Ez a könyv valami eszméletlen hitelességgel adja át, hogy milyen is a mai világunk, mennyire a kütyükre hagyatkoznak az emberek és néhányan mennyire képtelenek a legalapvetőbb dolgokkal is boldogulni!
Tömény társadalomkritika, aminek minden szavával egyet tudok érteni!

Egy érzelmi hullámvasút, ami egészen a lelkünk, szívünk mélyéig hatol! Az utolsó fejezetet és az epilógust eléggé megkönnyeztem!

Az alapsztori nem egyedi - jó néhány könyv alapja a gyászt feldolgozni nem tudó emberek életuntsága, fásultsága, másoktól való elidegenedése (az alapból antiszociális emberekről már nem is beszélve), akár öngyilkossági hajlama is; de ez a könyv annyira jól lett megírva, hogy teljesen át tudtam érezni Ove érzéseit.
Fordulatok nem igazán akadnak a könyvben, inkább kiszámítható volt, de azért mindig történt valami, amit ha előre tudtunk is és kliséből sem volt hiány, valahogy mégis olvastatta magát.

Ove egy szabályszerető és szabálykövető gyakorlati ember, aki ebben az új világban nagyon nem találja a helyét. Munkahelyéről elküldik, Sonja sincs már mellette - a napi rutin megszűnésével és a feladatnélküliséggel pedig úgy érzi, nincs értelme az életének. Ha ebbe jobban belegondolunk és szétnézünk kicsit magunk körül láthatjuk, hogy nem egy és nem kettő ember akad (akár kis falunkban, akár kicsit távolabbi ismertségi körünkben), aki miután elveszti munkahelyét, nyugdíjba vonul, esetleg még élete társát is elveszti, néha lassabban, néha egész hirtelen, de elszigetelődik, betegségek jelennek meg nála és előbb vagy utóbb, de a cél, feladat és társ nélküli élet "megöli"...

A mellékszereplők szintén szerethetőek, akármilyen klisésre is sikeredtek. A dagi szomszéd srác, Jimmy, aki számítógép függő; Parvaneh, és vele az új család a szomszédból, akik szó szerint meghalni sem hagyják és új családjává válnak a morcos Ovénak; Rune és Anita a múltból - ők teszik a könyvet számomra életszerűvé.

Összességében a közhelyek ellenére vagy pont azért, de egy nagyon jól megírt, letehetetlen könyvet kaptam, ami szerintem nagyon is jól tükrözi a mai valóságot! 
Első könyvem az írótól, de biztosan nem az utolsó! Kedvenc lett!

5/5

Csonka-Szabó Brigitta meghívott, hogy töltsem ki ezt a booktaget. Örömmel elfogadtam, bár a mostani lelkiállapotomban nem volt egyszerű. Másfél hónapja, minden nap kezembe veszek egy könyvet, és majdnem azzal a lendülettel le is teszem. Bár nagyon hívogatnak a könyvek, szeretnék is olvasni, de nem megy. Talán majd most!!

1. Jeges ital - Egy frissítő könyv

Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok. Imádom Egert mint várost, nagyon, nagyon szerettem Az Egri csillagokat, hatalmas öröm volt felfedezni ezt a könyvet, főleg miután elolvastam. Muszáj, hogy a polcom dísze legyen!!

2. Vattacukor - Egy könyv, ami bolyhos és édes

Baszki! Ilyen hülye kérdést. Bolyhos? És Édes?
Fogalmam sincs mi tartozik ide
A válasz: Jó ideje nem olvasok ilyen típusú könyveket.

3. Szemüveg - Egy sötét könyv

Stephen King: Carrie. Nem nagyon szeretem az ilyen típusú könyveket, ki is kellett lépnem hozzá a komfortzónámból.

4. Piknik egy esős napon - Egy szomorú könyv

Ritkán olvasok szomorú könyvet, nagyon le tud amortizálni, és amennyire lehet kerülöm. Ludányi Bettina: Kettőnk titka volt talán a legszomorúbb, de inkább meglepő volt.

5. Homok - Egy könyv, ami idegesített

Suzanne Wolf: Jelvény mögött c. könyve. Lehet nem jókor találtunk egymásra.

