A könyvvel a megjelenése óta szemezek, majd barátnőm kihozta könyvtárból, úgyhogy miután kiolvasta le is csaptam rá. Legalább annyira imádtam, mint ő - az értékelését itt olvashatjátok!

A borító és a fülszöveg első látásra és olvasásra is megvett magának, így ha nem kellene visszavinnie a könyvtárba a napokban, valószínűleg akkor is gyorsan nekiestem volna - és abszolút nem bántam meg!

A könyv egy könnyed kikapcsolódást nyújtó romantikus, tele humorral és bőven akadtak helyzetek, amikor izgulhattunk szereplőinkért. Tetszett az alapsztori, a karakterfejlődések és az írásmód is - csak úgy faltam az oldalakat sokszor éjszakába hajlóan is!

Iván karaktere nagyon a szívemhez nőtt. Tetszett a magabiztossága és a keménysége (bár néha azért szívesen meg is csapkodtam volna érte). Imádtam az ő szemszögét olvasni és látni a belső vívódásait (csak Kornélia szemszögéből biztos nem szerettem volna ennyire a könyvet)! A mindig komoly, céltudatos és kemény álarc szépen kezd lehullani róla és megismerhetjük, milyen is Dr. Seggfej valójában.

Lia először nagyon idegesített az életképtelenségével és a mindenre-igent-mondok-hogy-ne-okozzak-csalódást-senkinekségével, de ahogy feltárultak múltjának darabkái, kezdtem megérteni miért is lett ilyen bólogatószamár. Bár még ezután is tikkelni kezdett a szemem, valahányszor igent mondott valamire, amire valójában nagyon nem akart, mégis valahogy kezdtem elfogadni, hogy ő már csak ilyen marad. A végére azért valamennyire sikerült "megemberelnie" magát...

A kedvenc jelenetem a post-ites rész volt, imádtam! Sőt, bevallhatom, hogy meg is hatódtam egy kicsit - pedig ez nálam nem túl gyakori!
A horgászatról azért olvastam volna bővebben, ott akadt némi hiányérzetem, hogy nem igazán tudtuk meg, mi is történt...

A könyv kívánságlistás lett, ahogy a folytatása is - mert ezeknek a köteteknek mindenképpen a polcomon a helyük!

5/5

A könyvvel jó ideje szemeztem már, valahogy vonzott magához, így felkerült a legjobban vágyott könyvek listámra - barátnőm pedig meg is lepett vele a szülinapomon! Még egyszer nagyon köszönöm Erám!

A borítóba szerelmes lettem, a fülszöveg pedig felkeltette a kíváncsiságom, így nem volt kérdés, hogy mielőbb nekiesek az olvasásának! Abszolút nem csalódtam és új kedvencet avattam!

Az írónőnek ez az első regénye, de ezt én abszolút nem éreztem olvasás közben! Gyönyörűen írja le a lápot és annak élővilágát (biológus lévén) és olyan szépen és részletesen építi fel Kya karakterét, hogy szinte végig tudtam vele azonosulni, sőt azt éreztem, mintha a bőrében lennék - pedig semmilyen közös jellemvonást nem véltem felfedezni közte és magam között.

A cselekmény két idősíkon játszódik, a múltban és a jelenben - Kya gyermekkorában és a gyilkosság idején -, majd egy ponton összeér és a jelenben halad tovább a történet. Nagyon tetszik ez a fajta írásmód, az írónő pedig maximálisan jól kihasználta az ebben rejlő lehetőséget, hogy fenntartsa az érdeklődést és izgalmat.

A Lápi Lány a szívemhez nőtt, mind a kitartása, mind a lelkiereje csodálatos volt. A vele történt események még egy felnőtt ember alól is könnyen kihúzták volna a talajt, nemhogy egy kisgyerek alól, ám őt nem gyengévé, hanem pont, hogy erősebbé tették ezek a történések. Sok ember számára hihetetlennek tűnhet ez a fajta túlélés, de akadnak a történelemben hasonlóan hihetetlenül felcseperedett gyermekekről történetek, amik akár igazak, akár nem, be kell vallanunk, elképzelhető, hogy tényleg valóságosak voltak.

