolnia kell a szebb jövőért.

Az öt fiatal összefog, hogy megmentse az utolsó menedékét és azt a köteléket, mely egymáshoz fűzi őket - összecsiszolódtak és megkedvelték egymást, számukra már nem csak a kolesz az, amit elveszíthetnek...
A versenyre készülés közben szép lassan megnyílnak egymás felé és elég nagy változások indulnak el bennük, mely egyes kapcsolataikat szorosabbá teszi, míg másokat kissé szétzilál...

A karakterek valósághűek, a váltott szemszögeknek hála nyitott könyvként olvashatunk gondolataikban és érzéseikben, ezáltal pedig gyorsan és könnyen a szívünkbe zárhatjuk őket. A cselekmény logikusan felépített, az események realisztikusak, könnyen visszarepíthetnek minket saját sulis életünkbe és emlékeinkbe, ezáltal közelebb hozva hozzánk a sztorit. A történetvezetés kellően izgalmas, nem ül le, az írásmód olvasmányos, mint mindig!

Várom a folytatást - remélhetőleg mielőbb sikerül beszereznem ;)
4,5/5