Nagyon régóta nézegetem a könyvet, kíváncsi voltam már rá nagyon. Nemrég e-book-ban meg is vettem.....és csak kerülgettem.... végül nekiálltam olvasni... meglepődtem... nem ezt vártam.Olvastam a véleményeket molyon, és őszintén másra vágytam. E/1-ben íródott, furcsa volt mert rég olvastam már hasonló könyvet, ezzel nem is volt baj. Egy roppant öntelt, nőfaló, nagyarc pasi körvonalazódott ki a könyv lapjairól, aki macsónak akar látszani, de valójában egy érzéketlen, és lelketlen férfi. Tele volt kalanddal, de nem tudott a könyv beszippantani, üres volt, nem váltott ki semmilyen érzelmet belőlem, nem tudtam egyik szereplővel sem azonosulni, hiányérzetem volt, olyan érzés mintha lebegnék a víz tetején és nem tudnék a felszín alá nézni. lemerülni.  Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, vártam mikor törik meg a jég. Akkor éreztem valamicske áttörést, mikor megszületett a kislánya, de ez kárászéletű volt. Na és a vége....... 4 csillagot adtam rá, ezt azért mert a történet jó, csak jó lenne ha kicsit el lehetne merülni benne.

Nagyon szeretem Lesley Pearse írónőt, az összes könyve itt csücsül a polcomon. A Tara c. könyvét 2 évig vadásztam mire sikerült megszereznem. Az Árnyak c. könyvre még nem került sor... passz miért, de most leporoltam és elkezdtem olvasni egy kihívás miatt. Mondták, hogy más mint az előző könyvei, nagyon nem tartottam tőle, mert jól ír az írónő, és az eddigi könyveit nagyon szerettem. Meg kell mondjam, hogy ledöbbentem, mert mintha nem is Ő írta volna. Napjainkban játszódik, és krimi, ezzel még nem is lett volna baj, de nem tudom hova tenni a könyvet. A többi könyve is lassú folyású, ez is, de egyszerűen nem tudtam szeretni.Sok lesz benne a szenvedés azt sejtettem, de ami a hősnő nyakába zúdult, az 3 embernek is sok lett volna. Szépen, lassan derülnek ki a titkok, lassan jut eszébe Lotte-nak a múlt. Hangok, illatok, képek idézik fel benne a múltat, a szörnyű múltat.Hát nem a legerősebb könyve Pearse-nak. Csalódás volt nekem , többet vártam.

Annyira élveztem minden percét!!�

A könyvet tavaly kaptam fel a Lírában a nyári hőségakciós polcról, amikor a szintén ezen leárazás keretében rendelt csomagomért mentem - teljes mértékben impulzus vásárlás volt. Sabatina nevét előtte nem láttam vagy hallottam, illetve iszlám témában sem akadt még könyv a kezembe, de valamiért nagyon haza akart velem jönni...

Gyermekházasságok köttetnek még Európában is, sebhelyekkel borított testeket rejtenek a leplek, és olyan nőkkel is találkozunk, akiknek a férje reggel, munkába menet rájuk zárja az ajtót, és csak este nyitja ki, amikor hazatér.

Egy évig a polcomon várt, nem voltam benne teljesen biztos, hogy tényleg akarom én ezt olvasni - úgy érzem, hiba volt halogatni, szinte együltő helyemben kiolvastam!

A muszlim vallást, az iszlám hitet nem ismertem valami mélyrehatóan, csak az itt-ott (hírekben, cikkekben és könyvértékelésekben) olvasott-hallott dolgokat tudtam róla, ami soha nem tartalmazott pozitív csengésű információkat. A nők elnyomása, az erőszak, a dzsihád és az iszlám felsőbbrendűsége pedig nem éppen egy olyan téma, amit rohan elolvasni bárki is - főként, ha megtörtént események alapján íródott az adott kötet.

Az élet egyetlen célja a túlvilág, tanította a mullah, és ez áll a Koránban is.