6. Nyári kasszasiker - kedvenc filmadaptáció

Egy filmadaptációt olvastam, Stephen King Carrie-jét, de nem lett kedvenc.

7. Leejtett fagyi - Egy könyv, amit jónak reméltél, de nem volt az

Dee Dumas: Piszkos alku. Nagyon akartam szeretni

8. Pálmafa - Egy magas könyv, amit szerettél

Ha Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti, magas könyvnek számít, akkor őt nagyon szerettem, tényleg minden volt benne, amit szeretek!!

9. Tábortűz - Egy könyv, amit el akarsz égetni

Könyvet nem égetünk, bár néha viszket a tenyerem, de a könyv az szent!

10. Tűzijáték - Egy könyv, ami berobbant a köztudatba

Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok c. könyve, legújabb hírek szerint filmet forgatnak belőle, amit nagyon várok!

A Nagy Marvel Regénysorozatról a Szukits akciójáig nem is hallottam, de mikor megláttam, hogy két kedvenc Marvel karakterem (Venom és Deadpool) is főszereplője egy-egy ilyen regénynek, ráadásul 800 Ft körüli darabáron, egyszerűen nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy a polcomon tudjam őket! Deadpool filmjeit rongyosra néztem főleg az első részt  és nagyon kíváncsi voltam, egy könyvben mennyire tudja az író visszahozni a filmben szereplő imádott idiótámat. Ha tökéletesre nem is sikerült, imádtam minden sorát!

A már megszokott humoros, őrült, nem kicsit defektes Wade köszön vissza ránk ebben a kötetben - abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam! 

 Az alapsztori nem kicsit volt valóságtól (még a Marvelestől is) elrugaszkodott, legalábbis nem mindennap lát az ember cuki kiskutyákat emberevő és világuralomra törő hatalmas szörnyekké változni. Mindenesetre főhősünkhöz abszolút illett ez a nem kicsit morbid téma - Deadpool közelében valahogy átértékelődik, mi a normális és mi a morbid...

Wade karaktere természetesen kedvenc, akár a filmeket, akár ezt a kötetet nézem. Időnként ugyan kicsit furán jött át a megszokott stílusa leírva, de minden betűn érezni a Deadpool-feelinget. Eleinte azért féltem, hogy olvasva nem lesz az igazi és néhol tényleg éreztem egy kis erőltetett humort, de véleményem szerint a humoros részek megírása az, ami nem mindig jön át annyira jól egy könyvben, mint ha filmen nézné az ember.
Wade Wilson egy idióta, eszement, kerge őrült, akinek azért a helyén van a szíve - és én pont így imádom!

Hulk felbukkanása tetszett, az ő sztorijait is szerettem a Marvel filmekben; de Póki valahogy (vagy a sok hype vagy a kismillió film miatt) még azon a pár oldalon is irritált, amin megjelent... Hiába, Pókember nagyon nem a szívem csücske...Ebben a kötetben pedig értetlenebb és idiótább volt, mint alapjában szokott lenni.

Jane és Dick karakterei elég nagy meglepetést okoztak, a róluk szóló történetet azért részletesebben is olvastam volna, ahogy azt is, ezzel a létformával mégis hogy a bánatba lehet élni...

Ha valaki legalább az egyik Deadpool filmet nem látta, esetleg látta, de nem szerette; véleményem szerint annak valószínűleg nem fog tetszeni a könyv, mert Wade karakterét erőltetettnek fogja érezni - így mindenképpen a filmekkel való kezdést ajánlanám először!

Összességében azt kaptam, amit vártam - egy adag humort nem kevés idiótasággal megfűszerezve! Ha lehetőségem lesz rá, a többi Deadpool kötettel is megismerkedem majd idővel - aztán majd kiderül, az eltérő szerzők mit tudnak kezdeni egy ilyen kaliberű szereplővel...

5/5

Sajnos az olvasása eléggé elhúzódott az olvasási válságom miatt, de ez abszolút nem a könyv hibája volt...

King ismét megalkotta a gyötrődés egy újabb lépcsőjét, ezúttal mindenféle természetfeletti jelenség nélkül. 

