A könyvre tavaly bukkantam a szomszéd kisváros egyik Coop-jának forgóállványán, és bár általában nem vonzanak a filmes borítók, a címe és a fülszövege alapján úgy éreztem, 999 Ft-ért bűn lenne otthagynom a boltban.

A molyos értékelései nagyon jók voltak, ahogy a címkéi is felkeltették az érdeklődésem, valahogy mégis tologattam csak az elolvasását. A Várva várt TOP10-ben viszont Zsófinak ismét egy olyan könyvet sikerült választania, ami nagy hatással volt rám!

A történet egy gyilkossággal kezdődik, majd visszaugrunk az időben és fokozatosan jutunk el a mához, ahol is kiderül, ki halt meg, ki volt a gyilkos és mi vezetett idáig. Nagyon tetszett ez a fajta indítás, szeretem az ilyen bevezetőket, ami csak felkelti a kíváncsiságom, és szinte semmit nem árul el - adott egy gyilkosság, ám a helyszínen és a nyilvánvalón, hogy valaki meghalt semmit nem árul el a szerző. Az interjú spekulációi nagyon tetszettek, segítettek a szereplők jellemének megismerésében és engem is gondolkodásra késztettek, hogy vajon ki hazudik és miről, mi lehet az igazság, ki a gyilkos és egyáltalán ki halt meg?

– Senki sem érdemli meg, hogy bántsák, (…).

A fizikai bántalmazás, akár az iskolait nézzük, akár a családon belüli erőszakot egy nagyon is valós és súlyos téma, ami sajnos tabunak számít a mai napig. Nem szívesen beszélnek róla, amit megértek valahol, mert nem egy kellemes téma pl. a délutáni kávézáshoz, de hogy ha esetleg felmerül egy beszélgetésben, az emberek úgy néznek a másikra, mintha éppen szentségtörést követne el, vagy kinőne még egy feje, azt azért nehezen tudom elfogadni - attól, hogy elfordítjuk a fejünket és úgy csinálunk, mintha nem létezne, csak a bántalmazókat segítjük. Az ilyen reakciók miatt valahol nem csodálom, hogy a bántalmazott nem mer segítséget kérni vagy kilépni a bántalmazó kapcsolatból - mert egy ilyen tagadó világban ugyan kihez fordulhatna? Mi alapján tudná eldönteni, hogy a másik segíteni fog vagy épp félrenéz inkább? Pedig ha az emberek nyitottak lennének a másik felé, nyitott szemmel szemlélnék a világot és alap dolgok nem számítanának tabunak, elkerülhető lenne a tragédiák (az öngyilkosságok és a gyilkosságba torkolló bántalmazások) nagy része!

A karma előbb-utóbb mindenkit utolér.

Az alapsztori nagyon jól lett felépítve, fenntartotta az érdeklődésem. Az események haladtak, végig találgattam, mire fog kifutni a könyv; és a gyilkosságon felül történetbe szőtt bántalmazó mellékszálak hogyan végződnek majd. Tetszett, hogy elég sok szemszögből íródott, így minden főbb szereplőnk gondolataiba, érzéseibe bepillantást nyerhettünk, ezáltal megismerve jellemüket és életük titkait. Moriarty nagyon jól játszik a gyilkosság és a bántalmazások szálaival, az örökletes agresszivitás kérdése pedig egy olyan téma, ami egy ideje már a látómezőmbe került - akár szakirányú könyvekben is szívesen olvasok róla -, így ezek a részek csak még többet adtak a történethez számomra.

Nagy hatással volt rám, mindenkinek csak ajánlani tudom! Kedvenc lett!

5/5

Tavaly az írónő nyereményjátékán bónusznyertesként volt szerencsém megnyerni e-book-ként, majd nem sokkal később barátnőm jóvoltából sikerült hozzájutnom egy fizikai példányhoz is a könyvből. Szóval minden adott volt, hogy belekezdjek...

