2023-ban jelent meg először az Aposztróf kiadónál, idén pedig e-book formátumban a Helmánál is Dömötör László: A lámpás hölgy c. ifjúsági kötete, mely A Hold hősei sorozat második része.

Az elsőt, A vörös kereszt rejtélyét kb. 1 éve olvastam és nagyon szerettem - edukatívan, tömören és abszolút nem szárazon vagy erőltetetten, hanem szórakoztatóan mutatta be a Vöröskereszt történelmét; miközben az űrutazást és a jövő technológiai fejlődését számomra abszolút reálisan vetítette előre a XXII. századra.

A lámpás hölgy az előző részhez hasonlóan a jövő mellett a múltba is vissza-visszatekint, helyszínünk ismét a Hold és Szeléné holdváros, csapatunk pedig az eddigieknél is nagyobb slamasztikába keveredik...

Fülszöveg

A ​XXII. századra az emberiség benépesítette a Holdat. Miközben Szeléné holdváros nyüzsgő hétköznapjait éli, a látszólag biztonságos létesítmény falai között gonosz erők ébredeznek. Titokzatos balesetek történnek, szellemek bolyonganak a folyosókon, néhány tudósnak pedig nyoma veszik.
Vajon van összefüggés a rejtélyes események között?
Amikor Ben, Gergő és Sven az őszi szünetben önkéntes szolgálatra érkeznek a holdváros klinikájára, még nem sejtik, hogy hamarosan egy rémálom kellős közepén találják magukat. Ráadásul a három ifjú vöröskeresztes veszi pártfogásába az egyik eltűnt tudós lányát, a nagyszájú Milit, aki felkavarja az összeszokott társaság érzelmeit.
A botcsinálta nyomozócsapat tagjaira félelmetes kalandok várnak, amelyek során nemcsak egy hátborzongató ellenséggel kell szembenézniük, hanem saját esendőségeikkel is. S míg hőseink a kusza rejtély szálait igyekeznek kibogozni, megismerkednek egy küzdelmes életű nő igaz történetével, akinek a jelen és a jövő nemzedékei is sokat köszönhetnek.

Nem sűrűn járunk a Holdon, és itt minden olyan izgalmas.

Ben, Sven és Gergő az őszi szünetre önkéntesként visszatérnek a Szelénére, ahol immár hármas csapatuk Milenával kiegészülve ismét négyessé duzzad, és már az első napokban paranormális jelenségek hadával találkozik - gonosz kísértetek hagynak maguk után furcsa nyomokat, szellemek világítják meg számukra az utat és még egy kódolt fejtörő is megjelenik előttük, miközben tudósok tűnnek el és szellemvasút érkezik a vákuumvasút-állomásra, az idő pedig vészesen fogy...

A fiúk és Mili gyorsan megtalálják a közös hangot, miközben Luna ebben a részben inkább kissé a háttérben maradva finoman próbálja őket terelgetni a biztonságos útra, kicsit tyúkanyóként vigyázva erre a nem éppen szófogadó bandára, és közben persze tudását és ismereteit átadva a titokzatos lámpás hölgyről a csapatnak és az olvasónak egyaránt.
Fiataljaink nagyon jól kiegészítik egymást, miközben mi egyre közelebb kerülünk hozzájuk, ők pedig egymáshoz - és az első szerelem is finoman belopódzik kamaszaink közé. A fiúk a már tőlük ismert vehemenciával vetik bele magukat a rejtélyek felderítésébe és nem nyugszanak, míg meg nem fejtik és össze nem rakják a puzzle darabkáit - ám a tétek hirtelen emelkedni kezdenek, mikor szereplőink túl forró nyomra bukkannak és ezért életveszélyes helyzetbe kerülnek. Ezután Mili önálló akcióba kezd, az események váratlanul felgyorsulnak és újabb, eddig még nem látott veszélybe sodorják önjelölt nyomozóinkat...
Luna mellet szeretett Zamira nénink is visszatér, aki mindig a legjobbkor és a legjobb helyen jelenik meg színes hidzsábjaival és a jövő technikai vívmányaival felszerelkezve vagy éppen harcolva, ezzel üde színfoltot és melegséget hozva a szívünkbe.
Troy Chapman felbukkanása nagyon meglepett és kíváncsian várom, hogy merre fut ki az Ő történetszála, mert még akad bőven tisztázatlan körülmény és kérdések garmadája körülötte; de Mihkel Anier karaktere és egy bizonyos neurális interfész is sok lehetőséget - és további, ezidáig ismeretlen titkokat - rejthet, amit remélem szereplőinkkel együtt nyomozva mielőbb felderíthetek...

Az élet a Holdon és a Szelénén filmként pergett előttem, a szerző nagyon jól bánik a szavakkal, ezáltal pedig a leírásai abszolút megelevenednek előttünk, részeseivé téve minket is a történetnek. A cselekmény izgalmas, az események pörögnek, a karakterek jól kidolgozottak és szerethetőek. A XXII. századi jövőkép érdekes és realisztikus, a sztori nem ül le és nem várt fordulatokkal lep meg minket, közben pedig észrevétlenül szívjuk magunkba a tudást...
Lacitól már több történetet olvastam, az írásmódját és az írói stílusát nagyon megkedveltem és bár azt gondoltam, a HH első részét nem nagyon fogja tudni felülmúlni, ezzel a kötettel mégis sikerült méginkább beszippantania és levennie a lábamról...

Csak várjuk meg a folytatást, és hagyjuk, hogy megtörténjen.

A Hold hősei sorozat szerintem kiválóan megállná a helyét kötelező olvasmányként és valószínűleg jó kiindulópontja lehetne a fiatalok olvasásra való „nevelésében” is. Edukatívan, szereplőinkkel együtt tanulva és abszolút nem szájbarágósan ismerkedhetünk meg A vörös kereszt rejtélyében a vöröskereszt múltjával; ebben a kötetben pedig az ápolástan, mint tudomány és hitvallás megszületésével és szülőanyjával, illetve fontos elsősegélynyújtási ismeretekkel gazdagodhatunk általa. Ráadásul ezek a kötetek rövidek és mai fiataljaink nyelvén íródtak, így szerintem nem borzasztaná el ifjú titánjainkat az olvasástól, ha a kezükbe nyomnánk ezeket a könyveket…

Remélem, mielőbb olvashatom a folytatást, mert abszolút HH függő lettem!
5/5

Sásd Tamás véleményét a kötetről itt olvashatjátok!