Tate karaktere is abszolút pozitív volt számomra, de azért az a gyáva húzás eléggé mellbe vágott. Mindenesetre tényleg egy nagy dilemma lehetett a számára a döntés, amit végül meghozott. Mindezek ellenére nagyon megkedveltem, becsültem a kitartásáért, a támogatásáért és a végén hozott döntéséért.

Chase egy igazi álszent kőbunkó, de sajnos nagyon is élethűen az. A való életben is rohangálnak köztünk bőven hozzá hasonló állatok, akik nagyon is hitelesen játszák meg magukat mindenki előtt.

A könyv kedvenc lett! Bátran merném ajánlani bárkinek, sőt kötelező olvasmányként is el tudnám képzelni egy megfelelő korcsoport számára!

5/5

Hú, hát nem egyszerű erről a könyvről beszélni! Széttépett, majd összerakott, de csak azért hogy ismét ízekre szedjen!  Az író előző könyvét "A tigris szemét" elolvasva, tudtam hogy ez a könyv kell nekem! Már a Tigris szeme is megvett, de ez a könyv űbereli rendesen. Imádom a borítóját, jó a színösszeállítás és az egész borító úgy ahogy van! Vannak azok az írók, akiknek a megjelenő könyveit gondolkodás nélkül megveszem. Gabriel Russ az egyik aki felkerült a listámra. A könyv megérkezése se volt sima ügy, már sokaknak ott volt a kezében, mikor a Lírán még csak előjegyzésben volt. Na, de azért végre ideért, és elkezdtem olvasni. Kész, végem volt, beszippantott. Az első 50 oldalon már megríkatott az író! William/Bill egy bokszoló, az élmezőnyben játszik, tudni kell hogy sosem szerettem a boksz világát, nekem nagyon durva sport, de itt most nem zavart, el tudtam fogadni. Egy apa, aki nagyon szereti a kislányát, de eltiltják tőle. Mit él át, és hogy küzdi le önmagát, hogy együtt lehessen kislányával. Nagyon nehéz a könyvről beszélni, anélkül hogy ne lőjem le a fordulatokat. Egy férfi, aki legyőzi önmagát, a múlt démonait, hogy megtalálja a békét a lelkében. Nagyon a szivemhez nőtt Bill, és Natalie, nagyon szorítottam nekik, hogy sikerüljön egymásra találniuk. Natalie egy tüneményes , csacsogós kis óvodás.  Végig izgultam a könyvet, az író oly érzékletesen ír, hogy filmszerűen peregtek előttem az események, együtt sírtam , izgultam, szorítottam a szereplőkkel! Minden sora kincs, szavakat nem találok rá! Az utolsó pár fejezet alatt szorított a szívem , alíg kaptam levegőt a sírástól! Kifacsartad szívem, lelkem, annyira szorítottam sokszor még levegőt is elfelejtettem venni! És amikor a végére értem, csak ültem, néztem ki a fejemből, el kellett mennem egyet biciklizni, hogy kitekerjem magamból a feszültséget, és összeszedjem agysejtjeimet, amik szanaszét repültek! Utállak, és imádlak ezért a könyvért! Ebben benne van szíved, lelked! Köszönöm, hogy olvashattam! Még annyi mindent tudnék mondani, de nem akarok spoilerezni!! Megvettél kilóra! Kedvenc könyvet avattam! Sokat írj még nekünk!

A könyvről sok pozitív értékelést olvastam, ez a kiadás pedig egyszerűen gyönyörűre sikeredett, így nem volt kérdéses, hogy a polcomon akarom tudni!

Első novellás kötetem Kingtől, nagyon kíváncsi voltam, kis terjedelemben milyen művek kerülnek ki a kezei közül. Az Emelkedést ugyan már olvastam terjedelme miatt én novellának sorolom be és ha nem is maradéktalanul, de tetszett - viszont érdekelt, milyen egy igazi King-novellagyűjtemény!