A memoárok és életrajzi könyvek szintén egy olyan kategória, ami komfortzónámon kívül esett egészen az Egy gésa emlékiratai elolvasásáig - akkor döbbentem rá, hogy egy jól megírt visszaemlékezés tartalmas és érdekes is tud lenni.

Hihetetlen és megdöbbentő volt ez a kötet, de nem azért mert nem hittem el - egyszerűen csak felfogni esett nehezemre. Ez a vallási fanatizmus, amit megjelenített az írónő, még mindig elképesztő számomra - hiába hallok és olvasok hasonlókról különböző vallások kapcsán, egyszerűen nem tudom felfogni ezt a fajta áhitatot. Hogy semmi sem számít, "csak egy könyv" és ami abban benne van, le van írva (teljesen mindegy milyen vallásokról beszélünk, mindegyiknél lehetne hozni példákat) és ez mindent felülír - családot, érzéseket, törvényeket.

Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy ha még a törvényeket a vallásra alapozzák is - mondjuk ez a rész is a hihetetlen kategória nálam, mert ép ésszel fel nem fogom, ez hogy vagy miért és egyáltalán... -, az érzéseiket, érzelmeiket hogy a búbánatosba írhatja felül a Korán?! Amit érzek, azt a szívemmel érzem, nem az agyammal és a nevel(tet)ésemmel, a vallásommal vagy a törvényekkel! Mintha a hithű muszlimokból egyszerűen hiányozna az empátia és a szeretetre való képesség - mert csak ezek hiányában vagyok képes elhinni, hogy valaki képes megölni a saját lányát; vagy hogy szerinte a fiatal lány megérdemli a halált, amiért megerőszakolták.

A csador viselése kötelező már a kamaszkortól a hidzsáb előírása szerint, ezzel jelezve a nők szerénységét és erkölcsösségét. Egy éppen menstruáló nő nem érintheti meg a Koránt, mert tisztátalan azokon a napokon. A hitelhagyás halálos bűn - becsületgyilkossággal büntetik. Ha egy lányt/nőt megerőszakolnak, az az ő hibája, mert bűnbe vitte a férfit, aki elkövette - az erőszaktevő "áldozat", a megerőszakoltat pedig megbüntetik, általában meg is ölik. És ez csak néhány olyan gondolat, amitől a hideg futkosott a hátamon...

Az írónő áttért a keresztény hitre (csodálom érte, én valószínűleg mindezek után maximum magamban tudnék hinni), emberjogi aktivistává vált, létrehozva a Sabatina Egyesületet pedig a mai napig segíti azokat a nőket, akik az iszlám elöl menekülnek. Több díjat is nyert, köztük 2015-ben a "Reményvivő díj"-at - ami szerintem már a nevében is magába foglalja, mit jelent ő  és a munkássága nők ezreinek...

Rendkívül nagy hatással volt rám a könyv, napokig jártak a gondolataim az olvasottakon! A Korán felkeltette az érdeklődésem - egyszerűen úgy érzem, el kell olvasnom, hogy lássam, tényleg ennyi borzalmat megenged, sőt tanít egy "szent könyv"! A könyv befejezése után pedig rögtön el kezdtem keresni, írt-e még könyvet a szerzőnő, mert mazoista lévén még több könyvet szeretnék olvasni a témában és nekem tetszett, ahogy írt - a Fátyol nélkül soha és az Eurábia azonnal ment is a kívánságlistámra!

Ha tudtok hasonló, igaz történet alapján íródott könyveket ajánlani a témában azt nagyon megköszönném!

5/5

Július elég termékenyre sikeredett, az eddig 2021-ben beszerzett könyvek kétharmadát teszi ki ez a hónap - összesen 19 új könyvvel bővült a gyűjteményem! Mentségemre szóljon, hogy kaptam ajándékba is könyvet, cseréltem is és kihasználtam a Líra Hőségakcióját is.

