A kötetet még 2016-ban olvastam és rendkívül nagy hatást tett rám, a gondolataimat róla viszont eddig még nem nagyon olvashattátok, bár néha itt-ott azért ajánlottam a regényt különböző témák kapcsán, mert ez egy mindenkihez és mindenkinek szóló történet...

A napokban elolvastam Rácz-Stefán Tibor Mikrofonpróba c. kötetét, mely néhány szereplőnk tragédia utáni életébe enged betekintést és gondoltam, mielőtt a Szállj a dallal! 1. részéről írnék Nektek, hozok néhány felfrissített gondolatot; és mert fóliázás és hasonló baromságok ide vagy oda, én ezt abszolút kötelező olvasmánnyá tenném az iskolákban! 

Az első olvasásom az írótól a Fogadj el! volt, amit azóta is bátran ajánlok bárkinek, aki nem fél elmerülni egy olyan valóságtól abszolút nem elrugaszkodott történetben, mely ugyan kemény és elsőre elborzasztónak tűnhet, mégis egy olyan nagyon is valós témát feszeget, ami napjainkban az egyik legfontosabb társadalmi probléma a fiatalok körében: a kiközösítés, a verbális és nonverbális bántalmazás, a bullying...

Fülszöveg:

A kötet több, mint 2 éve került a polcomra egy nagyobb Helikon Zsebkönyves rendelés apropóján, amit a klasszikus zsánerű olvasmányaim bővítése céljából adtam le egy akció keretein belül.

Szerb Antal: Utas és holdvilág c. regénye 1937-ben jelent meg először; és eddig a moly.hu adatai szerint 54 kiadást élt meg. A figyelmemet főként a nagyon is megosztó értékeléseivel keltette fel - és én is hasonló érzésekkel zártam ezt a klasszikus, filozofikus kötetet...

Fülszöveg

Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.

Az Utas és holdvilág abszolút komfortzónámon kívüli olvasmánynak bizonyult, az elején mégis elég pozitív benyomásom volt a történetről és a szerző írásmódjáról, ami nagyjából a kötet feléig ki is tartott. A kezdeti lelkesedésem viszont a szereplők jobban megismerésével és belső monológjaiknak egyre többszöri felbukkanásával egyenes arányban csökkent...

A nagy életigazságok és filozofikus gondolatok mellett, amik elgondolkoztattak, hatottak rám és abszolút éreztem valóságalapjukat; nem tudok elsiklani a sztori valahol szappanoperába illő, lelki sérültek gyülekezetének panaszkodásaiba fúló irányváltásába, amivel rendesen meggyűlt a bajom olvasás közben - sajnos a vége felé közeledve egyre inkább irritált az összes karakter összes siráma és logikátlan, végletes reakcióik.

A kötet szereplői hihetetlenül idegesítőek és lelkileg katasztrofálisan sérültek voltak egytől egyig, a váltott szemszögnek köszönhetően pedig mi is eret vághatunk magunkon a sok nyavalygás, pesszimizmus, életuntság, és önsajnálat következtében. Érzelmi életük egy vicc volt, reakcióikra pedig szavaim sincsenek. Számomra Mihály és Erzsi kapcsolata leginkább megfelelési kényszer szülte házasságnak tűnt, és akárhogy gondolkodom rajta, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ők ketten miért vagy hogyan keveredtek össze és mi alapján gondolták azt, hogy nekik össze kell házasodniuk, mikor sem vágyaik, sem álmaik, sem gondolataik nem voltak közösek - és szinte abszolút nem is ismerték a másikat. Mihály egy rögeszmés, akaratgyenge, önállótlan idióta, aki elég messze jár a realitástól és az ember elgondolkozik, hogy maradt ez életben ennyi éven át... Erzsire szavaim nincsenek, a nők megszégyenítése az egész karakter! Ulpius Tamás és Ulpius Éva teljes mértékben degeneráltak voltak, a szó legklasszikusabb értelmében. Sem ők maguk, sem a felfogásuk, sem a reakcióik, sem a gondolkodásuk nem volt normális, a kapcsolatukról pedig már ne is beszéljünk... Még Szepetneki, a nagy szélhámos és Ervin, a megtért "bárány" voltak a legpozitívabb karakterek, de ők meg végig semlegesek voltak számomra... 

Mi a civilizációtól már olyan nagyszerű lelki apparátust kapunk készen, hogy életünk túlnyomó részében el tudjuk felejteni, hogy egyszer meghalunk.

Olaszország leírásai, az utazások és tájak bemutatása tetszett, az írói stílus könnyed, olvasmányos, a karakterépítés számomra groteszk. A sorok közti mondanivaló és a "nagy igazságok" jól bele lettek építve a történetbe, ám ez a kitekert szereplőgárda a valóságtól elég elrugaszkodottnak tűnt. A vallási és vallástörténeti elemek nem túlzóak, az életuntság és depresszív hangulat valahogy ettől lett kerekebb számomra.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, le tudtam vonni a megfelelő konzekvenciát a sztoriból, elmélkedésre késztetett és hihetetlen módon fel is dühített a kötet, mert szerettem olvasni, ám ezek a karakterek rendesen levettek az életről...

Ajánlom annak, aki szeret kicsit elmerülni és elgondolkozni az életről, el tud vonatkoztatni a szereplőktől és nem munkál benne depresszió vagy halálvágy...