2021-ben jelent meg először Magánkiadásban, majd 2023-ban a Helma kiadó gondozásában Hári Tamás: Lépcsőház c. e-könyves antológiája, mely a szerző első megjelent novelláskötete.

A Lépcsőház először tavaly jött velem szembe az új megjelenési beharangozója kapcsán, majd a fülszöveg elolvasása után rögtön repült is a kívánságlistámra. Még nem olvastam Tamástól, de a figyeltjeim véleménye és a már említett frappáns fülszöveg miatt boldogan mondtam igent a recenziós megkeresésre, amit itt is nagyon köszönök neki!

A borítót Hári Tamás tervezte

Fülszöveg

(...) némán őrizte meg az egyéni történetek sorát. Idős emberek keze nyomát a korláton, katonák lába nyomát a lépcsőkön, titkos szeretők szerelmes suttogását a lépcsőházban. Volt, akit az utolsó útjára kísért, és többeket látott elsőként születésük után.

Témájukat tekintve a novellák elég vegyesek, a fő vonal a címszereplő lépcsőház, mely valami úton-módon összeköti őket és mely köré valamelyest a kötetben szereplő történetek is épülnek, hol színhelyként, hol csak említésként, itt-ott már ismerősként felbukkanó szereplőkkel. A történetek nagy része komor, ám időnként fel-felbukkan egy vidámabb, humorosabb sztori, mely nagyon jól megtöri és kicsit fel is élénkíti ezt a búsabb, kicsit melankólikusabb légkört, melyet olvasás közben érezhetünk. Nem tudom, hogy szándékos, esetleg csak a véletlen hozta így a történetek sorrendjét, de mindenképpen könnyedebbé tette a sötétebb hangulatú részek közti átvezetést, mintegy fellélegzésként a nehezebb mondanivalójú történetek között.

A 16 novella az 1900-as években játszódik, felölelve szinte az egész évszázadot, melynek fontosabb momentumai és eseményei is helyet kapnak a lapokon. Olvashatunk a háborús időkről és bombázásokról, vallási üldözésről és -üldözöttségről, családok széthullásáról és családon belüli erőszakról, béna udvarlásról és tiltott kapcsolatokról, elhibázott döntésekről és azok következményeiről - mindezt gyönyörűen megfogalmazva.

Olyan hibát követett el, amit az Ő szakmájában nem lett volna szabad. Tudatában volt annak, mit tesz, de mégsem tudta legyőzni saját magát. Nem tudott ellenállni a gyarlóságának.

Az utolsó vendég egy úri körökben népszerű, körülményei miatt hamar felnőtté vált fiatal nő nem éppen könnyű életébe enged betekintést; az Aranykalitka egy feltörekvő, mindenre elszánt fiatal festő boldogulásának próbálkozásait; A Doktor Hoffer pedig egy rossz döntést hozó szolgálólány életének egy szeletét mutatja be. Mindhárom történet alapja a kiszolgáltatottság és a döntéseink súlya, melyek akár végzetes következményekkel is járhatnak - és néha járnak is...
A mesélő cipők egy élettörténet, mely egy cipészmester gondolatait, érzéseit és visszaemlékezéseit jeleníti meg; a Hívatlan vendég pedig egy hatalmas döntés és az újrakezdés kérdésköreit boncolgatja.
A születés jogán egy mára már hihetetlennek tűnő, ám 1938-ban nagyon is valóságos és törvényes vallási hovatartozás miatti ellehetetlenítést elevenít fel; míg az „...ez már nem fér föl!...” egy nagyon szívszorító és lélekszaggató történet a vallási üldözöttségről és kegyetlenkedésekről. Ezekben a háborús időkben játszódik A pince fogságában is, amikor a bombázások és légvédelmi szirénák mindennaposnak számítottak és csak a remény tartotta életben az embereket...
A Professzor Steinbach és a Zuhanás egy-egy tragikus életvonalat mutatnak be, melyben szereplőink feleslegesnek és értéktelennek érzik magukat, miközben a lezárást és újrakezdést spontán vagy épp alaposan megtervezve teszik meg. Mindkét történet depresszív a külső szemlélő számára, ám karaktereinknek a megnyugvást és a szabadságot jelentik ezek a lépések...
A bosszantó udvarló és a Szomszédszerelem egy-egy könnyedebb, romantikusabb és humorosabb sztori, melyben a társas kapcsolatok mindennapos problémái és az előítéletek is nagy szerepet kapnak; a Szerelmi logaritmus pedig a tiltott kapcsolatok, a bűntudat és a feloldozás/megkönnyebbülés hármasának érzelmi hatásaira épül, miközben erkölcsi és etikai kérdéseket vet fel bennünk és főszereplőinkben egyaránt...
A Nóri számomra az egyik legszívhezszólóbb és legmegrázóbb történet volt mind közül, mert egy olyan mérgező családi kapcsolatot mutat be, mely sajnos a való életben is mindennapos sokak számára és épp ez a valósághűség az, ami megérinti, elborzasztja és lesújtja az olvasót...
A Kedves Eszter! egy levélként megírt vallomás egy fotóművészről és annak múzsájáról, melyben a naivitás, a kihasználtság és az ego vannak a középpontban. Elvakultságunk és vakságunk viszont nem lehet mentség számunkra, mindenképpen vállalnunk kell döntéseink következményeit...
Az utolsó novella a Lépcsőház, mely kicsit lezárja, kicsit összefoglalja az olvasottakat, miközben felbukkan néhány szereplőnk és megelevenedik a lépcsőház története is, mialatt egy új-régi karaktert és életutat ismerhetünk meg...