Már a könyv fülszövege felkeltette a figyelmem, ezért az Emelkedés mellett ez volt a másik kötet, amit megrendeltem még májusban, SK gyűjteményem első két darabjaként - és abszolút nem bántam meg egyiket sem.

Az alapsztori jó, a cselekmény izgalmas, a szereplők jól kidolgozottak, mint a Mester minden művében. A könyv a könyvben ötlet pedig nagyon tetszett! Szívesen elolvasnám az "eredeti" Tortúra Virgo történetét...

Paul karaktere nagyon megfogott, vele tudtam érezni, lélegezni és szenvedni. Bár voltak hibái és jó pár dologban én máshogy döntöttem/cselekedtem volna, mégis könnyű volt vele azonosulnom. A "rózsaszín ködön" át is voltak használható ötletei, kitartott ahol én inkább a könnyebb utat választottam volna és nem adta fel, akármit is hozott neki a holnap... 

Ha Pavlov csengetett, megindult a kutyák nyálképződése. Ha Annie fecskendővel, egy üveg Betadinnal és valami éles szerszámmal felfegyverkezve lépett a vendégszobába, Paul felordított.

Annie egy igazi pszichopata karakter, akinél aztán tényleg minden kerék hiányzik és minden fogaskerék csúszik... Már az első pillanattól kezdve érezni, hogy valami nagyon nem stimmel nála, de ahogy haladunk előre, szinte minden nappal újabb és újabb elmebetegség kerül napvilágra - a mániás depressziótól az üldözési mánián át, egészen a teljes tébolyig. Az Emlékek Ösvénye nem kevés meglepetést okozott, az utolsó oldalainál pedig teljesen ledöbbentem - bár a szellemi hanyatlását nagyon is jól szemlélteti...

Összességében egy igazi pszicho-King regény, ami szinte oldalról oldalra egyre kegyetlenebb és elmeháborodottabb, mégsem lehet abbahagyni!

5/5

A könyv véletlenül került a kezembe, amikor valami könnyed, kikapcsolódást nyújtó olvasmányt kerestem.

Abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam - nagyjából azt hozta, amit vártam tőle! 

 (Kép forrása: moly.hu) 

Az alapsztori leginkább a szokásos romantikus vígjátékokhoz hasonló - egy 79 éves nagyi és a 29 éves unokája, akiknek változásra van szükségük, 2 hónapra otthont és ezzel együtt életet cserélnek -, nem egyedi történet, mégis könnyed kikapcsolódást nyújt. 

Leena karaktere alapjában véve szimpatikus volt, a párszor előforduló hisztijeit kivéve - szerencsére ebből nem sok akadt a könyvben. A kitartása, maximalizmusa, akaratereje, nyíltszívűsége és makacssága miatt mégis pozitívan hatott rám.

Eileen egy belevaló nagyinak tűnik, de szerintem azért akadtak benne hihetetlen jelenetek vele kapcsolatban - legalábbis egy 79 éves nagymama akármilyen fitt és fiatalos, valószínűleg nem ugrik le a fáról amikor végzett a metszéssel, főleg ha utána alig bír leülni vagy felkelni egy sima székről... A szeretete, a nyitottsága, az akaratereje és a gondolkodása, gondoskodása miatt viszont belopta magát a szívembe.

Marian egy akaratgyenge karakternek tűnik elsőre (Leena haragja is ennek tudható be szerintem leginkább), ám azért az tagadhatatlan, hogy Carla halála az ő szívét törhette össze a legjobban, de ez mégsem mentség arra, hogy egy anya "elfelejtse", hogy van még egy lánya...

Ethan az első pillanattól kezdve negatív karakter számomra, valahogy éreztem, hogy nagyon is kilóg az a lóláb... Egy elég felületesen bemutatott mellékszereplőt sikerült kihoznia belőle a szerzőnek - szinte még utálni sem tudjuk, annyira nem tudunk meg róla semmit. A kerek, egész történethez szerintem nem ártott volna jobban felépíteni és bemutatni őt, ha már ilyen hatással van főszereplőnk életére.

A cselekményben ne számítsunk semmi extrára, néhány bonyodalmat leszámítva - amik szintén nem egyediek vagy eget rengetőek. Ez a könyv pont az, aminek látszik: egy humoros-romantikus történet. 