Biztos, hogy olvasok még a szerzőtől, de ezt az élményt még ki kell pihennem előtte...
3,5/5

Sásdi Tamás véleményét itt találjátok ;)

Tavaly jelent meg Fritsi Péter legújabb kötete a Szülőföld Kiadónál, mely az író harmadik megjelent regénye.
Első, Alexis Bramhook álnéven írt története, a Harc Atlantiszért szerintem egy abszolút jó alapja volt Peti íróvá válása felé; A székkészítő pedig egy nagyon jól megírt, izgalmas és misztikus komlói horror-sztori, amit nagyon szerettem olvasni!

A Szemét dolgokkal Peti a kaland és a horror után most egy ifjúsági zsánerben megírt fordulatos történetet alkotott, melynek színhelye ismét Baranya megye, a titkok felderítése mellett pedig helyet kap benne némi misztikum és borzongás is - én pedig együltő helyemben ki is olvastam!

Borítóterv: Gerst Panna

Fülszöveg

Sároskúton – ebben a baranyai apró faluban – soha semmi izgalmas nem történik. Egészen addig, amíg a 13 éves Trixy egykori legjobb barátnője, Redzsy el nem tűnik nyomtalanul az egyik éjjel. A rendőrség Redzsyt keresi, és bár a két lány között megszakadt régebben a barátság, Trixyt nem hagyja nyugodni a dolog, és saját nyomozásba kezd kutyájával együtt. A lassan felgöngyölített szálak olyan titkokhoz vezetnek, melyekre senki nem számított – legfőképpen maga Trixy nem. A kérdések egyre csak gyűlnek, a válaszok pedig veszélyt hoznak magukkal. Vajon mik azok a titokzatos és nem túl barátságos lények az erdőben? Vajon Redzsy miért hívta Trixyt az eltűnése éjjelén, ha már régóta nem beszéltek egymással? Valaki hazudik arról, hogy mit tud, de vajon kicsoda és legfőképpen miért? Trixy kalandja nemcsak izgalmas, hanem hasznos tapasztalatokkal is gazdagítják a lányt.
A Szemét dolgok szól a barátság fontosságáról, árulásról, szerelemről és a döntéseink súlyáról.

- Felborult az egyensúly. Felébredtem.

Történetünk 2021-ben játszódik, a COVID-19 járvány idején Sároskúton, egy kis baranyai faluban, ahol egy természetfeletti lény megjelenése és egykori legjobb barátnőjének eltűnése borzolja főszereplőnk, a 13 éves Trixy idegeit és kíváncsiságát. Trixyt nem hagyják nyugodni az események és nyomozásba kezd, melyben segítőtársai is akadnak...
Az általában nyugodt faluban történtek vajon összefüggnek egymással?

Trixy karaktere hűen tükrözi egy tinédzser lány gondolatait és érzéseit, amihez a kötet fiatalos nyelvezete és a laza stílus is nagyban hozzájárul. Peti nagyon jól mutatja be, sok esetben mi határozza meg a mai fiatalok viselkedését és mindennapjait, mi alapján ítélnek és mennyire a külsőségek és a látszat dominálnak a kapcsolataikban. 

A kiközösítés és a szekálás az egyik legnagyobb társadalmi probléma napjainkban, amelyben a gyerekek vezetik sajnos a mezőnyt, mind elszenvedő, mind bántalmazó félként - ez a tendencia pedig sajnos napról napra romlik...
Bár ahogy időről időre látom, a social media és a folyamatos online jelenlét is bőven teret ad mások bántásának és megalázásának - hiába az elfogadás és elfogadtatás folyamatos mantrázása, az ember lépten-nyomon szemben találja magát a lekicsinylő, szidalmazó, beszólogató kommentekkel és mások érzéseinek sárba tiprásával...

A kötetben megelevenednek egy barátság emlékei, mely darabokra tört, a gyerekek kegyetlensége és gonoszsága, az emberi önzés és felelőtlenség - mindezek pedig elvezetnek minket egy izgalmas és érdekes fordulathoz, melyben a cím is értelmet nyer...

A regény realitása és aktualitása miatt abszolút közel érezzük magunkhoz az eseményeket és a szereplőket, a szórakoztatás mellett pedig nem mellékes a tanító jelleg, mely végigkíséri a kötetet és megtaníthat arra is, hogy mindennek ára van, ez az ár pedig néha sokkal nagyobb, mint azt gondolnánk vagy éppen magasabb, mint amit fizetni szeretnénk...

 - Fizetnie kellett. Mindenkinek fizetnie kell.

Összességében egy jól felépített történet, logikus cselekménnyel, kidolgozott, emberközeli szereplőkkel, érdekes fordulatokkal és fontos mondanivalóval, amit minden fiatalnak és nem fiatalnak bátran ajánlok!
Az író stílusát itt is nagyon szerettem, az írásmódja gördülékeny, a szöveg lényegretörő és minden sallangtól mentes, a sztori olvastatja magát és minden korosztály számára élvezhető olvasmányélményt nyújthat.

A Szemét dolgok egy viszonylag rövid, de annál tartalmasabb ifjúsági kötet, ami a már fent említettek mellett edukatívan hívja fel a figyelmet egy nagyon is fontos globális problémára...

Köszönöm az írónak itt is a recenziós kötetet és a bizalmat!
5/5

A szerző köteteit beszerezhetitek:

Közvetlenül Petitől, a Líránál és a nagyobb könyváruházakban is!

2022-ben jelent meg Czank Nelli: Mauritius, az édeni menedék c. romantikus krimije, mely az írónő legújabb, magánkiadásban megjelent kötete (leszámítva az Érzelmi vírusveszély idei évi újragondolt kiadását).
Még nem olvastam Nellitől, de nézegettem már a könyveit, a figyeltjeim pedig, akiknek adok a véleményére, nagyon jó véleményeket írtak a Mauritiusról (is), így boldogan fogadtam Tőle ezt a recenziós példányt, amit itt is nagyon köszönök Neki!

