Recenzió: Guti Csaba - Amikor a húr túlfeszül
2021-ben jelent meg a Holnap Magazin gondozásában Guti Csaba: Amikor a húr túlfeszül c. kötete, mely egy rövid, de annál tartalmasabb; a szerző illusztrációival gazdagított, mély mondanivalójú történet; amit én nagyon szerettem olvasni!
Az eddig Tőle olvasott novellákban az írásmódja és a stílusa is nagyon tetszett; ráadásul Csaba egy olyan napon keresett fel, amelyiken a húr nálam többszörösen is túlfeszült - így örömmel fogadtam a recenziós megkeresést, amit itt is nagyon szépen köszönök Neki!
Fülszöveg
Sorsok.
Nap, mint nap rójuk a magunk útját, ami olykor kereszteződik másokéval.
Ismeretségek köttetnek, maradandók s feledhetők.
A dolgok folyamatosan átalakulnak, de rendjén van ez így? Jogunk van változtatni, nyomást gyakorolni mások életére? Élhetjük-e a magunkét zavartalanul mindeközben?
Vannak-e véletlenek?
Létezik-e igaz barátság, vagy minden mögött részrehajlás bujkál?
Elég-e az akarat, hogy megmaradjunk az úton, amelyet kijelölt nekünk a sors, és mi történhet, ha letérünk róla?
Az igaz szerelem tényleg mindent legyőz?
Elkerülhető-e az elkerülhetetlen?
Sosem tudhatjuk, hogy miként alakul a holnap. Hiába ragaszkodunk a már-már unalomba fulladó megszokott mindennapjainkhoz, az élet olykor összekuszálja a szálakat, majd csavar még rajta egyet, mígnem pattanásig feszül minden…
Tudta, hogy mindezért biztosan fizetnie kell majd előbb, vagy utóbb. Tudta, mert az élet ilyen, amikor az ember a legboldogabb, akkor kopogtat be, hogy benyújtsa a számlát.
A fülszöveg nem árul zsákbamacskát, nagyon jól összefoglalja a kötet mondanivalóját; ahogy a borító is tökéletesen jeleníti meg azt a feszültséget, melyet mindannyian ismerünk és átéltünk már életünk során. A sorsszerűség, az útkeresés, a boldogság megtalálása és a túlélés utáni vágy mind-mind fontos szerepet kapnak ebben a mélyreható, lelkünkig érő, elgondolkodtató és abszolút realisztikus történetben. Mindannyian kicsit magunkra ismerhetünk, mindannyian kicsit azonosulhatunk szereplőinkkel; mert olyan kérdések merülnek fel bennük, melyekre a választ mi magunk is gyakran keressük...
Vajon minden előre meg van írva a számunkra? Ha igen, elkerülhetjük-e a sorsunk? Változtathatunk-e rajta? Megtalálhatjuk-e valaha a boldogságot? Mindenkinek jár a boldogság? Túlélhetjük-e a minket érő megpróbáltatásokat? Lesz-e erőnk továbblépni vagy maradunk a saját poklunkban? Mivé válhatunk veszteségeink következményétől? Csak egyféle út áll előttünk, vagy eldönthetjük, hogy merre indulunk tovább? Rámerünk-e lépni a számunkra kijelölt útra? Van-e bátorságunk szembenézni önmagunkkal? Hogy mivé váltunk? Hogy mit tettünk saját magunk boldogságáért, másokon átgázolva?
Az Amikor a húr túlfeszül véleményem szerint minden olvasót más-más módon szólít meg, más-más kapcsolódási ponton, attól függően, hogyan szemléli a világot és saját magát. Ádám és Éva szimbolikája, a viharos tenger és rajta a kis lélekvesztő, a barátság és a szerelem, a boldogság keresése, a hit önmagunkban és másokban, és az a realizmus, melyben a kötet bővelkedik, egy igazán tartalmas, mesterkéltségektől mentes, rendkívül őszinte, érzésekben és érzelmekben gazdag történetet jelenít meg.
Az ember gyarló, ez minduntalan kiderül.
Ezúttal is.
A történetvezetés reális, az események logikusan követik egymást, a szereplők hitelesek és validak, a váltott nézőpontnak hála pedig még inkább közelebb kerülhetünk hozzájuk. Összességében egy elgondolkodtató, gyönyörűen megírt, mély mondanivalójú történet, mely olvasás után még jó ideig velünk marad, belénk ivódik és elkísér minket, az pedig csak rajtunk áll, mit viszünk belőle magunkkal tovább...
Köszönöm, hogy olvashattam!
5/5
Ha Ti is szívesen elolvasnátok a kötetet, a szerzőnél beszerezhetitek:
https://www.facebook.com/guti.csaba.irasai