 5/4

Ezt a tag-et először @Ella19-nél láttam molyon és megtetszett, így gondoltam kitöltöm én is :) 

Magamhoz képest amúgy is régen volt bejegyzés - sajnálatos olvasási válságom ki tudja meddig kínoz még... 

1. Jeges ital - Egy frissítő könyv

Nyáron valahogy inkább komorabb könyveket sikerült olvasnom, de Susannah Skiethen - Hogyan tovább? c. kötete mindenképpen frissítőleg hatott rám - régóta nem tetszett már ennyire egy romantikus, mint ez! 

2. Vattacukor - Egy könyv, ami bolyhos és édes

Nem igazán olvasok bolyhos és édes könyveket, bár van pár kiszemeltem, ami első ránézésre ebbe a kategóriába tartozik - de ezt persze csak olvasás után tudnám megmondani... 

3. Szemüveg - Egy sötét könyv

Ide egy kész listát fel tudnék sorolni - főleg SK művei közül -, számomra viszont mindenképpen a Cujo a legjobban ideillő. Cujo szemszöge és az anya gondolatai mélyen megérintettek... 

4. Piknik egy esős napon - Egy szomorú könyv

Jankovics Éva - Stroke. A személyes érintettség miatt végig vérzett a szívem, az utolsó fejezetnél pedig zokogtam. De egy csodálatosan megírt regény és hűen tükrözi a valóságot. 

5. Homok - Egy könyv, ami idegesített

Szerencsére ilyen könyv nem akadt a kezembe, bár általában nem a könyv, hanem a szereplők szoktak idegesíteni... 

6. Nyári kasszasiker - kedvenc filmadaptáció

A filmadaptációkkal mindig hadilábon állok - egyrészt kíváncsi vagyok, hogy mit hoznak ki az adott könyvből, másrészt viszont szinte kivétel nélkül üvöltöm folyamatosan, hogy "Ez nem is így történt!". Ha kedvenc nem is lett, de az Az új adaptációja (az első rész) egész jól sikerült. 

7. Leejtett fagyi - Egy könyv, amit jónak reméltél, de nem volt az

Shalini Boland - A titkos mama volt ilyen. Jó alapsztori, jó bevezetés, aztán valahol elsiklottunk egymás mellett... Lehetett volna ez jobb is... 

8. Pálmafa - Egy magas könyv, amit szerettél

Ilyen nem került a kezembe... 

9. Tábortűz - Egy könyv, amit el akarsz égetni

Az szentségtörés lenne! Még a legrosszabb könyvvel sem tenném meg! 

10. Tűzijáték - Egy könyv, ami berobbant a köztudatba

Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sorsa szerintem ilyen. Egyre több helyen tűnik fel, akár a molyt, akár Facebookot, akár a vloggereket nézem

A nyári olvasmányaim nem kicsit komorra és sötétre sikeredtek, így sajnos olvasási válságba kerültem. Az aktuális könyvem Kinghez hűen ismét sötét, így egy igaz tortúra volt a Tortúrát olvasni a héten, ezért úgy gondoltam, visszatérek egy kicsit a könnyedebb témákhoz, azon belül is egy olyan sorozathoz, amit az első három rész alapján nagyon megszerettem. Molyon eléggé le van húzva ez a rész (73%), de nekem tetszett, hozta a már megszokott Royal-színvonalat számomra.

(Kép forrása: moly.hu)

Örültem, hogy Gideonról szól ez a rész, mert az eddigiekben szinte csak mellékszereplőként tűnt fel, sok kérdőjelet hagyva bennem arról, ki és milyen is ő valójában. Ebből a kiegészítő kötetből megtudhatjuk a teljes sztorit, hogy mit miért tett és miért úgy, ahogy.

Nem volt benne meglepetés vagy fordulat, túl sok minden nem is történt, de teljes mértékben kikapcsolt és olvastatta magát. 

Gideon karaktere abszolút pozitív lett. Nem kedveltem meg annyira, mint Reedet vagy Eastont, de mindenképpen szerethető karakternek érzem. Tetszett a kitartása, az elhatározása, és hogy azért mindent megtett.

Savannah-val olyan semmilyen viszonyom lett... Voltak kedvelhető megmozdulásai, ugyanakkor sok mindenen csak a fejem fogtam vele kapcsolatban - de már az is valami nálam, hogy nem rühelltem...