A romantikus krimit, mint zsánert, egy időben rettentően szerettem, de már jó ideje messze elkerültem ezt a kevert műfajt, mert a romantika és az erotika teljesen elnyomta az utóbbi olvasásaimban a krimi szálat, ezzel egy romantikus-erotikus NA sztorivá változtatva az egész történetet... Ami egyébként nem lenne baj, ha az ember erre vágyik, a rom-kom pl. időnként engem is nagyon jól ki tud kapcsolni, ha jól van megírva és erre vágyom éppen; de én a kaland, a nyomozás és az izgalom egyvelegét kerestem ezekben a kötetekben a szerelmi szál mellett, nem egyéb testnedveket...
Nelli kötete viszont most végre visszaadta a kedvem a zsánerhez - mindenből annyit kaptam, amennyi számomra egy jó romantikus krimihez kell!

A Mauritius, az édeni menedék egy kalandos és csodálatos utazás a Paradicsomba, ahol nem csak a biztonságot találhatjuk meg, de önmagunkat és a boldogságot is meglelhetjük...

Fülszöveg

– Mindig a mai nap a legalkalmasabb arra, hogy valamit elkezdjünk.

Összességében kikapcsolt és olvastatta magát! 
Az írónő stílusa és leírásai már az elején megfogtak, az események gyorsan magukba szippantottak, a szereplők nagyon jól felépítettek és hitelesek, a cselekmény realisztikus, Mauritius pedig varázslatos!
Imádtam! Biztosan olvasni fogok még Tőle! :)

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

Nelli könyveit többek között Nála is beszerezheted - most ráadásul hihetetlen akcióban!

https://www.corneliecg.hu/uzlet/

Idén nyáron jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Mörk Leonóra: Szentjánosfű c. történelmi romantikus regénye, melybe első látásra szerelmes lettem, a Könyvfesztiválon pedig egy dedikált példányt be is szereztem!

Eddig az írónő két kötetét olvastam: a Törött tulipánokról instámon, a Ködkirálynőről itt a blogon is, illetve mindkettőről a molyon olvashatjátok a véleményem.

Leonóra stílusát már az első Tőle olvasott kötetben nagyon megszerettem! Az írásmódja gyönyörű, a leírásai megelevenednek előttem - egyszerűen jól esik olvasni, ahogy ír; távoli tájakra és időkbe utazni Vele és a szereplőivel, részese lenni a történetnek...

 Az elmúlt időszakban 7 könyvét be is szereztem - Sásdi Tamással pedig a napokban a Szentjánosfüvet közösen el is olvastuk ;)

Fülszöveg

1634, ​Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.
A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A holland aranykorban játszódó Szentjánosfű a tizenegyedik könyve.

Csak azzal nem számolt, hogy a lezáratlan múlt tovább kísérti az embert. Hogy a félig nyitva hagyott ajtót vagy ki kell nyitni és belépni rajta, vagy végképp becsukni.

Történetünk főként a 17. századi Hollandiában játszódik, ahol a holland aranykorba kaphatunk némi betekintést, miközben a szerelem és a festészet összefonódik egymással. Az írónő által megteremtett korrajz mindig magával ragad, a háborús vagy épp művészettel kapcsolatos információk gyönyörűen vannak beleszőve a történetbe, a romantikus szál mindvégig finoman, diszkréten van jelen, mindezekből pedig egy örömmel és bánattal teli, csodaszép történet bontakozik ki, mely rögtön megérinti az olvasót.

Egy kis fríz szigeten, Vlielanden indulnak útjukra az események, melyek szereplőink sorsát gyökeresen megváltoztatják és olyan nehézségekkel kerülnek szembe, melyekre egyikük sincs felkészülve és amelyek további próbatételek elé állítják őket és szerelmüket...

Aelke nagyon nem lett a szívem csücske, számomra egy elkényeztetett, naiv kis bakfis volt, akivel végig nem sikerült szimpatizálnom vagy azonosulnom - mindezek ellenére viszont ez a történet vele és így volt tökéletes!
Jan és Wijbrandus közel kerültek hozzám, mindkettejükben láttam és éreztem azt a szeretet és boldogság utáni vágyat, mely szívüket vezérelte. Jan a maga egyszerűségével, általános optimizmusával, mellyel kezdetben az életéhez állt, a megpróbáltatások sorával, amikkel meg kellett küzdenie élete során és amelyek folyamatosan az útjába kerültek az események előrehaladtával - egy szerethető és tisztaszívű férfi maradt mindvégig számomra. Wijbrandust Aelke-vel ellentétben nem találtam birtoklónak, de szívtelennek vagy kegyetlennek sem, sőt, nagyon sajnáltam őt, mert abszolút hétköznapi vágyai és álmai, boldogságra való törekvése már rég megpecsételődött, ráadásul az ő tudta nélkül... Aelke felé irányuló érzései, viszolygása számomra még szerethetőbbé tette az ő karakterét és abszolút alaptalannak éreztem azt az ellenszenvet, majd közömbösséget, mellyel felé fordult, miközben a férfi a csillagokat is lehozta volna neki az égről, a lány pedig még egy hangyányi esélyt sem adott számára...

(,,,) a szerelem két embernek abból a kölcsönös felismeréséből fakad, hogy ők ketten ugyanannak az egésznek a két fele. Hogy ők olyanok, mint a régi korok gömbemberei, akik egy személyben voltak férfiak és nők, ám a kegyetlen istenek kettévágták őket, és azóta mindketten sóvárogva keresik a másik felüket. Azt, akivel újra egésznek érezhetik magukat.