Juditot és munkásságát jó ideje nyomon követem, de eddig még csak a Rózsakői rejtélyek előzménykötetét, a Kezdeteket volt szerencsém olvasni tőle. Az a pár oldal viszont nagyon tetszett és már akkor eldöntöttem, hogy mindenképpen olvasni fogok az írónőtől.

Régebben nagyon sok krimit olvastam, sőt mondhatni, hogy kizárólag azokat a könyveket voltam hajlandó a kezembe venni, amiben egy gyilkost (vagy többet) kellett megtalálni, így ez a műfaj a mai napig közel áll a szívemhez. Ám nem véletlen, hogy az elmúlt években egyre jobban kerülni kezdtem a krimiket. Sok esetben már nagyon nem azt kaptam tőlük, amit vártam és amit szerettem bennük: ennek oka pedig az indokolatlan mennyiségű nyáladzás és a pornó szintű erotika megjelenése ezekben a kötetekben  - de erről majd egy külön bejegyzést tervezek írni...

A fülszövege figyelemfelkeltő és izgalmas, ami egy kriminél számomra nagyon fontos - ha eléri, hogy továbbgondoljam, mi állhat a felvázolt dolgok mögött, már nyert ügye van nálam a könyvnek, biztosan a kezembe veszem előbb vagy utóbb. Aztán már csak az írón múlik, mit tud kihozni az adott szituációból, mennyire tudja átadni az izgalmat és azt, hogy szereplőinkkel együtt akarjak nyomozni a gyilkos után. 

…a sebeket csak az idő gyógyítja be, és még a tovatűnő évek sem jelentenek garanciát arra, hogy a sérülések helyén ne maradjanak égő-viszkető hegek.

A cselekmény fő szála a nyomozás, a gyilkos megtalálása és egy megoldatlan ügy újranyitása - épp annyira keverve romantikával, amit még abszolút nem éreztem soknak vagy zavarónak. Judit írói stílusa nagyon tetszett, gyorsan haladtam vele - az utolsó 150 oldalt egyhuzamban, hajnalig olvastam, mert nem bírtam ki, hogy még aznap ne fejezzem be a könyvet. Tetszett, ahogy felépítette a történetet és a nyomozást, ahogy megcsavarta a dolgokat és hiába próbáltam kitalálni a gyilkos kilétét, nagyon meglepett vele.

A szereplői gárda elég vegyes érzéseket keltett bennem...
Fanny és Alexander szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket, így mindkettejük gondolatait és jellemét elég jól megismerhetjük. Alexandert nagyon megkedveltem, ám Fanny karaktere rendszerint csak idegesített (bár ez nálam nem furcsa, általában ki nem állhatom a főszereplőcsajokat).
Alexandert egy talpraesett, hűséges, megbízható és korrekt pasinak tartottam - még ha egyszer-egyszer meg is botlott elhatározásában.
Fanny viszont... Titkolózott olyan dolgokról, amikről nem kellett volna; nagyon sokat hazudott és tagadott; abszolút nem tartottam egyenes embernek - és ezzel el is vágta magát nálam.
James karaktere számomra elég hiányos volt, olyan hallunk is róla ezt-azt meg nem is - egyszerűen nem tudtam kibogozni, ki is ő valójában, nem igazán volt hiteles az eltűnésének története.
Adam-et nem igazán ismerjük meg, így igazából nem tudni, hogy tényleg egy ennyire jellemtelen féreg volt mindig is, vagy csak ennyire beszart a saját idiótasága miatt - mindazonáltal én tuti feljelentettem volna, de a képét minimum beverem, ha a saját vérem, ha nem...

Az események és a nyomozások haladnak, végig fenntartotta az érdeklődésem, abszolút nem unatkoztam olvasás közben. Összességében egy csavaros, nagyon jól megírt romantikus krimi, ami visszaadta a hitem, hogy akadnak még a műfajban nekem való történetek!

4,5/5

A könyv tavaly, a Líra hőségakciójában került a kosaramba, és bár a molyos értékelések nem voltak valami szívderítőek, úgy éreztem Ahern megérdemel egy esélyt, mert eddig nem okozott csalódást. Eddig...