Tetszett, hogy két idősíkon íródott a könyv, így amellett, hogy a jelenben mi történik szereplőinkkel, megtudhattuk, mi játszódott le a múltban velük és köztük, illetve az előző kötetekben csak érintőlegesen említett dolgok hátterében pontosan mi áll.

Összességében azt hozta, amit vártam tőle. Kicsit kirángatott a komorabb olvasásaim közül és kikapcsolt.

A következő részre nagyon kíváncsi vagyok, mert a számomra Royal No.1 Easton történetét olvashatom! 

5/4,5

Ez a könyv közvetetten Fortuna (kivételes) mellémszegődése révén került a kezembe, ugyanis a Galaktika Kiadó a Múlt vagy soha c. kötet megjelenésére meghirdetett egy nyereményjátékot. 3 példányt sorsoltak ki molyon a St. Mary Krónikák 5. részéből és én voltam az egyik szerencsés nyertes! 
A fülszöveg megfogott, ahogy az időutazás téma is, így nem volt kérdés, hogy a sorozat többi részét is be kell szereznem - a Második esély még hiányzik (remélhetőleg nem sokáig), de a többi már a polcomon csücsül! 

Időutazásról szóló könyveket ugyan olvastam már, de azokban főleg egy adott alapsztorit mutatott be a szerző és nem kevés hangsúly volt a romantikán is - így ez a kötet számomra abszolút egy új oldalát mutatta be az időutazós történeteknek. 

A múltjárás maga és a benne rejlő lehetőségek kiaknázása egy nagyon jó alapja a cselekménynek. Érdekes volt a kiképzés és a kompok bemutatása, de csak annyira merült bele az írónő, amennyit még egy laikus agya is felfog - nem volt túlrészletezve egyik sem, érthetetlen és száraz technikai blablával sem volt tele -, szerencsére. 

A történelmi részek nagyon tetszettek, főleg újkeletű érdeklődésemmel a téma iránt; mégsem voltak a könyvben túltolva - ahogy hál'istennek a romantika sem. 

Mindezekhez pedig angol humor - amit valaki vagy ért, vagy nem -, nálam ez elég vegyesre sikeredett... 

Max karaktere néha nem kicsit volt sok. Makacs, akaratos, kitartó (már amikor nem épp az önsajnálatban hempereg), humoros és van agya is; ám néha a vicceskedése nagyon nem jött be, ahogy az egója és az sem, hogy mindent(!) meg tud oldani. A múltjával kapcsolatban hiányoltam legalább pár apróbb részletet, hogy teljesebb képet kapjunk a viselkedésének okáról (ha már elejtett morzsákat az írónő, legalább dobhatott volna valami csontot is mellé), de sajnos ebben a kötetben erre nem kerül sor, nem kevés hiányérzetet hagyva ezzel bennem. 

Farell személye meglepett ugyan, de valami hasonlóra az ember azért számít egy ilyen témájú történetben. Tetszettek a karakterének főbb jellemvonásai: az eszessége, kitartása, félszegsége. A kirohanásáig nagyon kedveltem, ám ott végleg elvágta magát nálam.

Sussmannal nekem már az elején voltak bajaim, főleg az egójával és a sunyiságával. Viszont az a kamerás eset a kompban eléggé meglepett és kivágta a biztosítékot, azt azért nem gondoltam volna róla - a bunkósbotot inkább..
A többi múltjáró kedvelhető karakter - már amennyit megtudunk róluk és persze, ha túlélik -, Timet nagyon megszerettem, remélem a folytatásban is kapunk belőle bőven. 
Ronan-re és a többiekre is nagyon kíváncsi vagyok. Bár negatív karakterek, szívesen meglesném belülről a működésüket és nagyon érdekelnének az indíttatásaik - természetesen a nyilvánvalón kívül...
Arra azért készüljön mindenki, hogy Jodi módfelett szereti a szereplőit kinyiffantani, így csak óvatosan kedveljünk meg bárkit is...

Összességében egy jól megírt történet, abszolút nem bántam meg, hogy a kezembe vettem és biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot!