Kétségbe esett vágya az elismerésre lassan méreggé vált. Pusztította a lelkét, elvéve tőle az oxigén utolsó molekuláit is, létét fenyegető szorítással a nyakán, […]. A félelem és a düh váltották egymást és emésztették fel lassú pusztítással.

A szerzőről bővebben olvashattok és novellásköteteit beszerezhetitek:

https://mkmt.hu/irok-konyvek/irok/Hari-Tamas

A Lépcsőházat megtaláljátok:

Libri: https://www.libri.hu/konyv/hari_tamas.lepcsohaz.html

DiBook: https://dibook.hu/konyv/lepcsohaz-1

Líra: https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szepirodalom-1/magyar-irodalom/lepcsohaz-ekonyv-epub-mobi

Bookline: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Hari_Tamas_Lepcsohaz&type=250&id=59980

A köteten szereplő MKMT logó a magyar könyv is magyar termék mozgalom emblémája, mely a magyar szerzők magyar nyelven írt könyveinek népszerűsítésére, támogatására létrejött összefogás, amiről bővebben itt olvashattok!

Szeretem Tibor könyveit, mert még ha néha sokaknak túl klisés is egy-egy helyzet vagy karakter; esetleg sokallják, hogy minden szereplőnek vannak nyűgei, bajai és terhei - nekem pont ez miatt életszerűek a regényei!
Mert gondoljunk csak vissza az osztálytársainkra vagy éppen menjünk végig a munkatársaink, barátaink életén, arcán, idézzük őket magunk elé... Vagy csak nézzünk tükörbe vagy önmagunkba...
Mit látunk?
Álmosolyokat, kompenzálásokat, árulkodó tekinteteket, fásultságot, görcsösséget, de sorolhatnám végtelenségig...
Mit mond el mindez róluk vagy éppen rólunk?
Hogy igenis mindenkinek megvannak a maga bajai... Legalább magunknak ne hazudjunk... Ilyenek vagyunk...

Ez a kötet ismét fontos társadalmi problémákat feszeget - önelfogadás, útkeresés, depresszió, másság, családon belüli erőszak, szóbeli és nonverbális bántalmazás, bullying, rasszizmus, szegénység -, amelyeket ismét csak olvasmányosan és nagyon szépen épített be a történetbe a szerző.

Fülszöveg

Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?

Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.

Bunkó srácból is lehet álompasi?

Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.

Az első szerelem tényleg az utolsó marad?

A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.

De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?

Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.

Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…

– A szavak olyanok, akár a méreg: megsebeznek - (...)

Öt fiatalunk közül ketten, Dávid és Áron visszatérő szereplőink, akik a Fogadj el!-ben egy szörnyű eseményen mentek keresztül, mely mindkettejükre máshogy hatott, mégis érezni rajtuk, a gondolkodásukon és tetteiken, hogy mély sebet hagyott bennük a Szép Reményekbeli tragédia - sokkal nagyobbat, mint az elsőre tűnt. Egyiküket az önvád és az önmarcangolás az abszolút bezárkózottságba, depresszióba és súlyos pszichoszomatikus betegségekbe "taszította"; másikukat pedig egy olyan megfelelési kényszerbe és önbecsapásba, melyhez a kapcsolatuk, szerelmük és ragaszkodásuk nem biztos, hogy elégnek bizonyul...
Áron útkeresése reális volt számomra, Dávid némasága viszont ezekkel a körülményekkel kissé hihetetlen volt adott szituációban.

Xiara karaktere a rasszizmus tökéletes bemutatása. A kívül kínai, de belül magyar lány nem hogy szeretni, de elfogadni sem képes önmagát. A felé irányuló előítéletek, az őt érő "baráti" és családon belüli "pofonok" egy hihetetlen mértékű kettősséget hoznak létre a lányban, amit sokáig még önmagának sem mer bevallani - mikor pedig végre megteszi és vállalja önmagát, egy figyelmetlenség miatt túl sokan látnak bele a gondolataiba és érzéseibe...

Hanna az igazi könyvmoly és könyves blogger, aki a bátyjáért mindent és bármit megtenne, akivel úgy éreztem, hogy könnyen azonosulni tudok, ám a végére azért eléggé megosztott a karaktere... Nem mondom, hogy abszolút nem szimpatikus a csaj, de az előítéletei benne is erősen munkálkodnak, főleg, ha Mátéról van szó. Egyszerűen nem tudtam hová tenni a viselkedését, mert egyrészt Patriknál bebizonyította, hogy nem egy felszínes rögtönítélő liba, aztán Máté kapcsán már azonnal és folyamatosan csak az előítéleteivel és ítéleteivel fordult felé, ezzel olyan kettősséget bemutatva, ami miatt hiteltelenné, sőt unszimpatikussá tette magát a szememben...

Máté a múltja rabja, amit őszintén megmondva nem is csodálok. Szerintem a legnagyobb terhet és traumát ő cipeli a hátán ötük közül, mert akárhogy is nézem, annál borzalmasabbat elképzelni sem tudok, ha az bánt, akit Te a legjobban szeretsz, aki az egyetlen támaszod; pont az szúr hátba, akiben a legjobban bízol és aki a legfontosabb a számodra...

A múlton már nem tud változtatni, úgyhogy csak egyet tehet: harcolnia kell a szebb jövőért.

Az öt fiatal összefog, hogy megmentse az utolsó menedékét és azt a köteléket, mely egymáshoz fűzi őket - összecsiszolódtak és megkedvelték egymást, számukra már nem csak a kolesz az, amit elveszíthetnek...
A versenyre készülés közben szép lassan megnyílnak egymás felé és elég nagy változások indulnak el bennük, mely egyes kapcsolataikat szorosabbá teszi, míg másokat kissé szétzilál...

A karakterek valósághűek, a váltott szemszögeknek hála nyitott könyvként olvashatunk gondolataikban és érzéseikben, ezáltal pedig gyorsan és könnyen a szívünkbe zárhatjuk őket. A cselekmény logikusan felépített, az események realisztikusak, könnyen visszarepíthetnek minket saját sulis életünkbe és emlékeinkbe, ezáltal közelebb hozva hozzánk a sztorit. A történetvezetés kellően izgalmas, nem ül le, az írásmód olvasmányos, mint mindig!