Akadnak, akik nagyra becsülik, de a legtöbb embert bosszantja (...)

Ahogy ez a könyv is...

Olvastam már néhány könyvet az írónőtől és ha nem is maradéktalanul, de általában elégedett voltam velük, tetszettek és kikapcsoltak - szóval amolyan biztonságos szerzőnek tartottam, akinek a könyveihez bármikor nyúlhatok, mert ha nem is lesz kedvenc az adott kötet, biztosan tetszeni fog. Ez a két novella viszont hatalmas csalódást okozott...

Ez mind csak tükörkép.

Az első novella a címadó Lány a tükörben. Az alapsztori és -szituáció nagyon tetszett, nagyon sok mindent ki lehetett VOLNA belőle hozni. Volna, mert ennek a történetnek se füle, se farka nem volt...

Meseszerű és izgalmas, csak épp semmit nem tudunk meg belőle, amit szeretnénk. Se eleje, se igazán vége, se magyarázata nem volt, mintha egy izgalmas könyv közepéből kivágnának egy darabot, majd összecsapnák a végét. Olvastam volna még, Ahern nem hazudtolta meg magát, nagyon jól van megírva és felépítve, csak éppen olyan, mintha egy belelovasót nyomtak volna a kezembe. 

Tele voltam kérdésekkel, melyekre választ nem kaptunk, sőt, mintha csak a kérdések maradtak volna meg a fejemben maga a történet helyett... Ki volt a lány a tükörben? Mi történt Nellie-vel? Miért ez az ára a szabadulásnak? Hogyan kezdődött és miért? Mi történt Lilával és Jeremyvel? Sosem derült ki az igazság? Senki nem vette észre? Senki nem furcsállta Nellie hirtelen megváltozását? Lila és Nellie nem próbálkozott más megoldással? Hogy tehették azt a lengyellel, amit?

Emlék-teremtőnek hívják. Mások. Ő maga nem.

A másik novella az Emlékek teremtője volt. Ez sem lett volna rossz, ha nem lenne egy nagy katyvasz az egész. Itt nem a sok kérdőjel volt az oka, hogy nem tetszett a történet - egyedül Judith indokai és sorsa maradtak nyitva a végén -, sokkal inkább a múlt és a jelen nem kicsit zavaros összevisszasága. 

Maga az emlékteremtő szerkezet ötlete bejött, viszont az emlékek és a jelen közötti ugrándozás csak összezavart. Nagyjából értem, hogy hogyan kapcsolódik magához a sztorihoz, de sok értelmét nem láttam a meglétén azon kívül, hogy nyilván a múlt eseményeinek ilyetén alakulása miatt készült el egyáltalán az emlékteremtő. Ez tipikusan az az eset, amikor a két idősík közötti ugrálás nem hogy jót tenne egy könyvnek, sokkal inkább még ront is a megértésén.

Összességében mindkét történetben tetszett az elgondolás és az alapsztori, de összecsapottnak éreztem a kivitelezést. Nagyon nem ezt vártam az írónőtől. Remélem, hogy a Talált tárgyak országa, ami már a polcomon vár, hozni fogja a tőle megszokott színvonalat számomra. Bár ez a könyv nagyon nem tetszett, olvasni szeretnék és fogok is még tőle, mert szeretem, ahogy ír...