Összességében egy érzelmi hullámvasút volt a kötet, mely felemelt, hogy utána széttörjön, majd ismét összerakjon... Karaktereink valósághűek és hitelesek, a legkisebb szereppel rendelkező szereplőink is jól kidolgozottak, könnyen azonosulhatunk vagy épp ellenszenvezhetünk velük. Az események haladnak, a cselekmény mindig tartogat számunkra valamit, a végén pedig azt is megtudhatjuk, hogy ki mozgatja a szálakat valójában...

Nagyon szerettem!
5/5

Tamás véleményét itt olvashatjátok! 

2019-ben jelent meg először Tapodi Brigitta - A hajtű c. kötete a Historycum Kiadónál, melyre szintén Anikó hívta fel a figyelmem - barátnőm polcáról pedig felvisítva kértem kölcsön, majdnem le is ugrasztva Őt a kanapéról  (:

A hajtű egy gyönyörűen megkomponált történelmi romantikus családregény, ami teljesen levett a lábamról!
Az első könyvem volt az írónőtől, de Brigi írásmódja ezzel a kötettel abszolút megvett magának!
Még az idei olvasási terveim között szerepel az Amit örökül kapsz, a jövő évi TBR listám legelején pedig a Szárhegy öröksége is - szerencsére már mindhárom kötet saját példányként csücsül a polcomon, kettő ráadásul dedikálva!

Fülszöveg

„Mire ​képes egy nő, hogy gyermeke legyen? Hol van az a határ, amit kiegyensúlyozott lelkiállapotában nem lépne át? Az élet örök körforgását szimbolizáló hajtű hosszú évtizedek óta a Stark nemzedék asszonyainak kontyát díszíti. A hajtű és az asszonyok útját áldás és megpróbáltatások sora kíséri.”

1944: A németek megszállják Magyarországot. Stark Nóra szülésznő, német katonákat köteles elszállásolni balatoni házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak. Az asszony ápolónőként dolgozik a kastélyból lett német hadikórházban. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a háború forgatagában.
2005: Stark Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a hajdanvolt balatonszentgyörgyi kastélyt, és most majorrá alakítja át. Emma és Erik találkozása elfeledettnek hitt érzelmeket hoz felszínre, és közben a múlt és a jelen sorsszálai összefonódnak egymással…

– Az elmenők egy gyönyörű álomban élnek tovább, az élők azok, akik békétlenül hátra maradnak.

A cselekmény két idősíkon játszódik, a 2000-es évek elején és az 1940-es évek idején, főként Keszthelyen, a Balatonnál.
A II. világháború idején játszódó részeknek hála betekintést nyerhetünk az akkori mindennapi életbe, hogyan is éltek és élték túl azt az időszakot az emberek, a szeretteink (az én nagyszüleim akkor voltak fiatalok). Számomra a szakkönyvek/történelmi könyvek elég szárazak, tömények - legalábbis ami kevés eddig a kezeimbe került -, és inkább ezek a fajta történetek, a kisemberek látásmódja az, amiről szívesen olvasok. Nekem ezek a történetek adnak igazi képet az akkori életről, nem az évszámok és a "legfőbb nevek", amiket történelemórán az agyunkba akarnak tuszkolni, hanem a valódi, hús-vér emberek, akik évekig ebben a pokolban éltek...

Főszereplőink, Csermely Nóra és Stark Emma, nagymama és unoka, akik mindketten erős akaratú, határozott és szerethető karakterei a könyvnek. Teljesen azonosulni tudtam velük és nagyon közel kerültek a szívemhez, emberiek és emberségesek voltak mindvégig - kettejük története pedig egy igazán szépen megírt, titkokkal teli végkifejletben ér össze.

A múltban Nóra, férje Stark Richárd, barátja Kövesi Levente, és egy német katonatiszt Christoph von Vogel között egy elég érdekes, talán leginkább szerelmi négyszögnek mondható kapcsolat alakul ki; ami a szerelmi sokszögekre nem jellemző módon egy szép, igazi érzelmekkel teli és nem utolsó sorban abszolút nem elítélendő lelki kapocsként tartja össze négyüket.

A jelenben Emma és volt szerelme, Szász Erik újratalálkozásának, a régi major megmentésének és egy kis könyvesbolt születésének momentumait ismerhetjük meg, miközben szereplőink hosszú idő után ismét közel kerülnek egymáshoz és álmaikhoz. Nagyon szerettem olvasni, ahogy terveztek, szerveztek és szép lassan megvalósulni látszottak elképzeléseik - nem mellesleg pedig mindketten olyan "projektbe" kezdtek, amik közel állnak hozzám, ha lehetőségem lenne rá, bármelyikkel el tudnám képzelni a jövőmet...

Józan ész vagy lüktető szív. Évezredek óta billeg a mérleg nyelve hol egyik, hol másik serpenyő felé.

Mindkét idősíkon szépen kibontakozó, spontán érzelmek határozzák meg szereplőink érzéseit és kapcsolataik alakulását, melyek abszolút nem kapkodóak vagy hirtelenek, teljesen természetesnek éreztem őket.
Kedvencem Anett lett, ez a cserfes kis tinédzser, aki üde színfoltot vitt ebbe az egyébként is csodás történetbe!

A két hattyú azon a bizonyos hajtűn számomra abszolút a jó és rossz dolgokat szimbolizálta, ami végigkísérte a család nőtagjait, melyek tele voltak titkokkal, érzelmekkel, boldogsággal, szomorúsággal és egy festménnyel, melynek története van...