A kötetben 18 novellát olvashatunk, amik között akadnak természetfeletti és non-fiction történetek is. Sok esetben az emberi téboly és saját belső félelmeink a sztorik alapjai és bevallom, nekem ezektől borsódzott a hátam leginkább. A novellák eltérő majré-faktorral rendelkeznek - volt, ami inkább elgondolkoztatott és volt, ami beparáztatott vagy éppen elborzasztott.

A Kingtől megszokott részletesebb bemutatás és karakterfelépítés ezekből a rövid történetekből sem hiányzik - pár röpke mondattal is képes szereplői igazi jellemét megmutatni. Ahol hiányérzetem támadt, ott inkább a cselekmény hiányosságai voltak a jellemzőek.

A Jerusalem's Lot és a Még egyet útravalónak c. novellák visszarepítettek kicsit a Borzalmak városába, ami az egyik abszolút kedvencem Kingtől! Mindkét történet máshogy, de maradéktalanul hozta a regény hangulatát, amit annyira szerettem.

Az Éjszakai műszakban a világ minden kincséért sem dolgoznék! Az írásról c. regényében említi, hogy az egyik saját éjszakás munkahelye adta neki az alapötletet a sztorihoz - tetszett, amit kihozott belőle.

Az Éjszakai hullámverés egy influenzáról szól, mely világjárvánnyá nőtte ki magát és lassan elpusztítja az emberiséget. Az alapsztori tetszik (most pedig még aktuális is), de ez a történet nagyon nem volt kerek számomra. Itt valahogy sem a karaktereket, sem magát a történetet nem éreztem kellően kidolgozottnak - kár érte...

Az emberi faj kipusztult, de nem az atomfegyverek, a biológiai hadviselés, a környezetszennyezés vagy valami hasonló nagyságrendű dolog miatt. Csak az influenza volt.

A fűnyíróembert inkább horrorparódiának éreztem - hiába a véres jelenetek, eléggé abszurdra sikeredett.

A Leszoktató Rt. kegyetlen volt, reméljük a Mester nem így szokott le semmilyen káros szenvedélyről!

Kedvenceim: A mángorló, a Néha visszatérnek és az Indián tél Puhaléptű Jack legendájával

A Csatatérben nagyon bántotta a szememet az a FRANCOKAT...

4,5/5

Egy figyeltem olvasta a könyvet, felkeltette az érdeklődésem, kíváncsi lettem rá nagyon, és mivel hónapok óta kínlódok az olvasási válsággal, hát nekikezdtem. Hááát, nem is tudom mit mondjak! Pillanatok alatt magába szippantott a könyv, jókat kacagtam. Önmagában egy könnyed kikapcsolódás, és az érzékszervekre hat!!!!Főleg a nevetőizmokra! Adott egy magánklinika, ahol plasztikai sebészként dolgozikVasvári Iván, a nők bálványa, de neki se ideje, se kedve nincs nagyon hogy nőkkel kezdjen, egy csalódást tett róla, hogy ilyen karót nyelt lett, na meg egy kis családi örökség. A környezete nem hagyja békén, főleg édesanyja, aki felcsap kerítőnőnek, hogy kéne már egy barátnő. Kínjában megkéri az asszisztensnőjét, aki a zavarosba kívánja Ivánt. Kell némi rábeszélőképesség, hogy Kornélia kötélnek álljon!Kornélia csak mint helyettesítő csöppent Iván mellé asszisztensnőnek, jobb híján ott is maradt, mivel valamiért nem talált fönöke helyette senkit.Ebből a helyzetből sok vicces szitú, néha komoly helyzetek is adódnak. Kornélia elég labilis személyiség, néha határozott, néha viszont kis nyuszika. Konfliktuskerülő.Alapjában szimpatikus. Volt vőlegényét, eleinte vele együtt egy kanál vízbe meg tudtam volna folytani, de a végére nagyon bírtam.Kornélia barátnői fantasztikusak, imádtam őket. A könyv 2/3-ánál kicsit leült a könyv, na de a végefelé már nem tudtam letenni. A vége kedves írónő hagy maga után egy kis kívánnivalót, nem lehet így befejezni, most gyorsan kell majd a 2. része is!!! Most akarom!!!!Köszönöm hogy olvashattam, önfeledt perceket hozott, aludni se tudtam, mert olvasnom kellett!!!