Várom a folytatást - remélhetőleg mielőbb sikerül beszereznem ;)
4,5/5

A kötetet még 2016-ban olvastam és rendkívül nagy hatást tett rám, a gondolataimat róla viszont eddig még nem nagyon olvashattátok, bár néha itt-ott azért ajánlottam a regényt különböző témák kapcsán, mert ez egy mindenkihez és mindenkinek szóló történet...

A napokban elolvastam Rácz-Stefán Tibor Mikrofonpróba c. kötetét, mely néhány szereplőnk tragédia utáni életébe enged betekintést és gondoltam, mielőtt a Szállj a dallal! 1. részéről írnék Nektek, hozok néhány felfrissített gondolatot; és mert fóliázás és hasonló baromságok ide vagy oda, én ezt abszolút kötelező olvasmánnyá tenném az iskolákban! 

Az első olvasásom az írótól a Fogadj el! volt, amit azóta is bátran ajánlok bárkinek, aki nem fél elmerülni egy olyan valóságtól abszolút nem elrugaszkodott történetben, mely ugyan kemény és elsőre elborzasztónak tűnhet, mégis egy olyan nagyon is valós témát feszeget, ami napjainkban az egyik legfontosabb társadalmi probléma a fiatalok körében: a kiközösítés, a verbális és nonverbális bántalmazás, a bullying...

Fülszöveg:

A kötet több, mint 2 éve került a polcomra egy nagyobb Helikon Zsebkönyves rendelés apropóján, amit a klasszikus zsánerű olvasmányaim bővítése céljából adtam le egy akció keretein belül.

Szerb Antal: Utas és holdvilág c. regénye 1937-ben jelent meg először; és eddig a moly.hu adatai szerint 54 kiadást élt meg. A figyelmemet főként a nagyon is megosztó értékeléseivel keltette fel - és én is hasonló érzésekkel zártam ezt a klasszikus, filozofikus kötetet...

Fülszöveg

Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.

Az Utas és holdvilág abszolút komfortzónámon kívüli olvasmánynak bizonyult, az elején mégis elég pozitív benyomásom volt a történetről és a szerző írásmódjáról, ami nagyjából a kötet feléig ki is tartott. A kezdeti lelkesedésem viszont a szereplők jobban megismerésével és belső monológjaiknak egyre többszöri felbukkanásával egyenes arányban csökkent...

A nagy életigazságok és filozofikus gondolatok mellett, amik elgondolkoztattak, hatottak rám és abszolút éreztem valóságalapjukat; nem tudok elsiklani a sztori valahol szappanoperába illő, lelki sérültek gyülekezetének panaszkodásaiba fúló irányváltásába, amivel rendesen meggyűlt a bajom olvasás közben - sajnos a vége felé közeledve egyre inkább irritált az összes karakter összes siráma és logikátlan, végletes reakcióik.

A kötet szereplői hihetetlenül idegesítőek és lelkileg katasztrofálisan sérültek voltak egytől egyig, a váltott szemszögnek köszönhetően pedig mi is eret vághatunk magunkon a sok nyavalygás, pesszimizmus, életuntság, és önsajnálat következtében. Érzelmi életük egy vicc volt, reakcióikra pedig szavaim sincsenek. Számomra Mihály és Erzsi kapcsolata leginkább megfelelési kényszer szülte házasságnak tűnt, és akárhogy gondolkodom rajta, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ők ketten miért vagy hogyan keveredtek össze és mi alapján gondolták azt, hogy nekik össze kell házasodniuk, mikor sem vágyaik, sem álmaik, sem gondolataik nem voltak közösek - és szinte abszolút nem is ismerték a másikat. Mihály egy rögeszmés, akaratgyenge, önállótlan idióta, aki elég messze jár a realitástól és az ember elgondolkozik, hogy maradt ez életben ennyi éven át... Erzsire szavaim nincsenek, a nők megszégyenítése az egész karakter! Ulpius Tamás és Ulpius Éva teljes mértékben degeneráltak voltak, a szó legklasszikusabb értelmében. Sem ők maguk, sem a felfogásuk, sem a reakcióik, sem a gondolkodásuk nem volt normális, a kapcsolatukról pedig már ne is beszéljünk... Még Szepetneki, a nagy szélhámos és Ervin, a megtért "bárány" voltak a legpozitívabb karakterek, de ők meg végig semlegesek voltak számomra... 

Mi a civilizációtól már olyan nagyszerű lelki apparátust kapunk készen, hogy életünk túlnyomó részében el tudjuk felejteni, hogy egyszer meghalunk.

Olaszország leírásai, az utazások és tájak bemutatása tetszett, az írói stílus könnyed, olvasmányos, a karakterépítés számomra groteszk. A sorok közti mondanivaló és a "nagy igazságok" jól bele lettek építve a történetbe, ám ez a kitekert szereplőgárda a valóságtól elég elrugaszkodottnak tűnt. A vallási és vallástörténeti elemek nem túlzóak, az életuntság és depresszív hangulat valahogy ettől lett kerekebb számomra.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, le tudtam vonni a megfelelő konzekvenciát a sztoriból, elmélkedésre késztetett és hihetetlen módon fel is dühített a kötet, mert szerettem olvasni, ám ezek a karakterek rendesen levettek az életről...

Ajánlom annak, aki szeret kicsit elmerülni és elgondolkozni az életről, el tud vonatkoztatni a szereplőktől és nem munkál benne depresszió vagy halálvágy...

Biztos, hogy olvasok még a szerzőtől, de ezt az élményt még ki kell pihennem előtte...
3,5/5

Sásdi Tamás véleményét itt találjátok ;)

Tavaly jelent meg Fritsi Péter legújabb kötete a Szülőföld Kiadónál, mely az író harmadik megjelent regénye.
Első, Alexis Bramhook álnéven írt története, a Harc Atlantiszért szerintem egy abszolút jó alapja volt Peti íróvá válása felé; A székkészítő pedig egy nagyon jól megírt, izgalmas és misztikus komlói horror-sztori, amit nagyon szerettem olvasni!