Kedvenc lett!
5/5

Múlt pénteken jelent meg e-könyves formátumban a Red Zone Book gondozásában a Kárhozottak legendái c. dark fantasy - horrorantológia, mely 10 kortárs magyar szerző 12 borzongató novelláját tartalmazza; a történetekhez pedig Szilágyi Heléna készített illusztrációkat.

A borítóba, mely a kötet egyik szerzője, Lir Morlan borítóterve alapján készült, rögtön beleszerettem, a kötet témája pedig felkeltette az érdeklődésem, így boldogan mondtam igent Léna recenziós megkeresésére!
A halloweenre hangolódásom pedig tökéletesen megalapozta ez az olvasás!

Fülszöveg

A réges-régi legendák rémei a mai napig köztünk járnak. Budapest utcáin sárkányok és csordásfarkasok vívnak ádáz csatát. Európa nagyvárosaiban szellemek és démonok kísértenek, miközben északon életre kelnek a skandináv istenek. Mexikó tengerpartján egy anya a gyermekei után sír, míg Amerika zord hegyei között a wendigo és a nagyláb szedi áldozatait.
Ez a kötet a világ legsötétebb bugyraiba kalauzol el titeket, arra a kérdésre keresve a választ, hogy vajon létezik-e az embernél is nagyobb szörnyeteg.

A legendák és mesék számomra mindig jó alapjai egy horrornak, mert valahol biztos vagyok abban, hogy ezek az eleinte szájról-szájra terjedő történetek igaz alapokon nyugszanak, még ha az idők során több fontos momentumuk, netán épp a fő vonaluk valószínűleg teljesen meg is változott. Éppen ezért egy jól elmesélt történet mindig elgondolkodtat, hogy vajon ebből mi az, ami még igazságként elindulhatott az emberek között és mi az, amit a kreativitásuk, jó- vagy épp rosszindulatuk tett hozzá, ezzel fokozva a mesék és legendák izgalmát, borzalmát és érdekességét. 

Vajon tényleg létezik ez az eredendő rossz? Vagy csak az emberek magyarázzák ezzel azt a gonoszt, amit nem tudnak máshogy felfogni, megmagyarázni embertársukban?

Illusztrációk a kötetből

Szilágyi Heléna: A garabonciás

Az első novellában Botárral, a garabonciással kelhetünk útra múltbeli emlékeibe és a jelenbéli Budapestre, ahol csordásfarkasok és sárkányok segítik vagy épp veszélyeztetik életünk, táltossá válásunk és boldogulásunk; majd az is kiderül, hogy főhősünk bátor vagy épp botor, hogyan hozhatunk a saját fejünkre átkot és sorsunk miképp alakul mindezek után...

M. Z. Chapelle: Démonjaink

Budapestről Varsóba utazunk, ahol egy kóborló lélek és a valaha volt legjobb barátunk nyomába eredünk, miközben rabbi elől menekülünk és egy mágikus szelence "vészjelzéseire" hallgatunk. A kezdeti makacsságunk és tagadásunk viszont nagyobb bajba sodor minket, mint gondolnánk és nem minden az, aminek elsőre látszik...

Polevyk Galina: Havgalskap

Varsóból Svolvaerbe érkezünk, ahol rögtön Torvald véres torzójával és egy seid mágiájával találjuk szemben magunkat. Ebben a nem mindennapi világban, ahol a draugok köztünk járnak és a jöttunok félnek, ahol a Havgalskap-kór elevenen rothaszt és oszlásnak indít, isteni bosszú van készülőben, melynek mozgatórugója nagyon is evilági...

Lesley MacBaltine: Ő, a piros táskával

A következő állomáson vonatra szállunk és egészen Finnországig meg sem állunk, ahol egy éteri jelenség bekúszik a gondolatainkba és mi sem nyugodhatunk addig, míg meg nem ismerjük a történetét - ezek után pedig talán a miénk is teljesen más irányt vesz...

BB Lewin: Egy halászlány balladája

Innen a Rajnához indulunk, ahol ártatlan lányok vére duzzasztja a Folyó Úrnőjének haragját és mérhetetlen emberi romlottsággal kerülünk szembe, ami szíveket tör össze és az ártatlan lélekből is kiöl minden jót, örökre átadva magát ezzel a bosszúnak...

Szilágyi Heléna: Istenek a mélyben

Majd Krétán, a knossosi romoknál várjuk az istenek eljövetelét; és egy sci-fi elemekkel átszőtt legenda kellős közepén találjuk magunkat, ahol mi magunk sem lehetünk biztosak abban, mi a valóság, mi a képzeletünk szüleménye és kikerülünk-e valaha Knossos és az elme labirintusából...

Agatha Keyguard: Emlékezz a szegény, fiatal pékre!

A hajnal már Velence egyik ködös hídján ér minket, ahol az elhamarkodottság tanmeséjének vérátok súlytotta főszereplőjeként eszmélünk, béklyók és láncok fojtogatnak, mígnem beteljesedik sorsunk, ezáltal talán elodázva szeretteink elkárhozását egy gyertyalobbanásnyi időre...

Amaranthine Hill: Wee-Tee-Go

A pokol tüzéből egy embertelen hóviharba kerülünk, mely próbára teszi szellemi és fizikai tűrőképességünk, megkérdőjelezi emberségünk és mindazt, amit másokról vagy magunkról gondoltunk, felnyitva ezzel a szemünk a szörnyű igazságra...

Alex L. Hooper: A halálon is túl

A forró Mexikóba érkezünk, ahol la Llorona mítosza kel életre, hogy beteljesítse bosszúját, vérrel festve be a Karib-tenger homokos partját. Életeken átívelő sorsok, kegyetlen valóság, egy tovatűnő igézet és ártatlan gyermekek végzete elevenedik meg előttünk...