2,5/5

Nagyon régóta nézegetem a könyvet, kíváncsi voltam már rá nagyon. Nemrég e-book-ban meg is vettem.....és csak kerülgettem.... végül nekiálltam olvasni... meglepődtem... nem ezt vártam.Olvastam a véleményeket molyon, és őszintén másra vágytam. E/1-ben íródott, furcsa volt mert rég olvastam már hasonló könyvet, ezzel nem is volt baj. Egy roppant öntelt, nőfaló, nagyarc pasi körvonalazódott ki a könyv lapjairól, aki macsónak akar látszani, de valójában egy érzéketlen, és lelketlen férfi. Tele volt kalanddal, de nem tudott a könyv beszippantani, üres volt, nem váltott ki semmilyen érzelmet belőlem, nem tudtam egyik szereplővel sem azonosulni, hiányérzetem volt, olyan érzés mintha lebegnék a víz tetején és nem tudnék a felszín alá nézni. lemerülni.  Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, vártam mikor törik meg a jég. Akkor éreztem valamicske áttörést, mikor megszületett a kislánya, de ez kárászéletű volt. Na és a vége....... 4 csillagot adtam rá, ezt azért mert a történet jó, csak jó lenne ha kicsit el lehetne merülni benne.

Nagyon szeretem Lesley Pearse írónőt, az összes könyve itt csücsül a polcomon. A Tara c. könyvét 2 évig vadásztam mire sikerült megszereznem. Az Árnyak c. könyvre még nem került sor... passz miért, de most leporoltam és elkezdtem olvasni egy kihívás miatt. Mondták, hogy más mint az előző könyvei, nagyon nem tartottam tőle, mert jól ír az írónő, és az eddigi könyveit nagyon szerettem. Meg kell mondjam, hogy ledöbbentem, mert mintha nem is Ő írta volna. Napjainkban játszódik, és krimi, ezzel még nem is lett volna baj, de nem tudom hova tenni a könyvet. A többi könyve is lassú folyású, ez is, de egyszerűen nem tudtam szeretni.Sok lesz benne a szenvedés azt sejtettem, de ami a hősnő nyakába zúdult, az 3 embernek is sok lett volna. Szépen, lassan derülnek ki a titkok, lassan jut eszébe Lotte-nak a múlt. Hangok, illatok, képek idézik fel benne a múltat, a szörnyű múltat.Hát nem a legerősebb könyve Pearse-nak. Csalódás volt nekem , többet vártam.

Annyira élveztem minden percét!!�

A könyvet tavaly kaptam fel a Lírában a nyári hőségakciós polcról, amikor a szintén ezen leárazás keretében rendelt csomagomért mentem - teljes mértékben impulzus vásárlás volt. Sabatina nevét előtte nem láttam vagy hallottam, illetve iszlám témában sem akadt még könyv a kezembe, de valamiért nagyon haza akart velem jönni...

Gyermekházasságok köttetnek még Európában is, sebhelyekkel borított testeket rejtenek a leplek, és olyan nőkkel is találkozunk, akiknek a férje reggel, munkába menet rájuk zárja az ajtót, és csak este nyitja ki, amikor hazatér.

Egy évig a polcomon várt, nem voltam benne teljesen biztos, hogy tényleg akarom én ezt olvasni - úgy érzem, hiba volt halogatni, szinte együltő helyemben kiolvastam!

A muszlim vallást, az iszlám hitet nem ismertem valami mélyrehatóan, csak az itt-ott (hírekben, cikkekben és könyvértékelésekben) olvasott-hallott dolgokat tudtam róla, ami soha nem tartalmazott pozitív csengésű információkat. A nők elnyomása, az erőszak, a dzsihád és az iszlám felsőbbrendűsége pedig nem éppen egy olyan téma, amit rohan elolvasni bárki is - főként, ha megtörtént események alapján íródott az adott kötet.

Az élet egyetlen célja a túlvilág, tanította a mullah, és ez áll a Koránban is.

A memoárok és életrajzi könyvek szintén egy olyan kategória, ami komfortzónámon kívül esett egészen az Egy gésa emlékiratai elolvasásáig - akkor döbbentem rá, hogy egy jól megírt visszaemlékezés tartalmas és érdekes is tud lenni.