A hónap elején Férjem kihasználta a Tesco akcióját és rögtön 4 King kötettel lepett meg - egyebek mellett. Mindegyik nagyon vágyott volt (nem csak a könyvek), így elmondhatatlanul boldoggá tett velük! A Kedvencek temetőjét el is olvastam szinte rögtön, az értékelésem róla itt olvashatjátok - kedvenc lett! A Minél véresebb és az Agykontroll (aminek az első két része még nincs meg) spoilerveszély miatt még nem került a kezembe, de A remény rabjait minél előbb szeretném sorrakeríteni. 

A FTT 8. kötetét, a Halhatatlan szeretőt egy molyos csere által sikerült beszereznem, teljesen új állapotban. A sorozatot 2 éve kezdtem, kb. 1 hónap alatt eljutottam a Beavatás feléig, de sajnos azóta sem voltam képes folytatni. Nem kicsit eltelítődtem annak idején az erotikus könyvekkel és egyszerűen nem bírtam folytatni, pedig imádtam minden egyes részét - bár az említett kiegészítő kötet azért messze nem szippantott be úgy, mint az első hat rész. Mivel barátnőm példányait olvastam és beleszerettem a világba, mindenképpen szeretném a polcomon tudni az egész sorozatot, mert egyszerűen kell! Folytatni pedig még idén szeretném, ha nem is a Beavatással, akkor a soron következő 7. résszel...

A hónap végére befutott a Lírás rendelésem is, amiben a tényleg nagyon akciós könyvekre fókuszáltam: a 13 kötetért összesen 4.660 Ft-ot fizettem.
A Kávéházi pillanatok (amire már nagyon kíváncsi vagyok a pozitív értékelései miatt), a Talált tárgyak országa (Ahern általában jó döntés), és a Papa, mama, gyerekek (végre folytathatom a Hammarby-t!) voltak azok a kötetek a kupacból, amik már jó ideje a kívánságlistámon voltak, a többi könyvnél általában a borító/fülszöveg volt az, ami megfogott. Szita Szabolcs, Leon Uris és Katherine Webb esetében pedig maguk a szerzők voltak a vásárlásom okai - számtalanszor szembejött velem a nevük, és kivétel nélkül csak jó véleményeket olvastam róluk, így gondoltam beszerzem 1-1 művüket, aztán majd meglátjuk...
Az Erzsi bölcsességeit tegnapelőtt gyorsan ki is olvastam - értékelést csak molyon írtam róla, amit itt találtok.

Végül, de abszolút nem utolsó sorban egy rettentően és elmondhatatlanul vágyott könyv futott be hozzám: Stephen King - A ragyogás! Mióta Kinget olvasok és gyűjtök - 2020. májusa óta -, azóta vágyom erre a baltás borítós kiadásra és végre magaménak tudhatom! Szinte beszerezhetetlen, ha mégis árulja valaki, nem éppen keveset kér érte. Tavaly az Európa beharangozta az újrakiadását, elő is jegyeztem azonnal, madarat lehetett volna fogatni velem! Aztán jött a telefon a kiadótól, hogy nem ez, hanem a keménytáblás változata fog érkezni, igényt tartok-e így is a könyvre - mérhetetlenül csalódott lettem és visszamondtam a rendelésem. Már a polcomon volt az Álom doktor a puhatáblás verzióban és egyébként is amit csak lehet, ebben a kiadásban gyűjtök a Mestertől. Molyon viszont megjelent egy eladó példány, amire azonnal lecsaptam! A sarkával ugyan egy kiscica eljátszadozott (nekem kiskutyám művelt hasonlót pár könyvemmel kisebb korában, sőt a Rómeó és Júlia felét konkrétan szétcincálta), egyéb hibája nincs a könyvnek és úgy érzem, hogy 2.915 Ft-ért pk-val együtt, abszolút megérte! Ezt is mielőbb olvasni szeretném - valamikor régen láttam a filmet és nagyon kíváncsi vagyok erre a történetre!
És ezzel a kötettel végre kinőttem a King-polcom, újat kellett felszabadítanom - lassan, de azért gyarapszik a gyűjtemény...