Szollár Bence: Nyomok

A Dakota-gerincre hágva egy rögeszmés vadász tébolyával találjuk magunkat szembe, aki a gonosz üldözése közben maga is szörnyeteggé vált. Miközben saját démonait kergeti és a bosszú hajtja, sorsa végérvényesen megpecsételődni látszik...

Lir Morlan - Ao Andon - Hyakumonogatari Kaidankai

Irány Kelet, ahol 100 gyertya és 100 félelmetes legenda vesz körül minket egy évszázadok óta játszott, hátborzongató játékban. A legborzasztóbb meséinket suttogjuk el az egyre növekvő sötétségben, miközben arról győzködjük magunkat, hogy elég bátrak vagyunk befejezni ezt a játszmát...

Polevyk Galina: Aisha Kandisha

Végül nászútra utazunk Agadir városába, mely a kelet varázsával bűvöl el, miközben sorban tépi szét boldog jövőnk minden egyes darabját... 

Összességében egy gyönyörű illusztrációkkal tűzdelt, hátborzongató legendafeldolgozásokkal teli novelláskötet, ami nagyon jól megalapozhatja a halloweeni hangulatunk. A legendák között volt, amit már ismertem, de számomra eddig még nem hallott mítoszok is megelevenedtek a sorok között; ahogy az írók között is akadtak már jól ismert és kedvelt alkotók, de számomra teljesen új szerzők is megjelentek.

A történetekkel változatos helyekre és korokba juthatunk el, a legkülönfélébb mítoszok és legendák világába, ahol nem minden az, aminek látszik. Ahol démonok és szörnyek üldöznek; ahol már mi sem tudjuk, mi volt valódi és mi nem; ahol vég nélküli bosszúra szomjazunk és kiöltek belőlünk minden tisztát és jót...

Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5

A kötetet keressétek a Red Zone Book oldalán e-bookban:

https://redzonebook.hu/termek/karhozottak-legendai-antologia/

2019-ben jelent meg először a Jaffa Kiadó gondozásában Mörk Leonóra - Ködkirálynő c. romantikus regénye, mely a mai és az 1700-as évekbeli Németországba kalauzol el minket.

A Törött tulipánok után nem volt kérdés, hogy olvasok még az írónőtől - egyszerűen jól esett olvasni, beszippantott és nem eresztett, míg a végére nem értem!

A Törött tulipánokról néhány gondolatot molyon és instán találsz!

Leonóra írásmódja ebben a kötetben is rabul ejtett, Krisztával együtt fedeztem fel én is a Türingiai-erdőt és a Zarándoktölgy titkait...

Fülszöveg

Mihez ​kezdjen egy nő, ha hamarosan ötvenéves lesz, a házassága tönkrement, a lánya felnőtt és külföldön él, az anyja érzelmi zsarolással tartja őt sakkban, és ráadásul még a munkahelye is megszűnt? Megpróbálja maga mögött hagyni a múltját, és új életet kezdeni. A tolmács és nyelvtanár Kriszta hátat fordít magányos hétköznapjainak, a világtól elvonulva beköltözik a Türingiai-erdő közepén álló kolostorba, és ott fordítani kezd egy jó kétszáz évvel korábban született német mesekönyvet. Ám ahogy halad előre a munkával, egyre erősödik benne a meggyőződés, hogy a történetekben a szerző saját életének fájdalmas eseményeit rejtette el.

Az 1700-as évek végén két fiatal talál egymásra egy kis német hercegségben: a mesemondónak született lelkészlány, Charlotte és a nemesi családból származó orvos, Friedrich. Miközben Európa-szerte dúl a háború, számukra mintha megszűnt volna a világ, úgy érzik, semmi nem fenyegetheti a boldogságukat. Ám a férfit külföldre szólítja a kötelesség, és a lány egyedül kénytelen őrizni a titkot, amelyet nem mer levélben megírni.

Ki lehet a titokzatos Ködkirálynő? Miről mesél a legendás öreg fa, a Zarándoktölgy? A regény utazás egy letűnt korba, ahol a fény vívta a harcát a sötétséggel, és az emberi lélek mélyére, ahol egymás mellett élhet a szeretet és a gyűlölet. Mire Kriszta megfejti a mesék üzenetét, arra a kérdésre is választ kell találnia, van-e bátorsága elfogadni, hogy az életben létezhet második esély.

 A szívfájdalmak nélküli, hosszú élet titka, hogy az ember legyen tisztában a gyengeségeivel.

A történet két idősíkon játszódik, melyek fő színhelye a Türingiai-erdő, ami számomra bakancslistás hellyé vált olvasás közben - sokszor én is szívesen elmenekülnék az emberektől és a világtól távol, ez a hely pedig a nyugalom szigetének szinonimája lett a gondolataimban!

Főszereplőnk, Érsek Kriszta is így gondolja, aki munkahelyi változásai és mérgező, rátelepedő anyja hatására elvonulásra és magányra vágyik, erre pedig egy német kolostort szemel ki. Miközben egy véletlen folytán kezébe akadt mesekönyv fordításán dolgozik, mely teljesen magába szippantja, nyomozásba kezd - Charlotte-Berthold Goldhahn meséi ugyanis szerinte túlságosan életszagúak...

Lottét elmondhatatlanul megszerettem! Egy szeretetre méltó, mély érzésű teremtés; akinek a sors sorra árnyékot vet a boldogságára, mégis egy erős asszony tud maradni. Friedrich-hel való szerelme ad némi romantikus felhangot a múlt eseményeinek, ám cseppet sem tolakodón, abszolút lírai megközelítésben olvashatjuk szerelmük történetét és kapcsolatuk alakulását. Egy nagyon szívhezszóló, gyönyörűen megírt történet az övék!