A Szemét dolgokkal Peti a kaland és a horror után most egy ifjúsági zsánerben megírt fordulatos történetet alkotott, melynek színhelye ismét Baranya megye, a titkok felderítése mellett pedig helyet kap benne némi misztikum és borzongás is - én pedig együltő helyemben ki is olvastam!

Borítóterv: Gerst Panna

Fülszöveg

Sároskúton – ebben a baranyai apró faluban – soha semmi izgalmas nem történik. Egészen addig, amíg a 13 éves Trixy egykori legjobb barátnője, Redzsy el nem tűnik nyomtalanul az egyik éjjel. A rendőrség Redzsyt keresi, és bár a két lány között megszakadt régebben a barátság, Trixyt nem hagyja nyugodni a dolog, és saját nyomozásba kezd kutyájával együtt. A lassan felgöngyölített szálak olyan titkokhoz vezetnek, melyekre senki nem számított – legfőképpen maga Trixy nem. A kérdések egyre csak gyűlnek, a válaszok pedig veszélyt hoznak magukkal. Vajon mik azok a titokzatos és nem túl barátságos lények az erdőben? Vajon Redzsy miért hívta Trixyt az eltűnése éjjelén, ha már régóta nem beszéltek egymással? Valaki hazudik arról, hogy mit tud, de vajon kicsoda és legfőképpen miért? Trixy kalandja nemcsak izgalmas, hanem hasznos tapasztalatokkal is gazdagítják a lányt.
A Szemét dolgok szól a barátság fontosságáról, árulásról, szerelemről és a döntéseink súlyáról.

- Felborult az egyensúly. Felébredtem.

Történetünk 2021-ben játszódik, a COVID-19 járvány idején Sároskúton, egy kis baranyai faluban, ahol egy természetfeletti lény megjelenése és egykori legjobb barátnőjének eltűnése borzolja főszereplőnk, a 13 éves Trixy idegeit és kíváncsiságát. Trixyt nem hagyják nyugodni az események és nyomozásba kezd, melyben segítőtársai is akadnak...
Az általában nyugodt faluban történtek vajon összefüggnek egymással?

Trixy karaktere hűen tükrözi egy tinédzser lány gondolatait és érzéseit, amihez a kötet fiatalos nyelvezete és a laza stílus is nagyban hozzájárul. Peti nagyon jól mutatja be, sok esetben mi határozza meg a mai fiatalok viselkedését és mindennapjait, mi alapján ítélnek és mennyire a külsőségek és a látszat dominálnak a kapcsolataikban. 

A kiközösítés és a szekálás az egyik legnagyobb társadalmi probléma napjainkban, amelyben a gyerekek vezetik sajnos a mezőnyt, mind elszenvedő, mind bántalmazó félként - ez a tendencia pedig sajnos napról napra romlik...
Bár ahogy időről időre látom, a social media és a folyamatos online jelenlét is bőven teret ad mások bántásának és megalázásának - hiába az elfogadás és elfogadtatás folyamatos mantrázása, az ember lépten-nyomon szemben találja magát a lekicsinylő, szidalmazó, beszólogató kommentekkel és mások érzéseinek sárba tiprásával...

A kötetben megelevenednek egy barátság emlékei, mely darabokra tört, a gyerekek kegyetlensége és gonoszsága, az emberi önzés és felelőtlenség - mindezek pedig elvezetnek minket egy izgalmas és érdekes fordulathoz, melyben a cím is értelmet nyer...

A regény realitása és aktualitása miatt abszolút közel érezzük magunkhoz az eseményeket és a szereplőket, a szórakoztatás mellett pedig nem mellékes a tanító jelleg, mely végigkíséri a kötetet és megtaníthat arra is, hogy mindennek ára van, ez az ár pedig néha sokkal nagyobb, mint azt gondolnánk vagy éppen magasabb, mint amit fizetni szeretnénk...

 - Fizetnie kellett. Mindenkinek fizetnie kell.

Összességében egy jól felépített történet, logikus cselekménnyel, kidolgozott, emberközeli szereplőkkel, érdekes fordulatokkal és fontos mondanivalóval, amit minden fiatalnak és nem fiatalnak bátran ajánlok!
Az író stílusát itt is nagyon szerettem, az írásmódja gördülékeny, a szöveg lényegretörő és minden sallangtól mentes, a sztori olvastatja magát és minden korosztály számára élvezhető olvasmányélményt nyújthat.

A Szemét dolgok egy viszonylag rövid, de annál tartalmasabb ifjúsági kötet, ami a már fent említettek mellett edukatívan hívja fel a figyelmet egy nagyon is fontos globális problémára...

Köszönöm az írónak itt is a recenziós kötetet és a bizalmat!
5/5

A szerző köteteit beszerezhetitek:

Közvetlenül Petitől, a Líránál és a nagyobb könyváruházakban is!

2022-ben jelent meg Czank Nelli: Mauritius, az édeni menedék c. romantikus krimije, mely az írónő legújabb, magánkiadásban megjelent kötete (leszámítva az Érzelmi vírusveszély idei évi újragondolt kiadását).
Még nem olvastam Nellitől, de nézegettem már a könyveit, a figyeltjeim pedig, akiknek adok a véleményére, nagyon jó véleményeket írtak a Mauritiusról (is), így boldogan fogadtam Tőle ezt a recenziós példányt, amit itt is nagyon köszönök Neki!

A romantikus krimit, mint zsánert, egy időben rettentően szerettem, de már jó ideje messze elkerültem ezt a kevert műfajt, mert a romantika és az erotika teljesen elnyomta az utóbbi olvasásaimban a krimi szálat, ezzel egy romantikus-erotikus NA sztorivá változtatva az egész történetet... Ami egyébként nem lenne baj, ha az ember erre vágyik, a rom-kom pl. időnként engem is nagyon jól ki tud kapcsolni, ha jól van megírva és erre vágyom éppen; de én a kaland, a nyomozás és az izgalom egyvelegét kerestem ezekben a kötetekben a szerelmi szál mellett, nem egyéb testnedveket...
Nelli kötete viszont most végre visszaadta a kedvem a zsánerhez - mindenből annyit kaptam, amennyi számomra egy jó romantikus krimihez kell!