5/4,5
A fél csillag levonás mindenestül főhősnőnk érdeme!

Az előző részhez hasonlóan, ez is egy csodásan megírt romantikus, ami szerencsére NEM tartalmaz sok erotikát, sőt, ami van benne, az is csak érintőleges! Imádtam! 

Rebeccát nagyon megszerettem! Bár voltak eléggé tébolyodott döntései, azért mikor minden egyszerre dől össze az ember életében és lelkében, az ad némi mentséget az őrült tettekre. Mindazonáltal egy talpraesett, okos, bátor, és önfeláldozó lélek, akiért a szívem szakadt meg folyamatosan. Annyira szurkoltam a boldogságáért! Ritka nálam a női főszereplőkkel való szimpátia, de Rebeccának sikerült elérnie, hogy kedvencemmé avassam! 

Ana karaktere vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Hiába láthatjuk kb. a történet felét az ő szemszögéből is, vele nem igazán tudtam azonosulni. Hol gyenge kis virágszál, hol megacélozza magát, de mintha nem tudná, melyik "szerepet" mikor vegye magára... Jól felépített és ugyanolyan jól megírt, mint nővére, de valahogy nem tudtam vele mit kezdeni.

Horatio az események előrehaladtával egyre negatívabb lett számomra, a végére pedig kb. egy féreg szintjére süllyedt, mert hogy az is volt, az apjáról nem is beszélve. 
Davis viszont meglepett, bár volt valami kis röpke gyanúm vele kapcsolatban, azt elhessegettem magamtól - bár nem kellett volna -, az ellenszenvemen a vége sem változtatott. 
Maceot nagyon megkedveltem, igazi forradalmár-hősvezér lett a szememben; nagyon szurkoltam neki is. 
Sisco sorsa a végén mellbe vágott, az előző részben is nagyon kedveltem őt, nagyon nem ezt érdemelte volna.
Blanca sorsa szintén letaglózott, ahogy Morró szerepe is benne - az átok pedig "értelmet nyert"...

Az alaptörténet és a cselekmény eseménydús és fordulatos volt, teljesen magába szippantott!
Hosszú évek telnek el az első rész történései és e között a rész között, de azért sok eseményre és titokra derül fény az ezt az időszakot átívelő történésekből. Fehér Orom sorsa, a kubai lázongások és harcok, a rabszolgák felszabadítása, a spanyolok és az amerikaiak tervei mind-mind egy gördülékeny és izgalmas történetben forrnak össze a lapokon.

Remélem, sok ilyen csoda kerül még a kezeim közé!  

Egy nagy hibája van a könyvnek, de ezért nem voltam hajlandó csillagot levonni, pedig eszméletlenül zavart: a temérdek elgépelés és elírás...  

A szamuráj lánya első része már a polcomon van, amire mielőbb szeretnék sort keríteni, illetve a második kötetet is a polcomon tudni; és bár az Ágyas és úrnő első része nem hozta a hozzá fűzött reményeim, biztosan azt a sorozatot is folytatni fogom, mert az írónő nagyon jól ír!

Budai Lotti egyre jobban belopja magát a szívembe a könyveivel!

Már a júliusi beszerzéseim után is megfordult a fejemben, hogy nem vagyok teljesen normális, legalábbis a 18 könyv, amit sikerült beszereznem ezt bizonyította, de az augusztusi kupacom, ha nem is sokkal, túlszárnyalta azt.

Mark Lawrence A Széthullott Birodalom sorozatának hiányzó két része már régóta kívánságlistás volt. Az első két részt évekkel ezelőtt olvastam és imádtam! Egy újraolvasással egybekötött sorozatfolytatás pedig már jó ideje érik nálam, ezért nem volt kérdés, hogy ezt a két kötetet mielőbb be kell szereznem. A borítóikba pedig egyszerűen szerelmes vagyok! (Természetesen A Széthullott Birodalom Univerzum további köteteit is szeretném majd idővel a polcaimon tudni)

A Marvel regények a Szukits akció jóvoltából kerültek a polcomra. A Marvel filmekkel és sorozatokkal eléggé vegyes viszonyban vagyok, de Venom és Deadpool abszolút favoritok, mindkettőt imádom! Kíváncsi vagyok, vajon ezek a regények hozzák-e azt a humort és azokat a karakterelemeket, amit a filmekben annyira imádok!
A rendelésem mellé sikerült akciósan hozzácsapni William King Terrarch-Krónikák első két kötetét, amik a fülszövegük alapján keltették fel a figyelmem. Majd kiderül, beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeim...

