Ma reggel kezdtem bele hosszas tépelődés után ebbe a könyvbe.Egy percig nem bántam meg, ez a könyv egy csoda, valóban! Az első oldal után beszippantott. Nagyon élveztem a könnyed pillanatokat, ahogy találkozik Panka és Bastien, szó szerint fülig ért a szám. Kettejük csodás barátsága lassan bontakozik ki, mert mindketten sérültek, és zárkózottak. Annyira jó volt követni ahogy bimbózik a barátságuk, és ahogy lassan, nagyon lassan nyílnak egymás felé, és gyógyítják egymás sebeit. A lélek két fele találkozik, egyből ez jutott eszembe. Panka a teljességre törekszik, iszonyúan retteg attól hogy hibát követ el. Azt gondolja hogy ő szerethetetlen, és mindenki elől elzárkózik. Bastien egy baleset következtében testileg és lelkileg is sérül, a fájdalom elől az írásba menekül. Szó szerint borsódzott a hátam olvasás közben, szorult a mellkasom, annyira szorítottam ennek a két fiatalnak.Fantasztikus egyéniség mindkettő, de Panka nevelőszülei is írtó cukik. Hanka és Máté, Panka kollégái is imádni valóak, úgy ahogy a fönöke is. Imádtam ezt a könyvet, minden betűjét, szerintem bíztos elolvasom még! Köszönöm hogy olvashattam, hatalmas élmény volt!! Papírzsepi szükségeltetik hozzá!!!

Befejeztem ezt a csodálatos mesét. Gyógyír volt ez most a lelkemnek. Azt gondoltam, hogy majd az orosz nevek furcsán fognak hatni, nehezen szokom meg őket, de egy percig nem volt zavaró, és nagyon sok fiatalkori, gyerekkori emlék beugrott, felidéződött. Imádtam olvasni minden sorát, elvarázsolt, pedig másodszorra ugrottam neki. elsőre nem tudott megfogni, talán nem az a pillanat volt, amit a könyvre kellett szánnom, na de most valami hatalmas élmény volt.Az első kötetben Vászja születését, gyerekkorát követhetjük végig. Édesanyjától különleges tudást örökölt, ami az első kötetben még csak pislákol. Egy igazi vadóc, lázadó kislány. Mintha csak fiú lenne. Különleges kapcsolata van az állatokkal és a ház körül élő mindenféle furcsa kis lénnyel, akik őket védik, de ehhez az embereknek is kell velük törődni, de csak kevesen látjak őket. Egyetlen unalmas rész sincs a könyvben, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Fantasztikus kalandokban lehet része annak aki belevág az olvasásba. Ez a zord világ tartogat meglepetéseket. Eleinte Útáltam Morozót, de egyre szimpatikusabb lett, majd a végére majdnem meg is kedveltem. Imádtam elmerülni ebben a világban, ahol a küzdelem és a szeretet az úr. Én végig izgultam, kíváncsian várom a folytatást, de előbb be kell szereznem.

Reggel felkelvén, azon gondolkodám, mit is fogok az év utolsó napján olvasni. 3 könyv is esélyes volt, de egy kiesett a rostán. maradt 2. Melyik is legyen?! Rácz-Stefán Tibor : Éld át a pillanatot c. regénye avagy Sarah J.Maas: A hajnal tornya? mindkettő hívogatott. gondoltam beleolvasok, talán így könnyebb lesz a választás.......hajh! csak még jobban kínlódtam, vajh melyik? Aztán Rácz-Stefán Tibor könyve mellett döntöttem, gondoltam nappal olvasom a papír formátumot, este meg majd az ebook-ot A hajnal tornyát. Az első fejezet lenyűgözött, magába szippantott. Most így 2 órával a kezdése után már a felénél járok, és nem bírom letenni, hogy milyen lesz a készülő zsemlém, majd kiderül, mit felejtettem ki belőle! Már most imádom!! Így az utolsó napra kaptam egy csodát!! Na, megyek is tovább olvasni!!!!