A Mauritius, az édeni menedék egy kalandos és csodálatos utazás a Paradicsomba, ahol nem csak a biztonságot találhatjuk meg, de önmagunkat és a boldogságot is meglelhetjük...

Fülszöveg

– Mindig a mai nap a legalkalmasabb arra, hogy valamit elkezdjünk.

Összességében kikapcsolt és olvastatta magát! 
Az írónő stílusa és leírásai már az elején megfogtak, az események gyorsan magukba szippantottak, a szereplők nagyon jól felépítettek és hitelesek, a cselekmény realisztikus, Mauritius pedig varázslatos!
Imádtam! Biztosan olvasni fogok még Tőle! :)

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

Nelli könyveit többek között Nála is beszerezheted - most ráadásul hihetetlen akcióban!

https://www.corneliecg.hu/uzlet/

Idén nyáron jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Mörk Leonóra: Szentjánosfű c. történelmi romantikus regénye, melybe első látásra szerelmes lettem, a Könyvfesztiválon pedig egy dedikált példányt be is szereztem!

Eddig az írónő két kötetét olvastam: a Törött tulipánokról instámon, a Ködkirálynőről itt a blogon is, illetve mindkettőről a molyon olvashatjátok a véleményem.

Leonóra stílusát már az első Tőle olvasott kötetben nagyon megszerettem! Az írásmódja gyönyörű, a leírásai megelevenednek előttem - egyszerűen jól esik olvasni, ahogy ír; távoli tájakra és időkbe utazni Vele és a szereplőivel, részese lenni a történetnek...

 Az elmúlt időszakban 7 könyvét be is szereztem - Sásdi Tamással pedig a napokban a Szentjánosfüvet közösen el is olvastuk ;)

Fülszöveg

1634, ​Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.
A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A holland aranykorban játszódó Szentjánosfű a tizenegyedik könyve.

Csak azzal nem számolt, hogy a lezáratlan múlt tovább kísérti az embert. Hogy a félig nyitva hagyott ajtót vagy ki kell nyitni és belépni rajta, vagy végképp becsukni.

Történetünk főként a 17. századi Hollandiában játszódik, ahol a holland aranykorba kaphatunk némi betekintést, miközben a szerelem és a festészet összefonódik egymással. Az írónő által megteremtett korrajz mindig magával ragad, a háborús vagy épp művészettel kapcsolatos információk gyönyörűen vannak beleszőve a történetbe, a romantikus szál mindvégig finoman, diszkréten van jelen, mindezekből pedig egy örömmel és bánattal teli, csodaszép történet bontakozik ki, mely rögtön megérinti az olvasót.

Egy kis fríz szigeten, Vlielanden indulnak útjukra az események, melyek szereplőink sorsát gyökeresen megváltoztatják és olyan nehézségekkel kerülnek szembe, melyekre egyikük sincs felkészülve és amelyek további próbatételek elé állítják őket és szerelmüket...

Aelke nagyon nem lett a szívem csücske, számomra egy elkényeztetett, naiv kis bakfis volt, akivel végig nem sikerült szimpatizálnom vagy azonosulnom - mindezek ellenére viszont ez a történet vele és így volt tökéletes!
Jan és Wijbrandus közel kerültek hozzám, mindkettejükben láttam és éreztem azt a szeretet és boldogság utáni vágyat, mely szívüket vezérelte. Jan a maga egyszerűségével, általános optimizmusával, mellyel kezdetben az életéhez állt, a megpróbáltatások sorával, amikkel meg kellett küzdenie élete során és amelyek folyamatosan az útjába kerültek az események előrehaladtával - egy szerethető és tisztaszívű férfi maradt mindvégig számomra. Wijbrandust Aelke-vel ellentétben nem találtam birtoklónak, de szívtelennek vagy kegyetlennek sem, sőt, nagyon sajnáltam őt, mert abszolút hétköznapi vágyai és álmai, boldogságra való törekvése már rég megpecsételődött, ráadásul az ő tudta nélkül... Aelke felé irányuló érzései, viszolygása számomra még szerethetőbbé tette az ő karakterét és abszolút alaptalannak éreztem azt az ellenszenvet, majd közömbösséget, mellyel felé fordult, miközben a férfi a csillagokat is lehozta volna neki az égről, a lány pedig még egy hangyányi esélyt sem adott számára...

(,,,) a szerelem két embernek abból a kölcsönös felismeréséből fakad, hogy ők ketten ugyanannak az egésznek a két fele. Hogy ők olyanok, mint a régi korok gömbemberei, akik egy személyben voltak férfiak és nők, ám a kegyetlen istenek kettévágták őket, és azóta mindketten sóvárogva keresik a másik felüket. Azt, akivel újra egésznek érezhetik magukat.

Összességében egy érzelmi hullámvasút volt a kötet, mely felemelt, hogy utána széttörjön, majd ismét összerakjon... Karaktereink valósághűek és hitelesek, a legkisebb szereppel rendelkező szereplőink is jól kidolgozottak, könnyen azonosulhatunk vagy épp ellenszenvezhetünk velük. Az események haladnak, a cselekmény mindig tartogat számunkra valamit, a végén pedig azt is megtudhatjuk, hogy ki mozgatja a szálakat valójában...

Nagyon szerettem!
5/5

Tamás véleményét itt olvashatjátok! 

2019-ben jelent meg először Tapodi Brigitta - A hajtű c. kötete a Historycum Kiadónál, melyre szintén Anikó hívta fel a figyelmem - barátnőm polcáról pedig felvisítva kértem kölcsön, majdnem le is ugrasztva Őt a kanapéról  (:

A hajtű egy gyönyörűen megkomponált történelmi romantikus családregény, ami teljesen levett a lábamról!
Az első könyvem volt az írónőtől, de Brigi írásmódja ezzel a kötettel abszolút megvett magának!
Még az idei olvasási terveim között szerepel az Amit örökül kapsz, a jövő évi TBR listám legelején pedig a Szárhegy öröksége is - szerencsére már mindhárom kötet saját példányként csücsül a polcomon, kettő ráadásul dedikálva!