Ahogyan élni is szeretek, felébredni reggel, és tudni, hogy ez is egy új nap, tele lehetőségekkel, és hogy még rengeteg élmény vár rám.

Karaktereink emberközeliek, könnyen azonosulhatunk velük és életük nehézségeivel, akár a múltban, akár a jelenben járunk. A Zarándoktölgy végigkíséri az eseményeket, régi időkről mesél és elfeledett titkokat őriz.
A múltat és a jelent nagyon szépen köti össze az írónő, finoman adagolva az információkat, mégsem ül le a történet. A jelen eseményei is logikusak, a romantika szerencsére nem kap eltúlzott szerepet itt sem, a "nyomozati szál" reális, nem valóságtól elrugaszkodott, Kriszta pedig választ kap a kérdéseire...

Egy élmény volt! Imádtam!
5/5

Idén, a Könyvfesztivál előtti napokban jelent meg a Delta Vision Kiadó gondozásában Koppány Tímea, alias Tarja Kauppinen legújabb regénye, a Ködcsempész. A szokásos szatirikus társadalomkritika központú görbetükör helyett most egy grimdark stílusban íródott kötetet kaptunk az írónőtől, mely az Ammerúnia c. fantasy sorozat tagjaként, de annak ismerete nélkül, önállóan is olvasható és érthető, kerek egész történetet rejt.

A Ködcsempészt már hihetetlenül vártam, ahogy arról a könyvfesztiválos bejegyzésemben már írtam is Nektek (ha lemaradtál róla, itt találod). Egyszerűen hiányzott, hogy ismét a Tőle megszokott választékos írásmód és a rá jellemző humor, amit imádok és amik miatt kedvenc magyar szerzőim közé sorolom, magába szippantson, és Sásdi Tamás szavaival élve "igazi Tarjás mondatok" között merüljek el a történetben.

A nép igazsága 2 évvel ezelőtt egy hatalmas olvasási válságból rángatott ki,  A rendszer ellensége pedig tavaly visszarepített Havasfelföldre, erre a kitalált, de annál valóságosabb vidékre - mindkét kötet kedvencem lett!

Fülszöveg
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy kis visszatekintéssel kezdeném, ugyanis nem véletlenül nem születtek bejegyzések a blogon Tőlem az elmúlt hónapokban...

Nyugodtan ugorjatok az első fotó utánra, ott kezdődik a #bookfest beszámoló ;)

Aki ismer, az tudja, hogy évekig két munkahelyen dolgoztam (ezért is volt eléggé változó, hogy mennyi bejegyzést sikerült megírnom ide), az utóbbi hónapokban viszont jött mellé még kettő, tudom, tudom, nem vagyok teljesen normális, illetve szétszedtük a házat is mert ez még nagyon hiányzott nekem; így a négy munkahely és mellé még a házfelújítás is elég sok időt elvett az életemből és az energiámból - azt a kevés szabadidőmet pedig, ami ezek mellett maradt, inkább olvasással töltöttem, mert szellemileg is nagyon kifárasztott ez az időszak és nem sok épkézláb gondolatom maradt.
Azért instán és molyon igyekeztem haladni a véleményekkel...

Viszont a nyár végén sikerült végre a 3 álló könyvespolcom is fehérre lefestenem, amit egyébként cca. 3 éve tervezek és kb. ugyanennyi ideje vacilláltam, hogy akkor most fekete vagy fehér legyen - de persze a fali polcaimra már nem maradt időm... Sebaj, majd jövőre beszorítjuk... Ha sikerül... Talán...

A hétvégén Erámmal ismét útra keltünk és felutaztunk Budapestre, életünk első Könyvfesztiváljára, ami számomra egyébként sokkal inkább "Gyertya-feszt"-re sikeredett - de erről olvashattok még a továbbiakban...

Ismét csak egy szombatot terveztünk be, de abszolút pozitívan, élményekkel telve értem haza és azóta is a hatása alatt vagyok! Jó volt ismét könyves közegben mozogni, bár megmondom őszintén, hogy a tömeg - valószínűleg a zárt tér miatt is - nem kicsit volt fullasztó és fárasztó, mindazonáltal örültem, hogy ennyien szeretik a könyveket a mai napig is, amikor már a digitális világ ennyire eluralkodik az emberek életén...

A Könyvfesztnek nálam 2 könyves célja volt, mégpedig Koppány Tímea Ködcsempésze és Szarvassy László Főnixe, illetve még az Örökkék antológia dedikáltatása, ami a 94. ÜKH után kicsivel került a birtokomba (sajnos nem mindenkivel sikerült aláíratnom, akivel szerettem volna, mert nem kicsit futkosósra sikeredett a délutánunk, a koffeinraktáram pedig teljesen lemerült időközben, így az agyam is valahol házon és magamon kívül leledzett).

A Ködcsempész már a beharangozásakor a kívánságlistám élére került, Koppány Tímea alias Tarja Kauppinen egyszerűen eddig nem tudott olyant írni, amit ne imádtam volna! Nem titok, hogy kedvenc magyar szerzőim egyike, így elmondhatatlanul vártam, hogy ismét olvashassak Tőle valamit!
Köszönöm Neked itt is a kötetet és a bizalmat!

A Főnixet jó ideje nézegettem, a borítója és a fülszövege felkeltette az érdeklődésem, az író posztjai szintén, így nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy a szerző szombaton a Főnix Könyvműhely standjánál dedikál és így találkozhattam vele személyesen is pár gondolat erejéig.
Ha már ott voltam, azért nem hagytam ki az akciós polcrészleget sem, ahol Vivien Holloway: Vérvörös horizont c. steampunk kötetét vásároltam meg. A Végtelen horizontot még nem olvastam, de a Pokoli szolgálatot és a Moira-t is nagyon szerettem, a Winie Langton történetek pedig szintén a TBR listámon vannak, ahogy Wee többi kötete is.