A könyv már nagyon régóta a kívánságlistámon volt, de valahogy eddig sosem került a kosaramba vásárláskor - ne kérdezzétek, A halálsoron Kingtől szintén nagyon vágyott, mégsem esett még rá a választásom... Bár talán köze lehet ahhoz, hogy ezeknek a történeteknek az adaptációit már láttam kismilliószor és inkább egy számomra ismeretlen művét igyekeztem mindig beszerezni előbb.
Férjem viszont úgy gondolta, hogy kihasználja a múltkori Tesco-s akciót és meg is lepett a Mester több kötetével!

Valami közeledett.

A fülszöveggel nagyon nem vagyok kibékülve... Addig oké, hogy én is és sok millióan mások is ismerjük a történetet már x éve a filmekből kifolyólag, de én pl. nagyon nem szeretem az olyan felvezetőket, amiben elmesélik szinte az egész cselekményt (vagy legalábbis jó részét) és maximum a következmény az, amiről épphogy csak nem ejtenek szót. Aki még nem látta a filmeket (mert gondolom azért akad ilyen ember), annak erősen spoileres - egyszerűen nem értem, miért kell elmesélni a fülszövegben szinte mindent, amiből ráadásul még a sejtetett dolgokat és eseményeket is simán kitalálhatja az olvasó! Főleg, ha kb. a fél könyvet elmeséli... Szóval,ha nem láttad a filmeket, el NE olvasd a fülszöveget!
Számomra egy jó fülszöveg csak sejteti a cselekményt, de nem árul el meghatározó fordulatot; elgondolkoztat az események alakulásán, de nem mondja el előre, hogy végül merre fog haladni a történet.

A borítóért oda meg vissza vagyok, szerintem nagyon passzol a történethez! 

Az alapsztori az "ÁLATEMETŐ"-vel és a mimac indiánokkal valószínűleg akkor is felkelti az érdeklődésem, ha nem épp a kedvenc íróm veti papírra ezt a történetet. A rég elfeledett és szájról-szájra terjedő legendák mindig jó alapjai egy horrornak, ahogy a különleges temetkezési helyek is. Mindezek pedig némi misztikummal megfűszerezve általában elég borzogatós meséket eredményeznek. 

A férfiszívnek köves a talaja, a férfi elveti ami megterem benne és gondját viseli.

Loius karaktere számomra magát az embert szimbolizálta a könyvben - mert az ember gyarló.
A belső harcait és döntéseit teljes mértékben a magaménak és emberinek éreztem - hasonló helyzetben mi magunk is reménykednénk a dolgok helyreállíthatóságában bármi áron, bármit megtennénk szeretteinkért. Akár látjuk és tudjuk a következményeket, akár nem. Bár nem igazán kedveltem meg a doktort, sőt pár gondolata egyenesen taszított (néha amikor a gyerekeire utalt a gondolataiban, vagy amikor összevesztek Rachel-lel), mégis úgy gondolom, hogy abszolút hitelesen hozta a szerepét. Rachel viszont végig unszimpatikus maradt - megértem, min ment keresztül Zeldával és a családjával -, a karaktermegkedvelésén azért sokat javított volna több, az ő szemszögéből íródott fejezet. Azért kíváncsi lennék, ha ő került volna Louis helyébe, hogyan alakultak volna az események...

Csak a Jóistenben bízom, hogy jól teszem, amit teszek. Én úgy gondolom, hogy jól teszem, de biztosan nem tudhatom.

Jud volt számomra a legszerethetőbb a kötetben. A közvetlenségével, barátságosságával, jószándékával előttem mindig egy igazi nagypapakarakter jelent meg olvasás közben! Ahogy Normával elfogadták a Creed családot, ahogy Jud mindig ott volt és segített, mikor kellett, az elmesélt  történetei - bennem mindvégig jóérzést keltettek. Egy valamiben pedig biztos vagyok: A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Szóval az vesse rá az első követ...

Alighanem tévhit, hogy az emberi lélek csak bizonyos mennyiségű iszonyatot képes befogatni és átélni. Éppen ellenkezőleg: ahogy a valóság egyre sötétebbre vált, úgy indul meg valamiféle hatványozódási folyamat. Nem könnyű beismerni, de a tapasztalat azt mutatja: amikor már végképp elborul a látóhatár, olyankor az iszonyat iszonyatot szül, a balszerencséből újabb, immár szükségszerű balszerencse fakad, mígnem mindent elnyel a feketeség.