Ismét egy Backman, amit nem tudtam és nem is akartam letenni!

Az ember, akit Ovénak hívnak nagy hatással volt rám mind a mondanivalója mind a stílusa miatt, de ez a kötet határozottan lekörözte nálam! A második könyvem tőle, de az eddigiek alapján Backman egy zseni! 

A cselekmény fő szála egy eléggé érdekesen kialakuló és lezajló túszdráma, ami sok mindenre hasonlít, csak épp túszdrámára nem. Akad itt parádés bankrablás, fergeteges kihallgatások, meglazult szegélylécek, stockholmiak minden értelemben és még egy híd is - csak hogy pár dolgot említsek.

Ez a könyv idiótákról szól - de ezeket az idiótákat csak szeretni lehet, és abszolút magunkra ismerhetünk akár a szorongásaikat, akár az idiótaságaikat nézzük. Jól felépítettek és a furcsaságaik ellenére is valósághűek, szerethetőek.

Ki nem fél soha a fontos döntések meghozatalánál? Ki nem fél a lelke mélyén a gyermekvállalástól? Hogy jó szülő lesz-e? Ki nem fél a magányosságtól? Hogy már nem fontos a másiknak? Ki nem fél attól, hogy túl közel engedjen magához másokat?
Mert a lelkünk mélyén sok mindentől félhetünk és szoronghatunk - a legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig...

Az embereket sokszor beskatulyázzuk, akár pár mondatuk után is - de nem tudhatjuk min ment keresztül a másik és miért olyan, amilyen. Általában minden habitusnak megvannak az okai, nem mindig csak jellemhibáról beszélhetünk, ha valaki nem úgy viselkedik, mint az "elvárható" vagy megszokott lenne. 

Backman ismét tanít minket, ezúttal igazi zakkantakkal és lehetetlen helyzetekkel operálva. Régen nevettem már ennyit olvasás közben, egyszerűen a stílus és a mondanivaló is magával ragadott! Minden könyvét a polcomon akarom tudni - kedvenc lett!

5/5

King műveivel májusban kezdtem el ismerkedni és azóta is hatalmas rajongója vagyok a könyveinek - ezt a szerelmet még a férjem is elnézi nekem ;)

Mikor tudomásomra jutott, hogy egy életrajzi-írástechnikai könyv is kikerült a kezei közül, mindenképpen magamnak akartam tudni és mielőbb elolvasni - imádtam!

Az írásról egy összetett, életrajzi részletekkel gazdagított, saját érzéseken és tapasztalatokon alapuló leendő és kezdő írókat segíteni akaró kötet - legalábbis számomra ezt jelentette a könyv. 

A King életéről szóló részek voltak a kedvenceim. Érdekes volt a drog- és alkoholfüggőségéről olvasni. Arról mi vagy ki ihlette meg, alkoholgőzben vagy éppen beszívva mit tudott létrehozni. Tetszettek a gyerek- és fiatalkori bepillantások, a végén a baleset leírása pedig nagyon megragadott.

Magáról az írásról és az íróvá válásról szóló részek néhol kicsit keményebbre sikeredtek ugyan, de látok bennük rációt. Ezeknél a gondolatoknál kicsit megálltam és visszaemlékeztem eddigi olvasmányaimra, főként azokra, amik valami miatt nem lettek a szívem csücskei - és ezen szempontok alapján megvizsgálva itt-ott (ha nem is mindenhol) rájöttem, mi zavart az adott műben engem is, de ezt akkor nem tudtam igazán megfogalmazni.

A könyv végén az 1408-as szoba példája különösen bejött - érdekes volt látni, hogy az első vázlatból hogy lesz második, adott esetben min változtat az író és miket húz ki "feleslegként"...

Jó volt olvasni! Szerettem olvasni! Kedvenc lett!