Hihetetlen és megdöbbentő volt ez a kötet, de nem azért mert nem hittem el - egyszerűen csak felfogni esett nehezemre. Ez a vallási fanatizmus, amit megjelenített az írónő, még mindig elképesztő számomra - hiába hallok és olvasok hasonlókról különböző vallások kapcsán, egyszerűen nem tudom felfogni ezt a fajta áhitatot. Hogy semmi sem számít, "csak egy könyv" és ami abban benne van, le van írva (teljesen mindegy milyen vallásokról beszélünk, mindegyiknél lehetne hozni példákat) és ez mindent felülír - családot, érzéseket, törvényeket.

Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy ha még a törvényeket a vallásra alapozzák is - mondjuk ez a rész is a hihetetlen kategória nálam, mert ép ésszel fel nem fogom, ez hogy vagy miért és egyáltalán... -, az érzéseiket, érzelmeiket hogy a búbánatosba írhatja felül a Korán?! Amit érzek, azt a szívemmel érzem, nem az agyammal és a nevel(tet)ésemmel, a vallásommal vagy a törvényekkel! Mintha a hithű muszlimokból egyszerűen hiányozna az empátia és a szeretetre való képesség - mert csak ezek hiányában vagyok képes elhinni, hogy valaki képes megölni a saját lányát; vagy hogy szerinte a fiatal lány megérdemli a halált, amiért megerőszakolták.

A csador viselése kötelező már a kamaszkortól a hidzsáb előírása szerint, ezzel jelezve a nők szerénységét és erkölcsösségét. Egy éppen menstruáló nő nem érintheti meg a Koránt, mert tisztátalan azokon a napokon. A hitelhagyás halálos bűn - becsületgyilkossággal büntetik. Ha egy lányt/nőt megerőszakolnak, az az ő hibája, mert bűnbe vitte a férfit, aki elkövette - az erőszaktevő "áldozat", a megerőszakoltat pedig megbüntetik, általában meg is ölik. És ez csak néhány olyan gondolat, amitől a hideg futkosott a hátamon...

Az írónő áttért a keresztény hitre (csodálom érte, én valószínűleg mindezek után maximum magamban tudnék hinni), emberjogi aktivistává vált, létrehozva a Sabatina Egyesületet pedig a mai napig segíti azokat a nőket, akik az iszlám elöl menekülnek. Több díjat is nyert, köztük 2015-ben a "Reményvivő díj"-at - ami szerintem már a nevében is magába foglalja, mit jelent ő  és a munkássága nők ezreinek...

Rendkívül nagy hatással volt rám a könyv, napokig jártak a gondolataim az olvasottakon! A Korán felkeltette az érdeklődésem - egyszerűen úgy érzem, el kell olvasnom, hogy lássam, tényleg ennyi borzalmat megenged, sőt tanít egy "szent könyv"! A könyv befejezése után pedig rögtön el kezdtem keresni, írt-e még könyvet a szerzőnő, mert mazoista lévén még több könyvet szeretnék olvasni a témában és nekem tetszett, ahogy írt - a Fátyol nélkül soha és az Eurábia azonnal ment is a kívánságlistámra!

Ha tudtok hasonló, igaz történet alapján íródott könyveket ajánlani a témában azt nagyon megköszönném!

5/5

Július elég termékenyre sikeredett, az eddig 2021-ben beszerzett könyvek kétharmadát teszi ki ez a hónap - összesen 19 új könyvvel bővült a gyűjteményem! Mentségemre szóljon, hogy kaptam ajándékba is könyvet, cseréltem is és kihasználtam a Líra Hőségakcióját is.

A hónap elején Férjem kihasználta a Tesco akcióját és rögtön 4 King kötettel lepett meg - egyebek mellett. Mindegyik nagyon vágyott volt (nem csak a könyvek), így elmondhatatlanul boldoggá tett velük! A Kedvencek temetőjét el is olvastam szinte rögtön, az értékelésem róla itt olvashatjátok - kedvenc lett! A Minél véresebb és az Agykontroll (aminek az első két része még nincs meg) spoilerveszély miatt még nem került a kezembe, de A remény rabjait minél előbb szeretném sorrakeríteni. 