Fülszöveg

„Mire ​képes egy nő, hogy gyermeke legyen? Hol van az a határ, amit kiegyensúlyozott lelkiállapotában nem lépne át? Az élet örök körforgását szimbolizáló hajtű hosszú évtizedek óta a Stark nemzedék asszonyainak kontyát díszíti. A hajtű és az asszonyok útját áldás és megpróbáltatások sora kíséri.”

1944: A németek megszállják Magyarországot. Stark Nóra szülésznő, német katonákat köteles elszállásolni balatoni házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak. Az asszony ápolónőként dolgozik a kastélyból lett német hadikórházban. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a háború forgatagában.
2005: Stark Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a hajdanvolt balatonszentgyörgyi kastélyt, és most majorrá alakítja át. Emma és Erik találkozása elfeledettnek hitt érzelmeket hoz felszínre, és közben a múlt és a jelen sorsszálai összefonódnak egymással…

– Az elmenők egy gyönyörű álomban élnek tovább, az élők azok, akik békétlenül hátra maradnak.

A cselekmény két idősíkon játszódik, a 2000-es évek elején és az 1940-es évek idején, főként Keszthelyen, a Balatonnál.
A II. világháború idején játszódó részeknek hála betekintést nyerhetünk az akkori mindennapi életbe, hogyan is éltek és élték túl azt az időszakot az emberek, a szeretteink (az én nagyszüleim akkor voltak fiatalok). Számomra a szakkönyvek/történelmi könyvek elég szárazak, tömények - legalábbis ami kevés eddig a kezeimbe került -, és inkább ezek a fajta történetek, a kisemberek látásmódja az, amiről szívesen olvasok. Nekem ezek a történetek adnak igazi képet az akkori életről, nem az évszámok és a "legfőbb nevek", amiket történelemórán az agyunkba akarnak tuszkolni, hanem a valódi, hús-vér emberek, akik évekig ebben a pokolban éltek...

Főszereplőink, Csermely Nóra és Stark Emma, nagymama és unoka, akik mindketten erős akaratú, határozott és szerethető karakterei a könyvnek. Teljesen azonosulni tudtam velük és nagyon közel kerültek a szívemhez, emberiek és emberségesek voltak mindvégig - kettejük története pedig egy igazán szépen megírt, titkokkal teli végkifejletben ér össze.

A múltban Nóra, férje Stark Richárd, barátja Kövesi Levente, és egy német katonatiszt Christoph von Vogel között egy elég érdekes, talán leginkább szerelmi négyszögnek mondható kapcsolat alakul ki; ami a szerelmi sokszögekre nem jellemző módon egy szép, igazi érzelmekkel teli és nem utolsó sorban abszolút nem elítélendő lelki kapocsként tartja össze négyüket.

A jelenben Emma és volt szerelme, Szász Erik újratalálkozásának, a régi major megmentésének és egy kis könyvesbolt születésének momentumait ismerhetjük meg, miközben szereplőink hosszú idő után ismét közel kerülnek egymáshoz és álmaikhoz. Nagyon szerettem olvasni, ahogy terveztek, szerveztek és szép lassan megvalósulni látszottak elképzeléseik - nem mellesleg pedig mindketten olyan "projektbe" kezdtek, amik közel állnak hozzám, ha lehetőségem lenne rá, bármelyikkel el tudnám képzelni a jövőmet...

Józan ész vagy lüktető szív. Évezredek óta billeg a mérleg nyelve hol egyik, hol másik serpenyő felé.

Mindkét idősíkon szépen kibontakozó, spontán érzelmek határozzák meg szereplőink érzéseit és kapcsolataik alakulását, melyek abszolút nem kapkodóak vagy hirtelenek, teljesen természetesnek éreztem őket.
Kedvencem Anett lett, ez a cserfes kis tinédzser, aki üde színfoltot vitt ebbe az egyébként is csodás történetbe!

A két hattyú azon a bizonyos hajtűn számomra abszolút a jó és rossz dolgokat szimbolizálta, ami végigkísérte a család nőtagjait, melyek tele voltak titkokkal, érzelmekkel, boldogsággal, szomorúsággal és egy festménnyel, melynek története van...

Kedvenc lett!
5/5

Múlt pénteken jelent meg e-könyves formátumban a Red Zone Book gondozásában a Kárhozottak legendái c. dark fantasy - horrorantológia, mely 10 kortárs magyar szerző 12 borzongató novelláját tartalmazza; a történetekhez pedig Szilágyi Heléna készített illusztrációkat.

A borítóba, mely a kötet egyik szerzője, Lir Morlan borítóterve alapján készült, rögtön beleszerettem, a kötet témája pedig felkeltette az érdeklődésem, így boldogan mondtam igent Léna recenziós megkeresésére!
A halloweenre hangolódásom pedig tökéletesen megalapozta ez az olvasás!

Fülszöveg

A réges-régi legendák rémei a mai napig köztünk járnak. Budapest utcáin sárkányok és csordásfarkasok vívnak ádáz csatát. Európa nagyvárosaiban szellemek és démonok kísértenek, miközben északon életre kelnek a skandináv istenek. Mexikó tengerpartján egy anya a gyermekei után sír, míg Amerika zord hegyei között a wendigo és a nagyláb szedi áldozatait.
Ez a kötet a világ legsötétebb bugyraiba kalauzol el titeket, arra a kérdésre keresve a választ, hogy vajon létezik-e az embernél is nagyobb szörnyeteg.

A legendák és mesék számomra mindig jó alapjai egy horrornak, mert valahol biztos vagyok abban, hogy ezek az eleinte szájról-szájra terjedő történetek igaz alapokon nyugszanak, még ha az idők során több fontos momentumuk, netán épp a fő vonaluk valószínűleg teljesen meg is változott. Éppen ezért egy jól elmesélt történet mindig elgondolkodtat, hogy vajon ebből mi az, ami még igazságként elindulhatott az emberek között és mi az, amit a kreativitásuk, jó- vagy épp rosszindulatuk tett hozzá, ezzel fokozva a mesék és legendák izgalmát, borzalmát és érdekességét. 