5/5

A Sorsfordító történetekre barátnőm hívta fel a figyelmem, különben biztosan nem találok rájuk - így meg is leptem magam mind a három megjelent kötettel a szülinapomra. A borítóik és a színes lapszéleik valami eszméletlen gyönyörűségesek, a fülszövegek pedig nagyon felkeltették a figyelmem. 

Mulant sosem szerettem valamiért. A mesét többször elkezdtem nézni, de sosem kötött le, soha nem néztem végig. A történetből sem sok maradt meg, mindössze annyi, hogy egy lány álruhában katonának áll. Ezek alapján pedig azért kicsit félve álltam neki - nem tudtam, mennyire fog ez nekem tetszeni... 

A könyv számomra egy olvasmányos meseregény volt, ami lekötött, kikapcsolt és egyszerűen jó volt olvasni! Az alapsztori és az írónő stílusa nagyon tetszett, a leírások engem is Diyuba repítettek. 

Mulan a bátorsága, hűsége, leleményessége és kitartása miatt már az elején megkedveltette magát velem. Tetszettek a gondolatai, a gondolkodásmenete, de az elején eléggé zavartak a titka kapcsán saját magával vívott csatái. Később szerencsére ez "megoldódott", innentől kezdve pedig hősnőnk még szimpatikusabbá vált számomra. Okosan és kitartóan küzdött célja eléréséért és igaz, bátor szívvel harcolt.

Shang szintén jól összerakott és szerethető karakter. Bátor, hazafias, önfeláldozó és becsületes - amilyen egy vezérnek lennie kell. ShiShi a maga önimádata mellett egy csupaszív szőrcsomó, Yama király és Meng Po pedig eléggé megleptek a végére.

Egy nagyon jól megírt történet, tele fordulatokkal és próbákkal, amik mozgalmassá teszik a történetvezetést. A végén a lezárást kicsit gyorsnak éreztem, két dolog volt számomra, amit jó lett volna, ha az írónő kicsit bővebben is kifejt, kerekebb lett volna a történet...

Ez után a pozitív "Mulan-élmény" után viszont valószínűleg ismét megpróbálkozom az eredeti Mulannal is!

4,5/5

Musso kezdődő szerelem nálam - Az írók titkos életében annyira megfogott ahogy ír, hogy úgy éreztem, saját Musso-kötetek kellenek a polcomra - így rögtön elő is rendeltem ezt a könyvet majdani gyűjteményem első darabjaként!

Musso mind a leírásaiban, mind a karakterépítésben nagyot alkotott. Szinte én is hőseinkkel utaztam és nyomoztam, láttam magam előtt Sean Lorenz képeit. Vizuális alkatként szeretem a leírásokat, de nem mindenki tudja jól megírni, mire is gondol, mi az, amit az olvasónak is meg akar mutatni. Szereplőit kellő, de nem túlzott aprólékossággal mutatja be, az események lendületesen haladnak, ahogy előrébb jutunk a történetben, egyre jobban felpörögnek.

Az alapsztori érdekes, rejtélyes és jól kidolgozott. A művészeket sokszor lengi körbe titokzatosság, sok esetben keresik a még nem publikus, ám már elkészült műveiket és jellemzően akadnak ködös foltok a múltjuk vagy haláluk kapcsán.

Szereplőink számomra ismeretlenek voltak, de aki már olvasta Az angyal hív-ot, bizonyára felismerik hőseinket - természetesen nekem is tervben van az elolvasása...

Madeline karakterét nagyon eltaláltnak, rendőri múltját és annak "hozományát" életszerűnek éreztem. Egy erős, okos, határozott nő, akit a kemény ügyek és a magánéleti történések eléggé megtörtek. 

Gaspard-t a magábafordulósága, a világról és az emberekről alkotott nem éppen kedves véleménye és remetesége ellenére is az első pillanatban nagyon megkedveltem. Ahogy pedig beleveti magát a nyomozásba és jelleme alakul nagyon szimpatikus volt. 

Összességében egy csodálatosan megírt titkokkal teli krimi, ami teljesen magával ragadott! 
Musso könyvei ezzel a kötettel még előrébb ugrottak a kívánságlistámon!

5/5

Tegnap érkeztek ezek a csodák!!! Csodaszépek!!