Az olvasással nagyon jól haladtam, olvastatta magát még úgy is, hogy nem vártam csattanót vagy fordulatot, mivel a cselekmény nem volt ismeretlen számomra. Ez az, amit nagyon szeretek King írásaiban - a karakterfelépítései, leírásai és történetvezetése egyszerűen beszippant és nem ereszt! Ez a kötete pedig az eddig tőle olvasott könyvei közül talán a legbrutálisabb lelkileg számomra - a Cujo volt rám még hasonlóan erős hatással. Egyszerűen még a vége pontos ismeretében is reménykedtem, hogy mégsem úgy lesz, ahogy; és folyamatosan azon gondolkoztam, én vajon hogyan döntenék...

A könyv olvasása közben ne menjetek ki vaksötétben bezárni a pipiket, mert ha rátok fúj a koromfekete befogadott cicátok, hiába vettétek be az esti pulzuscsökkentőtöket, garantáltan fibrillálni fogtok...

Kedvenc lett! 5/5

Régóta szemeztem a Cinder c. könnyvvel, de visszatartott a borítója, valami belső hang folyamatosan rágta a fülem, hogy olvasd el.  Nem bántam meg, imádtam. Érdekes volt az a koncepció, hogy Hamupipőke meséjét átírták,kiborg lett Hamupipőkéből. Ez is visszatartott az elolvasásától, de így utólag abszolút nem volt zavaró a kiborg hercegnő. Sőt! Az első részből megismert Cindert követhetjük nyomon ebben a részben is, és megjelennek új szereplők, akiket rögtön a szívembe is zártam. Imádtam ( Piroska ) Scarlett személyét, és hamarost csatlakozott hozzá Farkas is. Izgalmasabb, eseménydúsabb volt mint az előző rész, itt már bátrabban nyúl a történetbe az írónő, és fenomenálisan csinálja. Ahogy az első kötetet kiolvastam, már nyúltam is a 2. kötethez, 4 nap alatt ennek is a végére jutottam, mert minden szabad percemben ezt olvastam. Nálam ilyen még soha nem történt, hogy egy sorozat köteteit egymás után olvassam el, mindig be kellett iktatnom egy más stílusú olvasmányt is a részek közé. De muszály lesz tovább folytatnom mert nem hagy békén a sztori, nagyon kíváncsi vagyok hogy fog megoldódni ez a történet. Nagyon profin fűzi össze a szálakat, és a történeteket. Fantasztikus a világfelépítése is. Nagyon finoman megjelenik a romantikus szál is, szépen, lassan építi fel az írónő, abszolút nem tolakodó, és zavaró, nem erőteljes, hanem finom. Kai is feltűnik, kínlódik, tépelődik, mi is lenne a helyes döntés, mit tegyen hogy mindenkinek jó legyen, de lassan rá kell jönnie, hogy ilyen nincs. Megjelenik az ordas rend is, csupa kemény fickó. Feltűnik a nagymama is, aki már az elején eltűnik, és Scarlett elindul hogy megkeresse, mert a rendőrségre nem számíthat. Segítségére siet Farkas is, de vajon Ő jófiú, avagy mégsem, vagy mégis? Cinder még az előző rész végén találkozik egy öntelt fickóval Thorne-al, aki ebben a részben kedvenccé vált, rengeteg vicces pillanatot okozott, és oldotta a feszültséget! Iko továbbra is a kedvencem, iszonyat jó a szövege, nagyon bírtam ahányszor csak megszólalt.  Nem tudtam letenni, ahogy kuszálta össze az írónő a szálakat, majd szép lassan bontogatta is ki, a végére jól összekuszálta megint, most muszály gyorsan tovább olvasnom, kíváncsi vagyok hogy kapcsolódik bele aranyhaj a 3.részbe, de sajnos a 4.rész még nem jött ki, toporzékolni fogok, ha nem olvashatom tovább, a kiadónál még tervbe sincs a 4.rész. Na, lépek gyorsan olvasom tovább!