Egy könyv, amely sikeresen beszippantott. Hónapokkal ezelőtt kihoztam a könyvtárból ezt a csodaszép könyvet. Vonzott, csalogatott, és amikor itt volt velem mégse tudtam elolvasni. Visszavittem a könyvtárba csalódottan, igazából ha 2 oldalt elolvastam akkor , sokat mondok. Azóta is kísért, mindig ott motoszkál a gondolataimban, nem hagy nyugodni. Pár napja újból elővettem, mert már másra se tudtam gondolni, éssss..... Úristen, annyira jó, annyira szeretem. Még van pár oldal vissza az első könyvből, de tegnap megérkeztek könyv alakban is, és olyan csodaszépek!! Sajnos a 2. részét nem sikerült az akcióban beszereznem, de úgyse nyugszom, míg meg nem lesz.

Megint csak nem tudtam hol a határ!! Nem tűnt ilyen soknak, míg kupacba nem raktam!!!! A nagy része előrendelés volt, 3 könyvet viszont használtan vettem! Juuuj már!! De annyira szépek!!!!

Nagyon vártam már a sorozatot, igaz kicsit tartottam is tőle, a szereplők miatt, furcsa volt, hogy fekete szereplők is voltak, és a zene is modern. Kb 10 percig tartott az idegenkedésem, teljesen beszippantott a történet, és egyhuzamban meg is néztem volna, ha nem vagyok félájult már a fáradtságtól éjfélkor. Eddig is szemeztem a könyvekkel, de most el kell olvasnom! Voltak szerethető szereplők, és kevésbé szerethetők ( na...ez valami épületes megfogalmazás volt).Az érzelmek sokasága magával ragadott, hol sírtam, hol sírtam a röhögéstől, egyszóval imádtam. Nem fogom bírni míg kijön a 2. évad, nekifekszem a könyveknek. Csak ajánlani tudom, igaz romantikus, de minden van benne.

A könyvet az írónő jóvoltából olvashattam, amit nagyon köszönök; és restellem magam, amiért már fél éve a rendelkezésemre bocsájtottad, de még csak nemrég olvastam el - nem felejtettelek el, csak jó ideig romantika-undortól szenvedtem!

A Törékeny boldogságot nagyon szerettem, így nem volt kérdés, hogy erre a felajánlásra is igent mondok!

(Kép forrása: moly.hu)

Az alapsztori nem teljesen tipikus NA, inkább egy drámával teli romantikus történet, csordultig izgalmakkal. Ebben a kötetben sosem hagynak unatkozni szereplőink, mindig történik valami, ami miatt izgulhatunk.

Az elején nem gondoltam volna, hogy egy ennyi drámai eseményt magába ölelő könyv ennyire beszippanthat, ám mégis így lett! Tetszett, hogy egy nyugodt percem sem volt a könyvtől, hogy mikor már azt hittem, minden rendbe jön, mindig jött valami más, amin izgulhatok és az, hogy mindezek ellenére sem egy katyvasz ez a kötet!

A szereplőket nagyon nem kedveltem - hiába voltak jól felépítve, egyszerűen nem tudtam őket megszeretni és folyamatosan tikkelt tőlük a szemem... Próbálok nem spoilerezni, bár ettől meg lehet, hogy kissé zagyválni fogok...

Holly karaktere az elején szimpatikus volt, majd az első együttlét nagy titka kapcsán, ahogy a "helyzetet" kezelte és ami az ő hallgatása miatt keveredett belőle - na de itt még túltettem volna ezen a "hibán" magam... A gondjaim az akaratgyengeségével és a döntésképtelenségével adódtak...

Kemal egy idióta! A folyamatos főnökösködése, a mindenki-hibás-csak-én-nem hozzáállása, a folyamatos titkolózásai kiverték nálam a biztosítékot. Egyszerűen nem tudtam még csak kicsit sem megkedvelni, még ha akadtak is jobb pillanatai.