Az Európa Kiadó ismételt akciója szintén tartogatott számomra kellemes meglepetést, ugyanis két régóta kívánságlistás könyv, a Járvány idején és a Csernobili ima is számomra kihagyhatatlan áron volt elérhető náluk, így le kellett rájuk csapnom! Még olvasásra várnak, de ezen mielőbb szeretnék változtatni.

A Líra Hőségakciója ismét megtalált, most 6 könyvet sikerült tőlük kedvezményesen beszereznem.
Giordano könyveivel régóta szemezek, a címei érdekesek, az önfejlesztő és önismereti könyvek mostanában érdekelni kezdtek, ezért "próba cseresznye" alapon a kosaramban landolt.
A vér és remény szintén újkeletű holokauszt-érdeklődésem miatt került beszerzésre. Még molyon is elég ismeretlen könyv (hárman olvasták és ketten értékelték), viszont pár száz forintért és a két 5/5-ös értékelés miatt úgy éreztem, egy próbát mindenképpen megér az olvasása...
Ahern írásai elég megosztóak számomra - némelyik könyvét nagyon imádtam, némelyik viszont nagyon nyögvenyelősre sikeredett szerintem. A Lány a tükörben a molyos értékelések alapján az utóbbi kategóriába tartozik, ám mivel rövid és kisalakú (miért is passzolna a polcon a többihez?), adok neki egy esélyt.
Jane Green - Nyári titkok c. kötete az érdekes fülszövegnek és a szép borítónak köszönheti, hogy a kosaramba került. Sem az írónőről, sem a műveiről nem hallottam eddig, olvasás után pedig majd kiderül, hogy szeretném-e megismerni...
Harris Ötnegyed narancsa szintén régóta listás volt, így semmiképpen sem hagyhattam ott az akciós polcon!
Ludányi Bettina barátnőm egyik kedvence (az írónő minden kötete a gyönyörű polcán csücsül), én viszont még semmit sem olvastam tőle. Mivel Drága Barátnőm elég sokszor a "Pedig annnnnnnyira tetszene Neked!" felkiáltással beszél a könyveiről, így nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb meg kell ismerkednem vele. Ha minden jól megy, szeptemberben kézbe is veszem ezt a kötetet.

A Legendás állatok és megfigyelésük kalauzok molyos vásárlás által, a hosszú évek óta tartó "Harry Potter univerzum" illetve a film kiváltotta rajongásom eredményeként kerültek a polcomra. Még csak belelapozgattam ezekbe, de az illusztrációkért oda meg vissza vagyok! Az Alma Matert pedig hirtelen ötlettől vezérelve néztem ki magamnak ugyanennél a molynál. Az értékelése nem éppen jó, a könyv pedig a maga 792 oldalával elég ijesztő, de úgy gondolom, egy próbát teszek vele...

Bowen - Kennedy Ez a srác c. kötetét barátnőmtől kaptam, amit nagyon szépen köszönök itt is! Tavaly márciusban kölcsönkönyvként olvastam és rögtön repült is a kívánságlistámra, mert imádtam, így mindenképpen a polcomon szerettem volna tudni. Barátnőm viszont nagyon nem szerette, ezért hozzám vándorolt ez a gyönyörűség! A folytatást pedig már nagyon várom!

Az Éjszakai műszakot férjem "unszolására" rögtön az elején előrendeltem a kiadótól, amint láttam a hírt, hogy újra kiadják ezt a gyönyörű kötetet. Az intézet pedig véletlenül bekerült mellé a kosárba, így gyarapítva könyvespolcom King-szekcióját. Mindkét könyv olvasására a közeljövőben sort szeretnék keríteni.

Összesítve augusztusban 20 új polclakóm lett, ebből 19 könyvet vásároltam, 1 könyvet pedig ajándékba kaptam.
Most már ideje lenne visszafognom magam, de hát az nem megy olyan egyszerűen...