Régóta szemezek már Margaret Atwood-dal, de valahogy mindig csak kerülgettem a műveit. Szerettem is volna olvasni tőle, de féltem is, mert nem éppen a limonádé könyveiről ismert - nehéz témákhoz pedig nekem kell egy bizonyos hangulat, ráhangolódni tudás és a kötetnek nagyon jól megírtnak kell lennie ahhoz, hogy átérezzem, mit is szeretett volna velem közölni a szerző. 

A fontos dolgok a szavak közötti csendekben rejlenek.

A könyvet még a megjelenése előtt rendeltem elő, és bár még semmit nem olvastam előtte az írónőtől, valamiért úgy éreztem, ez a kötet márpedig kell nekem. Aztán megérkezett és ment a polcra a többi olvasásra váró kötet mellé. Nemrég viszont szembejött velem moly.hu-n a Várva várt TOP 10 kihívás, melyet kifejezetten a tologatott könyveknek talált ki a kihívásgazda - a várólistámra pedig igyekeztem 10 olyan könyvet összeállítani, amit olvasnék is, de valamiért félek is tőle - Zsófinak pedig erre esett az első körben a választása.

A borítója gyönyörű, ahogy a Jelenkornál megjelent többi Atwood köteté is. Szeretem az egyszerűbb, letisztult, nem csiricsáré borítókat, amikre jó ránézni és nem túldíszítettek-flancoltak vele a borítótervezők.

A fülszöveget szokatlanul rövidnek találtam ugyan (mostanában szinte kizárólag bő lére eresztett fülszövegekkel találkoztam), ám annál inkább felkeltette a kíváncsiságomat - lényegretörő, de szerencsére nem meséli el az egész történetet előre, amit egyébként nem szeretek. Mindig elolvasom a könyvek fülszövegét, de sajnos néha elspoilereznek vagy sejtetnek olyan dolgokat, amikre jobb lenne magamtól rájönni olvasás közben.

A regény két idősíkon játszódik: betekintést nyerhetünk Elaine gyermekkorába és a mára már sikeres festőnő életébe. Tetszettek ezek a visszaemlékezések, ahogy általuk értelmet nyernek bizonyos események, tárgyak és főszereplőnk viselkedése adott szituációkban és maga a cím is. Viszonylag kevés olyan kötet van, ahol nem érzem zavarónak ezt a fajta időbeli "ugrándozást", sok esetben inkább csak összezavarnak és a végére teljesen összekuszálódnak - olyan, mintha maga a szerző is belezavarodott volna már abba, hol is jár éppen. Atwood viszont nagyon jól lavírozik a múlt és a jelen között, mindig csak annyira tér vissza a múltba, amennyire a jelen megértéséhez szükségünk van, nem fáraszt minket felesleges részletekkel.

Minden rosszat elfelejtettem, ami történt.

A könyv elég vaskos (664 oldal), mégis viszonylag gyorsan haladtam vele - nem untatott, minden sallangtól mentesen haladtak az események, nem éreztem vontatottnak vagy soknak a leírásokat, mindennek megvolt a maga jelentősége, amit papírra vetett az írónő. A leírásai nagyon tetszettek, a festményeket, Torontót és minden helyszínt és személyt láttam magam előtt. A stílusa is nagyon a szívemhez nőtt, teljes mértékben elérte, hogy amikor csak tudom olvasni akarjam és együtt lélegezzek a szereplőkkel.

Szereplőinket jól kidolgozottnak éreztem, valósághűnek és nem utolsó sorban hitelesnek, ami egy ilyen nehéz témájú könyvnél számomra az egyik legfontosabb.
Elaine karaktere az elején kissé érthetetlennek tűnt számomra bizonyos reakcióival és életfelfogásával-gondolkodásával, ám ahogy jobban megismertük őt és a múltját is, ezek a részletek abszolút értelmet nyertek. Az emlékek elnyomása, majd ahogy apránként felszínre törnek és testet öltenek Elaine festményeiben és gondolataiban, ahogy a kirakós darabjai a helyére kerülnek - egyszerűen beszippantott. Elaine Risley egy túlélő, aki az őt ért atrocitások ellenére is ember tudott maradni; és bár nem tökéletes az élete, nem ment neki minden úgy, ahogyan azt ő elképzelte, szerintem kihozta a maximumot magából, amennyire csak tőle telt.