Briana egy felelőtlen 12 éves agyi szintjén rekedt meg, Kemal apja egy begyöpösödött tata, Summer és Ava két elkényeztetett fruska, Ayse pedig egy mindenlében kanál szuka volt számomra.

Egy hatalmas kérdés foglalkoztat nagyon: Mikor foghatom a kezembe a folytatást?? Mert ez a függővég kegyetlen!

4,5/5

A könyvvel a megjelenése óta szemezek, majd barátnőm kihozta könyvtárból, úgyhogy miután kiolvasta le is csaptam rá. Legalább annyira imádtam, mint ő - az értékelését itt olvashatjátok!

A borító és a fülszöveg első látásra és olvasásra is megvett magának, így ha nem kellene visszavinnie a könyvtárba a napokban, valószínűleg akkor is gyorsan nekiestem volna - és abszolút nem bántam meg!

A könyv egy könnyed kikapcsolódást nyújtó romantikus, tele humorral és bőven akadtak helyzetek, amikor izgulhattunk szereplőinkért. Tetszett az alapsztori, a karakterfejlődések és az írásmód is - csak úgy faltam az oldalakat sokszor éjszakába hajlóan is!

Iván karaktere nagyon a szívemhez nőtt. Tetszett a magabiztossága és a keménysége (bár néha azért szívesen meg is csapkodtam volna érte). Imádtam az ő szemszögét olvasni és látni a belső vívódásait (csak Kornélia szemszögéből biztos nem szerettem volna ennyire a könyvet)! A mindig komoly, céltudatos és kemény álarc szépen kezd lehullani róla és megismerhetjük, milyen is Dr. Seggfej valójában.

Lia először nagyon idegesített az életképtelenségével és a mindenre-igent-mondok-hogy-ne-okozzak-csalódást-senkinekségével, de ahogy feltárultak múltjának darabkái, kezdtem megérteni miért is lett ilyen bólogatószamár. Bár még ezután is tikkelni kezdett a szemem, valahányszor igent mondott valamire, amire valójában nagyon nem akart, mégis valahogy kezdtem elfogadni, hogy ő már csak ilyen marad. A végére azért valamennyire sikerült "megemberelnie" magát...

A kedvenc jelenetem a post-ites rész volt, imádtam! Sőt, bevallhatom, hogy meg is hatódtam egy kicsit - pedig ez nálam nem túl gyakori!
A horgászatról azért olvastam volna bővebben, ott akadt némi hiányérzetem, hogy nem igazán tudtuk meg, mi is történt...

A könyv kívánságlistás lett, ahogy a folytatása is - mert ezeknek a köteteknek mindenképpen a polcomon a helyük!

5/5

A könyvvel jó ideje szemeztem már, valahogy vonzott magához, így felkerült a legjobban vágyott könyvek listámra - barátnőm pedig meg is lepett vele a szülinapomon! Még egyszer nagyon köszönöm Erám!

A borítóba szerelmes lettem, a fülszöveg pedig felkeltette a kíváncsiságom, így nem volt kérdés, hogy mielőbb nekiesek az olvasásának! Abszolút nem csalódtam és új kedvencet avattam!

Az írónőnek ez az első regénye, de ezt én abszolút nem éreztem olvasás közben! Gyönyörűen írja le a lápot és annak élővilágát (biológus lévén) és olyan szépen és részletesen építi fel Kya karakterét, hogy szinte végig tudtam vele azonosulni, sőt azt éreztem, mintha a bőrében lennék - pedig semmilyen közös jellemvonást nem véltem felfedezni közte és magam között.

A cselekmény két idősíkon játszódik, a múltban és a jelenben - Kya gyermekkorában és a gyilkosság idején -, majd egy ponton összeér és a jelenben halad tovább a történet. Nagyon tetszik ez a fajta írásmód, az írónő pedig maximálisan jól kihasználta az ebben rejlő lehetőséget, hogy fenntartsa az érdeklődést és izgalmat.