A FTT 8. kötetét, a Halhatatlan szeretőt egy molyos csere által sikerült beszereznem, teljesen új állapotban. A sorozatot 2 éve kezdtem, kb. 1 hónap alatt eljutottam a Beavatás feléig, de sajnos azóta sem voltam képes folytatni. Nem kicsit eltelítődtem annak idején az erotikus könyvekkel és egyszerűen nem bírtam folytatni, pedig imádtam minden egyes részét - bár az említett kiegészítő kötet azért messze nem szippantott be úgy, mint az első hat rész. Mivel barátnőm példányait olvastam és beleszerettem a világba, mindenképpen szeretném a polcomon tudni az egész sorozatot, mert egyszerűen kell! Folytatni pedig még idén szeretném, ha nem is a Beavatással, akkor a soron következő 7. résszel...

A hónap végére befutott a Lírás rendelésem is, amiben a tényleg nagyon akciós könyvekre fókuszáltam: a 13 kötetért összesen 4.660 Ft-ot fizettem.
A Kávéházi pillanatok (amire már nagyon kíváncsi vagyok a pozitív értékelései miatt), a Talált tárgyak országa (Ahern általában jó döntés), és a Papa, mama, gyerekek (végre folytathatom a Hammarby-t!) voltak azok a kötetek a kupacból, amik már jó ideje a kívánságlistámon voltak, a többi könyvnél általában a borító/fülszöveg volt az, ami megfogott. Szita Szabolcs, Leon Uris és Katherine Webb esetében pedig maguk a szerzők voltak a vásárlásom okai - számtalanszor szembejött velem a nevük, és kivétel nélkül csak jó véleményeket olvastam róluk, így gondoltam beszerzem 1-1 művüket, aztán majd meglátjuk...
Az Erzsi bölcsességeit tegnapelőtt gyorsan ki is olvastam - értékelést csak molyon írtam róla, amit itt találtok.

Végül, de abszolút nem utolsó sorban egy rettentően és elmondhatatlanul vágyott könyv futott be hozzám: Stephen King - A ragyogás! Mióta Kinget olvasok és gyűjtök - 2020. májusa óta -, azóta vágyom erre a baltás borítós kiadásra és végre magaménak tudhatom! Szinte beszerezhetetlen, ha mégis árulja valaki, nem éppen keveset kér érte. Tavaly az Európa beharangozta az újrakiadását, elő is jegyeztem azonnal, madarat lehetett volna fogatni velem! Aztán jött a telefon a kiadótól, hogy nem ez, hanem a keménytáblás változata fog érkezni, igényt tartok-e így is a könyvre - mérhetetlenül csalódott lettem és visszamondtam a rendelésem. Már a polcomon volt az Álom doktor a puhatáblás verzióban és egyébként is amit csak lehet, ebben a kiadásban gyűjtök a Mestertől. Molyon viszont megjelent egy eladó példány, amire azonnal lecsaptam! A sarkával ugyan egy kiscica eljátszadozott (nekem kiskutyám művelt hasonlót pár könyvemmel kisebb korában, sőt a Rómeó és Júlia felét konkrétan szétcincálta), egyéb hibája nincs a könyvnek és úgy érzem, hogy 2.915 Ft-ért pk-val együtt, abszolút megérte! Ezt is mielőbb olvasni szeretném - valamikor régen láttam a filmet és nagyon kíváncsi vagyok erre a történetre!
És ezzel a kötettel végre kinőttem a King-polcom, újat kellett felszabadítanom - lassan, de azért gyarapszik a gyűjtemény...

A könyv már nagyon régóta a kívánságlistámon volt, de valahogy eddig sosem került a kosaramba vásárláskor - ne kérdezzétek, A halálsoron Kingtől szintén nagyon vágyott, mégsem esett még rá a választásom... Bár talán köze lehet ahhoz, hogy ezeknek a történeteknek az adaptációit már láttam kismilliószor és inkább egy számomra ismeretlen művét igyekeztem mindig beszerezni előbb.
Férjem viszont úgy gondolta, hogy kihasználja a múltkori Tesco-s akciót és meg is lepett a Mester több kötetével!