Elhitetted velem, hogy semmi vagyok.

Verbális bántalmazóink csapata a barátnőség álarca mögé bújva szintén hiteles karakterei a könyvnek. Atwood nagyon jól szemlélteti, hogy mennyire befolyásolhatóak a gyerekek (de akár a felnőttek is sok esetben), egy kis figyelemért, "szeretetért" és a befogadásért cserébe milyen kegyetlenné is válhatnak - amiről nem tudnak, vagy nem is akarnak tudni. Mindenkiben él a másoknak való megfelelés vágya, ami elég gyorsan szélsőségessé válhat - amikor már nem is önmaga az ember; amikor olyat tesz, amit egyébként sosem tenne; amikor már minden mindegy, csak az(ok) a személy(ek) fontos(ak) és hogy elismerjék és befogadják őt...

Összességében azt kaptam a könyvtől, amit vártam tőle! Egy nagyon jól megírt regényt egy olyan nehéz témáról, amiről sokan nem beszélnek, ami sok esetben a mai napig is tabu, de ami sok gyermek és felnőtt életét nagyban befolyásolja ebben a percben is...

Véleményem szerint méltán került ez a kötet az 1001 könyv listára! 

5/5

Világéletemben nagyon szerettem a meséket, Hamupipőke az egyik kedvencem volt....a hercegnőseket mindig jobban szerettem. Már jó pár éve kerülgetem a Cinder c. könyvet, valahogy olyan furi volt, hogy Hamupipőke egy kiborg, de mostanában folyton ebbe a könyvbe ütköztem, hát belevágtam, és mennyire nem bántam meg! A borító nem mondhatom hogy a szívembe lopta magát, de most már mondhatom azt, ahogy a történet, úgy a borító is a szívembe lopta magaát.  Új kedvencet avattam. Dr. Erlandot nem tudtam hova tenni sokáig... pozítív, avagy negatív szereplő!?  Nem tudtam lehet e bízni benne. Kai nagy kedvencem lett, főleg mikor Cinder megjelent a bálban, szeme se rebbent, pedig lett volna miért! A kis robot Iko megintcsak a szívembe lopta magát, egy haláli robot, remélem jó testet kap! Egy fantasztikusan megírt meseátirat, nagyon szerettem mind a világot amit Meyer felépített, mind a szereplők megformálását. Érdekes megközelítése a mesének. Végig izgalomban tartott, a könyv második felét, már mondhatom hogy egy ültő helyemben felfaltam. Izgatottan várom hogy olvashassam a 2. részt , sőt a többit is!

Mivel elég sokszor jött velem szemben molyon és amúgy is régen töltöttem ki bármilyen tag-et, gondoltam kitöltöm én is, amíg készülnek az elmúlt időszakban olvasott könyvek értékelései.

Szegény Kingek csak a fénykép erejéig fetrengtek, majd visszakerültek rendezett soraikba :)

1. A legjobb idei olvasmányod

Ez nem is lehet kérdés: Stephen King - Kedvencek temetője. A filmeket természetesen már nagyon sokszor láttam, így meglepetést nem okoztak az események - de a könyvek számomra mindig is többet adnak, mint az adaptációk. Ezzel a történettel sem volt ez másként, nagyon régóta el akartam olvasni és a Mester ezúttal sem okozott csalódást - kedvenc lett!

2. A legjobb folytatás, amit idén olvastál

Idén fejeztem be az Üvegtrón sorozatot, pontosabban az utolsó 4 részét olvastam ebben az évben - nem tudnék dönteni, melyik tetszett a legjobban, imádtam mind! Más folytatást pedig nem olvastam 2021-ben...