Vajon tényleg létezik ez az eredendő rossz? Vagy csak az emberek magyarázzák ezzel azt a gonoszt, amit nem tudnak máshogy felfogni, megmagyarázni embertársukban?

Illusztrációk a kötetből

Szilágyi Heléna: A garabonciás

Az első novellában Botárral, a garabonciással kelhetünk útra múltbeli emlékeibe és a jelenbéli Budapestre, ahol csordásfarkasok és sárkányok segítik vagy épp veszélyeztetik életünk, táltossá válásunk és boldogulásunk; majd az is kiderül, hogy főhősünk bátor vagy épp botor, hogyan hozhatunk a saját fejünkre átkot és sorsunk miképp alakul mindezek után...

M. Z. Chapelle: Démonjaink

Budapestről Varsóba utazunk, ahol egy kóborló lélek és a valaha volt legjobb barátunk nyomába eredünk, miközben rabbi elől menekülünk és egy mágikus szelence "vészjelzéseire" hallgatunk. A kezdeti makacsságunk és tagadásunk viszont nagyobb bajba sodor minket, mint gondolnánk és nem minden az, aminek elsőre látszik...

Polevyk Galina: Havgalskap

Varsóból Svolvaerbe érkezünk, ahol rögtön Torvald véres torzójával és egy seid mágiájával találjuk szemben magunkat. Ebben a nem mindennapi világban, ahol a draugok köztünk járnak és a jöttunok félnek, ahol a Havgalskap-kór elevenen rothaszt és oszlásnak indít, isteni bosszú van készülőben, melynek mozgatórugója nagyon is evilági...

Lesley MacBaltine: Ő, a piros táskával

A következő állomáson vonatra szállunk és egészen Finnországig meg sem állunk, ahol egy éteri jelenség bekúszik a gondolatainkba és mi sem nyugodhatunk addig, míg meg nem ismerjük a történetét - ezek után pedig talán a miénk is teljesen más irányt vesz...

BB Lewin: Egy halászlány balladája

Innen a Rajnához indulunk, ahol ártatlan lányok vére duzzasztja a Folyó Úrnőjének haragját és mérhetetlen emberi romlottsággal kerülünk szembe, ami szíveket tör össze és az ártatlan lélekből is kiöl minden jót, örökre átadva magát ezzel a bosszúnak...

Szilágyi Heléna: Istenek a mélyben

Majd Krétán, a knossosi romoknál várjuk az istenek eljövetelét; és egy sci-fi elemekkel átszőtt legenda kellős közepén találjuk magunkat, ahol mi magunk sem lehetünk biztosak abban, mi a valóság, mi a képzeletünk szüleménye és kikerülünk-e valaha Knossos és az elme labirintusából...

Agatha Keyguard: Emlékezz a szegény, fiatal pékre!

A hajnal már Velence egyik ködös hídján ér minket, ahol az elhamarkodottság tanmeséjének vérátok súlytotta főszereplőjeként eszmélünk, béklyók és láncok fojtogatnak, mígnem beteljesedik sorsunk, ezáltal talán elodázva szeretteink elkárhozását egy gyertyalobbanásnyi időre...

Amaranthine Hill: Wee-Tee-Go

A pokol tüzéből egy embertelen hóviharba kerülünk, mely próbára teszi szellemi és fizikai tűrőképességünk, megkérdőjelezi emberségünk és mindazt, amit másokról vagy magunkról gondoltunk, felnyitva ezzel a szemünk a szörnyű igazságra...

Alex L. Hooper: A halálon is túl

A forró Mexikóba érkezünk, ahol la Llorona mítosza kel életre, hogy beteljesítse bosszúját, vérrel festve be a Karib-tenger homokos partját. Életeken átívelő sorsok, kegyetlen valóság, egy tovatűnő igézet és ártatlan gyermekek végzete elevenedik meg előttünk...

Szollár Bence: Nyomok

A Dakota-gerincre hágva egy rögeszmés vadász tébolyával találjuk magunkat szembe, aki a gonosz üldözése közben maga is szörnyeteggé vált. Miközben saját démonait kergeti és a bosszú hajtja, sorsa végérvényesen megpecsételődni látszik...

Lir Morlan - Ao Andon - Hyakumonogatari Kaidankai

Irány Kelet, ahol 100 gyertya és 100 félelmetes legenda vesz körül minket egy évszázadok óta játszott, hátborzongató játékban. A legborzasztóbb meséinket suttogjuk el az egyre növekvő sötétségben, miközben arról győzködjük magunkat, hogy elég bátrak vagyunk befejezni ezt a játszmát...

Polevyk Galina: Aisha Kandisha

Végül nászútra utazunk Agadir városába, mely a kelet varázsával bűvöl el, miközben sorban tépi szét boldog jövőnk minden egyes darabját... 

Összességében egy gyönyörű illusztrációkkal tűzdelt, hátborzongató legendafeldolgozásokkal teli novelláskötet, ami nagyon jól megalapozhatja a halloweeni hangulatunk. A legendák között volt, amit már ismertem, de számomra eddig még nem hallott mítoszok is megelevenedtek a sorok között; ahogy az írók között is akadtak már jól ismert és kedvelt alkotók, de számomra teljesen új szerzők is megjelentek.

A történetekkel változatos helyekre és korokba juthatunk el, a legkülönfélébb mítoszok és legendák világába, ahol nem minden az, aminek látszik. Ahol démonok és szörnyek üldöznek; ahol már mi sem tudjuk, mi volt valódi és mi nem; ahol vég nélküli bosszúra szomjazunk és kiöltek belőlünk minden tisztát és jót...

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

A kötetet keressétek a Red Zone Book oldalán e-bookban:

https://redzonebook.hu/termek/karhozottak-legendai-antologia/