Mörk Leonóra neve először úgy igazán idén nyáron tűnt fel a radaromon a Szentjánosfű megjelenése kapcsán, melynek gyönyörű borítójába lépten-nyomon belebotlottam a Könyvhét előtt; majd kedvenc booktagrammerem, Egész Anikó ajánlására barátnőm polcáról le is nyúltam A herceg és a lánykát és a Törött tulipánokat (utóbbiról olvashattok véleményt instámon). Teljesen magába szippantott, egyszerűen jó érzés volt olvasni! Azóta már két kötetét sikerült beszereznem, melyek közül a Ködkirálynőt már el is olvastam, de A porcelánlány olvasása is az idei terveim között szerepel. Szombaton már reggel kerülgettem a Jaffa Kiadó standját és szemeztem a Szentjánosfűvel, ám jól tettem, hogy csak délután döntöttem a megvásárlása mellett, mert így az írónővel is sikerült összefutnom, aki felajánlotta, hogy szívesen dedikálja nekem a kötetet, ezzel engem nagyon boldoggá téve!

Az Örökkéket több, a kötetben szereplő szerzővel szerettem volna aláíratni, akivel csak sikerül összefutnom, ám a sietség, a koffeinhiány és a váratlan meglepetések, találkozások közepette sajnos kiesett a fejemből, viszont szerencsére a Lang Tündével való találkozáskor még úgy ahogy képben voltam - köszönöm a dedikációt!

A Ködcsempészből direkt van két kötet, megbízást teljesítettem (: 

Instán több könyves-olvasós gyertyába szerelmes lettem és mire eljött az indulás napja, sikerült egy szinte végtelen gyertyás kívánságlistát összeállítanom magamnak...
Szóval a már említett Gyertya-feszt következik...

Aztán nemsokára gyertya-karácsony,
mert nem sikerült minden tervezett gyönyörűséget beszereznem;
és a családban nem csak én szerettem bele ezekbe az illatos szépségekbe...

A Boszi Gyertyaműhely standjánál az egyik legfőbb célom a Széttört akkordok gyertya volt, mely Bogár Erika szívettépő, mégis szívet melengető, azonos c. regényéhez készült, melyről itt olvashatjátok a véleményem.
A Stephen King gyertyát és a Pennywise illatviaszt szerintem magyaráznom sem kell annak, aki ismer vagy éppen molyon és/vagy instán követ - mindent IS gyűjtök, ami a Mesterrel vagy a történeteivel kapcsolatos!
Perselus Piton idézetes gyertyája pedig nem hiányozhat a HP részlegről, sőt, mindenképpen az ő gyertyáját szerettem volna elsőnek a polcomon tudni!
Az a kis cukiság pedig ajándék volt a vásárlásom mellé - köszönöm!

Handmade by Julie V. Scott standjánál elsőként lecsaptam a nagyon vágyott Wednesday gyertyára, mert a sorozat óta, amit egyébként 2x néztem meg eddig, teljesen ráfüggtem!
A Jók és rosszak iskolájának az első 3 része már a polcomon van - férjem időnként meglep egy-egy új kiadású kötettel a sorozatból -, így mindenképpen szerettem volna mellettük tudni a hozzá készült gyertyát. Bár még nem olvastam, a végtelen TBR listámon mindenképpen szerepel, az első kötetet pedig szeretném még idén elolvasni.
A Big Book Energy abszolút levett a lábamról, amint beleszagoltam, így nem volt kérdés, hogy jön vele az is, illetve az "Így képzelted el a végét?" gyertya is, ami szintén első szimatolásra szerelem lett!
A "Forrjak fel az Üstben!" pedig... Hihetetlenül finom illatú és eszméletlenül cuki! Szintén nem volt kérdéses, hogy kell nekem!
Egy mágneses-koponyás Julie könyvjelzőt is beszereztem a halloween-i olvasásaimhoz (kép a könyvjelzős kollázson)...

Regények Kalandora Attila gyönyörű könyvjelzőiből is válogattam, mert az őszi kuckózós nem hiányozhatott a gyűjteményemből, ahogy a Vajákhoz készített gyönyörűség sem, bár én nem olvastam és nem is láttam, ez a könyvjelző akkor is első látásra szerelem volt!

Még néhány gyertya és könyvjelző hazajött velem, de azok ajándékba lesznek és semmiképpen nem szeretném elárulni a meglepetést...

A hihetetlen pozitív töltetet pedig az ismételt és új találkozások adták, ahol írókkal, bloggerekkel, bookstagrammerekkel és molyokkal ismerkedhettem meg végre személyesen is!
Örültem mindannyiótoknak, remélem összefutunk még és esetleg több időnk jut majd a beszélgetésre is ;)
És néhány közös szelfire, amik nálam teljesen elmaradtak most...

Ma este pedig Sásdi Tamással (moly.hu: Alvarando) közösen kezdünk bele Koppány Tímea dark fantasy regényébe és hamarosan közösen hozzuk is a véleményeinket a kötetről!

http://konyvtori.webnode.hu 

Instámon a napokban folyamatosan feltöltve különbontott posztokban lesznek megtalálhatóak az itt megosztott gondolatok és képek ;)
Ha nem tudnád hol találsz, de ránéznél...
instagram: @CsonkaSzaboBrigi

A 94. ünnepi könyvheti élményeimről itt olvashattok :)