3. Friss megjelenés, amit nem olvastál még, de szeretnél

Ismét egy Kinget hoznék, méghozzá a Minél véresebb c. novelláskötetet. Nagyon vártam, nagyon imádom a borítóját, férjem pedig nemrég meglepett vele (és még másik 3 Kinggel) - így nemsokára mindenképpen sorra is kerítem!

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Guillaume Musso - Regényélet. Még csak két könyvet olvastam tőle, de nagy kedvencem lett az író. A Most! is a mielőbbi olvasásra váró könyvek közt szerepel, ahogy ez a kötete is. Ezekbe a Park kiadós borítókba pedig bele vagyok szerelmesedve...

5. Legnagyobb csalódás

Ilyen könyv szerencsére nem akadt a kezembe eddig...
Bár Ahern A lány a tükörben c. könyve elég közel állt hozzá, hogy ehhez a ponthoz kerüljön...

6. Legnagyobb meglepetés

Tarja Kauppinen - A nép igazsága. Tudtam, hogy tetszeni fog, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna; ahogy azt sem, hogy egy hatalmas olvasási válságból ilyen könnyen ki fog rángatni. Az értékelésem róla itt olvashatjátok!
Sabatina James - Apám a halálomat akarja szintén egy pozitív meglepetés volt számomra - a tavalyi Lírás Hőségakcióban hirtelen felindulásból került a kosaramba, aztán nem is foglalkoztam vele, majd nemrég a kezembe került, együltő helyemben kiolvastam és nagyon megfogott...

7. Kedvenc új szerző

Margaret Atwood - kicsit rá kellett hangolódnom ugyan, de mindenképpen megérdemli a kedvenc új szerző címet. Eddig még csak a Macskaszemet olvastam ugyan tőle, de mindenképpen megvett magának!

8. Új fikciós szerelmek

Idén nem estem még fiktív szerelembe

9. Legújabb kedvenc karakter

Nem avattam új kedvencet

10. Egy könyv, amin sírtál

Nem sírtam könyvön tavaly óta

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Az olvasottak közül a Kedvencek temetője - mert végre olvashattam!
Viszont a polcaimra került Kingek is idesorolandók - nagy vágyam összegyűjteni minden magyarul megjelent könyvét a Mesternek -, eddig 4 vágyott kötettel gyarapodott a gyűjteményem idén, 3 pedig elvileg érkezik még belátható időn belül - ezek még olvasatlanul is boldoggá tettek!

12. Kedvenc könyvadaptáció, amit idén láttál

Szerintem idén nem nagyon néztem adaptációkat. A Tortúrát tervezem most a hétvégén megnézni - meglátjuk, mennyire fogok összeveszni a filmmel...

13. Legszebb könyv, amit idén vásároltál

Kevés könyvet vettem idén, főként ajándékba kaptam az új polclakók nagy részét - illetve a nagy Lírás rendelésem nem érkezett meg 3 hét után sem -, így csak egy elég szűk lista marad... John Cure - A fekete esernyős férfi c. horrorjának viszont a 2016-os Mogul kiadós borítója szerintem nagyon jól sikerült.

14. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni még az év végéig

Stephen King polcomon lévő még olvasatlan köteteit, Mark Lawrence Széthullott Birodalom egészét (első két rész újraolvasás, a harmadik és az Úti Testvérek pedig elsőolvasás), szeretnék olvasni Musso-tól és Atwood-tól is még mindenképpen, végre el szeretném olvasni Jane Austen Büszkeség és balítéletét, a Karácsonyi ének Dickens-től a szokásos karácsonyi újraolvasásként... Illetve szemezek pár íróval, akiktől még nem olvastam; és jó néhány könyvvel, amik komfortzónámon kívüliek, de nagyon vonzanak... Szóval a lista végtelen, csak az időm véges sajnos...

Mivel engem sem úgy hívtak ki, így én sem hívok ki senkit - de szívesen olvasom mindenkinél ezt a booktag-et, szerintem nagyon jók a kérdések :)