Valami közeledett.

A fülszöveggel nagyon nem vagyok kibékülve... Addig oké, hogy én is és sok millióan mások is ismerjük a történetet már x éve a filmekből kifolyólag, de én pl. nagyon nem szeretem az olyan felvezetőket, amiben elmesélik szinte az egész cselekményt (vagy legalábbis jó részét) és maximum a következmény az, amiről épphogy csak nem ejtenek szót. Aki még nem látta a filmeket (mert gondolom azért akad ilyen ember), annak erősen spoileres - egyszerűen nem értem, miért kell elmesélni a fülszövegben szinte mindent, amiből ráadásul még a sejtetett dolgokat és eseményeket is simán kitalálhatja az olvasó! Főleg, ha kb. a fél könyvet elmeséli... Szóval,ha nem láttad a filmeket, el NE olvasd a fülszöveget!
Számomra egy jó fülszöveg csak sejteti a cselekményt, de nem árul el meghatározó fordulatot; elgondolkoztat az események alakulásán, de nem mondja el előre, hogy végül merre fog haladni a történet.

A borítóért oda meg vissza vagyok, szerintem nagyon passzol a történethez! 

Az alapsztori az "ÁLATEMETŐ"-vel és a mimac indiánokkal valószínűleg akkor is felkelti az érdeklődésem, ha nem épp a kedvenc íróm veti papírra ezt a történetet. A rég elfeledett és szájról-szájra terjedő legendák mindig jó alapjai egy horrornak, ahogy a különleges temetkezési helyek is. Mindezek pedig némi misztikummal megfűszerezve általában elég borzogatós meséket eredményeznek. 

A férfiszívnek köves a talaja, a férfi elveti ami megterem benne és gondját viseli.

Loius karaktere számomra magát az embert szimbolizálta a könyvben - mert az ember gyarló.
A belső harcait és döntéseit teljes mértékben a magaménak és emberinek éreztem - hasonló helyzetben mi magunk is reménykednénk a dolgok helyreállíthatóságában bármi áron, bármit megtennénk szeretteinkért. Akár látjuk és tudjuk a következményeket, akár nem. Bár nem igazán kedveltem meg a doktort, sőt pár gondolata egyenesen taszított (néha amikor a gyerekeire utalt a gondolataiban, vagy amikor összevesztek Rachel-lel), mégis úgy gondolom, hogy abszolút hitelesen hozta a szerepét. Rachel viszont végig unszimpatikus maradt - megértem, min ment keresztül Zeldával és a családjával -, a karaktermegkedvelésén azért sokat javított volna több, az ő szemszögéből íródott fejezet. Azért kíváncsi lennék, ha ő került volna Louis helyébe, hogyan alakultak volna az események...

Csak a Jóistenben bízom, hogy jól teszem, amit teszek. Én úgy gondolom, hogy jól teszem, de biztosan nem tudhatom.

Jud volt számomra a legszerethetőbb a kötetben. A közvetlenségével, barátságosságával, jószándékával előttem mindig egy igazi nagypapakarakter jelent meg olvasás közben! Ahogy Normával elfogadták a Creed családot, ahogy Jud mindig ott volt és segített, mikor kellett, az elmesélt  történetei - bennem mindvégig jóérzést keltettek. Egy valamiben pedig biztos vagyok: A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Szóval az vesse rá az első követ...

Alighanem tévhit, hogy az emberi lélek csak bizonyos mennyiségű iszonyatot képes befogatni és átélni. Éppen ellenkezőleg: ahogy a valóság egyre sötétebbre vált, úgy indul meg valamiféle hatványozódási folyamat. Nem könnyű beismerni, de a tapasztalat azt mutatja: amikor már végképp elborul a látóhatár, olyankor az iszonyat iszonyatot szül, a balszerencséből újabb, immár szükségszerű balszerencse fakad, mígnem mindent elnyel a feketeség.