A Lápi Lány a szívemhez nőtt, mind a kitartása, mind a lelkiereje csodálatos volt. A vele történt események még egy felnőtt ember alól is könnyen kihúzták volna a talajt, nemhogy egy kisgyerek alól, ám őt nem gyengévé, hanem pont, hogy erősebbé tették ezek a történések. Sok ember számára hihetetlennek tűnhet ez a fajta túlélés, de akadnak a történelemben hasonlóan hihetetlenül felcseperedett gyermekekről történetek, amik akár igazak, akár nem, be kell vallanunk, elképzelhető, hogy tényleg valóságosak voltak.

Tate karaktere is abszolút pozitív volt számomra, de azért az a gyáva húzás eléggé mellbe vágott. Mindenesetre tényleg egy nagy dilemma lehetett a számára a döntés, amit végül meghozott. Mindezek ellenére nagyon megkedveltem, becsültem a kitartásáért, a támogatásáért és a végén hozott döntéséért.

Chase egy igazi álszent kőbunkó, de sajnos nagyon is élethűen az. A való életben is rohangálnak köztünk bőven hozzá hasonló állatok, akik nagyon is hitelesen játszák meg magukat mindenki előtt.

A könyv kedvenc lett! Bátran merném ajánlani bárkinek, sőt kötelező olvasmányként is el tudnám képzelni egy megfelelő korcsoport számára!

5/5

Hú, hát nem egyszerű erről a könyvről beszélni! Széttépett, majd összerakott, de csak azért hogy ismét ízekre szedjen!  Az író előző könyvét "A tigris szemét" elolvasva, tudtam hogy ez a könyv kell nekem! Már a Tigris szeme is megvett, de ez a könyv űbereli rendesen. Imádom a borítóját, jó a színösszeállítás és az egész borító úgy ahogy van! Vannak azok az írók, akiknek a megjelenő könyveit gondolkodás nélkül megveszem. Gabriel Russ az egyik aki felkerült a listámra. A könyv megérkezése se volt sima ügy, már sokaknak ott volt a kezében, mikor a Lírán még csak előjegyzésben volt. Na, de azért végre ideért, és elkezdtem olvasni. Kész, végem volt, beszippantott. Az első 50 oldalon már megríkatott az író! William/Bill egy bokszoló, az élmezőnyben játszik, tudni kell hogy sosem szerettem a boksz világát, nekem nagyon durva sport, de itt most nem zavart, el tudtam fogadni. Egy apa, aki nagyon szereti a kislányát, de eltiltják tőle. Mit él át, és hogy küzdi le önmagát, hogy együtt lehessen kislányával. Nagyon nehéz a könyvről beszélni, anélkül hogy ne lőjem le a fordulatokat. Egy férfi, aki legyőzi önmagát, a múlt démonait, hogy megtalálja a békét a lelkében. Nagyon a szivemhez nőtt Bill, és Natalie, nagyon szorítottam nekik, hogy sikerüljön egymásra találniuk. Natalie egy tüneményes , csacsogós kis óvodás.  Végig izgultam a könyvet, az író oly érzékletesen ír, hogy filmszerűen peregtek előttem az események, együtt sírtam , izgultam, szorítottam a szereplőkkel! Minden sora kincs, szavakat nem találok rá! Az utolsó pár fejezet alatt szorított a szívem , alíg kaptam levegőt a sírástól! Kifacsartad szívem, lelkem, annyira szorítottam sokszor még levegőt is elfelejtettem venni! És amikor a végére értem, csak ültem, néztem ki a fejemből, el kellett mennem egyet biciklizni, hogy kitekerjem magamból a feszültséget, és összeszedjem agysejtjeimet, amik szanaszét repültek! Utállak, és imádlak ezért a könyvért! Ebben benne van szíved, lelked! Köszönöm, hogy olvashattam! Még annyi mindent tudnék mondani, de nem akarok spoilerezni!! Megvettél kilóra! Kedvenc könyvet avattam! Sokat írj még nekünk!