Az olvasással nagyon jól haladtam, olvastatta magát még úgy is, hogy nem vártam csattanót vagy fordulatot, mivel a cselekmény nem volt ismeretlen számomra. Ez az, amit nagyon szeretek King írásaiban - a karakterfelépítései, leírásai és történetvezetése egyszerűen beszippant és nem ereszt! Ez a kötete pedig az eddig tőle olvasott könyvei közül talán a legbrutálisabb lelkileg számomra - a Cujo volt rám még hasonlóan erős hatással. Egyszerűen még a vége pontos ismeretében is reménykedtem, hogy mégsem úgy lesz, ahogy; és folyamatosan azon gondolkoztam, én vajon hogyan döntenék...

A könyv olvasása közben ne menjetek ki vaksötétben bezárni a pipiket, mert ha rátok fúj a koromfekete befogadott cicátok, hiába vettétek be az esti pulzuscsökkentőtöket, garantáltan fibrillálni fogtok...

Kedvenc lett! 5/5

Régóta szemeztem a Cinder c. könnyvvel, de visszatartott a borítója, valami belső hang folyamatosan rágta a fülem, hogy olvasd el.  Nem bántam meg, imádtam. Érdekes volt az a koncepció, hogy Hamupipőke meséjét átírták,kiborg lett Hamupipőkéből. Ez is visszatartott az elolvasásától, de így utólag abszolút nem volt zavaró a kiborg hercegnő. Sőt! Az első részből megismert Cindert követhetjük nyomon ebben a részben is, és megjelennek új szereplők, akiket rögtön a szívembe is zártam. Imádtam ( Piroska ) Scarlett személyét, és hamarost csatlakozott hozzá Farkas is. Izgalmasabb, eseménydúsabb volt mint az előző rész, itt már bátrabban nyúl a történetbe az írónő, és fenomenálisan csinálja. Ahogy az első kötetet kiolvastam, már nyúltam is a 2. kötethez, 4 nap alatt ennek is a végére jutottam, mert minden szabad percemben ezt olvastam. Nálam ilyen még soha nem történt, hogy egy sorozat köteteit egymás után olvassam el, mindig be kellett iktatnom egy más stílusú olvasmányt is a részek közé. De muszály lesz tovább folytatnom mert nem hagy békén a sztori, nagyon kíváncsi vagyok hogy fog megoldódni ez a történet. Nagyon profin fűzi össze a szálakat, és a történeteket. Fantasztikus a világfelépítése is. Nagyon finoman megjelenik a romantikus szál is, szépen, lassan építi fel az írónő, abszolút nem tolakodó, és zavaró, nem erőteljes, hanem finom. Kai is feltűnik, kínlódik, tépelődik, mi is lenne a helyes döntés, mit tegyen hogy mindenkinek jó legyen, de lassan rá kell jönnie, hogy ilyen nincs. Megjelenik az ordas rend is, csupa kemény fickó. Feltűnik a nagymama is, aki már az elején eltűnik, és Scarlett elindul hogy megkeresse, mert a rendőrségre nem számíthat. Segítségére siet Farkas is, de vajon Ő jófiú, avagy mégsem, vagy mégis? Cinder még az előző rész végén találkozik egy öntelt fickóval Thorne-al, aki ebben a részben kedvenccé vált, rengeteg vicces pillanatot okozott, és oldotta a feszültséget! Iko továbbra is a kedvencem, iszonyat jó a szövege, nagyon bírtam ahányszor csak megszólalt.  Nem tudtam letenni, ahogy kuszálta össze az írónő a szálakat, majd szép lassan bontogatta is ki, a végére jól összekuszálta megint, most muszály gyorsan tovább olvasnom, kíváncsi vagyok hogy kapcsolódik bele aranyhaj a 3.részbe, de sajnos a 4.rész még nem jött ki, toporzékolni fogok, ha nem olvashatom tovább, a kiadónál még tervbe sincs a 4.rész. Na, lépek gyorsan olvasom tovább!